Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Essigné Kacsó Klára: A Zsoboki Nemzetközi Alkotótábor


A ki­lenc éve működő zsoboki nem­zet­kö­zi al­ko­tó­tá­bor kettős célt szol­gál: megőrizni és a köz­tu­dat fény­kö­ré­be von­ni a száz év­vel ezelőtt, Malonyai Dezső és a ma­gyar sze­cesszi­ós mű­vé­szek ál­tal fel­fe­de­zett, kiemelkedően egy­sé­ges és gaz­dag ka­lo­ta­sze­gi né­pi kul­tú­ra má­ra meg­rit­kult, sőt pusz­tu­lás­nak in­dult ér­té­ke­it (épí­té­szet, vi­se­let, szőttes, kő- és fa­fa­ra­gás, fes­tett bú­to­rok, ke­rá­mia). E festői lel­tár­ból ki­in­dul­va, Kós Kár­oly szel­le­mi ha­gya­té­ká­ra ala­poz­va, a kor­társ eu­ró­pai és ma­gyar fes­té­szet sti­lá­ris koordonátái kö­zött az al­ko­tó­tá­bor olyan mű­vek lét­re­jöt­tét ösz­tön­zi, ame­lyek az in­tel­lek­tu­á­lis-vi­zu­á­lis ön­is­me­ret ál­lan­dó kor­sze­rű­sí­té­sét, hi­te­les­sé­gét biz­to­sít­ják.

A fent em­lí­tett cé­lok alapvető le­té­te­mé­nye­se az a gyűj­te­mény, amely a tá­bor ki­lenc éve alatt ké­szült ki­vá­ló művekből szerveződött. Ez idő alatt 75 mű­vész lá­to­gat­ta a tá­bort: ezek kö­zül 33 kül­föl­di és 42 er­dé­lyi mű­vész volt.

Az is­mé­tel­ten jelentkező mű­vé­szek mel­lett éven­te hí­vunk meg úja­kat is. Így, re­mé­lem si­ke­rül meg­is­mer­tet­ni, meg­sze­ret­tet­ni Ka­lo­ta­sze­get a ha­zai és kül­föl­di mű­vész­vi­lág jelentős képviselőivel. Ezért ala­kul­tunk ván­dor­tá­bor­rá. Be­jár­juk Ka­lo­ta­szeg fal­va­it, do­ku­men­tá­ci­ós anya­got ké­szí­tünk, igyek­szünk meg­is­mer­ni a hely jel­leg­ze­tes­sé­ge­it, la­kó­it. Az össze­gyűj­tött él­mé­nye­ket – me­lyek ih­let­for­rás­ként szol­gál­nak – mű­vé­szi át­dol­go­zás­ban lát­hat­ja a nagy­kö­zön­ség a ki­ál­lí­tá­so­kon.

Az itt ké­szült al­ko­tá­sok mél­tók Ka­lo­ta­szeg egy­ko­ri hír­ne­vé­hez. Olyan ne­ves er­dé­lyi, Ma­gya­ror­szá­gon vagy Né­me­tor­szág­ban élő, Erdélyből el­szár­ma­zott és kül­föl­di mű­vé­szek a ki­ál­lí­tók mint: Tóth Lász­ló Münchenből, Ba­lázs Im­re Vác­ról, Ká­dár Ti­bor Veszprémből, Paulovics Lász­ló Szentendréről, Petkes Jó­zsef Nyír­egy­há­zá­ról, Nuridsány Éva, Gon­da Zol­tán Debrecenből, Árkossy Ist­ván, Bencsik Já­nos, Bot­ár Edit Budapestről, Barthos Jó­zsef, Pet­rics­ko Tánja, Roman Lász­ló, Kostura Ist­ván Uk­raj­ná­ból, Daet Traudi Svájc­ból, Birte Ohsten Dá­ni­á­ból, Ká­ko­nyi Csil­la, Kán­tor Zi­ta, Nagy Dalma, Mol­nár Dé­nes, Bá­lint Zsig­mond Marosvásárhelyről, Sz. Ko­vács Gé­za Se­ges­vár­ról, Jababos Imo­la Bras­só­ból, Simó Enikő Sepsiszentgyörgyről, Sza­bó Vil­mos, Barta Ilo­na Zi­lah­ról, Mik­lós Já­nos Belényesről, Su­ba Lász­ló Tor­dáról, Fo­dor Éva, For­ró Ág­nes, Lészai Bordy Mar­git, Soó Zöld Mar­git, Tom­pos Opra Ágo­ta, Ve­ress Pál Ko­lozs­vár­ról.

