Művelődés

Célkitűzések, a minta, demográfiai tényezők

Dolgozatom célja a tordai román–magyar kétnyelvű- és vegyes családokban föllépő nyelvhasználati, nyelvi attitűdbeli sajátosságok föltárása.
Torda 9,9 %-nyi magyar lakosságával az erdélyi szórványtelepülések körébe sorolható. Lakótelepi környezetben a szórványosodás fokozottabban észlelhető, hiszen egy bizonyos tömbházban lakó egy-két magyar család mindennapjait túlnyomóan román környezetben éli, éppen emiatt erőteljes az aszszimiláció, a nyelvcsere pedig hangsúlyozottabban jelentkezik.
2003 január–februárjában gyűjtöttem adataimat az egyetlen magyar tagozattal is rendelkező középiskolában, a Mihai Viteazul Főgimnáziumban, ahol mindenik évfolyamon egy-egy magyar tannyelvű osztály működik összesen 94 tanulóval.
Komparatív elemzésre törekedve fő célom volt 15 etnikailag homogén házasságból származó magyar tagozaton tanuló diák nyelvhasználatát, nyelvi attitűdjeit összehasonlítani 13  magyar–román vegyes házasságból származó magyar és román tagozaton tanuló adatközlőjével.
Másik célom a vegyes házasságból származó magyar és román tagozaton tanuló adatközlők nyelvhasználatának, nyelvi attitűdjeinek komparatív vizsgálata.
A vegyes házasságból származó tanulók saját és családjuk nyelvhasználatát, nyelvi attitűdjeiket aszerint is összehasonlítanám, hogy román anya–magyar apa vagy magyar anya–román apa felépítésű családban élnek.
Fontos célkitűzésem az is, hogy a fiatal generáció  identitásképletének (anyanyelv, nemzetiség) alakulását vizsgáljam, megfigyeljem milyen jellegzetes tényezők járulnak hozzá a gyermekek anyanyelvi és nemzetiségi hovatartozásának megválasztásához.
A nyelvhasználati kérdőív kitöltése után a tanulóknak egy magyar nyelvű fogalmazást kellett írniuk, amellyel magyar nyelvű szövegeikben észlelt román nyelvi hatásnak tulajdonított interferenciákat  szándékszom vizsgálni.
Az általam választott minta a következőképpen épül föl: 15 tanuló magyar tagozaton  tanul és homogén magyar családból származik, 13 tanuló román– magyar vegyes házasságból származik. Ezek közül 8 adatközlő román tagozaton tanul: 4 tanuló családjának felépítése: magyar anya–román apa, 4-nek pedig román édesanyja és magyar édesapja van, 5 tanuló magyar tagozaton tanul: 2 adatközlő magyar anya– román apa, 3 tanuló pedig román anya–magyar apa felépítésű családból származik.

