Művelődés

Ta­lán meglepőnek tűn­het, hogy az ez évi me­cé­nás-dí­jat az újab­ban elsősorban po­li­ti­kus­ként is­mert Lász­ló At­ti­la ér­de­mel­te ki. Ám ha job­ban utá­na­gon­do­lunk, ak­kor el kell is­mer­nünk, hogy a zsű­ri a lehető leg­jobb dön­tést hoz­ta.

Lász­ló At­ti­lá­ra ugyan­is – akár ma­gán­em­ber­ként, akár po­li­ti­kus­ként – min­de­nek előtt a segítőkészség jellemző. Se­gí­te­ni a kul­tú­rát, se­gí­te­ni az ok­ta­tást, a fi­a­ta­lo­kat, és mindenekelőtt se­gí­te­ni akar­ja er­dé­lyi ma­gyar kö­zös­sé­gün­ket. Hosszú len­ne fel­so­rol­ni, kit és mit tá­mo­ga­tott az idők fo­lya­mán Lász­ló At­ti­la, és még hosszabb len­ne fel­so­rol­ni azo­kat a prog­ra­mo­kat, ame­lye­ket az ő biz­ta­tá­sá­ra, un­szo­lá­sá­ra tá­mo­gat­tunk mi, ko­lozs­vá­ri üz­let­em­be­rek. Ta­lán or­vo­si hi­va­tá­sá­ból adó­dik, hogy nagy­sze­rű­en tud­ja di­ag­nosz­ti­zál­ni nem­csak a be­te­ge­it, ha­nem er­dé­lyi ma­gyar tár­sa­dal­munk egé­szét is – mond­hat­ni ő az, aki éles­lá­tás­sal is­me­ri fel, hogy hol van leg­in­kább szük­ség a se­gít­ség­re, hol szük­sé­ges a tá­mo­ga­tók köz­be­lé­pé­se. Ezért van az, hogy az Eurékán, a ko­lozs­vá­ri ma­gyar üz­let­em­be­rek klub­ján be­lül egyi­ke azok­nak, akik­nek a sza­va a leg­na­gyobb súllyal esik lat­ba.

Lász­ló At­ti­la tisz­tá­ban van az­zal is, hogy egy tá­mo­ga­tó­nak nem fel­tét­le­nül kell mu­to­gat­nia ma­gát – ezért a saj­tó­ban jó­val ke­ve­sebb­szer sze­re­pel me­cé­nás­ként, mint ahány­szor tény­le­ge­sen ál­doz kö­zös­sé­gi ügyek­re. Ez a vissza­fo­gott­ság ugyan egy po­li­ti­kus ese­té­ben nem fel­tét­le­nül ér­dem, de an­nál in­kább mu­tat­ja At­ti­la em­be­ri kva­li­tá­sa­it. Jól tud­ja, hogy a me­ce­na­tú­ra ér­tel­me nem a tá­mo­ga­tó, ha­nem a kö­zös­ség, ese­tünk­ben az er­dé­lyi ma­gyar kö­zös­sé­günk hasz­ná­ban rej­lik – ezért min­dig azt mér­le­ge­li, hogy mennyi hasz­not hoz­hat egy-egy tá­mo­ga­tás er­dé­lyi ma­gyar­sá­gunk­nak.

Ebből az alap­ál­lás­ból ter­mé­sze­te­sen kö­vet­ke­zett, hogy Lász­ló At­ti­la po­li­ti­kai funk­ci­ót is vál­lalt. Meggyőződésem, hogy ak­kor, ami­kor po­li­ti­ku­si pá­lyá­ra lé­pett, leg­fon­to­sabb mo­ti­vá­ci­ó­ja ép­pen az volt, hogy töb­bet és job­ban se­gít­hes­sen a Kolozs me­gyei ma­gyar­sá­gon. Mert­hogy ugyan mi más oka le­het egy jól menő gyógy­szer­gyár­tó cég tu­laj­do­no­sá­nak ar­ra, hogy be­le­árt­sa ma­gát a po­li­ti­ká­ba? Több gyógy­szert biz­to­san nem fog el­ad­ni...

Ezért mon­dom azt, hogy Lász­ló At­ti­la a leg­na­gyobb me­cé­ná­si tet­tet haj­tot­ta vég­re, ami­kor po­li­ti­kus­sá lett: kis­sé vic­ce­sen mond­va, ön­ma­gát aján­lot­ta fel tá­mo­ga­tás­ként a ma­gyar­ság­nak (csak le­gyen, ki el­fo­gad­ja...) Mind­ezt pe­dig tet­te úgy, hogy élet­fi­lo­zó­fi­á­já­hoz hí­ven nem­csak hal­hoz, ha­nem há­ló­hoz pró­bál­ja jut­tat­ni az it­te­ni ma­gyar kö­zös­sé­get.

Ha ter­vei, el­kép­ze­lé­sei va­ló­ra vál­nak (és mi­ért ne vál­ná­nak, hisz üz­let­em­ber­ként már be­bi­zo­nyí­tot­ta rá­ter­mett­sé­gét), ak­kor ez a Kolozs me­gyei ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók fel­emel­ke­dé­sét fog­ja ered­mé­nyez­ni. És ak­kor majd több pénz jut kul­tú­rá­ra, ok­ta­tás­ra, öre­gek, be­te­gek se­gé­lye­zé­sé­re is.

Mint éle­te min­den te­rü­le­tén, Lász­ló At­ti­la a me­ce­na­tú­rá­ban is hosszú­tá­von gon­dol­ko­dik. Kí­vá­nom ne­ki, hogy le­gyen ere­je és ki­tar­tá­sa ter­vei va­ló­ra vál­tás­hoz.

Kö­szö­nöm szé­pen!