Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


A IX. Ipp Art 05, ezúttal Szilágyzoványon



A tábor plakátja
Jövőre jubilálunk, mondja Szabó Vilmos, szeretnénk a zsobokiak mintájára egy igényesebb katalógust kiadni, hogy az alkotótáborban megfordult művészekről többet tudjanak meg a szilágyságiak.

Zoványi pincesor
Idén tizenegy művész munkáit állította ki az Ipp Art művészegyüttes a zoványi református egyház felújított imatermében. A felújítással nagyon szép, multifunkcionális helyiséghez jutott a kis berettyófelvidéki református település, amelyet egyházi és közművelődési alkalmakra is készségesen rendelkezésre bocsátja a presbitérium. Az épület hajdanában felekezeti iskola és tanítói lakás is volt. A IX. Ipp Art alkotóit a presbitérium és főgondnokuk Márkus László helybéli művész-tanár, a nyári tábor egyik alapító- és leghűségesebb tagja hozzájárulásával hívta meg Kiss Miklós református lelkipásztor és szervezte meg ellátásukat.

Adorján Ilona zilahi művész-tanár, a tábor alapító tagja, számos olajképet és fekete-fehér ceruzarajzot állított ki. Műveinek témái sikeresen átértelmezett tájképek és egy igen érdekfeszítő bibliai témájú sorozat a János apostol írásaiból. Ceruzarajzai a paraszti tárgyi világot örökítik meg, ezek szépségét tárják fel, jelképes formákban.

Adorján Ilona
Kovács Anita szilágysomlyói, másodéves szobrászhallgató a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémián. Három szobrot és néhány festményt állított ki, bizonyítván tehetségét, rátermettségét, hogy a zilahi művészeti középiskolában igen jó alapot kaptak a továbbtanuláshoz. Szoborportréi érzékeny finomsággal jellemzik szereplőiket, sikeresen ragadják meg és tükrözik az aktuális jellemvonásokat. Talán ez lesz Anita művészetének az erőssége.

Kovács Anita
Szabó Ildikó szilágysomlyói diák, aki másodéves képzőművész-hallgató a partiumi egyetem reklámgrafika szakán. Igen változatos technikákban dolgozik, itt született festményei és rajzai a tárgyi világ jelképeit elevenítik meg. Ezen jelképek szerepét fiatalságához mérten igen hitelesen  tudja megfogalmazni.

Szabó Ildikó
Csóka László, bár Selymesilosván született és a zilahi népművészeti iskolában tanult Nihoceha Gheorghe osztályában, Százhalombattán bizonyított, ott él, alkot és állít ki igen gyakran és sikeresen. (Ritka eset, hogy elismerik és értékelik a polgártársak és a hivatalos személyek is a közöttük élő alkotókat. Csóka Lászlónak ez sikerült.) Általában absztrakt szürrealista munkákat készített, szükségét érezte, hogy itt visszatérjen a konkrét formákhoz és alkotói nyelvezethez – amit a zoványiak is megértenek – ezt bizonyítja minden itt kiállított műve: A régi malom, Pincesor, Templom stb.

Csóka László
Hajdú Attila szilágysomlyói alkotóművész ezúttal komputergrafikákkal, groteszk portrékkal jelentkezett, nagy sikert aratva. Szereplői közvetlen munkatársai, művészkollegái, kortárs politikusok, közéleti személyiségek. Portréi hitelesek, amelyek tetten ért fintorokat, mementókat vesznek mikroszkóp alá, gyakran élve az önirónia eszközeivel is.

Hajdú Attila
Márkus László helybéli alkotóművész. Igényes technikájú és megfogalmazású olajképein a zoványi ősi borpincék hangulatát, titkait örökíti meg. Figyelemreméltóak csendéletei és enteriőr-megfogalmazásai is. Művészete hiteles mert szín és formakoncepciója, -világa által sikerül emberközelbe hozni a látványt. Itt és most ez a valóság, ami holnapra megváltozhat, tehát csak ma tudjuk így megörökíteni! („Lehet, hogy a szilágyzoványiaknak is több felelősséggel kellene menteniük környezetükben a még menthetőket!” – fogalmazott Szabó Vilmos.)

Márkus László
Bíró István is Szilágysomlyóról jött. Az ő figyelmét az olajtechnikában megörökített szép táj köti le. Lehet, hogy jobban érdekli a pillanatnyi siker, mint az elmélyült művészi megfogalmazás, pedig ehhez is lenne tehetsége és eszközei. Ha nem változtat idejében, akkor mindez csak egy ki nem használt lehetőség, ígéret marad.

