Művelődés

Ked­ves Pan­ni, bo­csásd meg, hogy nyil­vá­nos­ság előtt is így szó­lít­lak meg, mint ak­kor, ami­kor Nagy Ist­ván ének­ka­rá­ban együtt éne­kel­tünk.

Két fény­kép áll előttem. Mind­két ké­pen a Nagy Ist­ván ve­zet­te ének­kar. 1948. má­jus 14-én ké­szült, a ko­lozs­vá­ri Szent Mi­hály-temp­lom főoltára előtt a szen­tély­ben. Kö­zé­pen a kar­nagy Nagy Ist­ván, bal­ra tőle a szé­len Sza­bó Gé­za or­go­na­mű­vész, egye­te­mi pro­fesszor, jobb­ra tőle a szé­len Sigmond La­jos ma­gán­énekes, főiskolai ta­nár, a kó­rus lel­kes szer­ve­zője. A kép Ko­dály Zol­tán Missa Brevisének be­mu­ta­tó­ja után ké­szült. Ak­kor még nem til­tot­ták ne­künk pe­da­gó­gu­sok­nak, hogy is­ten­há­zá­ban éne­kel­jünk. A má­sik kép az Egye­te­mi­ek Há­za nagy­ter­mé­ben ké­szült 1957. áp­ri­lis 8-án, ami­kor hang­ver­se­nyünk­kel Ko­dály Zol­tán 75. szü­le­té­se nap­ját ün­ne­pel­tük. A hang­ver­seny után a kö­zön­ség nem tu­dott ki­moz­dul­ni a teremből. Fel­állt könnyes szem­mel hosszú per­ce­ken át lel­ke­sen tap­solt, de az ün­nep­lés nem csak a kar­mes­ter­nek szólt, ha­nem Ko­dály mű­vé­sze­té­nek is. És még va­la­mi­nek: mint­ha érez­te vol­na a hall­ga­tó­ság, hogy az ének­kar­nak ez az utol­só fel­lé­pé­se, mert már nem állt mö­göt­te sem az EMKE sem pe­dig az Er­dé­lyi Bar­tók Da­los­szö­vet­ség, ame­lyik­nek el­nö­ke épp Nagy Ist­ván volt.

Tisz­telt Höl­gye­im és ura­im, ked­ves ünneplő kö­zön­sé­günk! Tud­ják önök, ki volt Nagy Ist­ván, akiről az át­adan­dó dí­jat el­ne­vez­tük? Ki van még önök kö­zött, aki hall­hat­ta kó­rus­mű­vé­sze­tét? Az ak­ko­ri hang­fel­vé­te­lek saj­nos nem tük­rö­zik azt, amit ő ak­kor meg­va­ló­sí­tott.

Ne­vét hi­á­ba ke­re­sik le­xi­ko­nok­ban, mert úgy lát­szik, mint előadómű­vész­nek nem volt hely szá­má­ra, Csíkországból jött. Ma­ros­vá­sár­he­lyi ta­nul­má­nyai után a bu­da­pes­ti Ze­ne­aka­dé­mi­án vég­zett. Ha­za jött. Előbb Ma­ros­vá­sár­he­lyen, majd Ko­lozs­vá­ron ta­ní­tott a tanítóképzőkben, ze­ne­is­ko­lák­ban. Az 1946-ban meg­ala­kult Ma­gyar Mű­vé­sze­ti In­té­zet igaz­ga­tó­ja, kar­mes­ter ta­ná­ra. Az Ál­la­mi Ma­gyar Ope­ra kar­igaz­ga­tó­ja, kar­mes­te­re és rö­vid ide­ig igaz­ga­tó­ja ének­ka­rá­val, vo­nós­né­gye­sé­vel, főleg Bar­tók és Ko­dály mű­ve­i­nek volt or­szá­gos és ősbemutatója is. Mű­vé­sze­té­ben úgy élt a ze­ne, hogy hall­ga­tói, nem­csak az ava­tot­tak, de min­den­ki úgy vél­te, hogy az övé a ze­ne. A dal­lam pe­dig: ne­ve­tett, zen­gett, sírt, zo­ko­gott, pon­to­san úgy, ahogy ő, il­let­ve a kot­ta­kép, par­ti­tú­ra kér­te. Min­den­ki, aki hal­lot­ta ének­ka­rát, úgy érez­te, hogy ő is el tud­ná éne­kel­ni. Ez pe­dig nem volt más, mint az, hogy min­den­ki ré­sze­se volt az előadásnak,

