magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Ábrám Zoltán: A Don-kanyari áldozatok emlékére


A le­tűnt rend­szer év­ti­ze­dei ná­lunk sem tet­ték lehetővé a Don-ka­nyar­ban el­pusz­tult ál­do­za­tok­ra va­ló meg­em­lé­ke­zést. Az­tán be­kö­vet­kez­tek az 1989-es vál­to­zá­sok, és las­sacs­kán be­szél­ni le­he­tett ar­ról, amiről azelőtt még sut­tog­ni sem volt ta­ná­csos. En­nek a tör­té­nel­mi mu­lasz­tás­nak a pót­lá­sá­ra négy éve, 2002 feb­ru­ár­já­ban a tör­té­nel­mi egy­há­zak és egyes ci­vil szer­ve­ze­tek képviselőiből Ma­ros­vá­sár­he­lyen em­lék­bi­zott­sá­got hoz­tunk lét­re.

A Don-ka­nya­ri Ál­do­za­to­kért Em­lék­bi­zott­ság mind­járt a meg­ala­ku­lást követően fi­a­tal szak­em­be­rek be­vo­ná­sá­val ku­ta­tó­mun­kát in­dít­vá­nyo­zott a nagy­részt meg­sem­mi­sí­tett 2. had­se­reg er­dé­lyi, elsősorban Ma­ros me­gyei vo­nat­ko­zá­sa­i­nak jobb meg­is­me­ré­se ér­de­ké­ben. En­nek ered­mé­nye­kép­pen egy éven be­lül si­ke­rült össze­ál­lí­ta­ni egy 577 személyből ál­ló lis­tát mind­azok­ról, akik Ma­ros megyéből ke­rül­tek ki a Don-ka­nyar­ba, és ott meg­hal­tak, el­tűn­tek vagy meg­se­be­sül­tek.

Az em­lék­bi­zott­ság már az első meg­be­szé­lés so­rán kez­de­mé­nyez­te az em­lék­műál­lí­tást. Hi­szen ennyi­vel tar­to­zunk a ma­ros­vá­sár­he­lyi, Ma­ros me­gyei, er­dé­lyi ma­gyar, zsi­dó, ro­mán és egyéb nem­ze­ti­sé­gű ál­do­za­tok em­lé­ké­nek!

Fél­ezer­nél is több Ma­ros me­gyei ál­do­zat, hon­vé­dek és mun­ka­szol­gá­la­tos­ok egy­aránt! Sőt, még en­nél is jó­val több, mert biz­ton mond­hat­juk: a túlélők és az ott­hon mar­adot­tak is ál­do­za­tok. 1943 januárjában– februárjában az el­vi­sel­he­tet­len orosz­or­szá­gi tél­ben a Don ka­nya­ru­la­ta­i­ban, a fo­lyam men­tén védőállásaikban levő, az ér­tel­met­len pa­rancs­ra ki­tar­tó, majd a vissza­vo­nu­ló né­met csa­pa­tok védőpajzsát al­ko­tó ma­gyar és nem ma­gyar hon­vé­dek és mun­ka­szol­gá­la­tos­ok, a 2. had­se­reg er­dé­lyi tag­jai egy egész nem­zet­tel együtt ál­do­za­tok­ká vál­tak.

A tra­gi­kus ese­mény hat­va­na­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból egy­he­tes ren­dez­vény­so­ro­za­tot tar­tot­tunk Ma­ros­vá­sár­he­lyen, amely so­rán tár­gyi ki­ál­lí­tás­ra, tör­té­nel­mi-kul­tu­rá­lis jel­le­gű meg­em­lé­ke­zés­re, temp­lo­mi meg­em­lé­ke­zé­sek­re, va­la­mint 2003. ja­nu­ár 12-én a Bocs­kai Vin­ce szob­rász­mű­vész ál­tal el­kép­zelt em­lék­mű alapkőletételére ke­rült sor.

Ki­tar­tó mun­ka kö­vet­ke­zett, mi­köz­ben a 61. és a 62. év­for­du­ló­kon is meg­em­lé­ke­zé­se­ket tar­tot­tunk, amíg si­ke­rült meg­te­rem­te­ni a ki­vi­te­le­zés tár­gyi fel­tét­ele­it. Kö­szö­nöm mind­azok se­gít­sé­gét, akik hoz­zá­já­rul­tak ah­hoz, hogy a há­rom év­vel ezelőtti álom má­ra va­ló­ság­gá vál­jék, és ma, a ma­gyar Hősök Nap­ján Ma­ros­vá­sár­he­lyen sor ke­rül­het a Don-ka­nya­ri em­lék­mű fel­ava­tá­sá­ra.

Kö­szö­nöm az em­lék­mű meg­al­ko­tá­sá­hoz, ki­vi­te­le­zés­éhez és fel­ava­tá­sá­hoz hoz­zá­já­ru­lók ál­do­zat­kész mun­ká­ját. Így si­ke­rül kö­zö­sen pó­tol­nunk ré­gi nem­ze­ti tar­to­zá­sun­kat: a do­ni csa­ták­ban és vissza­vo­nu­lás­ban el­pusz­tult, el­tűnt, el­esett honvédekről és csa­lád­tag­ja­ik fáj­dal­má­ról va­ló meg­em­lé­ke­zést.

A ma­ros­vá­sár­he­lyi do­ni em­lék­mű fel­ál­lí­tá­sá­val egy há­rom éven át tar­tó fo­lya­mat ér vé­get. Ed­di­gi te­vé­keny­sé­günk ki­tel­je­se­dé­se a mai em­lék­mű­ava­tás, ami­nek ered­mé­nye­kép­pen most már lé­te­zik egy olyan hely vá­ro­sunk­ban, ahol min­den év ja­nu­ár 12-én, má­jus utol­só va­sár­nap­ján és ha­lot­tak nap­ján el­he­lyez­het­jük a ke­gye­let vi­rá­ga­it. És im­már nyu­godt lel­ki­is­me­ret­tel el­mond­hat­juk, hogy hely­re­hoz­tuk az el­múlt év­ti­ze­dek kény­sze­rű mu­lasz­tá­sát, a do­ni ál­do­za­tok és csa­lád­tag­ja­ik szen­ve­dé­se­i­nek agyon­hall­ga­tá­sát, és táv­la­to­kat nyi­tot­tunk a nyil­vá­nos meg­em­lé­ke­zé­sek­nek is.

De még egy fon­tos fel­adat előtt ál­lunk, amely­hez to­váb­bi tá­mo­ga­tá­suk­ra szá­mí­tunk. El­ér­ke­zett az idő ar­ra, hogy egy hoz­zá­tar­to­zók­ból, lelkészekből, tör­té­né­szekből, új­ság­írók­ból ál­ló er­dé­lyi kül­dött­ség utaz­zon ki a tra­gé­dia hely­szí­né­re, a Don-ka­nyar­ba, hogy az egy­ko­ri csa­ták hely­szí­nén he­lyez­hes­se el a meg­em­lé­ke­zés vi­rá­ga­it. A pok­lok pok­lát, a Don-ka­nyart meg­járt er­dé­lyi ál­do­za­tok em­lé­ké­re.

Bé­ke po­ra­ik­ra!



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008