A mű­vész­te­lep lét­re­jöt­té­hez – szál­lást, kosz­tot biz­to­sít­va – a Bethesda gyer­mek­ott­hon adott lehe­tőséget. Az el­lá­tást, úti­költ­sé­ge­ket pá­lyá­za­ti for­rá­sok­ból tud­tuk fe­dez­ni. Kö­szö­ne­tet mon­dok a Communitas Ala­pít­vány­nak, a Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Örök­ség Mi­nisz­té­ri­u­má­nak, az Illyés Köz­ala­pít­vány­nak, hogy min­den esztendőben se­gít­sé­günk­re vol­tak. Tá­mo­ga­tá­suk nél­kül nem tud­tunk vol­na ered­mé­nye­ket el­ér­ni.

A szál­lá­sért cse­ré­be a mű­vé­szek al­ko­tá­sa­i­kat ado­má­nyoz­ták a gyer­mek­ott­hon­nak. Így a Bethesda gyer­mek­ott­hon ki­lenc év le­for­gá­sa alatt egy szép gyűj­te­ménnyel gaz­da­go­dott. A több mint 350 al­ko­tás fe­le a Bethesdáé, má­sik fe­le a mű­vész­tá­bo­ré.

Né­hány év­vel ezelőtt Ferencz Ár­pád lel­kész meg­hí­vá­sá­ra több na­pot töl­töt­tünk Magyarbikalon. Az itt ké­szült mun­ká­kat ki­ál­lí­tot­tuk a magyarbikali fa­lu­na­pok al­kal­má­ból – a te­le­pü­lés fenn­ál­lá­sá­nak 750 éves, a temp­lom 600 éves év­for­du­ló­ját ün­ne­pel­ték. E kez­de­mé­nye­zés több te­le­pü­lé­sen is vissz­hang­ra ta­lált, és meg­hív­ták a tá­bor résztvevőit al­kot­ni. Így pél­dá­ul szép mun­kák ké­szül­tek Körösfőn, Nyár­szón, Sztánán, Magyargyerőmonostoron, Magyar­valkón.

Sok hely­ség­ben jár­tunk már, de még szá­mos fa­lu vár­ja, hogy mű­vé­sze­ti al­ko­tá­so­kon meg­örö­kít­sük. Sze­ret­nénk Ka­lo­ta­szeg­nek min­den zegét-zugát, fa­lucs­ká­ját meg­örö­kí­te­ni. Eh­hez ké­rem Ka­lo­ta­szeg la­kó­i­nak se­gít­sé­gét. Ha meg­je­le­nünk va­la­me­lyik fa­lu ut­cács­ká­já­ban, ud­va­rá­ban raj­zol­ni, fes­te­ni, fo­gad­ja­nak olyan sze­re­tet­tel mint ed­dig. Je­ge­nye, Gye­rő­vá­sár­hely, Kis­ka­pus, Magyarfenes, Lóna, Gya­lu, Bo­gár­tel­ke, Da­róc, Méra, Vista, Bács ez­után kö­vet­kez­nek meg­örö­kí­tés­re.

A ván­dor­ki­ál­lí­tás­ok so­ro­za­tát már el­kezd­tük. Ki­ál­lí­tá­sa­ink vol­tak Körösfőn a Vas­vá­ri Na­pok al­kal­má­ból, Sztánán, Magyarbikalon a fa­lu­nap al­kal­má­ból, Bánffyhunyadon, Torockón, Szentlászlón.

