Művelődés

Először is sze­ret­ném meg­kö­szön­ni a megtisztelő bi­zal­mat és ugyan­ak­kor öröm­mel te­szek ele­get en­nek a ne­mes fel­adat­nak. Ez a fel­adat nem csak ne­mes de elkötelező és felelősségteljes. Szá­munk­ra a mai ün­ne­pi össze­jö­ve­tel al­ka­lom ar­ra, hogy vissza­pil­lant­sunk az el­múlt évek­re, és szám­ba ve­gyük a tet­te­ket, legfőképpen a még ten­ni­va­ló­kat.

Mi, er­dé­lyi­ek büsz­kék le­he­tünk ar­ra, hogy a tör­té­ne­lem so­rán olyan jelentős sze­mé­lyi­sé­gek vol­tak tá­mo­ga­tók és kultúrateremtők kis ha­zánk­ban, mint Báthori Zsó­fia, Lorántffy Zsuzsánna, Wes­se­lé­nyi Mik­lós, Bánffy Mik­lós, Ke­mény Já­nos, Jó­si­ka Mik­lós, Mikó Im­re és még so­rol­hat­nám to­vább. A tör­té­ne­lem te­hát azt mu­tat­ja: le­het és kell. Er­dély­ben min­dig is erős tá­mo­ga­tói vol­tak és kell le­gye­nek a ma­gyar kul­tú­rá­nak.

Az er­dé­lyi köz­élet és kul­tu­rá­lis ér­té­kek leg­fon­to­sabb megteremtője és megőrzője az er­dé­lyi ma­gyar ér­tel­mi­ség, és tá­mo­ga­tói kö­zött jelentős sze­re­pet vál­lal és kell vál­lal­jon az új­ra­for­má­ló­dott er­dé­lyi ma­gyar pol­gá­ri ré­teg. Ti­zen­öt év­vel ezelőtt na­gyobb volt a tenniakarásunk és lel­ke­se­dé­sünk, mint a hoz­zá­ér­té­sünk. Az évek so­rán a kez­de­ti for­ron­gást, fe­szült tem­pót fel­vál­tot­ta a hig­gad­tabb, meg­gon­dol­tabb, meg­ter­ve­zet­tebb te­vé­keny­ség. Job­ban kö­rül­te­kint­ve meg­fi­gyel­het­jük, egy­re töb­ben se­gí­te­nek el­e­sett tár­sa­i­kon, a rá­szo­ru­ló­kon, és vál­lal­nak részt tár­sa­dal­munk épí­té­sé­ben, erősítésében. So­kan tet­ték ezt már az el­múlt év­ti­zed­ben, ta­lán még ré­geb­ben is –, sze­ré­nyen mint az istenfélő em­ber, név­te­le­nül per­sely­be dob­va a tisz­ta szívből jövő ado­mányt.

E gon­do­la­tok je­gyé­ben sze­ret­ném tisz­telt hall­ga­tó­im fi­gyel­mé­be aján­la­ni Me­zei Já­nost. Mi­kor a lau­dá­ció so­ra­it elkezd­tem ír­ni, még úgy gon­dol­tam, ne­héz va­la­kit mél­tat­ni, ami­kor tevékenységéről csak annyit vall: oly sok ten­ni­va­lót lát kör­nye­ze­té­ben, vá­ro­­sá­ban, hogy az, amit ed­dig tett, nem elég, en­nél töb­­bet akar. Be­val­lom, té­ved­tem – nem csak szót kell meg­hal­la­ni, ha­nem a tet­tek­re is ér­de­mes oda­fi­gyel­ni.

Me­zei Já­nos töb­bet sze­ret­ne ten­ni mint ed­dig, fel­is­me­ri, lát­ja, hogy ki­csiny kö­zös­sé­günk erősítéséért még so­kat kell fá­ra­doz­nunk.

Já­nost so­ká­ig nem is­mer­tem sze­mé­lye­sen, csak hal­lot­tam ró­la, az­tán meg­is­mer­tem egy jó­té­kony­sá­gi össze­jö­ve­te­len, ahol, mint ki­de­rült, tár­sa­dal­mi­lag hát­rá­nyos hely­ze­tű fi­a­ta­lok­nak nyúj­ta­nak se­gít­sé­get fe­le­sé­gé­vel együtt. Rö­vi­de­sen új­ra ta­lál­koz­tunk, is­mét jó­té­kony­sá­gi össze­jö­ve­te­len és ez még megismétlődött. Me­zei Já­nos fel­ka­rol­ta a jövő ge­ne­rá­ció tá­mo­ga­tá­sát.

Évek óta a ko­lozs­vá­ri Bá­tho­ry Ist­ván Gim­ná­zi­um év­zá­ró ün­nep­sé­gén ki­oszt­ják a Já­nos ál­tal ala­pí­tott Autoworld-díjat, az ar­ra ér­de­mes­nek. Se­gí­ti a tár­sa­dal­mi­lag hát­rá­nyos hely­ze­tű gye­re­kek is­ko­láz­ta­tá­sát – a Herald Se­gély­szer­ve­zet ut­ca­gye­rek-prog­ram­ján ke­resz­tül. Tá­mo­ga­tá­sá­val már a má­so­dik év­fo­lyam kez­di meg egye­te­mi ta­nul­má­nya­it. Ak­tí­van tá­mo­gat­ja a hát­rá­nyos hely­ze­tű gye­re­ke­ket fog­lal­koz­ta­tó in­téz­mé­nye­ket és ala­pít­vá­nyo­kat, mint pél­dá­ul az Aga­pé Ala­pít­vány, Sü­ket­né­mák Is­ko­lá­ja, Cse­me­te Ala­pít­vány vagy a Men­tor Ka­ri­ta­tív Szer­ve­zet. Tá­mo­ga­tást ad könyv­ki­adás­ra, amely be­mu­tat­ja Ko­lozs­vár egyik na­gyon jelentős kö­zös­sé­gét, a Hóstátot. Tá­mo­gat óvo­da­épí­tést, fi­a­ta­lok sport­te­vé­keny­sé­gét, egy­há­zi te­vé­keny­sé­ge­ket. Se­gít­sé­get nyújt a Hel­tai Gás­pár Ala­pít­vány­nak a Szent Ist­ván-na­pi ün­nep­­sé­gek ren­de­zé­sé­ben.

Höl­gye­im és Ura­im!

Me­zei Já­nos az az em­ber, aki nem tá­mo­ga­tói szer­ző­dést köt, ha­nem tá­mo­gat. Nem tal­mi rek­lá­mot ker­get, ha­nem ak­tí­van a tár­sa­dal­munk építője. Nem csak saj­nál­ja a be­te­get, ha­nem se­gí­ti őt gyógy­ul­ni. A sze­gény em­ber­nek ha­lat ad és egy­ben meg­ta­nít­ja ha­lász­ni. Nem kér­ke­dik – ha­nem tesz.

Ado­má­nyát pe­dig név­te­le­nül a temp­lo­mok, is­ko­lák, és ala­pít­vá­nyok per­se­lyé­be te­szi.