Művelődés

Alapvető em­be­ri jog, hogy min­den gyer­mek meg­ta­nul­has­sa édes­any­ja be­széd­nyel­vét. Ugyan­ez a jog a já­ték és a tánc ese­té­ben is meg kell il­les­se gyer­me­ke­in­ket. (Timár Sán­dor)

A X. ju­bi­le­u­mi Csűrdöngölő Gyer­mek- és If­jú­sá­gi Néptánctalálkozó be­bi­zo­nyí­tot­ta, hogy az And­rás Ala­pít­vány az a tánc­pe­da­gó­gi­ai mű­hely, amely­ben a gyer­me­kek a nép­tán­cot anya­nyelv­ként ta­nul­ják. 2001-től fél­éven­te meg­szer­ve­zett gyer­mek- és if­jú­sá­gi néptánctalálkozókhoz csat­la­ko­zó cso­por­tok szá­ma al­ka­lom­ról al­ka­lom­ra nő, ami ösztönző, öröm, elég­té­tel a szülőknek, fellépőknek, szervezőknek és ok­ta­tók­nak egy­aránt. Eze­ket a ta­lál­ko­zó­kat kéz­mű­ves-fog­lal­ko­zá­sok­kal, ta­nul­má­nyi ver­se­nyek­kel, tánc­há­zak­kal, nép­mű­vé­sze­ti ki­ál­lí­tá­sok­kal szí­ne­sít­jük. A gyer­me­kek a Csűrdöngölő-találkozókon a he­ti rendszerességű néptáncképzés ered­mé­nye­it mu­tat­ják be szín­pa­don. Lehetőség a sok száz fi­a­tal­nak az is­mer­ke­dés­re, ve­tél­ke­dés­re, kö­zös mu­lat­ság­ra.

Mind a szervezőknek, mind a tán­co­sok­nak, ok­ta­tók­nak újabb és újabb ki­hí­vást je­lent min­den ilyen al­ka­lom. A gyer­mek­cso­por­tok új pro­duk­ci­ók­kal je­lent­kez­nek, ami nagy előkészületet igé­nyel. Fo­lya­ma­tos­sá­ga van az ok­ta­tás­nak, és a jövőre néz­ve is van már után­pót­lás, mert sok te­le­pü­lé­sen két-há­rom cso­port is mű­kö­dik, kicsiktől na­gyo­kig.

Az And­rás Ala­pít­vány ál­tal el­in­dí­tott ok­ta­tá­si prog­ram (felelőse Mik­lós Ka­ta­lin) lé­nye­ge, hogy mi­nél több gyer­mek már zsen­ge kor­ban is­mer­ked­jen meg a még ele­ve­nen élő nép­tánc- és nép­ze­ne ha­gyo­mánnyal, nem­csak a szín­pa­di meg­je­le­ní­tés ál­tal és mu­ze­á­lis ér­ték­ként, ha­nem mint meg­élt ta­pasz­ta­lat épül­jön be min­den­na­pi éle­tünk­be. Er­re az ele­ven él­mény­re – cso­dá­la­tos nevelő ere­je és közösségteremtő ha­tá­sa mi­att – kü­lö­nö­sen a felnövekvő nem­ze­dék­nek van szük­sé­ge.

A gyer­me­kek a pró­bák és a szín­pa­di sze­rep­lé­sek so­rán, a nép­tánc új­ra­szü­le­té­sé­nek pil­la­na­ta­i­ban fe­de­zik fel a kö­zös­sé­gi lét örök­lött rend­jét. Eb­ben az ősi rend­ben a tánc-anya­nyelv is­me­re­te te­szi szá­muk­ra ter­mé­sze­tes­sé az el­iga­zo­dást.

