Művelődés

A Film­tett 2000 jú­ni­u­sá­ban in­dult út­já­ra, a szó leg­jobb ér­tel­mé­ben vett amatőr kez­de­mé­nye­zés­ként: a KMDSZ ke­re­té­ben tevékenykedő, a fil­met szerető, a film­kul­tú­ra iránt érdeklődő di­á­kok ta­lál­ták ki és va­ló­sí­tot­ták meg. Az első szá­mok még meglehetősen szellősek vol­tak, a szán­dék és a meg­va­ló­sí­tás kö­zött nem min­dig volt meg­fe­le­lés, a túl­buz­gó tör­de­lés­ben szét­da­ra­bo­lód­tak a cik­kek, a szö­veg­gon­do­zás he­lyett túl­ten­gett a gra­fi­kai kí­sér­le­te­zés. Az évek so­rán azon­ban a gyor­san vál­to­zó és bővülő mun­ka­tár­si csa­pat sze­ren­csé­sen nem a szét­szó­ró­dás és fel­szá­mo­ló­dás fe­lé ha­ladt, ha­nem egy­re vi­lá­go­sab­ban kez­dett ki­raj­zo­lód­ni egy ar­cu­lat, egy­re igé­nye­sebb lett a szerkesztői mun­ka, meg­je­len­tek a meg­ha­tá­ro­zott fel­ada­to­kat végző rovatvezetők. Ha az el­múlt hó­na­pok­ban va­la­ki kéz­be­vett egy-egy lap­szá­mot, már jól tud­ta, mi­re szá­mít­hat, mit ke­res­het és ta­lál­hat ben­ne.

A fo­lyó­irat tu­laj­don­kép­pen ezt meg tud­ta ten­ni anél­kül, hogy el­tá­vo­lo­dott vol­na kezdettől fog­va meg­cél­zott közönségétől, a kö­zép­is­ko­lás di­á­kok­tól, egye­te­mi hall­ga­tók­tól. Túl­élé­si si­ke­ré­nek tit­ka va­ló­szí­nű­leg több tényezőből áll össze, ami­ket itt le­he­tet­len len­ne né­hány szó­ban vá­zol­ni. Az egyik tényező azon­ban feltehetőleg ma­ga a lap­nak a hang­vé­te­le, ami úgy tud­ja meg­szó­lí­ta­ni fi­a­tal ol­va­só­ját, hogy az nem lesz leereszkedő és ki­ok­ta­tó, és leg­jobb írá­sa­i­ban nem is ful­lad be­le a bi­zal­mas­ko­dás és jópo­fáskodás gya­ko­ri di­ák­la­pos nyel­ve­ze­té­be. Ez an­nak is köszönhető, hogy a Film­tett szerzői igen szé­les körből ver­bu­vá­lód­nak: egy­részt nem uta­sít­ják vissza a köz­re­mű­kö­dést a film­tu­do­mány leg­el­is­mer­tebb szak­em­be­rei sem, más­részt pub­li­kál­nak a lap­ban a pá­lyá­juk ele­jén ál­ló egye­te­mi ok­ta­tók, sőt lehetőséget kap­nak egé­szen fi­a­tal toll­for­ga­tók is, akik épp most pró­bál­koz­nak a filmről írás mű­fa­ja­i­val.

A Film­tet­tet így egé­szé­ben vé­ve ne­vé­hez illő mó­don a fi­a­ta­los­ság, a di­na­miz­mus, az informativitás jel­lem­zi. Ez kü­lön­böz­te­ti meg töb­bek kö­zött a ma­gya­rul ol­vas­ha­tó más fil­mes fo­lyó­irat­ok­tól. A film­tu­do­mány mű­ve­lé­sét meg­cél­zó ma­gyar­or­szá­gi Met­ro­po­lis fo­lyó­irat, vagy a film­nek a kul­tú­ra egé­szé­be va­ló in­teg­rá­ló­dá­sát szem előtt tar­tó, esszéisztikus film­kri­ti­ká­kat közlő Film­vi­lág mel­lett tar­tal­mi­lag a Film­tett elsősorban a film- és mé­dia­tu­do­mány nép­sze­rű­sí­té­sé­nek írás­tí­pu­sa­it mű­ve­li. Nagy­si­ke­rű cikk­so­ro­za­tot kö­zölt pél­dá­ul film­tör­té­ne­ti alapismeretekről, fil­mes mű­faj­ok­ról, olyan te­ma­ti­kus szá­mok­kal je­lent­ke­zett, ame­lyek a film­esz­té­ti­ka egyes kér­dé­se­it  (film és iro­da­lom kap­cso­la­ta, film és képzőmű­vé­szet, film és ze­ne, a színes film vagy a fe­ke­te fe­hér film lehetősége) vagy az egyes film­tí­pu­so­kat mu­tat­ták be (do­ku­men­tum­film, a vá­rost mint té­mát fel­dol­go­zó fil­mek, ter­mé­szet­fil­mek, tu­do­má­nyos ismeret­terjesztő fil­mek stb.). Ugyan­csak te­ma­ti­kus szá­mok fog­lal­koz­tak ki­emel­ten a té­vés mű­faj­ok­kal s a film­kul­tú­ra leg­kü­lön­fé­lébb in­téz­mé­nyes kér­dé­se­i­vel (a fil­mes fo­lyó­irat­ok­kal, film­for­gal­ma­zás­sal, fil­mes ok­ta­tás­sal stb.).

