Művelődés

Ol­vas­mány­él­mé­nye­im alap­ján az idők so­rán ki­raj­zo­ló­dott ben­nem egy mo­dern, mint­egy más­fél mil­lió la­ko­sú vá­ros a skan­di­náv fél­szi­ge­ten: Stock­holm. Is­me­re­te­im Eu­ró­pa egyik leg­szebb vá­ro­sá­ról és a nap­ja­ink­ban oly sok­szor em­le­ge­tett jó­lé­ti ál­lam­ról azon­ban meglehetősen se­ké­lye­sek vol­tak. An­nak ide­jén a kö­zép­is­ko­lá­ban, a főiskolán nem so­kat ta­nul­tunk ró­la, így az­tán meg­ra­gad­tam Greta Garbo, Ing­rid Bergman svéd színésznők, Ib­sen nor­vég író, Strinberg svéd drá­ma­író, Igmar Bergman svéd rendező, a svéd acél, a No­bel-díj fo­ga­lom­kö­re­i­nél.

Ami­kor 2004 ja­nu­ár­já­ban meg­kap­tam Kalocsi Mar­git elnökasszony meg­hí­vá­sát két hét­re a stock­hol­mi  Ma­gyar Ház­hoz egy képzőművészeti al­bum ösz­sze­­ál­lí­tá­sá­hoz szük­sé­ges anyag­gyűj­tés­re és egy egyé­ni gra­fi­kai ki­ál­lí­tás­ra, az első gon­do­la­tom az öröm után az volt, hogy mi­lyen ke­ve­set is tu­dok e vá­ros­ról. Pó­tol­ni akar­ván e hi­á­nyos­sá­got be­sze­rez­tem né­hány út­le­írást, úti­ka­la­uzt, képzőművészeti al­bu­mot, ma­gyar, ro­mán és né­met nyel­ven.

Lel­ki sze­me­im előtt fel­tá­rul „a vi­zek vá­ro­sa”, aho­gyan még ne­ve­zik Stock­hol­mot, a Gamla Stan szűk si­ká­to­ra­i­val, a szi­ge­te­ket összekötő hi­dak so­ka­sá­gá­val, bá­jos kis öb­le­i­vel, pa­ti­nás épü­le­te­i­vel. Lépésről lé­pés­re meg­ad­ja ma­gát ki­tar­tó ost­ro­munk­nak, be­köl­tö­zik tu­da­tunk­ba.

Svéd­or­szág po­li­ti­kai, szel­le­mi és gaz­da­sá­gi köz­pont­ja a főváros, Stock­holm, a ki­rály­ság, a mi­nisz­té­ri­u­mok, a par­la­ment, a legfelsőbb bí­ró­sá­gok és hi­va­ta­lok szék­he­lye. Ala­pí­tá­sát a ha­tal­mas Birger gróf­nak (1250–66) tu­laj­do­nít­ják, aki a Staden és a mel­let­te fek­vő má­sik szi­ge­tet fal­lal vé­tet­te kö­rül. A fa­la­kon be­lül épí­tett vá­ros­ré­sze­ket azon­ban a dá­nok had­já­ra­tai több íz­ben el­pusz­tí­tot­ták. A vá­ros a Norrström-szoros jobb és bal ol­da­lán he­lyez­ke­dik el, és a Mälaren-tó né­hány szi­ge­tén. A 14 szi­get­re épült vá­ros, szá­mos új ne­gyedé­vel Stock­hol­mot a vi­lág egyik leg­szebb vá­ro­sá­vá te­szik. Part­jai ala­cso­nyak, szá­mos kis öböltől szag­ga­tot­tak.

Han­gu­la­to­sak a különböző vá­ros­ne­gye­dek el­ne­ve­zé­sei: Lionslätten – Orosz­lán­la­pály, Gröndal – Zöld­völgy, Lasberg – Lacihegy, Liljeholmen – Li­li­om­part, Aspudren – Nyár­fa-fél­szi­get – hogy csak né­há­nyat em­lít­sek.

