Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


KISS BENCE: Koncert a magyar zenéért


Ko­lozs­vá­ron ja­nu­ár 19-én ke­rült sor a ren­dez­vény­re az Ál­la­mi Ma­gyar Ope­rá­ban. A ren­dez­vény cél­ja, hogy a Fel­vi­dé­ken, Kár­pát­al­ján, a Vaj­da­ság­ban és az Er­dély­ben élő ma­gya­rok­hoz el­jut­tas­sák az anya­or­szág­ban meg­je­lent, ke­rek het­ven­öt le­mez­ki­adó­tól aján­dék­ba ka­pott audio CD-t. Az öt­let gaz­dá­ja és egy­ben meg­va­ló­sí­tó­ja Bö­ször­mé­nyi Ger­gely, a ma­gyar­or­szá­gi Periferic Records le­mez­ki­adó igaz­ga­tó­ja, sze­ret­né lehetővé ten­ni, hogy a tér­ség­ben szét­szór­va élő ma­gyar­ság meg­is­mer­hes­se egy­más ze­né­jét. Ter­mé­sze­te­sen nem a ke­res­ke­del­mi te­le­ví­zió- és rá­dió­adók ál­tal su­gár­zott da­locs­kák­ról van szó, ha­nem a ze­ne­i­leg és tar­tal­mi­lag sok­kal­ta igé­nye­sebb ze­ne­ka­­rok, együt­te­sek al­ko­tá­sa­it sze­ret­nék be­mu­tat­ni Ko­má­rom­tól Ko­lozs­vá­rig. Az aján­dék CD-ket a ko­lozs­vá­ri Sapientia egye­tem könyv­tá­rá­ban he­lyez­nék el, ez­ál­tal biz­to­sít­va a szé­les­kö­rű hozzá­fér­he­tő­sé­get. A re­for­má­tus egy­ház se­gít­sé­gé­vel történő CD-ado­má­nyo­zás­sal Bö­ször­mé­nyi Ger­gely sze­ret­ne ha­gyo­mányt te­rem­te­ni, ami az új ki­ad­vány­ok el­jut­ta­tá­sán ke­resz­tül lehetővé ten­né a vá­lasz­ték fo­lya­ma­tos bő­vítését.
A kon­cert­so­ro­zat ko­lozs­vá­ri ál­lo­má­sá­nak első fellépője a Felvidékről ér­ke­zett Bás­tya ci­te­ra­ze­ne­kar volt. An­nak el­le­né­re, hogy a fel­vi­dé­ki nép­ze­nét a ha­zai kö­zön­ség nem na­gyon is­me­ri a dal­la­mok még­is ismerősnek tűn­het­tek bár­ki szá­má­ra, hisz Az így kell jár­ni és a Nem akar az ökör­csor­da le­gel­ni kez­de­tű nó­tá­kat ha­zai tá­ja­kon is húz­zák. A mátyusföldi váska (az­az a vi­zes­vö­dör­hor­dó rúd) tán­cok ná­lunk az igen­csak cif­ra le­gé­nyes­nek fe­lel­né­nek meg, a dal­la­mok is ha­son­lók. Hogy a ha­za­i­ak­ról se fe­led­kez­ze­nek meg, a Bás­tya el­pen­ge­tett még né­hány szat­má­ri dalt (Ró­zsa Sán­dor sze­re­ti a tán­cot), majd Má­tyás ki­rály ál­tal sű­rűn lá­to­ga­tott Gömörből ho­zott bor­da­lo­kat hall­ha­tott a kö­zön­ség.
A Tüs­ke ze­ne­kar és Müller Bor­bá­la a mű­sor ha­zai ré­szét kép­vi­sel­ték, és har­mo­ni­kán, brá­csán, bőgőn és he­ge­dűn húz­ták a talp­alá­va­lót – a Tüs­két már tán­co­sok is kí­sér­ték, főként a vá­lasz­úti da­lok alatt. Saj­nos az egész es­te alatt betegeskedő han­go­sí­tás mi­att alig hal­lat­szott Müller Bor­bá­la ki­vé­te­le­sen szép hang­ja. A Tüs­ke főként mezőségit, sza­po­rát és le­gé­nyest ját­szott, min­den­fé­le hoz­zá­fű­zést nél­kü­löz­ve, ami ta­lán nem ár­tott vol­na a hall­ga­tó­ság ál­ta­lá­nos nép­ze­nei mű­velt­sé­gé­nek.

A har­ma­dik fellépő ze­ne­kar a bu­da­pes­ti Misztrál együt­tes volt. Azok szá­má­ra, akik nem is­me­rik a főként meg­ze­né­sí­tett ver­se­ket ját­szó együtt­est, ne­héz len­ne el­ma­gya­ráz­ni, hogy mi­lyen mű­fa­jú ze­nét is ját­sza­nak. A kö­zép­ko­ri il­let­ve nép­ze­nei alap­ra ki­csit az Ákos ze­ne­vi­lá­gát idéző dal­lam ke­rül, né­hol ho­bós­ra, né­hol Jethro Tullosra vé­ve. Egy­sze­rűb­ben fo­gal­maz­va: szo­kat­lan hang­zá­sú együt­tes a Misztrál, ám ha a hall­ga­tó rö­vid ide­ig oda­fi­gyel ze­né­jük­re, ak­kor min­den bi­zonnyal fül­be­má­szó­nak fog­ja ta­lál­ni azt. Meg­je­le­né­sük egy ki­csit az ősmagyarokat idéző, de azok­nak, akik Ba­las­si Bá­lint köl­te­mé­nye­it játsszák, nem áll rosszul. A ver­sek vá­lo­ga­tá­sá­ból lát­szik, hogy a ze­ne­kar tag­jai nem­csak a ze­ne, ha­nem a köl­té­szet sze­rel­me­sei is. Az előadott mű­vek közt sze­re­pelt Kosz­to­lá­nyi Rap­szó­di­á­ja, Dsida Ké­ne va­la­ki­je, de Ju­hász Gyu­la Dó­zsa fe­je cí­mű köl­te­mé­nye, vagy a Tóth Ár­pád-cso­kor­hoz is na­gyon szép és ci­zel­lált dal­la­mot kom­po­nált a Misztrál, ez­ál­tal még a kez­det­ben idegenkedő idősebb kö­zön­sé­get is meggyőzve tu­dá­suk­ról.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008