Művelődés

Sok nem­ze­dék mun­ká­já­ra lesz szük­ség, amíg Kós Kár­oly pá­rat­lan, sok­ol­da­lú élet­mű­vé­nek át­fo­gó ér­té­ke­lé­se el­ké­szül. Hi­szen az adat­gyűj­tés han­gya­mun­ká­já­nak be­fe­je­zé­se is a tá­vo­li jövőbe utal­ha­tó. Je­len so­rok két le­vél­tá­ri for­rás­ra kí­ván­ják fel­hív­ni a fi­gyel­met, ame­lyek az épí­té­sze­ti ha­gya­ték meg­ér­té­sé­hez szol­gál­tat­nak újabb szem­pon­to­kat.

1913 vé­gén be­fe­je­zés­hez kö­ze­led­tek a kósi élet­mű egyik csú­csa, a Szé­kely Nem­ze­ti Mú­ze­um sep­si­szent­györ­gyi haj­lé­ká­nak épí­té­si mun­ká­la­tai, kö­ze­le­dett az át­adás időpontja. A val­lás- és köz­ok­ta­tás­ügyi mi­nisz­ter meg­bí­zá­sá­ból a Mú­ze­u­mok és Könyv­tá­rak Or­szá­gos Főfelügyelősége – a mú­ze­um­épí­tés gon­do­la­tá­nak fel­ka­ro­ló­ja, er­köl­csi és anya­gi tá­mo­ga­tó­ja – bi­zott­sá­got kül­dött ki a mun­ká­la­tok meg­te­kin­té­sé­re. A Szalay Im­re he­lyet­tes or­szá­gos főfelügyelő (egyéb­ként a Ma­gyar Nem­ze­ti Mú­ze­um igaz­ga­tó­ja) és Hültl Dezső mű­sza­ki or­szá­gos felügyelő (a mű­egye­tem új­ko­ri Épí­tés­tan Tan­szék­ének egye­te­mi ta­ná­ra) össze­té­te­lű bi­zott­ság de­cem­ber 8-án ér­ke­zett a há­rom­szé­ki me­gye­köz­pont­ba. Hültl egy hó­nap­pal ké­sőbb (1914. ja­nu­ár 14.) meg­írt je­len­té­sé­nek meg­jegy­zé­sei elsősorban építőművészeti fo­gan­ta­tá­sú­ak, de mu­ze­á­lis és mű­sza­ki szem­pont­ok­ra is fi­gyel­mez­nek. Kós egyé­ni íz­lé­sét mél­ta­tó sza­vai an­nál fi­gye­lem­re­mél­tób­bak, hogy tud­juk, ko­ráb­ban (1909) ma­ga is ké­szí­tett egy – meg nem va­ló­sult – ter­vet a mú­ze­um ré­szé­re. Szalay a mi­nisz­ter­nek tett je­len­té­sé­be (a fo­gal­maz­vány kel­te 1914. feb­ru­ár 16.) be­le­fog­lal­ta Hültl vé­le­mé­nyé­nek lé­nye­ges ré­sze­it, mind­össze né­hány je­len­ték­te­len sti­lá­ris vál­toz­ta­tást esz­kö­zölt. Hültl Dezső gé­pelt je­len­té­sé­nek őrzési he­lye: Ma­gyar Or­szá­gos Le­vél­tár, Bu­da­pest, K 736 1914. 66.

Szin­tén az Or­szá­gos Le­vél­tár őrzi (K736 1914. 31., há­rom irat) Hültl kéz­írá­sos je­len­té­sét a be­lé­nye­si Ka­szi­nó ál­tal szor­gal­ma­zott közművelődési ház ré­szé­re ké­szí­tett tervekről. Kós fel­ter­jesz­té­sét és a csa­tolt nyolc terv­raj­zot Majovszki Pál osz­tály­ta­ná­csos a val­lás- és köz­ok­ta­tás­ügyi mi­nisz­ter rendeletéből el­küld­te a Főfelügyelőségnek vé­le­mé­nye­zés vé­gett (1914. ja­nu­ár 3.). A mű­sza­ki je­len­tést ez­út­tal is Hültl fo­gal­maz­ta, s a bevezető össze­tett mon­dat ki­vé­te­lé­vel szó sze­rint be­ke­rült a mi­nisz­ter­nek kül­dött főfelügye­lő­ségi vá­lasz­le­vél szö­ve­gé­be (a fo­gal­maz­vány kel­te 1914. ja­nu­ár 14.). A le­ve­lek hi­vat­koz­nak a mi­nisz­ter ko­ráb­bi kap­cso­la­tos le­irat­ára (192515/1913. sz.), te­hát az épít­ke­zést az il­le­té­kes felsőbb ha­tó­ság már jó­vá­hagy­ta. Ezek­nek az ira­tok­nak a pon­tos dá­tu­ma azért jelentős, mert Kós későbbi vissza­em­lé­ke­zé­se sze­rint „a be­lé­nye­si Ka­szi­nó-épü­let” ter­ve­it 1922-ben ké­szí­tet­te (Ka­lo­ta­sze­gi vál­lal­ko­zás. Ko­runk 30[1971]. 10. sz. 1507). A jegy­zet­ben kö­zölt rö­vid uta­lást An­thony Gall tisz­te­let­re­mél­tó adat­tá­ra is át­vet­te (Kós Kár­oly mű­he­lye. Bu­da­pest 2002. 305.), ki­egé­szít­ve az­zal az ada­lék­kal, hogy a ter­vek meg­ren­de­lé­se a hely­be­li Zágoni Dezső köz­ve­tí­té­sé­vel tör­tént, bár Kós szö­ve­gé­ben ha­son­ló cél­zás nem ta­lál­ha­tó. Cser­ben­hagy­ta vol­na Kóst emlékezőtehetsége, vagy egy­sze­rű­en az tör­tént, hogy egy ko­ráb­bi ter­vét 1922-ben új­ból elővette, fel­újí­tot­ta? Újabb ada­tok, to­váb­bi ku­ta­tá­sok ta­lán ki­nyo­moz­zák az igaz­sá­got. Egyelőre tény­ként kell el­fo­gad­nunk, hogy Kós Kár­oly 1913-ban a be­lé­nye­si Ka­szi­nó meg­ren­de­lé­sé­re nyolc ter­vet ké­szí­tett a megépítendő közművelődési ház ré­szé­re. Az idé­zett ira­tok­hoz csa­tolt ter­vek saj­nos el­kal­lód­tak, vagy a le­vél­tár épü­le­tét ért bom­ba­ta­lá­lat­ok kö­vet­kez­té­ben meg­sem­mi­sül­tek (1945, 1956). Még na­gyobb kár, hogy meg­va­ló­sí­tá­suk­ra, a közmű­velődési ház meg­épí­té­sé­re so­sem ke­rült sor.