A vá­ros vezetősége 1671-ben a né­met Nicodemus Tessint al­kal­maz­ta főépítésznek. Kö­zö­sen a fran­cia Si­mon de la Vallée mű­épí­tésszel le­te­szik az alap­ja­it a leg­szebb épü­le­tek­nek, épü­let­együt­te­sek­nek. Tessin, va­la­mint fi­ai és uno­kái te­vé­keny­sé­ge Stock­holm­ban olyan, mint Bernini és Borromini te­vé­keny­sé­ge ró­mai vi­szony­lat­ban: min­den­hol ta­lál­koz­ni ve­lük a vá­ros te­rü­le­tén, je­len­lét­ük­kel súlyt ad­nak a vá­ros épí­té­sze­ti stí­lu­sá­nak, rá­nyom­ják bé­lye­gü­ket a kor épí­té­sze­té­re. 

 A Gamla Stan (Öreg vá­ros) leg­na­gyobb szi­ge­te a Stadsholmen. A szi­get óri­á­si tör­té­nel­mi örök­ség. Leg­ér­de­ke­sebb lát­ni­va­ló­ja a Kungliga Slottet (Ki­rá­lyi pa­lo­ta). A pa­lo­ta XVI. Kár­oly Gusz­táv ki­rály hi­va­ta­los re­zi­den­ci­á­ja. Az egy­ko­ri Tre Kronor (Há­rom Ko­ro­na) erődítmény he­lyén épült, amely a 13. szá­zad­ban jött lét­re és a következő szá­zad­ban ki­rá­lyi re­zi­den­cia lett. A Va­sa ki­rá­lyok az erődöt re­ne­szánsz pa­lo­tá­vá alakították át, de 1697-ben egy tűz­vész al­kal­má­val föl­dig égett. He­lyé­re az ifj. Nicodemus Tessin ter­ve­zé­sé­ben egy új pa­lo­ta épült. Az új­já­épí­tés fél év­szá­za­dot vett igény­be és 1754-ben fejeződtek be. A pa­lo­tá­nak 608 szo­bá­ja van, me­lye­ket 11 Pá­rizs­ból ho­za­tott szob­rász és 10 inas mun­kái dí­szí­te­nek.

XVI. Kár­oly Gusz­táv ki­rály és Szil­via ki­rály­né iro­dái a pa­lo­tá­ban van­nak, itt fo­gad­ják a Své­dor­szág­ba lá­to­ga­tó előkelőségeket és tar­ta­nak hi­va­ta­los ta­lál­ko­zó­kat. A kö­zel­múlt­ban a ki­rály át­he­lyez­te tar­tóz­ko­dá­si he­lyét a drottingholmi pa­lo­tá­ba.

Be­lé­pünk a pa­lo­tá­ba. A Trón­te­rem, a Ki­rá­lyi ká­pol­na cso­dá­la­tos diszítésűek, III. Gusz­táv Mú­ze­u­ma a ki­rály olasz­or­szá­gi út­já­ról ho­zott már­vány­szob­ro­kat ál­lít­ja ki, me­se­be­li a Tre Kronor Mú­ze­um, a Kincs­tár va­la­mint a Ki­rá­lyi Fegy­ver­tár. De men­jünk sor­ra. A Trón­te­rem (Rikssalen) ün­ne­pé­lyes kör­nye­ze­tet kí­nál Krisz­ti­na királynő ezüst trón­já­nak. A trónt 1650-ben ko­ro­ná­zá­sa al­kal­má­ból kap­ta aján­dék­ba Magnus Gabriel de la Gardie dús­gaz­dag főúrtól. Ausburgban ké­szí­tet­te Drentwett arany­mű­ves. A trón­te­rem be­ren­de­zé­se lenyűgöző. A trónt ol­dal­ról XIV. Kár­oly Já­nos és II. Gusz­táv Adolf szob­rai dí­szí­tik, a pár­ká­nyo­kon pe­dig a Bé­ke, az Erő, a Val­lás és az Igaz­ság szim­bo­li­kus szob­rai ál­la­nak.

