|
|||||||||
Kósa László:
Károli Gáspár-díj 2005
November 5-én adták át a Nemzeti Kulturális örökség Minisztériumában a protestáns kultúra és tudomány kiemelkedő műveléséért járó elismerést, a Károli Gáspár-díjat. Az idei kitüntettek Hafenscher Károly budapesti evangélikus teológus, Dienes Dénes egyházörténész, lelkész, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanszékvezető professzora és Sipos Gábor levéltáros, egyetemi docens (Kolozsvár) voltak. Sipos Gábor laudációja Sipos Gábor történész, levéltáros, egyetemi docens 1951-ben született az egykor Szilágy vármegyéhez tartozó Érszodorón. A középiskolát Krasznán, az egyetemet Kolozsvárott a Babeą–Bolyai Tudományegyetem történelem szakán 1970–1974 között végezte. Diplomázás után három évig egy észak-erdélyi faluban, Noszolyon románul tanított történelmet. 1977-ben került levéltárosnak az Erdélyi Református Egyházkerület Kolozsvári Gyűjtőlevéltárába, máig egyik munkahelyére. 1998-ban a Szegedi, akkor még József Attila nevét viselő Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot. Ugyanebben az esztendőben kapott másik munkahelyére, a kolozsvári Babeą–Bolyai Középkori Tanszéke történelem– könyvtár szakára docensi kinevezést, ahol már néhány évvel korábban óraadó volt. Oktatói munkájának fontos része a román egyetemen tanuló magyar diákok számára tartott magyar nyelvű órák. Elsősorban művelődéstörténeti tárgyakat, könyv- és nyomdatörténetet, levéltártant, könyvtártörténetet, illetőleg magyar történelmi áttekintést ad elő, továbbá levelező tagozaton egyetemes középkort oktat. Levéltárosi működésével, az iratok folyamatos mentésével, feltárásával, rendezésével függ össze rendkívüli szerteágazó történészi érdeklődése. Figyelmét eleinte a középkor kötötte le, szakdolgozatát a kolozsmonostori konvent hiteleshelyi tevékenységéből írta. Utóbb azonban az említett egyetemi tárgyakon kívül a 17–18. századi magyar művelődéstörténet számos más területével, mindenekelőtt erdélyi református egyháztörténettel kezdett foglalkozni. Nehéz feladat ebből a körből az általa leginkább művelt témákat kiemelni. Ha mégis megtesszük, akkor az egyházigazgatás és az egyházszervezet új eredményeket hozó vizsgálatát kell említeni. Doktori értekezését Erdély sajátos történelmi helyzetével összefüggően nemcsak magyar, nemzetközi viszonylatban is egyedülálló intézmény, a református főkonzisztórium kialakulásáról írta. De nemcsak erről, a legfelső, központi szervezetről, hanem a helyi presbitériumokról is készített dolgozatokat. Szaktanulmányai mentalitástörténettel, iskolatörténettel, egyházközség-történettel, köztük az elenyészett román református eklézsiákkal, templomtörténettel szintén foglalkoznak. Egy-egy tudományos cikke újabb adatok fényében mutatja be az erdélyi múlt jelentős református alakjait, Apáczai Csere Jánost, Szőnyi Nagy Istvánt, Bethlen Miklóst, Misztótfalusi Kis Miklóst, Cserey Farkast, Bod Pétert és másokat. Levéltárosi pályájához híven rendszeresen jelentet meg forrásokat, értékes kéziratokat. Eddig négy önállóan vagy társszerzőkkel írt könyve, ugyancsak négy szintén munkatársakkal együtt gondozott forráskiadványa jelent meg. Hat tanulmánygyűjteményen, köztük tiszteletköteteken találkozunk több szerkesztő körében az ő nevével is. A magyar mellett, románul, németül és franciául napvilágot látott szaktanulmányainak száma meghaladja a hetvenet. Tagja annak a kicsiny, de egyre több értékes eredményt fölmutató erdélyi magyar történészcsoportnak, amely – ma már bátran elmondhatjuk, hogy – fölélesztette több évtizedes tetszhalott állapotából az erdélyi református egyháztörténet-írást. A két nagy munkaterület, az oktatás és a kutatás mellett az értelmiségi lét természetes velejárójaként vesz részt az erdélyi magyar tudományos közéletben, titkára az Erdélyi Múzeum Egyesületnek. Nemcsak magyar testületek, hanem a Verein für Siebenbürgische Landeskunde romániai tagozatának és a Pro Oriente osztrák–román egyháztörténeti kutatócsoportnak is tagja. Sipos Gábor, a Románia határain kívül is elismert történész, levéltáros és egyetemi oktató fontos területeken járul hozzá a szellemi értékek őrzéséhez, az erdélyi magyar kultúra ápolásához és a jövendő nemzedékek tudományos felkészítéséhez. vissza a kiadáshoz minden cikke FŐLAPTEST rovat összes cikke |
|||||||||
|