Művelődés

     Július végén, ügyes-bajos dolgaim intézése közben, ha a városban barátokkal, ismerősökkel futottam össze, feltették a kérdést: hallottad, olvastad – Csíksomlyón valami készül?

     Hallani nem hallottam, olvasni ugyan olvastam, de az igazat megvallva, sem időm, sem kedvem nem volt különösebben foglalkozni vele. Aztán egy nap mégis csak rászántam magam és kisétáltam Somlyóra.

     Már első pillanatban láttam – érdemes volt. Hiszen öröm és rendkívüli jóleső érzés volt látni az emberi összefogás csodás példáját, a fiatalos lendületet. Többségben fiatalok – de akad néhány idősebb is – szorgoskodtak, dolgoztak keményen.

     A fiúk kezében csákány, ásó, lapát (bevegyült közéjük egy-két lány is). Kissé távolabb két lány ült egy jókora hosszú gerendán és kérget hántottak. A Ferences rend udvarán egy székely kapu, nap- és holdóra készítésével szorgoskodtak. Több alkalommal kisétáltam. Olykor az időjárás keményen megtréfálta őket, de a szorgos kis seregnek az eső, szél sem tudta kedvét szegni. Készült a kerítés, a pallók párkányai.

     A régmúlt idézgetése?

     A csíksomlyói borvízkút szomszédságában elővarázsolták a régi borvízforrást, a „barátok feredőjét”. Az idősebb nem-zedékből sokan emlékeznek még rá, egyesek gyerekkoruk-ban meg is mártóztak benne.

     Egyik nap Potozky Lászlóval futottam össze, a csíkszeredai Polgár-Társ Alapítvány vezetőjével, mintegy folytatva a megkezdett gondolatot ő mondta el, hogy az ötlet valóban innen indult. Jánosi Csaba, a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület elnöke kereste fel vele. Tetszett az ötlet, s azért válhatott tetté, mert egyrészt szorosan kapcsolódott a már kivitelezett Borvíz útja nevezetű projektjükhöz, másfelől valóban szükségesnek láttuk egy Zarándokkert kialakítását, itt jól ismert borvízkút szomszédságában. A tervet, mely alapján megvalósulhatott Tikk Dóra magyarországi tájépítész készítette el. A munkálat kivitelezésére egyik régi partnerünket, a budapesti Ars Topia Alapítványt kértük fel.

     Még két nap van az avató ünnepségig. Lassan már sötétedik, de még nagyon sokan dolgoznak. Egy újabb teherautó érkezik kaviccsal. Néhányan egy talajsimító gépnél szorgoskodnak, beragadt a sárba.

     Herczeg Ágnest, a munkálatok irányítóját, vezetőjét alig tudom elérni. Végül nehezen, de kötélnek áll, csupán pár perc erejéig, hiszen rengeteg megoldásra váró probléma akad a célszalag közelében, ilyenkor forrósodik fel csak igazán a levegő.

     A már említett Ars Topia Alapítványt képviseli (különben a budapesti Pagony Táj- és Kertépítész Iroda vezetője), és egyik fő részese a székelyföldi fürdőépítő kalákamozgalom újjáélesz-tésének.

      – 200l-ben jöttem ide először, akkor a Csíklázárfalva melletti régi fürdő felújításánál dolgoztunk. Azóta több régió fejlesztési munkának aktív részvevője voltam. Ez a mostani egy csodálatos lehetőség, hiszen Csíksomlyó szent hely, zarándokhely – erre fel kell hívni a figyelmet. Ki kellett vitelezni ezt a tervet, hiszen nem volt egy park, egy olyan hely, ahova megérkezhet az ember, a vándor, az ide zarándoklók hatalmas serege (és nem csak a pünkösdi búcsúkor, hanem egyáltalán). Megtaláltuk a régi borvízforrást (a legbővízűbbet), a „barátok feredőjét”. Augusztus 3-án indult a tábor és több mint száz fiatal fordult itt meg (Magyarországról, a Vajdaságból, de még Észtországból is). Ezeknek, a fiataloknak jó része már végzett egyetemista, mások most végzik a főiskolákat. Az önkéntes munka fő jellemzője, hogy belső indíttatású, a szívből, lélekből táplálkozik. Rendkívül jó volt a hangulat mindvégig, itt ebben a csodálatos környezetben. Nappal folyt a kemény munka, este a szellemiek vették át a szerepet s a szórakozás: kiállítások (fotó és képzőművészeti), előadások (pl. az építészeti örökségről), táncház. Augusztus 13-án fejeződnek be a munkálatok, következik a megérdemelt pihenés. Utána? – ki tudja, valahol újra folytatjuk. És van egy fontos dolog, amit még el kell mondanom, az, hogy a helyiek közül a fiatalok mellett nagyon sokan az idősebbek közül is kivették a részüket ebből a munkából. Csak néhányat említenék: a csíksomlyói Dóczy Andrást (aki a földmunkáknál segített), a csíktaplocai Orbán Ferenc bácsi, aki kőbe véste a Mi Atyánkot, Dobos Attilát, Szabó Andrást, és ne feledkezzek meg arról sem, hogy mintegy harminc család segített be az étkeztetésbe: a csobotfalvi Csíky, Köpe és Xantus főzött rájuk a tíz nap alatt, hetvenkét család kézi munkával. Az emberi összefogás igaz példája volt ez a tíz nap.

      A fiatalok éppen vacsorázni indulnak. Közéjük keveredek és beszélgetünk. Kocka István és felesége Maróti Ildikó az első naptól itt vannak, de ott voltak a csíkszentkirályi és kászonújfalusi kalákáknál is, Lovassy Zsolt és felesége Lovassy Seres Judit, Csaba Kinga, Sólyom Barbara, Dékány Diána, Tromp Katalin, Nagy György, Szabó Zsolt (neki is ez már a harmadik kalákája), Kozma Zsolt, Házi Ferenc, Németh Luca, Molnár György, Gali Sándor, Tóth Péter (építész, a napórát ő tervezte), Gergely Csaba – csak néhány név a több mint száz fiatalból.

      Kipirult arccal, lelkesen mesélnek az eltöltött napokról, a remek hangulatról, arról, hogy mennyire jól érezték magukat itt, Csíksomlyón.

      És elérkezett a nagy pillanat is – augusztus 13-a vasárnap, a Zarándok kert felavatásának napja. Leander atya, a csíksomlyói Ferences rend (amely oroszlánrészt vállalt a munkálatok létrejöttében) és Gergely István csobotfalvi római katolikus plébános áldották meg a kertet.

     Potozky László, Antal Attila csíkszeredai alpolgármester és Herczeg Ágnes szóltak a munkálatról, tolmácsolták köszönetüket mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy elkészülhessen e csodás létesítmény.