Bíró István
Keresztes József fiatal, a kolozsvári Ion Andreescu Akadémia frissen végzett grafikus művésze, a zilahi Ioan Sima művészeti iskola tanára, igen igényesen viszonyult a feladatokhoz. Szürreális látásmódja igen evidens példái a paraszti-tárgyi világ tudatos felmérésének, szükségszerű mai megfogalmazásának, mert ő is azt látja, hogy ez az állapot csak a mára érvényes. A szilágysági művésznek ma kell megfogalmaznia az itteni valóságot. Szokatlanul merész formatársításai továbbgondolásra késztetik a nézőt, mintegy bevonva a folyamatos alkotómunkába.

Keresztes József
Sepsi József zilahi szobrászművész szobortervei, grafikái előre vetítik az eljövendő anyagszerű megfogalmazás ismérveit. Formavilága a figuratív megfogalmazás szintjén értelmezhető, ugyanakkor érződik témáin (minden grafikáján és vázlatán is) az anyagi megjelenítés igénye. Művei általában mást sugallnak grafikában és egészen más a mondanivalójuk a konkrét szobrászati anyagban: fában, bronzban, agyagban, kőben.

Sepsi József
Szabó Attila kiállított munkái színben (a legkontrasztosabb fekete-fehérben is!) idézik fel a szilágyzoványi táj valóságát, szinte idillikus szépségét. Az ő megfogalmazásában az ősi pincesor a monumentalitás szintjét súrolja, szinte idealizálja a mai valóságot, mert látva láttatja a változást: holnapra már biztosan nem ilyen lesz a ma még életet, életkedvet sugalló táj. Aki ezt a látványt magáévá akarná tenni, annak ma kell Szilágyzoványra látogatnia, vagy elfogadnia a művész szemén átszűrt megfogalmazást.

Szabó Attila
Szabó Vilmos most is utoljára hagyta saját műveinek elemzését, bemutatását. („Végül, de nem utolsó sorban…” – kellett volna fogalmaznia.) Ő az Ipp Art alkotótábor szellemi vezetője, szakmai célkitűzéseinek megfogalmazója, akit mindenkor feltétel nélkül elfogadtak ilyen minőségében és követtek a részvevő alkotók. Ő fogalmazta meg a lepusztulóban lévő szilágysági tárgyi világ emlékei megmentésének a fontosságát, ezek egyediségét, a bennük rejlő művészi üzenet helyes felismerését, és megfogalmazását a mindenkori közönség számára. Talán ezekben a tételekben lehet igazán megfogalmazni az Ipp Art lényegét is – attól egyedülálló, hogy a kezdetektől pontos célkitűzései voltak és ezekhez hűek is maradtak az alkotóművészek.  Szabó Vilmos technikája, formavilága, témaválasztása és nyelvezete is egyedi jelenség – térben és időben egyaránt – a Szilágyságban, Erdélyben. A kolozsvári Szépművészeti Múzeumban augusztus 14-én megnyílt nagysikerű retrospektív kiállítása is erről győzi meg a látogatót. Nem sokan tudtak hűek maradni eredeti művészi ars poeticájukhoz, mert nem sokan tudtak művésztanárként annyi (mindennapos) ujjgyakorlatot végezni, mint Szabó Vilmos. Munkássága ezért is határkő erdélyi képzőművészetünkben, témái örök értékűek, technikája egyedülálló. Az Ipp Artot pedig „császármetszéssel” szülte, megfelelően előkészítve, a megfelelő pillanatban, egyből világra jött és, Istennek hála, életképesnek bizonyult. A szilágyságiak pedig hálásak lehetnek Csepei János éleslátásáért, hogy egyből megtalálta környezetünkben a legmegfelelőbb alkotóművészt, aki érthetően megfogalmazza a célkitűzéseket, és sikerre is vigye azokat. A Művelődés munkatársai a kezdetektől jelen voltak a táborban, pártolták és népszerűsítették vándorkiállításainkat (az idén meglesz az 50., természetesen Szilágysomlyón). Ritka pillanatok ezek, amikor megvallhatjuk, hogy ez esetben öröm szilágysági magyarnak lenni.

Szabó Vilmos

GÁSPÁR ATTILA
© Művelődés 2008