A pa­lo­ta épí­té­se öt­ven évig tar­tott. Ezen be­lül igen sok gon­dot for­dí­tot­tak a Ki­rá­lyi ká­pol­na belső dí­szí­té­sé­re. A mun­ká­la­tok­ra Tessin fel­ügyelt, de nagy ré­szét Carl Hĺrleman vé­gez­te. Együtt­mű­kö­dé­sük sok szép épü­le­tet, belső te­ret ered­mé­nye­zett. Az idők so­rán a ká­pol­na sok mű­kinccsel gaz­da­go­dott. Ezek kö­zül a leg­fris­sebb a ki­rá­lyi pár­nak 1976-ban aján­dé­ko­zott hat da­rab 17. szá­za­di stí­lu­sú bronz ko­ro­na és két da­rab kris­tály­ko­ro­na.

A Livrustkammaren (Fegy­ver­te­rem) Svéd­or­szág leg­ré­gibb mú­ze­u­ma. Mint­egy öt év­szá­zad­ra vissza­me­nőleg be­mu­tat­ja a ki­rá­lyi öl­tö­ze­tet, fegy­ver­ze­tet és ko­csi­kat. 1633-ban ala­pí­tot­ták. Ki­ál­lí­tott tár­gyai kö­zül a leg­ré­gibb Gusz­táv Va­sa ki­rály 1548-ból szár­ma­zó si­sak­ja. Számottevő ér­de­kes­ség még Adolf Fri­gyes ki­rály és Lovisa Ulrika ki­rály­né 1751-ben vi­selt öl­tö­ze­te. Csak a ki­rály öl­tö­ze­tét mint­egy 2 kg sú­lyú ezüst dí­szí­ti. A Fegy­ver­te­rem alag­so­rá­ban ki­ál­lí­tott hin­tók kö­zül ta­lán a leg­szebb a XI. Kár­oly ko­ro­ná­zá­sá­ra (1696) Pá­rizs­ból ho­za­tott hin­tó. Em­lí­tés­re mél­tó még az az 1740-ben ké­szült, arannyal be­vont szán­kó, ame­lyet Má­ria Te­ré­zia német–római császárnő aján­dé­ko­zott III. Gusz­táv­nak. Ér­de­kes lát­vány a Ki­rá­lyi pa­lo­tá­ban a Kungliga Myntkabinet, a há­rom eme­le­ten elhe­lyez­ke­dő rep­re­zen­tá­ci­ós ter­mek, a ré­gi ki­rá­lyi lak­osz­tály­ok, a ren­dek ter­mei, az or­szág­gyű­lés nagy­ter­me. Le­nyű­gö­ző lát­vány a Vik­tó­ria sza­lon, mely mint­egy 25 m hosszú és 10-12 m szé­les te­rem.

Ér­té­kes lát­ni­va­ló­kat kí­nál a Tre Kronor Mú­ze­um, mely a pa­lo­ta észa­ki ol­da­la alatt megőrzött, rom­má lett Tre Kronor erődítmény leg­ré­gibb ré­szé­ben ka­pott he­lyet, va­la­mint III. Gusz­táv an­tik mú­ze­u­ma, ahol több mint 200 szo­bor lát­ha­tó sok más an­tik vá­za mel­lett.

A Kungliga Myntkabinettet (Ki­rá­lyi Pénz­ver­de) fen­tebb már em­lí­tet­tem. A mú­ze­um be­mu­tat­ja a pénz tör­té­ne­tét a 10. szá­zad­tól nap­ja­in­kig. A kagylópénztől a drach­má­ig, di­ná­rig, nap­ja­ink bank­kár­tyá­já­ig hosszú az út és vál­to­za­tos. Emel­lett a mú­ze­um ízelítőt ad a 600 éves éremtervezésből, be­mu­tat­ja úgy a ha­gyo­má­nyos, mint a mo­der­nebb ér­mé­ket. Gon­do­lok itt a No­bel-dí­ja­sok szá­má­ra ké­szült ér­mék­re. A mú­ze­um­ban lát­ha­tó az első svéd ér­me, me­lyet Olof Skötgonung ki­rály ké­szít­te­tett. Egy má­sik rit­ka­ság Krisz­ti­na király­nő ér­me 1644-ből, amely a vi­lág leg­ne­he­zebb pén­ze (19,7 kg ) sú­lyú.

