Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Nyulas Ferenc: Öreg bor, fiatal vér


        A Hargita Együttes Víg a gazda, víg a vendég című műsoráról

 

 A mű­sor tel­jes egé­szé­ben a Har­gi­ta Nem­ze­ti Szé­kely Né­pi Együt­tes szó­ló­tán­co­sa­i­nak ko­re­og­rá­fi­á­i­ból ké­szült, ez ké­pez­te az előadás rend­ha­gyó vol­tát. Hi­va­tá­sos együt­te­sek­nél be­vett szo­kás meg­hí­vott ko­re­og­rá­fu­sok­kal köz­re­mű­köd­ni. Olyan szak­kép­zett em­be­rek­kel, akik sze­mé­lyük­kel ga­ran­tál­ják a si­kert. Az együt­tes tán­co­sa­i­nak hosszú évek alatt szer­zett szak­mai ta­pasz­ta­la­tai ki­ér­lel­ték an­nak lehetőségét, hogy a tán­co­sok ne pusz­tán előadó, ha­nem al­ko­tó mű­vé­szek­ként is be­mu­tat­koz­has­sa­nak. Ez a kö­rül­mény az­zal a lehetőséggel ke­cseg­tet, hogy az együt­tes tán­co­sai idővel ma­guk is meg­be­csült ko­re­og­rá­fus­sá vál­hat­nak. A mű­sor al­ko­tói el­mond­ták, hogy szá­muk­ra az ilyen és eh­hez ha­son­ló mű­so­rok lét­re­ho­zá­sa olyan ki­hí­vás, ame­lyet szí­ve­sen vál­lal­nak, ti. ál­ta­luk ké­pe­sek to­vább lép­ni egy ma­ga­sabb tu­dás­szint­re a nép­tánc és nép­ze­ne vi­lá­gá­ban. Mint mon­dot­ták, ezen al­kal­mak ab­ban is se­gí­tik őket, hogy ered­mé­nye­sebb ok­ta­tók­ká vál­has­sa­nak, és a nép­tán­co­sok után­pót­lás­kép­zé­se fo­lya­ma­tá­ban ne csak a tánc­lé­pé­se­ket, ha­nem a tán­cok ere­de­ti kon­tex­tu­sát és vi­lá­gát is át­ad­has­sák a gye­re­kek­nek.

And­rás Mi­hály mű­vé­sze­ti vezető és igaz­ga­tó, a következőképpen jel­le­mez­te e lehetőséget:

„Évek óta vár­juk ezt a gyü­möl­csöt. A kö­zel­múlt­ban már sa­ját ter­mé­sét hoz­ta tár­su­la­tunk, a Kelettől Nyu­ga­tig c. pro­duk­ci­ó­val és most a Víg a gaz­da, víg a ven­dég mű­so­runk­kal lép­tünk a kö­zön­ség elé. Nem a vezető- és művészképző intézményekből jött szak­em­be­rek ad­ták a mű­sor­hoz a rendezőt, szerkesztőt, ko­re­og­rá­fust, ha­nem a mi mű­he­lyünk, is­ko­lánk szül­te a te­het­sé­ges szak­em­be­re­ket, ko­re­og­rá­fu­so­kat. Ezt in­téz­mény­stra­té­gi­ánk vi­tat­ha­tat­lan ered­mé­nyé­nek te­kin­tem.

Öröm és meg­tisz­tel­te­tés szá­mom­ra al­ko­tó­társ­ként dol­goz­ni mun­ka­tár­sa­im­mal.”

A mű­sor­szám­ok rész­le­tes elem­zé­se előtt meg­em­lít­he­tünk né­hány, a mű­sor egé­szé­re jellemző vo­nást. Az am­bi­ci­ó­zus mű­sor ér­té­két az al­ko­tó-tán­co­sok egyé­ni tel­je­sít­mé­nyé­ben lel­het­jük fel. Mind­egyik mű­sor­szám­ról el­mond­ha­tó, hogy meglepően ügye­sen vol­tak össze­ál­lít­va. A tán­cok szé­pen egy­más­ba kap­cso­lód­tak, a mű­sort egész al­ko­tás­sá té­ve, melyből sem el­ven­ni, sem hoz­zá­ten­ni nem le­het.

Ez­út­tal hat szó­ló­tán­cos: An­tal Zsolt, Ele­kes And­rás, Gábos End­re, Kósa M. Gab­ri­el­la, Pé­ter Lász­ló és Rigmányi Jú­lia Ka­ta­lin össze­ál­lí­tá­sát te­kint­het­te meg a kö­zön­ség.

Az előadás so­rán kü­lön bi­zo­nyí­tást nyert, hogy a mun­ká­ba fek­te­tett idő, sem a ve­le já­ró lel­ke­se­dés nem volt hi­á­ba­va­ló. A kö­zön­ség­nek lát­ha­tó­an tet­szett a mű­sor. A vál­to­za­tos tán­cok és a tán­co­sok szín­pa­di tel­je­sít­mé­nye meggyőzőek vol­tak. Pé­ter Lász­ló ko­re­og­rá­fi­ái: a Du­nán­tú­li ka­nász­tánc­ok, a Ka­lo­ta­sze­gi tán­cok és a Gyimesi tán­cok egy­aránt nagy si­kert arat­tak. A „ka­ná­szok” ügyes­sé­ge épp­oly fi­gyel­met lebilincselő lát­vány­ban ré­sze­sí­tet­te a nagy­ér­de­műt, akár a ka­lo­ta­sze­gi ko­re­og­rá­fia já­té­kos értelmezéséből fa­ka­dó mó­kás jó­kedv – a lá­nyok és fi­úk tánc­bé­li sze­re­pé­nek cse­ré­i­vel – és a ha­gyo­má­nyo­san vir­tu­óz tánc­tech­ni­ka. A gyimesi tán­cok a ma­guk ar­cha­i­kus rit­mus-és dal­lam­vi­lá­gá­val szin­tén hoz­zá­já­rul­tak az előadás si­ke­ré­hez.

