Művelődés

Vén­asszony­ok nya­ra. Cso­dá­la­tos két nap­ban volt ré­szünk 2005. szep­tem­ber első hét­vé­gé­jén. Igen, mint­ha az időjárás is a szervezők, résztvevők se­gít­sé­gé­re akart vol­na si­et­ni. Mint­ha az időjárás is mél­tó­kép­pen sze­re­tett vol­na tisz­te­leg­ni Gelu Păteanu – Gya­lu bá­csi em­lé­ké­nek.

Emlékezetes két nap volt – a szel­le­mi­ség nap­jai. Er­re a két nap­ra a szel­le­mi­ség fel­leg­vá­rá­vá lett Etéd. Az Énlaka Ala­pít­vány szer­ve­zé­sé­ben szep­tem­ber 10–11-én ke­rült sor a Gya­lu-na­pok ren­dez­vény­so­ro­zat­ra, Gelu Păteanu szü­le­té­sé­nek 80. és ha­lá­lá­nak 10. év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból.

Szep­tem­ber 10. szom­bat délelőtt – táb­lás ház­zá lett az etédi művelődési ott­hon nagy­ter­me. Tá­vol­ról ér­ke­zet­tek és hely­bé­li­ek gyűl­tek össze – mind­azok, akik sze­mé­lye­sen avagy írá­sai ré­vén kötődtek Gya­lu­hoz.

Elsőként a szervezők, Kutasi Mi­hály nyug­dí­jas ta­nár, Gya­lu egyik leg­jobb ba­rát­ja, Nagy Zol­tán is­ko­la­igaz­ga­tó és Dá­vid And­rás gyógy­sze­rész kö­szön­töt­ték a meg­je­len­te­ket. Ezt követően fel­ol­vas­ták Pomogáts Bé­la és Radu Ardevan, a ren­dez­vény rész­ve­vőihez in­té­zett üdvözlő le­ve­le­it, amely­ben mind­ket­ten Gelu Păteanu időkön túl­mu­ta­tó em­ber­sé­gét, em­be­ri nagy­sá­gát emel­ték ki.

A meg­je­len­tek kö­zül elsőként Toró Ti­bor egye­te­mi ta­nár, atom­fi­zi­kus emel­ke­dett szó­lás­ra. Fel­ele­ve­ní­tet­te Gya­lu­hoz fűződő ba­rát­sá­gá­nak leg­szebb moz­za­na­ta­it. Fel­ol­va­sott egy an­gol vers­for­dí­tást, majd a kettőjük köz­ti ba­rát­ság részleteiről sok min­dent meg­tud­hat­tunk, az előkerült fény­ké­pek, le­ve­lek, vers­for­dí­tá­sok ré­vén. Az im­már aka­dé­mi­kus­sá lett atom­fi­zi­kus ki­hang­sú­lyoz­ta, hogy Gelu Păteanu mű­for­dí­tói te­vé­keny­sé­ge igen­csak sok­ré­tű volt, hi­szen a szép­iro­dal­mi és tör­té­nel­mi mű­ve­ken túl tu­do­má­nyos mű­ve­ket is for­dí­tott.

Sütő And­rás 1991-ben Bu­da­pes­ten – Aján­lás Gelu Păteanunak cím­mel írt leveléből Nagy Pál ma­ros­vá­sár­he­lyi iro­da­lom­kri­ti­kus idé­zett, majd a ma­ros­vá­sár­he­lyi Nép­új­ság­ban, 1993-ban meg­je­lent sa­ját írá­sá­ból ol­va­sott fel rész­le­te­ket.