Az Óvá­ros­ból a Helgeandholmenre (Szent­lé­lek-szi­get­re) a Stallbron (Is­tál­ló-híd) ve­zet. A kö­zép­kor­ban kór­ház, a 17. szá­zad­tól pe­dig a ki­rály is­tál­lói vol­tak a szi­ge­ten. Az 1800-as évek vé­gén az is­tál­ló­kat le­bon­tot­ták, és 1897 vé­gén le­tet­ték a Riksdag (Or­szág­gyű­lés) és a Riksbank (Bi­ro­dal­mi Bank) épü­le­té­nek alap­kö­vét. 8 év múl­va 1905-ben el­ké­szült az új épü­let, mely ott­hont adott az Or­szág­gyű­lés és a Bi­ro­dal­mi Bank szá­má­ra. A későbbiekben az Or­szág­gyű­lés ide­ig­le­ne­sen a Sergel Torn té­ri Kul­túr­pa­lo­tá­ba, a Bi­ro­dal­mi Bank pe­dig vég­le­ge­sen a kul­túr­pa­lo­ta mö­göt­ti Brun­ke-berg té­ren ál­ló szür­ke grá­nit­épü­let­be köl­tö­zött. Az Or­szág­gyű­lés épü­le­té­nek tetőzetén Svea anya áll a trón­ja előtt, ke­zé­ben kard és jo­gar.

A kö­ze­li Gusz­táv Adolf te­ret a Ki­rá­lyi pa­lo­tá­val a Norr­bro (Észa­ki híd) kö­ti össze. A szá­zad­for­du­lón nép­sze­rű kor­zó volt. A hi­dat 1807-ben avat­ták fel, de a hídfőt díszítő két zöld orosz­lán alig 1926-ban ke­rült a he­lyé­re. A híd ke­le­ti ol­da­lá­ról lépcsők ve­zet­nek a sa­lak­kal be­szórt te­rasz­ra. Itt lát­ha­tó Carl Milles egyik ki­vá­ló al­ko­tá­sa, a kar­ja­it ki­tá­ró, si­sa­kos Solsĺngaren (Nap­dal­nok). Az itt he­lyet ka­pott má­sik szo­bor a Köd le­á­nya, Gustav Lundberg al­ko­tá­sa.

A Riksbron kőhídon ke­resz­tül a Bel­vá­ros sé­tá­ló­ut­cá­já­ba, a Drottninggatanba ju­tunk. A pom­pás üz­le­tek­kel zsú­folt ut­ca min­dig for­gal­mas, csak a ké­tol­dalt rit­mi­ku­san el­he­lye­zett fekvő kőoroszlánok jel­ké­pez­nek né­mi nyu­gal­mat az ut­ca pezsgő for­ga­ta­gá­ban.

A Gusz­táv Adolf tér kö­ze­pén a név­adó, II. Gusz­táv Adolf ül zö­mök lo­ván. Fe­jén ba­bér­ko­szo­rú, jobb ke­zé­ben pa­rancs­no­ki bot. A szo­bor 1763-ban ké­szült. A mö­göt­te ál­ló bank­ház he­lyén állt Stock­holm első szál­lo­dá­ja, az Abraham Rydberg szál­ló (1857), me­lyet 1914-ben le­bon­tot­tak. Az épületből csak a már­vány be­já­rat ma­radt épen, ami je­len­leg a Millesgĺrden előtt áll.

Egy­ko­ron az operaelőadásokat a Bollhusetben (Lab­da-ház­ban) tar­tot­ták. Egy idő után a Bollhuset szűk­nek bi­zo­nyult és III. Gusz­táv meg­bíz­ta Carl Fred­rik Adelcrantzt a Ki­rá­lyi Színház épí­té­sé­vel. A ki­rályt az Ope­ra­ház he­lyén ál­ló ré­gi ope­rá­ban gyil­kol­ták meg 1782 már­ci­u­sá­ban. Ne­vé­hez fűződik az ope­ra meg­ho­no­sí­tá­sa Své­dor­szág­ban. ő volt az, aki olasz és né­met zeneszerzőket hí­vott Své­dor­szág­ba, hogy itt svéd költők szö­ve­ge­i­re ope­rá­kat kom­po­nál­ja­nak. Az első svéd operaelőadás 1773 ja­nu­ár­já­ban volt az az­óta le­bon­tott Bollhusetben. Az 1782-ben fel­ava­tott mu­ta­tós épü­le­tet száz évi hasz­ná­lat után le­bon­tot­ták.

