magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Lőrincz József: Tamási Áron dolgozatfüzete és a magyartanítás


     A Tamási Áronra való emlékezés szellemében telnek napjaink, 2006-ban a nagy író halálának 40. évfordulóját ünnepeljük, 2007-ben pedig születésének 110. jubileumát. Az ünnepekre való készülődés alkalmat ad Tamási élete és munkássága mozzanatainak felelevenítésére. A múlt kútjából vizet merítve, abban arcunkat megmosva tanulságot vonhatunk le a jelent és a jövőt illetően.

Ilyen tanulsággal szolgál Tamási Áron középiskolás dolgozatfüzete is. Farkaslaka szülötte a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban végezte tanulmányait 1910 és 1918 között. A monográfiák legtöbbjének vélekedésétől eltérően ma már bizonyított tény, hogy ez az iskola sokban hozzájárult ahhoz, hogy a tehetséges parasztgyermekből kiváló író, népének szószólója lett.

     Az 1942-ben megjelent Összes novellái előszavában Tamási Áron sok melegséggel emlékezik udvarhelyi iskolájára és az ott uralkodó irodalombarát szellemre. A vallomásból kiérzik, hogy a leendő író itt jegyezte el magát egy életre az irodalommal. Tanárai közt több jótollú író, költő, műfordító volt: Jaklowszky Dénes, az osztályfőnöke, magyartanára, pedagógiai író, műfordító; idős Szemlér Ferenc, német-és magyartanára, az irodalmi önképzőkör vezetője, költő, műfordító; a görögöt tanító Embery Árpád, költő, színműíró, rendező; idős Dobos Ferenc, a történelemtanára, neves historikus, költő. Ő írta többek közt a nagy hatású, székely helytállásról szóló Fenyő a Hargitán című verset. Önkéntelenül Carl Gustav Jung állítása jut eszünkbe, mely szerint kreatív felnőtteket a kreatív pedagógusok nagyobb eséllyel, sikerrel nevelhetnek ki.

     Az említett előszóban így emlékezik udvarhelyi iskolaéveire az író: „Az önképzőkör és a magyar dolgozatok is rejtettek csábításokat […] Egy ízben például Esztergom megvételéről olyan dolgozatot róttam össze, hogy a tanárom a pódiumról olvastatta fel velem az osztály előtt, s később is írtam  »A világháború és én« címmel olyant, hogy az igazgató véleménye szerint a szerzőségem kétségesnek látszott. Tetszett nekem, amikor a »mintát« felolvashattam a pódiumról, hiszen tekintélyemnek valóságos áldás volt az, s még jobban tetszett az a dicséret, hogy olyan jót én nem is írhattam, mint amilyent írtam.”

     Amint a sorokból kitűnik, nagy hatással volt a gimnazista Tamásira az irodalmi dolgozatok sikere. Abban az időben évente nyolc nyílthelyi dolgozatot kellett írniuk a tanulóknak magyarból, egy külön dolgozatfüzetbe. 1995-ben Tamási Áron özvegye jóvoltából a budapesti Alkotás utcai lakásban alkalmam volt átlapozni, átolvasni az író, a hajdani diák egyik magyar dolgozatfüzetét. A VI. osztályból fennmaradt füzet dolgozatainak címe: Élet és költészet, Kereszténység és magyarság a Zrínyiászban, A világháború és a magyar líra, A világháború és én, A színház hivatása. A jól megválasztott témák mindenike visszhangzik valamiképpen a későbbi író műveiben, aki minden műfajt líraivá lényegített, regényt, novellát, színpadi játékot, publicisztikát egyaránt. Akit sajátos kereszténység, vallásosság, magyarságtudat jellemzett. Aki művészi üzeneteinek egy részét drámában fogalmazta meg, s akinek fontos mondanivalói voltak a világháborúkkal kapcsolatosan is.

     Nagy élményt jelentettek számomra a tiszta, rendes füzetben a kalligrafikus írással papírra vetett gondolatok. Az itt-ott még olvasmányélményekre emlékeztető írásokon gyakran átsütött az élmény, a megéltség, a tapasztalás ereje. Világos, határozott okfejtések adták a szövegek összetartó erejét. Fő jellemzőjük pedig – a majdani írót ígérve – az eredetiség, az alkotókészség megnyilvánulása volt. Akkor döbbentem rá a jól irányított, ellenőrzött, egyénenként kiértékelt nyílthelyi dolgozatok írásának, íratásának hasznára, rendkívüli személyiségfejlesztő hatására.

     A tanulságot már régóta kamatoztatom. Korszerű lehet az is, ha nem feledkezünk meg a tantárgyhoz, a dolgozatfüzethez való pozitív kötődésről. A dolgozatfüzethez, amely nemcsak a személyiség tükre, hanem emlék is, amely által üzenhet a múlt a családtagoknak, az utókornak egyaránt.

     Még csak annyit: az udvarhelyi főgimnázium évkönyve szerint Tamási Áron VI. osztályos tanuló az 1915–16-os tanévben tíz korona jutalmat kapott év végén „mint olyan, aki magyarosan ír, és jó magyar dolgozatokat készített.” Tíz korona! Egy irodalomtörténeti fontosságú befektetés, amely azóta olyan sokat kamatoz



vissza a kiadáshoz
minden cikke
ENCIKLOPÉDIA rovat összes cikke

© Művelődés 2008