Smaranda Enache asszony, a Pro Eu­ró­pa Li­ga el­nö­ke meg­ha­tó­an bensőséges sza­vak­kal ecse­tel­te a Gelu Păteanu és köz­te ki­ala­kult ba­rá­ti kap­cso­la­tot. A ba­rát­ság fel­ele­ve­ní­té­se so­rán a ma­gá­nyos­ság és fáj­da­lom ér­zé­sei is ki­cseng­tek sza­va­i­ból – a Gya­lué, de sa­ját­ja is. El­mond­ta, ami­kor 1990-ben meg­is­mer­ke­dett a már Bu­da­pes­ten élő mű­for­dí­tó­val, az ar­ról be­szélt ne­ki, hogy bár sze­re­tet és ra­jon­gás ve­szi kö­rül, még­is mennyi­re ma­gá­nyos. Hogy mennyi­re ma­gá­nyos­sá vál­hat egy em­ber, aki sa­ját nem­ze­tét sze­ret­ve, más nem­zet jo­ga­i­ért is fel­eme­li sza­vát. Az el­nök asszony így val­lott: a Gelu Păteanu ma­gá­nyos­sá­ga az ő ma­gá­nyos­sá­ga is, egye­dül­lé­te az ő egye­dül­lé­te is. őszinte re­mé­nyét fe­jez­te ki, hogy Gya­lu meglévő ér­té­kei, mű­vei rö­vi­de­sen nap­vi­lá­got lát­hat­nak, az őt tisztelő, szerető ol­va­só­kö­zön­ség ke­zé­be ke­rül­het­nek.

Cseke Pé­ter iro­da­lom­tör­té­nész, Gya­lu­val tör­tént ta­lál­ko­zá­sa­it ele­ve­ní­tet­te fel. Gya­lu nap­ló­já­ból rész­le­te­ket ol­va­sott fel, majd sa­ját kö­te­té­nek azon írá­sá­ból, mely­ben az omi­nó­zus fe­hér­egy­há­zi em­lék­ün­nep­sé­gen el­hang­zott Păteanu-beszédről szólt. (Ezt kö­ve­tő­en kel­lett Gelu Păteanunak Bu­da­pest­re me­ne­kül­nie, hi­szen a ro­mán na­ci­o­na­lis­ták ha­lá­lo­san meg­fe­nye­get­ték). A létesítendő Gelu Păteanu-emlékszoba szá­má­ra két Gya­lu ál­tal de­di­kált kö­te­tet aján­lott fel.

Kutasi Mi­hály ar­ról szólt, hogy bár­mennyi­re is igye­ke­zett, saj­nos nem si­ke­rült Gelu Păteanu tel­jes élet­mű­vét össze­gyűj­te­nie (még a könyv­tá­rak se­gít­sé­gé­vel sem), ezért is kér­te a meg­je­len­te­ket, ha bár­ki is ren­del­ke­zik Gya­lu-al­ko­tá­sok­kal, szí­ves­ked­jék az Ala­pít­vány­hoz el­jut­tat­ni.

Asz­ta­los Fe­renc székelyudvarhelyi par­la­men­ti kép­­viselő ar­ról szólt, hogy Gelu Păteanu az igaz meg­bé­ké­lés lo­vag­ja volt. Gábos Dezső fe­hér­egy­há­zi ta­nár (a Petőfi-emlékünnepségek szervezője) szel­le­mi és ér­zel­mi kötődéseit em­lí­tet­te fel, hi­szen örök­re fe­led­he­tet­len em­lé­kek fű­zik Gelu Păteanuhoz a Petőfi-emlékünnepségek kap­csán. Gya­lu mond­ta: Petőfi szel­le­mé­ben kell él­ni. El­mond­ta, hogy Gelu Păteanu mi­lyen vég­te­len sze­re­tet­tel vi­sel­te­tett a gye­re­kek iránt. Gya­lu­nak kü­lö­nös ere­je és ha­tal­mas lel­ke volt. Fel­ol­vas­ta a fe­hér­egy­há­zi ba­rá­ta­i­hoz és ne­ki írt le­ve­le­it (ma­gya­rul és ro­má­nul). Be­fe­je­zé­sül fel­fed­te, hogy a „Fe­ke­te ma­don­na” igen is hús-vér sze­mély volt, egy szép, bar­na fér­jes asszony, aki­vel az ő la­ká­sán is­mer­ke­dett meg Gya­lu.