Mind­ezek mel­lett azon­ban két olyan jellemzője van, ami­vel egyet­len más je­len­leg megjelenő fil­mes lap sem ren­del­ke­zik: az egyik a gya­kor­la­ti film­élet­tel és mozikultúrával va­ló kap­cso­lat­tar­tás, a má­sik az erős lo­ká­lis kötődés. A filmekről szó­ló esszék és kri­ti­kák mel­lett a Film­tett sa­já­tos­sá­gát ugyan­is az in­ter­júk je­len­tik. Kezdettől fog­va hang­sú­lyos ben­ne a film­mel kap­cso­la­tos te­vé­keny­sé­gek gya­kor­la­ti ol­da­lá­nak be­mu­ta­tá­sa: a gya­kor­la­ti fil­me­sek­kel vagy fil­mes ok­ta­tók­kal ké­szült be­szél­ge­té­sek, a rész­le­tes fesz­ti­vál-be­szá­mo­lók, film­szem­lei tu­dó­sí­tá­sok. Ez a gya­kor­lat­hoz va­ló erős kötődés meg­nyil­vá­nult a film­készítőknek szó­ló operatőri-rendezői alap­is­me­re­te­ket közlő cikk­so­ro­zat­ban is, de még in­kább a fo­lyó­irat ál­tal szer­ve­zett Film­tett-tá­bo­rok­ban, vagy a fo­lyó­irat­ban meg­hir­de­tett ver­se­nyek­ben, a kö­zép­is­ko­lás­ok szá­má­ra szer­ve­zett fil­mes vetélkedőkben, sőt még ab­ban is, ahogy a lap­szám­ok­kal együtt in­gyen mo­zi­jegy­hez jut­hat a fi­a­tal film­ra­jon­gó.

Nem utol­só sor­ban pe­dig ki kell emel­ni, hogy a Film­tett mun­ka­tár­sa­i­nak kö­re a ha­tá­ro­kon is túl­nyú­lik: szerkesztői, szerzői er­dé­lyi­ek és ma­gyar­or­szá­gi­ak vagy Ma­gya­ror­szá­gon tar­tóz­ko­dó er­dé­lyi­ek ter­mé­sze­tes köz­re­mű­kö­dés­ben. Minden­nek el­le­né­re azon­ban a lap tar­tal­ma nem vált jel­leg­te­len, kon­tex­tus­ból ki­ra­ga­dott in­for­má­ci­ók hal­ma­zá­vá. Sőt, a Film­tett ép­pen ab­ban egye­di, hogy akár ne­künk, akár más­nak, de mindenekelőtt ró­lunk szól: azok­ról a fil­mes jelenségekről ír, ami min­ket itt és most ér­de­kel­het, és hang­sú­lyo­san je­len van ben­ne az it­te­ni, az er­dé­lyi film­kul­tú­ra múlt­ja és je­le­ne. A ko­lozs­vá­ri film­gyár­tás kez­de­te­i­nek is­mer­te­té­se, sőt tu­do­má­nyos igé­nyű ku­ta­tá­sa mel­lett rend­sze­res tu­dó­sí­tá­so­kat ol­vas­ha­tunk a meg­úju­ló ro­mán film­gyár­tás­ról, az Er­dély­ben for­ga­tott filmekről, az er­dé­lyi filmesek­ről, fesz­ti­vá­lok­ról, a fel­fu­tó­ban levő er­dé­lyi fil­mes ok­ta­tás­ról. 

Is­ten él­tes­se te­hát az öt és fél ­éves Film­tet­tet! Kí­vá­nom, hogy még so­ká­ig él­jen, s ala­kul­jon ki kö­rü­löt­te, kö­rü­löt­tünk egy egy­re szí­ne­sebb és tar­tal­ma­sabb fil­mes kul­tú­ra, ami­nek to­vább­ra is tett­re kész köz­re­működője és kró­ni­ká­sa le­gyen!