Min­den év­ben, tá­bo­ro­zás­kor be­mu­tat­juk Zsobo­kon, majd a Reményik Sán­dor Ga­lé­ri­á­ban a ko­lozs­vá­ri kö­zön­ség­nek is a Ka­lo­ta­sze­gen ké­szült mun­ká­kat. Ez utób­bi ga­lé­ri­át a Reményik Sán­dor Ala­pít­vány mű­köd­te­ti. Az ala­pít­vány­nak hiánypotló sze­re­pe van. Cél­ja meg­is­mer­tet­ni az er­dé­lyi és ma­gyar­or­szá­gi kö­zön­ség­gel e nagy költőnk éle­tét és mun­kás­sá­gát. Az éven­te meg­ren­de­zett Reményik Sán­dor Em­lék­na­pok ke­re­té­ben kon­fe­ren­cia-so­ro­zat­tal, sza­va­ló­ver­sennyel, meg­ze­né­sí­tett ver­sek­kel, ki­ál­lí­tás­sal tisz­tel­günk nagy költőnk em­lé­ke előtt. A zsoboki mű­vész­tá­bor­nak a költő verseiből ihletődőtt mun­ká­it ál­lít­juk ki ilyen al­kal­mak­kor. Ilyen tí­pu­sú ki­ál­lí­tá­sunk volt Óradna-Borbereken, Deb­re­cen­ben, Ma­ros­vá­sár­he­lyen, Pé­csett, Sze­ge­den. A mű­vész­tá­bor anya­gát nem­csak Er­dély­ben, ha­nem Ma­gya­ror­szá­gon is sze­ret­nénk be­mu­tat­ni. Ki­lenc év le­for­gá­sa alatt a zsoboki tá­bor szá­mos ne­ves er­dé­lyi mű­vészt, nép­raj­zost, tör­té­nészt, írót, költőt hí­vott ven­dé­gül. Előadásaik nagy él­ményt nyúj­tot­tak nem­csak a mű­vé­szek­nek, ha­nem a nagy­kö­zön­ség­nek is. Meg­em­lí­tem né­hány je­les sze­mé­lyi­ség ne­vét, akik el­fo­gad­ták meg­hí­vá­sun­kat: Szentimrei Ju­dit, Po­zsony Fe­renc, Ke­­szeg Vil­mos, Fa­ra­gó Jó­zsef, Kal­lós Zol­tán, Kán­tor La­jos, Pén­tek Já­nos, Ba­logh Fe­renc, Ko­vács And­rás, Benkő Sa­mu, Ru­ha Ist­ván, Buzás Pál, Sza­bó Zsolt, Bog­dán Ist­ván, Csávossy György, Fo­dor Sán­dor, Lászlóffy Ala­dár, Molnos La­jos, Kötő Jó­zsef, Kó­nya Ha­mar Sán­dor. Há­lá­val em­lí­tem meg a tá­bor mű­vé­sze­ti irá­nyí­tó­ját, Banner Zol­tán mű­vész­tör­té­nészt is.

Az egész Ka­lo­ta­sze­get szol­gá­ló hagyományőrző nagy al­ko­tó­ház lé­te­sí­té­sé­nek gon­do­la­ta évek óta fog­lal­koz­tat. Zsobokon sze­ret­tük vol­na meg­va­ló­sí­ta­ni. E cél­ból tel­ket is vá­sá­rolt a Reményik Sán­dor Ala­pít­vány, Müller Csa­ba épí­tész­mér­nök pe­dig im­po­záns ter­vet ké­szí­tett. El­kép­ze­lé­sün­ket tá­mo­gat­ja mind az RMDSZ, mind az EMKE vezetősége és mind­azok, aki­ket ér­de­kel Ka­lo­ta­szeg je­le­ne, jövője.