Az új Ope­ra­há­zat 1898-ban avat­ták fel, Axel An­der­berg mű­ve. A nézőtér mint­egy 1100 sze­mély be­fo­ga­dá­sá­ra ké­pes. A nézőteret két da­rab két­ton­nás csil­lár vi­lá­gít­ja meg. A nézők az előadások szü­ne­te­i­ben az ara­nyo­zott tü­kör­sza­lon­ban gyűl­nek össze. A neo­klasszi­kus stí­lus­ban épült új Ope­ra­ház a tér­ség dí­sze. Ki­vá­ló előadásoknak ad ott­hont, hí­res svéd ope­ra­éne­ke­sek ké­pei dí­szí­tik fa­la­it.

A Stortorget im­po­záns tér a Gamla Stan köz­pont­já­ban. Két do­log is ér­de­kes­sé te­szi. E tér volt az 1520. no­vem­be­ri vérfürdő szín­he­lye, és az itt épült Tőzsde épü­le­té­nek felső eme­le­tén tart­ja a Svéd Aka­dé­mia ha­gyo­má­nyos ün­ne­pi gyű­lé­se­it. De ve­gyük sor­ba őket. 1520. no­vem­ber 8-án II. Krisz­ti­án dán ki­rály am­nesz­ti­át és há­rom­na­pos öröm­ün­ne­pet ren­delt el a Tre Kronor erődítményben. A vi­ga­do­zó­kat azon­ban hir­te­len be­zá­rat­ta és eret­nek­ség vád­já­val le­tar­tóz­tat­ta. A kö­vet­kező na­pon 82 svéd ne­mest és stock­hol­mi pol­gárt ítélt el és fe­jez­te­tett le a té­ren. Ez az ese­mény a stock­hol­mi vérfürdő né­ven ke­rült a tör­té­ne­lem­be.

A Stortorget (Nagy­tér) kö­ze­pén ál­ló im­po­záns kút, a Pumpen, a Tőzsde épí­té­szé­nek Erik Palmstedtnek mű­ve 1778-ból. A tér, a Stortorget, tu­laj­don­kép­pen a Börsen (Tőzsde) épü­le­té­nek be­fe­je­zé­sé­vel nyert egy­sé­ges ké­pet. 1776-ban ma­ga III. Gusz­táv avat­ta fel. Az épü­let­tel szem­köz­ti ház sar­ká­ból ágyú­go­lyó áll ki. A mon­da sze­rint a lö­vést több mint öt­száz éve a Tre Kronort ost­rom­ló dá­nok ad­ták le.

A tér má­sik ér­de­kes­sé­ge a Börsen eme­le­tén mű­kö­dő Svéd Aka­dé­mia. Éven­te egy­szer, nyil­vá­nos gyű­lést tar­ta­nak a ki­rá­lyi csa­lád je­len­lét­ében, ame­lyen 18 frakk­ba öl­tö­zött aka­dé­mi­ai tag előtt gyer­tya ég és egy po­hár víz áll. A dí­jat 1901 óta min­den év­ben de­cem­ber 10-én, No­bel ha­lá­lá­nak év­for­du­ló­ján íté­lik oda. A No­bel-bé­kedí­jat az os­lói vá­ros­há­zán ad­ják át, ugyan­azon a na­pon. A dí­jak ér­té­ke ma már kö­zel 8 mil­lió ko­ro­na. Egyéb­ként azt is itt kell el­mon­da­nom, hogy a No­bel-díj ün­nep­sé­ge­ket a Konserthusetben szokák tar­ta­ni a Hörtorgeten (Szé­na­pi­a­con).

Két­he­tes stock­hol­mi tar­tóz­ko­dá­som vé­gén szo­mo­rú­an gon­dol­tam ar­ra, hogy e rö­vid idő alatt mily ke­ve­set lát­hat­tam e gyö­nyö­rű vá­ros­ból. Ba­bits Mi­hályt idéz­ve: „Mennyi mun­ka ma­radt vé­ge­zet­len! / S a gyö­nyö­rök fá­ja meg­sze­det­len...”