És Te, ked­ves Pan­ni, ta­nít­vá­nyai kö­zül a ked­ven­cek kö­zött vol­tál. Ha le­het egy­ál­ta­lán ilyet ál­lí­ta­ni ró­la. De két­ség­te­len ott vol­tál a ki­vált­sá­go­sak kö­zött. Va­jon azért, mert Te is Székelyföldről, Bözödről jöt­tél? Kö­zép­is­ko­lá­id­ban Sep­si­szent­györ­gyön a Szé­kely Mikó Le­ány­gim­ná­zi­um­ban, majd Ko­lozs­vá­ron a Marianumban szív­tad ma­gad­ba a tu­dást. Ott­hon­ról ho­zott nép­dal­kin­cse­det a Marianumban Forrai Gregoria nővér ér­té­kel­te, és le­het, hogy ne­ki köszönhetően vá­lasz­tot­tad a ze­ne­ta­ná­ri pá­lyát, ahol ér­té­ke­i­det gyü­möl­csöz­tet­ted. A ko­lozs­vá­ri mű­vé­sze­ti in­té­zet­ben olyan ta­ná­rok fi­gyel­tek fel Rád, akik nyu­god­tan ja­va­sol­hat­tak az enyedi Beth­len Gá­bor taní­tó­kép­ző ze­ne­ta­ná­rá­nak, majd később, Zilahra az Ady End­re kö­zép­is­ko­lá­ba és vé­gül Bras­só­ba a ma­gyar ve­gyes kö­zép­is­ko­lá­ba. Bras­só­ba meg­ér­ke­zé­sed­kor át­vet­ted a Ma­gyar Da­lár­da ve­ze­té­sét és a leg­kri­ti­ku­sabb időben a Re­dut művelődési köz­pont­ban 1958-tól az ének­kar be­szün­te­té­sé­ig (1963) az élő ma­gyar ze­nét ta­ní­tot­tad és vit­ted ve­lük si­ker­re.

Nagy Ist­ván mű­vé­sze­té­nek hi­te­les­sé­ge min­dig tel­jes él­ményt éb­resz­tett a hall­ga­tók­ban, esz­té­ti­kai hi­te­les­sé­ge, az ösz­tö­nös­ség és tu­da­tos­ság cso­dá­la­tos össz­hang­ja biz­to­sí­tot­ták mű­vé­szi tol­má­cso­lá­sá­nak köz­vet­len ter­mé­sze­tes­sé­gét. Ezt a kész­sé­get vit­ted Te is to­vább és sze­rez­tél mű­vé­sze­ted­del örö­met szám­ta­lan hall­ga­tód­nak, volt nö­ven­dé­ke­id­nek Nagyenyeden, Zilahon, Bras­só­ban és ta­lál­tál sok ösztönzőre a Brassai Ma­gyar Da­lár­da tag­ja­i­ban, akik ve­led együtt gyá­szol­ták ének­ka­ruk meg­szű­né­sét, és az élőkkel Te is együtt ör­vend­tél az új­ra­ala­ku­lá­suk nap­ján.

Min­den nem­zet­nek adott a Gond­vi­se­lés az ál­ta­lá­nos em­ber-fel­ada­ton be­lül sa­já­tos egyé­ni rész­fel­ada­tot mielőtt azt nem tel­je­sít­jük, nem ol­vad­ha­tunk be­le a nagy egész­be. Te igen­is ezt a rész­fel­ada­tot tel­je­sí­tet­ted ze­nei te­het­sé­ge­den ke­resz­tül. Mun­kád pél­dá­ul szol­gál­jon az utá­nad jövő nem­ze­dék­nek. Is­ten él­tes­sen!