Hipotézisek és módszerek

Feltételezem, hogy az etnikailag homogén magyar családból származó tanulók nyelvhasználatát, nyelvi attitűdjeit inkább a magyar nyelv iránti elkötelezettség fogja uralni, eltérően a vegyes házasságból származó társaiktól, akiknek világát mindkét nyelv meghatározza, ugyanakkor a román nyelv dominanciája észlelhető lesz, hiszen a domináns nyelv és etnikai csoport rányomja bélyegét a vegyes családok fiatal nemzedékeinek nyelvi világára.
A vegyes családokból származó adatközlők csoportját vizsgálva a román tagozaton tanulók nyelvhasználatában és magyar nyelvű írott szövegeikben erőteljesen jelentkezik a román nyelv, a román nyelvi hatásból eredő interferenciák, mivel a román nyelvű iskolázás döntő tényezőként hat az adatközlő kétnyelvűségének alakulására.
Annak megfelelően, hogy magyar anya–román apa, román anya–magyar apa felépítésű vegyes családról van szó, Paulston állításából kiindulva: „A nyelvcserét gyakran a nők indítják el” (Paulston Christina B., 1994. Linguistic Minorities in Multilingual Settings. Amsterdam/Philadelphia, 1994:13) feltételezem, hogy a magyar anya–román apa felépítésű családokban erőteljesebb a román egynyelvűség felé tartás, a fiatal generáció identitásképletében pedig a román specifikum fog dominálni. Mindez azért, mert a kisebbségi csoporthoz tartozó magyar anya attitűdjeit nagymértékben meghatározza a domináns csoporthoz tartozó férjhez való alkalmazkodás. Paulston ezt a magatartásformát azzal magyarázza, hogy a nők a társadalomban betöltött kisebb jelentőséggel bíró szerepükből a domináns csoportból származó partnerükhöz igazodva próbálnak kitörni.
Fontosnak tartom megállapítani azokat a tényezők, amelyek a vegyes családokból származó fiatal nemzedék identitásképletének alakulását  leginkább befolyásolják (vallás, iskolázás, attitűdök, baráti kör, az egyik vagy másik nemzetiségű szülőhöz, nagyszülőhöz való szoros érzelmi kötődés).
Adorjáni Andrea magiszteri dolgozatához (Román–magyar vegyes házasságok Marosvásárhelyen és Szebenben. Szociolingvisztikai vizsgálat. 1999.  kézirat) alkalmazott nyelvhasználati kérdőívet használtam föl adatgyűjtéskor, kibővítve nyelvi attitűdökre vonatkozó kérdésekkel, hiszen ezek nagymértékben befolyásolják a nyelvhasználatot, a nyelvválasztást és valójában az adatközlők identitásképletének alakulását is.
A nyelvhasználati kérdőívek kitöltése során öszszegyűjtött adatokat bevitele a MEDIT  számítógépes programmal, feldolgozásuk pedig a MINISTAT programmal történik. Az adatok értelmezése komparatív elemzésen alapszik, és a minta következő csoportjainak összehasonlítását valósítja meg: 15 magyar tagozaton tanuló homogén magyar családból származó fiatal – 13 román és magyar tagozaton tanuló  román–magyar heterogén családból származó adatközlő; 8 román tagozaton tanuló vegyes házasságból származó adatközlő – 5 magyar tagozaton tanuló vegyes házasságból származó adatközlő; 4 román tagozaton tanuló magyar anya–román apa felépítésű vegyes családban élő – 4 román tagozaton tanuló román anya–magyar apa jellegű vegyes családban élő adatközlő; 2 magyar tagozaton tanuló magyar anya–román apa felépítésű – 3 magyar tagozaton tanuló román anya–magyar apa jellegű vegyes családban élő adatközlő; 4 román tagozaton tanuló magyar anya–román apa felépítésű – 2 magyar tagozaton tanuló magyar anya–román apa jellegű vegyes házasságból származó fiatal; 4 román tagozaton tanuló román anya–magyar apa – 3 magyar tagozaton tanuló román anya–magyar apa vegyes családban élő adatközlő nyelvhasználatának, nyelvi attitűdjeinek összevetése.
Az összehasonlítás az alábbi szempontok szerint történik: az  adatközlők pszicholingvisztikai háttere és identitásképletének alakulása, az anyanyelvi és nemzetiségi hovatartozást befolyásoló tényezők; a tanulók és családjuk nyelvhasználatának, nyelvválasztásának jellemzői; az adatközlők nyelvi attitűdjei és ezeknek hatása az identitásképlet alakulására; a tanulók magyar nyelvű írott szövegeiben megjelenő román nyelvű hatásnak köszönhető nyelvi interferenciák vizsgálata.

