|
|||||||||
KISS BENCE:
Koncert a magyar zenéért
Kolozsváron január 19-én került sor a rendezvényre az Állami Magyar Operában. A rendezvény célja, hogy a Felvidéken, Kárpátalján, a Vajdaságban és az Erdélyben élő magyarokhoz eljuttassák az anyaországban megjelent, kerek hetvenöt lemezkiadótól ajándékba kapott audio CD-t. Az ötlet gazdája és egyben megvalósítója Böszörményi Gergely, a magyarországi Periferic Records lemezkiadó igazgatója, szeretné lehetővé tenni, hogy a térségben szétszórva élő magyarság megismerhesse egymás zenéjét. Természetesen nem a kereskedelmi televízió- és rádióadók által sugárzott dalocskákról van szó, hanem a zeneileg és tartalmilag sokkalta igényesebb zenekarok, együttesek alkotásait szeretnék bemutatni Komáromtól Kolozsvárig. Az ajándék CD-ket a kolozsvári Sapientia egyetem könyvtárában helyeznék el, ezáltal biztosítva a széleskörű hozzáférhetőséget. A református egyház segítségével történő CD-adományozással Böszörményi Gergely szeretne hagyományt teremteni, ami az új kiadványok eljuttatásán keresztül lehetővé tenné a választék folyamatos bővítését.
A koncertsorozat kolozsvári állomásának első fellépője a Felvidékről érkezett Bástya citerazenekar volt. Annak ellenére, hogy a felvidéki népzenét a hazai közönség nem nagyon ismeri a dallamok mégis ismerősnek tűnhettek bárki számára, hisz Az így kell járni és a Nem akar az ökörcsorda legelni kezdetű nótákat hazai tájakon is húzzák. A mátyusföldi váska (azaz a vizesvödörhordó rúd) táncok nálunk az igencsak cifra legényesnek felelnének meg, a dallamok is hasonlók. Hogy a hazaiakról se feledkezzenek meg, a Bástya elpengetett még néhány szatmári dalt (Rózsa Sándor szereti a táncot), majd Mátyás király által sűrűn látogatott Gömörből hozott bordalokat hallhatott a közönség.
A Tüske zenekar és Müller Borbála a műsor hazai részét képviselték, és harmonikán, brácsán, bőgőn és hegedűn húzták a talpalávalót – a Tüskét már táncosok is kísérték, főként a válaszúti dalok alatt. Sajnos az egész este alatt betegeskedő hangosítás miatt alig hallatszott Müller Borbála kivételesen szép hangja. A Tüske főként mezőségit, szaporát és legényest játszott, mindenféle hozzáfűzést nélkülözve, ami talán nem ártott volna a hallgatóság általános népzenei műveltségének.
A harmadik fellépő zenekar a budapesti Misztrál együttes volt. Azok számára, akik nem ismerik a főként megzenésített verseket játszó együttest, nehéz lenne elmagyarázni, hogy milyen műfajú zenét is játszanak. A középkori illetve népzenei alapra kicsit az Ákos zenevilágát idéző dallam kerül, néhol hobósra, néhol Jethro Tullosra véve. Egyszerűbben fogalmazva: szokatlan hangzású együttes a Misztrál, ám ha a hallgató rövid ideig odafigyel zenéjükre, akkor minden bizonnyal fülbemászónak fogja találni azt. Megjelenésük egy kicsit az ősmagyarokat idéző, de azoknak, akik Balassi Bálint költeményeit játsszák, nem áll rosszul. A versek válogatásából látszik, hogy a zenekar tagjai nemcsak a zene, hanem a költészet szerelmesei is. Az előadott művek közt szerepelt Kosztolányi Rapszódiája, Dsida Kéne valakije, de Juhász Gyula Dózsa feje című költeménye, vagy a Tóth Árpád-csokorhoz is nagyon szép és cizellált dallamot komponált a Misztrál, ezáltal még a kezdetben idegenkedő idősebb közönséget is meggyőzve tudásukról. vissza a kiadáshoz minden cikke FŐLAPTEST rovat összes cikke |
|||||||||
|