2005. de­cem­ber 16-án óri­á­si gyer­mek­zsi­vaj fo­ga­dott a csík­sze­re­dai művelődési ház­ban, szin­te lép­ni sem le­he­tett a sok csil­lo­gó sze­mű, jó­ked­vű gyermektől. Az­tán meg­je­len­tek az ok­ta­tók és a tár­sa­ság egy-kettőre el­hall­ga­tott. Fon­tos a fe­gye­lem, hi­szen át kell is­mé­tel­ni a leg­fris­sebb ko­re­og­rá­fi­ák moz­za­na­ta­it, né­hány perc múl­va a cso­por­tok­nak már a szín­pa­don kell be­mu­tat­koz­ni­uk. Az ok­ta­tók sze­rint nem az a cél, hogy tánc­mű­vé­sze­ket ne­vel­je­nek a gyerekekből, ha­bár csak­nem biz­tos, hogy pro­fi tán­cos is ki­ke­rül belőlük. Min­den­kit sze­re­tet­tel fo­gad­nak, min­den gyer­mek ko­mo­lyan ve­szi és na­gyon él­ve­zi a szín­pa­di sze­rep­lést. Meg­annyi kis mű­vészt lát­hat­tunk a szín­pa­don, és meggyőződésünk, hogy ezek a gye­re­kek felnőve kellő tisz­te­let­tel fog­nak vé­gig­néz­ni egy szín­há­zi előadást is, mert tud­ják, mi­lyen nagy mun­ka áll mö­göt­te.

A fellépő 26 cso­port sor­ra szín­pad­ra ke­rült. Er­dély nép­tán­ca­i­nak fel­vo­nul­ta­tá­sa mel­lett ka­rá­cso­nyi da­lok is fel­csen­dül­tek, a csíkkozmási Bojzás Néptáncegyüttes előadásában pe­dig a ka­rá­cso­nyi bet­le­he­mes já­té­kot is meg­te­kint­het­tük.

A ma­ros­vá­sár­he­lyi Picinige Gyer­mek­ze­ne­kar kü­lön szín­fol­tot je­len­tett a ju­bi­le­u­mi ren­dez­vé­nyen, Ist­ván-na­pi és János-napi köszöntők csen­dül­tek fel Sinkó And­rás ta­nít­vá­nya­i­nak előadásában.

Az előadás műsorvezetőit a té­li nap­for­du­ló szo­ká­sa­ink­ra jellemző fi­gu­rák (kecs­ke, med­ve, kram­pusz) se­gí­tet­ték vagy ép­pen aka­dá­lyoz­ták, ijeszt­get­ték, szó­ra­koz­tat­ták a gyer­me­ke­ket.

Ele­kes And­rás, a kápolnási Zer­ge­bog­lár Gyer­mek Néptáncegyüttes ok­ta­tó­ja sze­rint öröm az, hogy a mai glo­ba­li­zá­ló­dó vi­lág­ban van, aki­nek ta­ní­ta­ni a nép­tán­cot, nép­ze­nét. Sze­ren­csés­nek mond­hat­ja ma­gát, mert egy lel­kes csa­pa­tot ok­tat, si­ke­rült ve­lük meg­érez­tet­ni a nép­tánc „ízét”. A gyer­mek­nek, de az ok­ta­tó­nak is si­ker­él­mény, ha össze­jön egy lé­pés, egy fi­gu­ra, de leg­na­gyobb si­ke­re az, ami­kor a tánc nyel­vén már be­szél, ki­fe­je­zi ér­zé­se­it, gon­do­la­ta­it.

A szülők büsz­kék, hogy gye­re­ke­ik tán­col­nak, úgy gon­dol­ják, ez nagy ér­ték, más szem­lé­le­tet ad, más vi­lág­fel­fo­gást és kö­zös­ség­for­má­ló erőt.

A Har­gi­ta Nem­ze­ti Szé­kely Né­pi Együt­tes tán­co­sai ok­ta­tói, szervezői és há­zi­gaz­da minőségben él­ték át a ju­bi­le­u­mi ren­dez­vényt, ta­pasz­ta­la­tot, gya­kor­la­ti­as­sá­got nyer­ve, hi­szen el­jön az az idő, ami­kor meg­szer­ve­zik sa­ját ta­lál­ko­zó­i­kat.

A Szopos Zi­ta ál­tal ok­ta­tott Csíkszentmártoni Nép­tánc­cso­port az el­múlt év ok­tó­be­ré­ben ver­bu­vá­ló­dott össze a szülők és a Har­gi­ta együt­tes tán­co­sa­i­nak kez­de­mé­nye­zé­sé­re, először lép­tek fel a Csűr­dön­gölőn. A cso­port leg­ki­sebb­jei há­rom­éve­sek, akik a já­rás­ban még bi­zony­ta­la­nok, de a tánc­ban már nem.