A nyelvhasználati kérdőív adatainak értelmezése

Jelen írásomban nem kívánok kitérni  a homogén magyar családok vizsgálatára, inkább a vegyes házasságokból származó középiskolások nyelvválasztását, nyelvi attitűdjeit és identitásképletüket befolyásoló tényezőket vizsgálom. A homogén magyar családokból és a heterogén magyar–román családokból származó középiskolások nyelvhasználatának komparatív elemzését és a nyelvhasználatukban jelentkező interferencia jelenségeket egy terjedelmesebb tanulmányban szándékozom bemutatni.
A magyar tagozaton tanulók csoportjából két magyar anya–román apa felépítésű családból származó fiatal válaszolt a nyelvhasználati kérdőív kérdéseire, és írt magyar nyelvű fogalmazást. Mindkét tanulónál erőteljes magyarságtudat jelentkezik. Identitásképletüket a magyar nemzetiség és magyar anyanyelv határozza meg. Az erőteljes magyarságtudatot esetükben befolyásolhatja a vallási hovátarozás is, hisz mindkettőt  hagyományosan a magyarsághoz kötödő vallásban kereszteltek: az egyik tanuló római katolikus, a másik pedig református. Saját bevallásuk szerint  sem a magyar, sem a román beszédtársaik nem veszik észre, hogy vegyes házasságból származnak. Az egyik tanuló erőteljes magyarságtudatát, a magyar anyanyelv iránti elkötelezettségét meg is fogalmazza, amikor a: „Milyen nyelven beszélsz szívesebben?” kérdésre felel: „Szeretek magyarul beszélni, mert mivel szókincse gazdag, minden dolgot, eseményt sokféleképpen lehet körülírni, és főleg azért, mert ez számomra egy nagyon »úrias nyelv«”. E tanuló fogalmazásában egyáltalán nem jelentkeznek a román nyelvre valló interferenciák.
Három román anya–magyar apa felépítésű családból származó középiskolás tanul a magyar tagozaton. Identitásképletük a következőképpen alakul: az egyik tanuló román nemzetiségűnek és román anyanyelvűnek vallja magát, noha  római katolikus, édesapja vallására keresztelték, a másik tanuló nemzetiségét érdekfüggővé teszi (idézem: „amelyik többet segít egy adott ponton, mikor hogy”), anyanyelve pedig román, vallása ugyancsak apjáé, vagyis református, a harmadik tanuló identitásképletében egyfajta kettős nemzetiség jelentkezik: „román is, magyar is” – vallja, anyanyelve pedig magyar, apja vallását örökölte, unitáriusnak keresztelték. Érdemes kiemelni, hogy saját bevallása szerint szívesebben beszél magyarul. Identitásképletében megőrzött  magyar elem, főképpen a román anya magyar nyelvre irányuló pozitív attitűdjének köszönhető, hiszen az adatközlő édesanyjával is kommunikál magyarul. Ez pedig azt jelzi, hogy a feleség megtanulta magyar férje anyanyelvét, és a családban gyerekeivel is kommunikál magyarul. E tényező hozzájárul a magyar nyelv presztízsének megtartásához. Mindhárom tanuló magyar nyelvű fogalmazásában megjelennek az interferencia jelenségek, a román identitásképlettel rendelkező tanulóéban  a helyesírás is erőteljes román hatást mutat. A magyar „zs” betű helyett pl. a román  „zs”-nek ejtett „j” jelentkezik („jebpénz”).
A román tagozaton tanuló adatközlők közül négyen származnak magyar anya–román apa szerkezetű családból. E négy tanuló közül háromnak egyértelműen román identitása van: román nemzetiségűnek és román anyanyelvűnek vallják magukat, mindhárom románul beszél szívesebben, és bevallásuk szerint főképpen a magyarok veszik észre, hogy vegyes házasságból származnak. Két tanulónak nem annyira negatív a magyar nyelvhez való viszonyulása, hisz a következőket vallják: „Szívesebben beszélek románul, de szeretek magyarul is beszélni”, „Szeretek magyarul beszélni, csak amikor magyar személyekkel vagyok.” A magyar anya–román apa felépítésű családból egyetlen tanuló identitásképletében találunk magyar elemeket: nála is jelentkezik egyfajta kettős nemzetiség (románnak és magyarnak is vallja magát egyaránt), anyanyelve pedig magyar. Pozitív attitűd fűzi a magyar nyelvhez, nyelvhasználatában feltételezhető a román nyelv dominanciája: „Szeretek beszélni magyarul,… románul beszélek szívesebben”.
Román tagozaton tanuló román anya–magyar apa szerkezetű családból négy adatközlő származik. Két tanulónak identitásképlete egyértelműen román: román nemzetiségűnek és román anyanyelvűnek vallják magukat. Mindkettő anyja vallását örökölte: ortodox vallásúak. Szívesebben beszélnek románul, az egyik tanuló egyértelműen negatív viszonyulást mutat  a magyar nyelv iránt, a magyar nyelvet haszontalannak tartja, és kihangsúlyozza, hogy nem szeret beszélni magyarul. A másik adatközlő pozitív attitűdöt mutat, azonban számára apja anyanyelve idegen nyelvet jelent: „îmi place pentru cã tatãl meu este de naøionalitate maghiarã ši este o limbã strãinã pe care e bine sã o cunosc” (szeretem, mivel édesapám magyar nemzetiségű, és egy idegen nyelv, amelyet jó ismerni). A harmadik adatközlő európai nemzetiségűnek vallja magát, feltételezem, hogy ezzel kívánja elkerülni apja és édesanyja nemzetisége közötti választást, anyanyelveként a román nyelv szerepel, azonban magyarázatként kiemeli, hogyan értelmezi választását: „anya nyelve=román”, vagyis szó szerint értelmezi az anyanyelve szószerkezetet. Pozitív attitűd fűzi a magyar nyelvhez: „Szeretek magyarul beszélni, gyerekkorom otta beszélek”. A negyedik tanuló csak anyanyelvét árulja el, magyar anyanyelvűnek vallja magát, vallása unitárius, ez is nagymértékben hozzájárulhat a magyar nyelv iránti pozitív attitűdjéhez: „Szeretem, mert hasznos és előnyös nyelv”.