Majla Sán­dor költő a korondi iro­dal­mi ta­lál­ko­zók­hoz kötődő – Gelu Păteanuval kap­cso­la­tos – él­mé­nye­it ele­ve­ní­tet­te fel. Meg­ada­tott szá­má­ra az a rit­ka, sze­ren­csés lehetőség, hogy több­ször is Gya­lu­nál tölt­he­tett né­hány na­pot. Majd Gelu Păteanu rend­kí­vü­li hu­mo­rá­ról be­szélt – úgy ér­zi, iga­zán az tar­tot­ta ben­ne a lel­ket az őt ért sok bán­tó­dás kö­ze­pet­te. És szólt ar­ról, hogy Gya­lut egye­sek be­sú­gó­nak tar­tot­ták a ma­gya­rok kö­zül, egy al­ka­lom­mal rá is kér­dez­tek: Ma­ga, ugye spi­on? Én nem – vá­la­szolt Gya­lu sa­já­tos hu­mo­rá­val, de utá­nam majd azok jön­nek!

Inczeffi Ti­bor is sze­mé­lyes él­mé­nye­it em­lí­tet­te Gelu Păteanuval kap­cso­la­to­san. Ar­ról szólt, hogy igen­csak jóleső ér­zés meg­ta­pasz­tal­ni, hogy ily so­kan gyűl­tek össze az em­lék­ün­nep­sé­gen.

A fel­szó­la­lá­sok után a résztvevők meg­lá­to­gat­ták az etédi is­ko­lát, ahol Gya­lu is ta­ní­tott, az is­ko­la ud­va­rán fel­ál­lí­tott Ta­ní­tók fá­ját, me­lyen Gelu Pătea­nu ne­ve is ott van.

Dél­után iro­dal­mi szín­pad­dal foly­ta­tó­dott a ren­dez­vény­so­ro­zat. Ti­bol­di Elek, Etéd pol­gár­mes­ter­é­nek köszöntője után Bu­zo­gány Ár­pád, a székelyudvarhelyi Kul­tu­rá­lis Köz­pont mun­ka­tár­sa Gelu Pă­tea­nu éle­té­nek és mun­kás­sá­gá­nak ér­té­ke­lé­sé­re tért ki. Kutasi Mi­hály Gya­lu éle­té­nek, a kettőjük kö­zöt­ti ba­rát­ság­nak leg­fon­to­sabb moz­za­na­ta­it ele­ve­ní­tet­te fel. Ez­után Máthé Lőrincz Ro­zá­lia és Korpos And­rás (a ma­ros­vá­sár­he­lyi Szín­mű­vé­sze­ti Aka­dé­mia ne­gyed­éves hall­ga­tói) előadásában Gelu Păteanu mű­for­dí­tá­sa­i­ból, a Fe­ke­te ma­don­nák vers­cik­lus­ból, különböző írá­sok­ból, Kutasi Mi­hály­hoz írt leveleiből össze­ál­lí­tott mű­vé­szi mű­sort lát­hat­tunk, hall­hat­tunk.

Cso­dá­la­tos – a szervezőket dicsérő – két nap volt. Mély gon­do­la­to­kat fel­szín­re ho­zó, fe­led­he­tet­len em­lé­ke­ket idéző, szel­le­mi­sé­get táp­lá­ló, azo­nos ér­zé­sű és ha­son­ló­an gon­dol­ko­dó em­be­re­ket összeötvöző ren­dez­vény volt. Ezért is hi­szem, hogy Gelu Păteanu két je­len levő le­á­nyá­nak: Păteanu An­na­má­ri­á­nak és Haj­dú Hertának is ki­vé­te­les, fe­lejt­he­tet­len él­ményt je­lent­he­tett meg­ta­pasz­tal­ni, mi­lyen sze­re­tet­tel idéz­ték, em­lé­kez­tek ap­juk­ra.