And­rás Mi­hály, a Har­gi­ta Nem­ze­ti Szé­kely Né­pi Együt­tes igaz­ga­tó­ja, az And­rás Ala­pít­vány el­nö­ke vé­le­mé­nye sze­rint a gye­rek ki­bon­ta­ko­zó sze­mé­lyi­sé­gét is for­mál­ja a tánc, kö­zös­sé­get ala­kít, nem­csak lel­ket és szel­le­met épít, fi­zi­ku­muk­ra is jó­té­kony ha­tás­sal van, megerősödnek, meg­szé­pül­nek azok, akik rend­sze­re­sen tán­col­nak. A tánc lehetőséget ad a ba­rát­ko­zás­ra, akár a pár­vá­lasz­tás­ra is – fo­gal­maz­ta meg And­rás Mi­hály. Nagy­vá­ros­ok­ban stá­tus­szim­bó­lum a szülőknek az, ha gye­re­ke ba­lettórá­ra jár vagy tár­sa­sá­gi tán­cot ta­nul, ho­lott elődeink ki­ta­pasz­tal­ták, ki­dol­goz­ták min­den kor­osz­tály­nak megfelelően a moz­du­lat­nyel­vet, kezd­ve a gye­rek­já­ték­ok­tól az éne­ke­kig, tán­co­kig, nép­szo­kás­okig. Fon­tos­nak tart­juk azt is, hogy a gye­rek egy­szer a sa­ját táj­szó­lá­sát ta­nul­ja meg a he­lyi folk­lór tisz­ta­sá­gá­nak megőrzése szem­pont­já­ból, rá­ér majd más ré­gió tán­ca­it meg­ta­nul­ni. A Csűrdöngölő cél­ja, hogy a Har­gi­ta Nem­ze­ti Szé­kely Né­pi Együt­tes tán­co­sa­i­ból ok­ta­tó­kat ne­vel­jünk, ez­ál­tal itt­ho­ni jövőképet is mu­ta­tunk ne­kik, ugyan­ak­kor az ok­ta­tók ki­tar­tó mun­ká­ja sa­ját után­pót­lá­sun­kat is biz­to­sít­ja. A Csűrdöngölő ál­tal több száz fi­a­tal is­me­ri egy­mást, szá­mít­hat­nak egy­más­ra, úgy nőnek fel, hogy jól ér­zik ma­gu­kat a sa­ját ott­ho­nuk­ban, meg­ta­lál­ják a he­lyü­ket. Mond­hat­nám azt, hogy e ta­lál­ko­zó egy kürt, mellyel össze­hív­juk, tánc­ra hív­juk a cso­port­ja­in­kat. Ezek a gye­re­kek, fi­a­ta­lok tel­je­sen mind­egy, hogy a to­váb­bi­ak­ban mi­lyen szak­mát vá­lasz­ta­nak, az a szel­le­mi­ség, ami­ben ne­vel­ked­tek, éle­tü­ket át­hat­ja, egy élet­re szó­ló, sa­ját ha­gyo­má­nya­i­ban gyö­ke­rező, erős ala­pot és tar­tást ad. Saj­ná­la­tos az a tény, hogy annyi­ra el va­gyunk fog­lal­va a hét­köz­nap­ok gond­ja­i­val, hogy ha nem vi­gyá­zunk, el­ve­szít­jük ün­ne­pe­in­ket. Ezért szer­vez­zük a ta­lál­ko­zó­kat ün­ne­pe­ink előtt, hogy mi­re jön a ka­rá­csony, a fi­a­ta­lok tud­ja­nak a fa alatt éne­kel­ni, tud­ják kö­szön­te­ni szép dal­lal sze­ret­te­i­ket, és min­den ün­ne­pünk, mely ma éle­tük­ben is él­ni akar, kap­ja vissza he­lyét és sze­re­pét sa­ját kör­nye­ze­té­ben.

A szervezők meg­elé­ge­dé­sé­re szol­gált az a tény, hogy a gye­re­kek nem­csak a szín­pa­di kö­tött és fe­gyel­me­zett for­má­ban tud­ják a da­lo­kat, a tán­co­kat, ha­nem az es­ti tánc­ház­ban, mu­lat­ság­ban is, fel­sza­ba­dul­tan és ki­vá­ló­an mű­ve­lik. A cso­por­tok ok­ta­tói mo­so­lyog­va tán­col­tak együtt ta­nít­vá­nya­ik­kal, akik­ben – bát­ran el­mond­ha­tó, hogy – a ha­gyo­má­nya­ink­ban fel­lelhető élet­öröm jó csí­rá­ja él.