Ami­kor a Kós Kár­oly-na­pok al­kal­má­val meg­is­mer­tük a bánffyhunyadi Kós Kár­oly Tár­sa­ság tag­ja­it, úgy lát­tuk, ko­mo­lyan ve­szik a ka­lo­ta­sze­gi köz­pont szük­sé­ges­sé­gét. Több szem­pont­ból jobb­nak lát­tuk, hogy ez a Hagyományőrző Al­ko­tó­ház ép­pen Bánffyhunyadon lé­te­sül­jön, ez vég­ered­mény­ben Ka­­lo­­ta­szeg fővárosa, a vi­dék köz­pont­ja. Le­mond­tunk te­hát zsoboki tervünkről, át­ad­tuk a terv­raj­zot is. Az Illyés Köz­ala­pít­vány­hoz be­nyúj­tott pá­lyá­za­tunk­ról le­mond­va, kér­tük a meg­ítélt tá­mo­ga­tás Bánffyhunyadra va­ló át­uta­lá­sát.

Ha fel­épül az új al­ko­tó­ház, a zsoboki tá­bor, mint Ka­lo­ta­szeg képzőművészeti tá­bo­ra foly­tat­hat­ja a meg­kez­dett és ki­tel­je­sí­tés­ben levő mun­kás­sá­gát.

Kí­vá­nok a Kós Kár­oly Tár­sa­ság­nak ki­tar­tást, erőt, hogy a vál­lalt ne­héz­sé­ge­ken túl­jut­va si­ke­rül­jön egy iga­zi, hasz­nos, egész év­ben működő, min­den igényt kielégítő nagy al­ko­tó­há­zat lét­re­hoz­ni­uk.

A zsoboki al­ko­tó­tá­bor ja­vas­la­tai a to­vább­mű­kö­dés­hez: az esztendő min­den sza­ká­ban le­hes­sen különböző tá­bo­ro­kat fo­gad­ni: festőtábor, fo­tó­tá­bor, ke­rá­mia-tá­bor, fa­fa­ra­gó tá­bor, bútorfestő tá­bor; le­gyen egy ál­lan­dó kiállítóhelyiség, ahol a ké­szült mun­ká­kat be le­het mu­tat­ni és ér­té­ke­sí­te­ni; ugyan­csak itt ki le­het ál­lí­ta­ni és ér­té­ke­sí­te­ni a szőtteseket, var­rot­ta­so­kat, ke­rá­mi­át és fa­ra­gá­so­kat; a kiállítóhelyiségnek le­gyen egy al­kal­ma­zott­ja, aki a tu­ris­tá­kat, eset­le­ges vevőket fo­gad­ja; gyer­me­kek ré­szé­re is le­hes­sen különböző tá­bo­ro­kat szer­vez­ni; kül­föl­di képzőművészek meg­hí­vá­sá­val az esztendő min­den sza­ká­ban mű­köd­het­ne a tá­bor, ami anya­gi szem­pont­ból is hoz­zá­já­rul­na a Kós Kár­oly Tár­sa­ság fenn­tar­tá­sá­hoz.

Mi­vel a Kós Kár­oly Tár­sa­ság vezetőségében fi­a­tal képzőművészek is van­nak, a Zsobokon el­in­dí­tott mun­ká­ban friss erővel be­kap­cso­lód­va to­vább vi­szik azt a lán­got, ami im­már ki­lenc éve egy­re na­gyobb fénnyel ra­gyo­gott Ka­lo­ta­szeg kul­tu­rá­lis éle­té­ben.

Reményik Sán­dor so­rá­val zá­rom: „egy lán­got adok, ápold add to­vább”. Sze­ret­nénk, hogy a bánffyhunyadi láng köz­pon­ti irá­nyí­tó­ként táp­lál­ná majd a töb­bi ki­csi ka­lo­ta­sze­gi lán­got. Jó len­ne, ha ez a ki­csi láng min­den ka­lo­ta­sze­gi fa­lu­ba el­jut­na, mi­nél to­vább lo­bog­na. Sze­ret­nénk, hogy fé­nye be­ra­gyog­ja nem­csak Ka­lo­ta­sze­get, ha­nem egész Er­délyt. Így bebizonyosul, mi­lyen iga­za volt Va­sas Sa­mu­nak, ami­kor azt ír­ta e vidékről: „Ka­lo­ta­szeg a fényország”.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008