E tán­co­kat ér­de­mes kü­lön is ki­emel­ni az előadók mű­vé­szi tel­je­sít­mé­nye mi­att. A Pé­ter Lász­ló és Rigmányi Ka­ta­lin ál­tal előadott tán­cot bi­zony ne­héz lesz bár­ki­nek meg­is­mé­tel­ni. And­rás Mi­hály mű­vé­sze­ti vezető, aki rég­óta és jól is­me­ri az együt­tes tán­co­sa­it, a következőképpen nyi­lat­ko­zott a gyimesi pro­duk­ció kap­csán: „...az al­ko­tó sze­mé­lyi­sé­ge és az előadott da­rab jel­le­ge na­gyon sze­ren­csé­sen ta­lál­ko­zott, a gesz­tu­sok rész­le­te­kig menő ki­dol­go­zott­sá­ga meg­le­pő könnyed­ség­gel és ter­mé­sze­tes­ség­gel fo­nó­dott egy­be a tán­cok irán­ti stí­lus­hű­ség­gel. Amennyi­ben min­den táj­egy­ség nép­tán­cát ilyen szín­vo­na­lon űz­nénk, ak­kor tel­jes jog­gal be­szél­het­nénk ar­ról, hogy mi, hi­va­tá­sos együt­te­sek hermészi fel­ada­tot lá­tunk el a nép­ha­gyo­mány vi­lá­gá­ban”. Va­ló­ban, még az ár­gus te­kin­te­tű szak­ma is kény­te­len volt e tán­cok lát­tán elismerően bó­lo­gat­ni.

Kü­lön­ben egyik mű­sor­szám­ra sem volt jellemző a leg­gya­ko­ribb hi­ba: a túl­ját­szás. Mind­egyik tánc a ma­ga benső vér­mér­sék­let­ének megfelelően lett elő­ad­va, rá­han­gol­va a kö­zön­sé­get az ál­ta­luk su­gár­zott ér­zé­sek­re.

A Kósa M. Gab­ri­el­la ál­tal össze­ál­lí­tott Rá­ba­kö­zi tán­co­kat kü­lön­le­ges han­gu­la­tú fény­já­ték kí­sé­re­te mel­lett mu­tat­ta be egy ügyes pár sze­rel­mi-csa­lo­ga­tós tán­cát. Egy­sze­rű­en és pom­pá­san.

An­tal Zsolt össze­ál­lí­tá­sa­i­ban: a Galgamenti ka­ri­ká­zó­ban és a Szé­ki tán­cok­ban egy­aránt fellelhető volt a tánc­cal töl­tött hosszú évek ta­pasz­ta­la­ta. Galgamente kör­tán­ca­i­ban a lá­nyok éne­ke és a szí­nes szok­nyák ural­ták a szín­pa­dot. Ezt követően a tel­jes szé­ki tánc­rend szín­pad­ra ke­rült, a haj­da­ni szé­ki tánc­há­zak han­gu­la­tát idéz­ve.

Gábos End­re mun­ká­ját di­csé­rik: a Küküllőmenti nép­dal­cso­kor, a Felső-marosmenti tán­cok és a Só­vi­dé­ki tán­cok. A Balázstelkén gyűj­tött da­lok han­gu­la­tos előadása, a vajdaszentiványi tán­cok for­ga­ta­ga és a szí­nes sóvidéki össze­ál­lí­tás mind ki­tet­tek ma­gu­kért és a kö­zön­ség víg­sá­gá­ért.

Rigmányi Jú­lia Ka­ta­lin mold­vai ko­re­og­rá­fi­á­ja ener­gi­kus és vi­dám jel­le­gé­vel si­ke­res össze­ál­lí­tás­nak bi­zo­nyult. Eg­zo­ti­kus hang­zás­vi­lá­ga, a tán­cok egy­sze­rű­sé­ge és vérpezsdítő di­na­mi­ká­ja meg­ta­lál­ta a kö­zös hul­lám­hosszat a kö­zön­ség­gel, mely há­lá­ját vi­ha­ros taps­sal fe­jez­te ki.

Az if­jú Ele­kes And­rás Homoródmenti nép­dal­csok­rá­ról is sok po­zi­tí­vum mond­ha­tó el. Az első al­ka­lom­mal önál­ló pro­duk­ci­ó­val előállott if­jú tán­cos meglepően jól tel­je­sí­tett, szí­ne­seb­bé té­ve a mo­za­ik­mű­sor egé­szét.

Vé­gül rö­vi­den meg kell em­lí­te­nünk a ze­ne­kart, akik vé­gig lel­ke­sen, víg gaz­dá­hoz illően húz­ták a talp­alá­va­lót: Prezsmer Lász­ló, An­tal Ti­bor, Bí­ró Im­re, Gidró Zsolt, Ráduly Zol­tán, Sepsi Dezső és a sep­si­szent­györ­gyi Folker együt­tes.

Min­dent egy­be­vet­ve te­hát el­mond­ha­tó, hogy a Har­gi­ta Nem­ze­ti Szé­kely Né­pi Együt­tes va­ló­ban ak­kor a leg­ví­gabb, ha ven­dé­gei van­nak.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008