A ju­bi­le­u­mi Csűrdöngölőn je­len volt a Zelegor Néptáncegyüttes Csíkmenaságról, a Kis Ger­li­ce Gye­rek­cso­port Csíkszentkirályról, a Roz­ma­ring és Fe­hér Li­li­om Gye­rek­cso­por­tok Csíkszentimréről, a Ki­ke­rics Gyereknéptánccsoport Csíkszentsimonból, a Lab­­da­ró­zsa Néptáncegyüttes Csíkszentmártonból, a Bojzás Együt­tes Csík­koz­más­ról, a Gyöngy­vi­rág Néptáncegyüttes Tus­nád­ról, a Kan­ka­lin Nép­tánc­cso­port Kászonújfaluból, a Zer­ge­bog­lár Néptáncegyüttes Kászonaltízből, a Ta­nu­lók Há­za és a Borsika Néptáncegyüttes Csík­sze­re­dá­ból, a Gyereknéptáncegyüttes Gyergyóremetéről, a For­rás Néptáncegyüttes Marosfőről, az Ör­dög­bor­da Néptáncegyüttes Balánbányáról, a Prücs­kök Néptáncegyüttes Csíkszentdomokosról, a Csíkmadarasi Néptáncegyüttes, a Csíkrákosi Néptáncegyüttes, a Csík­mind­szen­ti Gye­rek­cso­port, a Zer­ge­bog­lár Néptáncegyüttes Kápolnásfaluból és a Picinige Gyer­mek­ze­ne­kar Marosvásárhelyről.

Évről év­re hi­he­tet­le­nül lát­vá­nyos a cso­por­tok lét­szá­má­nak bővülése, ezért a XI. Csűrdöngölő Gyer­mek és If­jú­sá­gi Néptánctalálkozót idén jú­ni­us 1-jén, a gyer­mek­na­pon kí­ván­juk meg­ren­dez­ni sza­bad­té­ren, hogy jól el­fér­jünk, mert a ju­bi­le­u­mi Csűr­dön­gö­lőn szin­te a le­he­tet­len­nel bir­kóz­tunk meg, a kö­zel 800 gye­rek és fi­a­tal alig fért a művelődési ház­ban. Ter­ve­ink kö­zött sze­re­pel az ok­ta­tók­kal va­ló szo­ro­sabb kap­cso­lat­tar­tás, kép­zé­sek szer­ve­zé­se szá­muk­ra. Vé­le­mé­nyem sze­rint a cso­por­tok mun­ká­já­nak mi­nő­ségére kell oda­fi­gyel­nünk – vé­li And­rás Mi­hály.

A csil­lo­gó sze­mek, a több száz jó­ked­vű, a nép­ze­nét és nép­tán­cot kedvelő és művelő gyer­mek, a lel­kes ok­ta­tók, a bá­to­rí­tó jó­kí­ván­ság­ok új­ra erőt ad­nak a szervezőknek, a Har­gi­ta Nem­ze­ti Szé­kely Né­pi Együt­tes­nek és az And­rás Ala­pít­vány­nak, hogy foly­tat­ni kell az el­kez­dett mun­kát. And­rás Mi­hály igaz­ga­tó kö­szö­ne­tét fe­jez­te ki a Har­gi­ta együt­tes mun­ka­kö­zös­ség­ének, a je­len levő kéz­mű­ve­sek­nek a ren­dez­vény szín­vo­na­las le­bo­nyo­lí­tá­sá­ért.

Min­den Csűrdöngölő után a résztvevők úgy tá­voz­tak, hogy min­dig töb­bet lát­tak, mint az előző év­ben, elsősorban lel­ke­se­dés­ben. S ha azt mon­dom, hogy itt több száz lány és fiú ta­lál­ko­zik, s va­la­mi olyat őriz meg a jövő szá­má­ra, ami a mi nem­ze­ti kin­csünk a nép­rajz, nép­mű­vé­szet, nép­tánc vi­lá­gá­ból, ak­kor min­den rá­for­dí­tás és min­den ener­gia meg­té­rül.

A néptánctalálkozók és az ok­ta­tá­si prog­ram rend­sze­res tá­mo­ga­tói: Apá­czai Köz­ala­pít­vány, Communitas Ala­pít­vány, Gyer­mek és If­jú­sá­gi Sport­mi­nisz­té­ri­um, Har­gi­ta Me­gye Ta­ná­csa, Illyés Köz­ala­pít­vány, Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Alap­prog­ram, Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Örök­ség Mi­nisz­té­ri­u­ma, Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um, csík­sze­re­dai Vitos Ke­rá­mia.