|
|||||||||
Nyulas Ferenc:
Öreg bor, fiatal vér
A Hargita Együttes Víg a gazda, víg a vendég című műsoráról A műsor teljes egészében a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes szólótáncosainak koreográfiáiból készült, ez képezte az előadás rendhagyó voltát. Hivatásos együtteseknél bevett szokás meghívott koreográfusokkal közreműködni. Olyan szakképzett emberekkel, akik személyükkel garantálják a sikert. Az együttes táncosainak hosszú évek alatt szerzett szakmai tapasztalatai kiérlelték annak lehetőségét, hogy a táncosok ne pusztán előadó, hanem alkotó művészekként is bemutatkozhassanak. Ez a körülmény azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy az együttes táncosai idővel maguk is megbecsült koreográfussá válhatnak. A műsor alkotói elmondták, hogy számukra az ilyen és ehhez hasonló műsorok létrehozása olyan kihívás, amelyet szívesen vállalnak, ti. általuk képesek tovább lépni egy magasabb tudásszintre a néptánc és népzene világában. Mint mondották, ezen alkalmak abban is segítik őket, hogy eredményesebb oktatókká válhassanak, és a néptáncosok utánpótlásképzése folyamatában ne csak a tánclépéseket, hanem a táncok eredeti kontextusát és világát is átadhassák a gyerekeknek. András Mihály művészeti vezető és igazgató, a következőképpen jellemezte e lehetőséget: „Évek óta várjuk ezt a gyümölcsöt. A közelmúltban már saját termését hozta társulatunk, a Kelettől Nyugatig c. produkcióval és most a Víg a gazda, víg a vendég műsorunkkal léptünk a közönség elé. Nem a vezető- és művészképző intézményekből jött szakemberek adták a műsorhoz a rendezőt, szerkesztőt, koreográfust, hanem a mi műhelyünk, iskolánk szülte a tehetséges szakembereket, koreográfusokat. Ezt intézménystratégiánk vitathatatlan eredményének tekintem. Öröm és megtiszteltetés számomra alkotótársként dolgozni munkatársaimmal.” A műsorszámok részletes elemzése előtt megemlíthetünk néhány, a műsor egészére jellemző vonást. Az ambiciózus műsor értékét az alkotó-táncosok egyéni teljesítményében lelhetjük fel. Mindegyik műsorszámról elmondható, hogy meglepően ügyesen voltak összeállítva. A táncok szépen egymásba kapcsolódtak, a műsort egész alkotássá téve, melyből sem elvenni, sem hozzátenni nem lehet. Ezúttal hat szólótáncos: Antal Zsolt, Elekes András, Gábos Endre, Kósa M. Gabriella, Péter László és Rigmányi Júlia Katalin összeállítását tekinthette meg a közönség. Az előadás során külön bizonyítást nyert, hogy a munkába fektetett idő, sem a vele járó lelkesedés nem volt hiábavaló. A közönségnek láthatóan tetszett a műsor. A változatos táncok és a táncosok színpadi teljesítménye meggyőzőek voltak. Péter László koreográfiái: a Dunántúli kanásztáncok, a Kalotaszegi táncok és a Gyimesi táncok egyaránt nagy sikert arattak. A „kanászok” ügyessége éppoly figyelmet lebilincselő látványban részesítette a nagyérdeműt, akár a kalotaszegi koreográfia játékos értelmezéséből fakadó mókás jókedv – a lányok és fiúk táncbéli szerepének cseréivel – és a hagyományosan virtuóz tánctechnika. A gyimesi táncok a maguk archaikus ritmus-és dallamvilágával szintén hozzájárultak az előadás sikeréhez. E táncokat érdemes külön is kiemelni az előadók művészi teljesítménye miatt. A Péter László és Rigmányi Katalin által előadott táncot bizony nehéz lesz bárkinek megismételni. András Mihály művészeti vezető, aki régóta és jól ismeri az együttes táncosait, a következőképpen nyilatkozott a gyimesi produkció kapcsán: „...az alkotó személyisége és az előadott darab jellege nagyon szerencsésen találkozott, a gesztusok részletekig menő kidolgozottsága meglepő könnyedséggel és természetességgel fonódott egybe a táncok iránti stílushűséggel. Amennyiben minden tájegység néptáncát ilyen színvonalon űznénk, akkor teljes joggal beszélhetnénk arról, hogy mi, hivatásos együttesek hermészi feladatot látunk el a néphagyomány világában”. Valóban, még az árgus tekintetű szakma is kénytelen volt e táncok láttán elismerően bólogatni. Különben egyik műsorszámra sem volt jellemző a leggyakoribb hiba: a túljátszás. Mindegyik tánc a maga benső vérmérsékletének megfelelően lett előadva, ráhangolva a közönséget az általuk sugárzott érzésekre. A Kósa M. Gabriella által összeállított Rábaközi táncokat különleges hangulatú fényjáték kísérete mellett mutatta be egy ügyes pár szerelmi-csalogatós táncát. Egyszerűen és pompásan. Antal Zsolt összeállításaiban: a Galgamenti karikázóban és a Széki táncokban egyaránt fellelhető volt a tánccal töltött hosszú évek tapasztalata. Galgamente körtáncaiban a lányok éneke és a színes szoknyák uralták a színpadot. Ezt követően a teljes széki táncrend színpadra került, a hajdani széki táncházak hangulatát idézve. Gábos Endre munkáját dicsérik: a Küküllőmenti népdalcsokor, a Felső-marosmenti táncok és a Sóvidéki táncok. A Balázstelkén gyűjtött dalok hangulatos előadása, a vajdaszentiványi táncok forgataga és a színes sóvidéki összeállítás mind kitettek magukért és a közönség vígságáért. Rigmányi Júlia Katalin moldvai koreográfiája energikus és vidám jellegével sikeres összeállításnak bizonyult. Egzotikus hangzásvilága, a táncok egyszerűsége és vérpezsdítő dinamikája megtalálta a közös hullámhosszat a közönséggel, mely háláját viharos tapssal fejezte ki. Az ifjú Elekes András Homoródmenti népdalcsokráról is sok pozitívum mondható el. Az első alkalommal önálló produkcióval előállott ifjú táncos meglepően jól teljesített, színesebbé téve a mozaikműsor egészét. Végül röviden meg kell említenünk a zenekart, akik végig lelkesen, víg gazdához illően húzták a talpalávalót: Prezsmer László, Antal Tibor, Bíró Imre, Gidró Zsolt, Ráduly Zoltán, Sepsi Dezső és a sepsiszentgyörgyi Folker együttes. Mindent egybevetve tehát elmondható, hogy a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes valóban akkor a legvígabb, ha vendégei vannak. vissza a kiadáshoz minden cikke FŐLAPTEST rovat összes cikke |
|||||||||
|