|
|||||||||
Kovács Ferenc:
100 éve született Vita Zsigmond
Megköszöntem az információt, és mivel nekünk megvolt az Utunk-kollekció, hát megkerestem és meg is találtam az ő cikkét: Tudománnyal és cselekedettel volt a címe, akárcsak a Vita-könyvnek. „Három évszázad Nagyenyedhez kapcsolódó művelődési törekvésekről kapunk nem összefoglaló áttekintést, hanem részletképeket… Vita Zsigmond évtizedeket töltött a Bethlen Könyvtárban, s ott nemcsak idegenvezető volt, hanem a könyvtár legszorgalmasabb olvasója. (…) Jó volna, ha minden Enyed méretű városunknak volna egy Vita Zsigmondja.” Hát ennek az ajánlásnak az elolvasásával kerestem fel Vita Zsigmondot. 1973-ban jutottam végül el Nagyenyedre. Egykori gimnáziumi osztálytársam, Király Laci, magyartanár mutatott be Vita Zsigmondnak, az a Király, aki 1973-ban Vitával együtt írta meg a Gyermek- és ifjúsági irodalom című tankönyvét, és aki nyugdíjas tanárként ma is Nagyenyeden él. Vita Zsigmond kedvesen fogadott. Megajándékozott az 1972-ben a Kriterionnál megjelent Áprily Lajos. Az ember és a költő című kötetével. Elmondtam neki, hogy az irodalmi hagyatékot öszszeállító Réthy Andor kedves tanárom volt a kolozsvári piaristáknál. Könyvében leírja, hogy a költő a Jékely családi név helyett Szentimrei Jenő tanácsára választotta Áprily, aki miután Enyedről Kolozsvárra költözött, Reményik Sándor jó barátja lett. Elmesélte, hogy két nagy munkán dolgozik: már évek óta kutatja Jókainak Erdélyben tett látogatásait és a látogatásokból született írásait. Például nagyon érdekes Jókainak a Mócvidéken tett látogatása, és e látogatásból megszületett Szegény gazdagok című regénye. Emellett még kötetbe szeretné gyűjteni Nagyenyeddel és főleg a kollégiummal kapcsolatos munkáit… Ennyit mondott nekem Vita Zsigmond. És eltelt az idő, az ő ideje is. Most pedig születésének 100. évfordulóján fellapozom könyvtáramban Vita Zsigmond írásait és ezekből kirajzolódó arcát szeretném bemutatni. Azzal kell kezdenem, hogy Vita Zsigmond 1942-ben lett a Helikon tagja, akkor jelent meg először a Marosvécsi Találkozón, akárcsak Szabédi László. De már jóval előbb közölt az Erdélyi Helikonban, és levelezett szerkesztőivel. Például Kuncz Aladár 1930. november 22-én kelt leveléből íme néhány részlet: „Kedves barátom, … a rengeteg kéziratolvasás mellett a magam részéről is nagy munkába vagyok elmerülve… Most tanulmányozom a raktáron lévő kéziratokat. Nem tudom, mi fog beférni a december 1-i számba, de arról egészen biztosan és feltétlenül biztosíthatlak, hogy a január 1-jei ünnepi számban okvetlenül jön tőled valami. A Gide mindenesetre, s lehet, hogy még más is. Tehát addig légy türelemmel. Surányi-bírálatoddal leveled értelmében fogok eljárni. Ölellek igaz szeretettel: Kuncz Aladár” André Gide, a fiatalok bálványa meg is jelent a Helikonban 1937-ben. Sokat dolgozott Vita Zsigmond. És gyönyörű szép Áprily Lajosról és Jókai Mór erdélyi kapcsolatairól szóló munkája. De feltétlenül értékesek az 1983-ban a Kriterionnál megjelent Művelődés és népszolgálat című könyvében foglalt írásai. E kötet első írása Az enyedi kohó címet viseli. Így kezdi: „Először kocsin átutazva, kisgyermek koromban láttam meg a kollégiumot. A sarkon állott sötéten, csendben, komoran. Hatalmas és kissé félelmetes volt ezen az őszbe hajló napon. Aztán robogtunk, mert sürgetett az idő. És akkor még nem sejtettem, hogy visszatérek ide, itt fogok otthont találni.” Hát otthont talált az enyedi kollégiumban, mint tanár, és megírta Nagyenyed múltjának és jelenének történetét. Az Enyedről szóló legszebb és legértékesebb írásai ebben a könyvben vannak. És most, 2006-ban, amikor Nagyenyedet és a kollégiumot ünnepeljük, nem árt, ha belenézünk ebbe a kötetbe. Olvashatunk benne Bethlen Gábor könyvtáráról, és Bod Péter könyvtáráról is, Szász Károly és Hermányi Dienes József itteni tevékenységéről, Berde Mária enyedi éveiről és sok más enyedi vonatkozású írásról. Vita Zsigmond megérte a marxista korszakot, de megérhette a felszabadulást is. Idős volt ekkor már, de még mindig dolgozott. A Helikon egyik számában nagyon szép tanulmányt írt Kölcsey Ferenc emlékezete címmel. És mert a mostani enyedi ünnepségeket is említettem, hadd fejezzük be ezt a Vita-emlékezést az ő soraival: „A háromszázötven éves Bethlen Kollégium kohójában Apáczaitól Áprilyn át napjainkig nemzedékek hosszú sorának tanításai olvadnak egybe, és vezetik a mai ifjúságot az építés, a végtelenül futó jövő országútján”. vissza a kiadáshoz minden cikke FŐLAPTEST rovat összes cikke |
|||||||||
|