Művelődés

Évad­kez­dés­kor min­den év­ben dí­jat osz­tunk. A kö­zön­ség­sza­va­za­tok alap­ján ala­kí­tá­si dí­jat, a tár­su­lat sza­va­za­tai alap­ján pályakezdő dí­jat a mű­vé­sze­ti ta­nács kon­zul­tá­ci­ó­já­val pe­dig ní­vó­dí­jat. Az el­múlt éva­di tel­je­sít­mé­nye alap­ján a Szig­li­ge­ti Tár­su­lat fér­fi ní­vó­dí­ja­sa há­rom epi­zódsze­rep meg­for­má­lá­sa mel­lett Cso­ko­nai Karnyója, Ionesco Ta­ná­ra, Fielding Mr. Westernje, Dürrenmatt Edgarja: Do­bos Im­re.

Nem má­sért, mint a tel­je­sít­mény sok­szí­nű­sé­gé­ért so­rol­tam fel eze­ket a sze­re­pe­ket, hi­szen Cibi, ahogy a szak­ma is­me­ri őt – ál­lan­dó­an szín­pa­don van. Az egyik leg­töb­bet ját­szó szí­né­sze a tár­su­lat­nak. Drá­mai és víg­já­té­ki sze­re­pek­ben, bo­hó­za­tok­ban és ab­szur­dok­ban egy­aránt ott­ho­no­san mo­zog, tán­col és éne­kel if­ja­kat meg­ha­la­dó mó­don, mű­vé­szi hit­tel és alá­zat­tal, ener­gi­á­val és mun­ka­bí­rás­sal. Pe­dig, a har­minc­ki­len­ce­dik éva­dát ta­pos­sa a fá­radt­ság lát­sza­ta nél­kül. Rend­kí­vü­li pon­tos­ság­gal és ala­pos­ság­gal, el­kö­te­le­zett­ség­gel és mű­vé­szi hit­tel, pros­pe­ri­tás­sal. Szá­má­ra nincs el­do­ban­dó fel­adat, kis sze­rep, nagy sze­rep, csak fel­adat van amit meg kell ol­da­ni, amit meg kell töl­te­ni élet­tel, ta­pasz­ta­lat­tal, amit hi­te­le­sí­te­ni kell. Nagy­szín­pa­don vagy stú­di­ó­ban, a nézők előtt vagy a nézők kö­zött, ma­gá­nyo­san vagy tár­sak­kal. És nincs le­ál­lás, pi­he­nés és feltöltődés, mű­vé­szi allűrösködés, al­ko­tói sza­bad­ság. Vannak a min­den­na­p­ok pil­la­na­tai, hi­szen ezekből is le­het, ezekből kell épít­kez­ni, mert em­be­re­ket kell szín­pad­ra vin­ni, sor­so­kat élet­re hív­ni, min­den­na­pi éle­te­ket, örö­mö­ket és bá­na­to­kat, min­den­na­pi sor­so­kat és nem csak azo­kat. Át­lé­nye­gí­te­ni, ma­gá­é­vá ten­ni és fel­mu­tat­ni. Nagy­sze­rű­ség­ük­ben és esendőségükben.

Ezek­nek a kis­em­ber-meg­for­má­lá­sok­nak nőtt nagy­­mes­ter­évé Do­bos Im­re Nagy­vá­ra­don. Igen, úgy ér­zem ez ki­mond­ha­tó, hogy Nagy­vá­ra­don, ha­bár 1966-tól 88-ig, nem ke­ve­sebb mint 22 évig a sep­si­szent­györ­gyi szín­ház tag­ja­ként kis és nagy sze­re­pek so­ka­sá­gát ját­szot­ta el, hogy csak né­há­nyat em­lít­sek: Ádám az  Ahogy tetszikben, Duka Ven­del a Csa­ló­ka szi­vár­vány­ban, Fo­ga­dós a Dup­la vagy sem­mi­ben, Bal­ga a Cson­gor és Tün­dé­ben, Ti­borc a Bánk bán­ban, Bo­lond a Woyzekben, Ge­de­on a Pom­pás Ge­de­on­ban, Csebutkin a Há­rom nővérben, Du­dás A Szent­ivánéji álom­ban stb. Az­tán Nagy­vá­ra­don: Or­vos a Papucshősben, Orosz­lán az Ózban, Pé­ter a Rock Pas­si­ó­ban, Sör­mes­ter az Audenciában, Porterhause a Pá­rat­lan pá­ros­ban, Burgió a Mohács­ban, Var­ga Le­hel a Név­nap­ban, Férj a Kör­ma­gyar­ban, Or­vos a Woyzekben, Bönge az Az a szép fé­nyes nap­ban, Gremio a Mak­ran­cos hölgy­ben, Akela a Dzsun­gel köny­vé­ben, Ti­borc a Bánk bán­ban, Schwei­­del a Tá­bor­no­kok­ban, Ferapont a Há­rom nő­vér­ben, Dó­nát­fy a Fenn az ernyő, nin­csen kas­ban, Havlicsek a Me­sél a bé­csi erdőben, id. Hoffer Jó­zsef a Ré­gi­mó­di tör­té­net­ben, Bí­ró a Volponéban, Bo­lond az Amit akartokban, Mi­nisz­ter a Hyppolitban stb., és je­len­leg Fe­je­de­lem és Nemtő a Cson­gor és a Tün­dé­ben, Brabantio az Othellóban.

Tel­je­sít­mény a ja­vá­ból. Messze a tel­jes­ség igényé­től, és ak­kor még nem is em­lí­tet­tem a ka­ba­ré­kat, a ze­nés össze­ál­lí­tá­so­kat, a Szig­li­ge­ti Tár­su­la­ton kí­vü­li ven­dég­sze­rep­lé­se­ket. Mind­ezek még to­vább ár­nyal­nák a mű­vé­szi pa­let­tát.

Rend­kí­vü­li öröm szá­mom­ra, hogy egy ilyen díj kap­csán di­csér­he­tem őt, és rend­kí­vü­li öröm, igaz­ga­tó­ként, hogy tár­su­la­tom tag­ja, szí­nész­ként hogy meg­bíz­ha­tó part­ne­rem, rendezőként, hogy gon­dol­ko­dó és ér­zé­keny al­ko­tó­tár­sam. Szívből gra­tu­lá­lok! Is­ten él­tes­sen!