Művelődés

Tisz­telt EMKE-elnökség, ked­ves ba­rá­ta­ink!

Ez az ok­le­vél, ez a ki­tün­te­tés nagy jelentőségű szá­munk­ra. Ti­zen­öt évi mun­kánk fek­szik ab­ban a igye­ke­zet­ben, hogy lás­sá­tok: ve­le­tek va­gyunk lé­lek­ben, gon­do­lat­ban, ag­go­dal­mak­ban és re­mé­nyek­ben. Hogy lás­sá­tok: nem fe­led­ke­zünk meg ar­ról, hol van­nak éltető gyö­ke­re­ink. Tud­juk és nek­tek is tud­no­tok kell, hogy ránk fi­gye­lé­se­tek és rész­vé­te­le­tek nél­kül mun­kánk sem­mit sem ér­ne. Az olyan emig­rá­ci­ós mun­ka, amely el­vág­ja az ott­hon­hoz fűződő szá­la­kat: ön­cé­lú. El­puk­kan, mint a szap­pan­bu­bo­rék. Az emig­rá­ció, emig­ráns fo­gal­mak kü­lön­ben is las­san ér­tel­mü­ket vesz­tik új szá­za­dunk új, más, in­teg­rá­ló­dó vi­lá­gá­ban.

Mint már nem egy­szer hall­hat­tá­tok tőlünk: kez­det­ben azt hit­tük, a Své­dor­szág­ban ala­pí­tott Er­dé­lyi Könyv Egy­let nek­tek nyújt se­gít­sé­get. Az­tán  lát­tuk: bol­do­gul­tok nél­kü­lünk is; mond­hat­nánk úgy is: gya­kor­la­ti­lag nincs szük­sé­ge­tek ránk, kül­föld­ön élőkre. Há­la le­gyen ér­te a Fenn­va­ló­nak. Ab­ban az ér­zel­mi-gon­do­la­ti fo­lya­mat­ban azon­ban, amely­nek so­rán mind­nyá­jan iga­zol­ni akar­juk tet­te­in­ket, fel­is­mer­tük, hogy ne­künk van szük­sé­günk rá­tok; hogy iden­ti­tá­sunk megőrzése nél­kül, gyökereinkről le­sza­kad­va, nyom­ta­la­nul és ha­szon­ta­la­nul süllye­dünk el az ide­gen­ség­ben.

Örü­lünk, hogy túl­tet­té­tek ma­ga­to­kat a jo­gos ke­se­rű­sé­gen, amit ak­kor érez­te­tek, ami­kor  el­hagy­tunk ben­ne­te­ket. Mind­nyá­jun­kat sa­já­tos kö­rül­mé­nyek kényszerítettek er­re. Örü­lünk an­nak is, hogy be­lát­tá­tok: a kö­zöny, vagy – sú­lyo­sabb sza­va­kat hasz­nál­va – a ki­kö­zö­sí­tés, könnyel­mű­ség len­ne a részetekről. For­má­ló­dó, ala­ku­ló új vi­lá­gunk­ban, ami­kor a föld­raj­zi kö­tött­sé­gek fel­la­zul­nak, s nem­csak ha­tá­rok fö­löt­ti egy­sé­günk lehetősége nyí­lik meg előttünk, ha­nem az elnemzetlenítő szán­dé­kok előtt is egy­re tá­gabb tér nyí­lik, szük­sé­günk van egy­más­ra, szük­sé­günk van egy belső össze­tar­tó erőre, tü­re­lem­re, tu­da­tos­ság­ra, fi­gye­lem­re és tisz­tes­ség­re egy­más­sal szem­ben. Ad­ja a Fennvaló, hogy jó­zan, gaz­da­sá­gi ér­de­kek­re is te­kin­tet­tel levő, de tu­da­tos nemzetépítő és nem­ze­ti kul­tú­rán­kat megőrző szán­dék has­son át mind­nyá­jun­kat.

Ez az ok­le­vél, a tény, hogy fi­gyel­tek ránk, megerősíti ben­nünk a hi­tet, hogy van ér­tel­me a mun­kánk­nak, és erőt ad a foly­ta­tás­hoz. Kö­szön­jük nek­tek kö­zel ki­lenc­száz tag­tár­sunk ne­vé­ben.

Az Er­dé­lyi Könyv Egy­let ku­ra­tó­ri­u­ma

(Fel­ol­vas­ta Székelyné Hornyák Gyön­gyi a stock­hol­mi Er­dé­lyi Könyv Egy­let Ma­gya­ror­szá­gon élő képviselője.)