Konklúziók

Összegzésként elmondhatom, hogy a magyar nyelv iránti legpozitívabb magatartást és magyar identitásképletet azok a vegyes házasságokból származó tanulók mutatják, akik magyar tagozaton tanulnak, vallásuk református vagy római katolikus, tehát hagyományosan a magyarsághoz kötődik és magyar anya–román apa felépítésű családból származnak. Ez a megállapítás ellentmond  Paulston (l. Hipotézisek) állításának, miszerint a nyelvcserét főképpen a kisebbségi nők indítják el, akik a társadalmi érvényesülés érdekében többségi nemzetiségű férjet választanak, és gyermeküket ugyancsak a magasabb presztízzsel rendelkező többségi nyelven fogják nevelni, iskoláztatni. Azonban fontos kihangsúlyozni, hogy a kisebbségi nyelv megtartásában a család felépítésén kívül  az adatok szerint az iskolázás nyelvének is nagy szerepe van, hiszen a román tagozaton tanuló magyar anya–román apa felépítésű családból származó fiatalok identitásképlete egy tanuló kivételével egyértelműen román.
A román anya–magyar apa felépítésű családból származó magyar tagozaton tanuló adatközlők identitásképletében már a román anyanyelv és nemzetiség az uralkodó, annak ellenére, hogy vallásuk (római katolikus, református, unitárius) a magyarsághoz kapcsolja őket.
A román tagozaton tanuló vegyes házasságból származó tanulók identitásképletében egyértelműen uralkodik a román elem, sőt a román anya–magyar apa felépítésű családból származó tanulók gyakran negatív attitűdöt mutatnak a magyar nyelv iránt.
Visszautalva a hipotézisekhez elmondható, hogy az adott társadalmi-kulturális környezetben az anya meghatározó szerepet játszhat a kisebbségi nyelv átadásában, hisz az általam vizsgált magyar–román vegyes házasságokban a kisebbségi nemzetiségű és anyanyelvű anya a kisebbségi nyelv őrzőjévé válik, ennek presztízsét megerősítheti gyermekeiben is. Bartha Csilla is kiemeli, hogy a vegyes házasságokban fontos változó, hogy melyik házastárs (szülő) képviseli a többségi vagy presztízsnyelvet. Az európai és angolszász kultúrkörben mégis nagyobb esély van a kisebbségi nyelv átadására, ha annak hordozója az anya (Bartha Csilla:  A kétnyelvűség alapkérdései. Bp. 1999. 141). Hangsúlyoznám, hogy munkám nem kíván föllépni a teljesség igényével, ezért következtetéseim sem tekinthetők általános érvényűeknek, hisz viszonylag kis létszámú mintával dolgoztam, és egyetlen egy iskolában végeztem szociolingvisztikai felmérést. Ahhoz, hogy a vegyes házasságokban jelentkező nyelvválasztási, nyelvhasználati szokásokról, stratégiákról, a fiatalabb generáció identitásképletének alakulását meghatározó tényezőkről teljesebb képet nyerjünk, átfogóbb, sokkal nagyobb számú mintán alapuló további kutatások szükségesek.
Munkám alapját szolgáló tordai Mihai Viteazul Főgimnáziumban gyűjtött adatok azt mutatják, hogy a vegyes házasságokban a kisebbségi nyelv megmaradásában és átörökítésében fontos szerepet játszik a gyermekek iskolázásának nyelve, vallási hovatartozása (döntő lehet az a tényező, hogy a gyermeket  hagyományosan a kisebbséghez kapcsolódó vallásban keresztelik és nevelik), és e tényezők mellett, amint láttuk, az anya nemzetisége és anyanyelve is meghatározó elem, hisz mintámban azoknak a fiataloknak  a legerőteljesebb a magyar identitásuk, akiknek a kisebbségi csoporthoz tartozó édesanyjuk van.
Dolgozatom fontosságát abban látom, hogy a vegyes házasságokból származó fiatalok identitásképletének alakulását befolyásoló tényezők vizsgálatával olyan stratégiák kidolgozása valósulhat meg, amely a kisebbségi anyanyelv presztízsét emelhetné, a magyar nyelv iránti pozitív attitűdöt mélyítené el, és ezáltal a szórványközösségek nyelvmegtartását segítené elő.