Művelődés

1906. február 4-én született Breslauban (ma Wroclaw, egykor Boroszló) az a német evangélikus lelkész, teológus, filozófus, aki a náci ellenállás aktív részese, az Adolf Hitler meggyilkolására kitervelt, de meghiúsult merénylet egyik kulcsfigurája volt. Értelmiségi neveltetésben már gyermekkorában része volt, hiszen édesapja, Karl Bonhoeffer Berlin leghíresebb pszichiátere és neurológus professzora. Családja polgári eszmeiségével nem volt maradéktalanul egyeztethető az a tény, hogy Dietrich teológiai tanulmányokat akart folytatni, és nem jogásznak vagy orvosnak tanul, hanem lelkésznek. Végül áldását adta törekvéseire apja, így először 1923-ban kezdte meg teológiai tanulmányait Tübingenben, a stúdiumot Berlinben és New Yorkban folytatta, majd 1927-ben 21 évesen doktorált, Sanctorum communio (A szentek közössége) témában. Segédlelkészi idejét Barcelonában töltötte. Habilitációs dolgozatának címe: Akt und Sein (Cselekedet és lét).

1930-ban egy évre New Yorkba hajózott, ahol egy presbiteriánus szemináriumban tanult ösztöndíjasként. Bármily meglepő, a német lelkészt elsősorban a Harlemben mûködő fekete gyülekezetek szellemi vitalitása, életereje ragadta meg. Bonhoeffer vasárnapjait egytől egyig ezekben a vidám gyülekezetekben töltötte és elkezdte az istentiszteletüket tanulmányozni. Különösen a zenéjük tett rá nagy hatást, az úgynevezett néger spirituálé. Több tucatot magnószalagra is vett, és ezekkel tért vissza Németországba – írja egyik cikkében Bohács Krisztina.

     Berlinben volt egyetemi lelkész és ökumenikus ifjúsági titkár 1931-ben. 1933-tól két évig lelkipásztor Londonban. Ez idő alatt ökumenikus egyházi kapcsolatok kiépítésén dolgozott. 1935-ben tért vissza Németországba, és elfogadta a felkérést, hogy Finkenwaldban a nemzetiszocialista ideológiát ellenző Bekennende Kirche (Hitvalló Egyház) illegális igehirdetői szemináriumának a vezetője legyen. Az itt tartott előadásain felhívta tanítványai figyelmét a náci propaganda és a Deutsche Christen (hivatalos egyház) ideológiájának veszélyeire, tudniillik arra, hogy nem szabad azonosulni a „pozitív kereszténység” gondolatával, ami a Biblia és a kereszténység „zsidótlanítását” jelentette – azaz az Ószövetség lapjainak a kitépését és a keresztény zsidók meggyilkolását.

      Az itt folyó munkát a Gestapo 1940-ben már másodszor tiltotta be, Bonhoeffert pedig eltiltotta a tanítástól, az igehirdetéstől, a publikálástól, és nyilvános megszólaláshoz való jogától is megfosztotta. A tilalom ellenére is papírra vetette gondolatait, amelyeket halála után legjobb barátja, Eberhard Bethge rendezett sajtó alá. Egyik legismertebb munkája az 1938-ban megjelent Nachfolge (Követés) című.

     Bonhoeffer már két nappal a Hitler kancellárrá választása után rádióbeszédben hívta fel a világ figyelmét a náci propaganda veszélyességére. Szerinte bálványimádásnak bizonyul a Führer személyiségének és elveinek való behódolás. Az 1930-as évek végén értesítette a nyugati erőket, hogy aktív ellenállás készülődik Németországban a rendszer megdöntésére, de sem Anglia, sem Svédország nem vette őt komolyan. Ennek is köszönhető, hogy minden merénylet meghiúsult, amit Hitler ellen terveztek.

     Bonhoeffer sógorán, a magyar származású Hans von Dohnányin keresztül kapcsolódott be az ellenállási mozgalomba, emiatt 1943-ban börtönbe került. Innen számos levelet írt szüleinek, barátainak és menyasszonyának, Maria von Wedermeyernek. E feljegyzések németül 1951-ben, magyarul 1999-ben jelentek meg Börtönlevelek címmel.

     Amikor már az amerikai felszabadító csapatok Berlinben járnak, Heinrich Himmler, az SS főparancsnoka birtokába jutnak a Führer személye elleni merénylet dokumentációi. Ebből értesül Bonhoeffer szerepéről is, így személyes utasítása értelmében 1945. április 9-én hajnalban felakasztják a flossenbürgi koncentrációs táborban. „Ez a vég számomra az élet kezdete...” – hangzottak utolsó szavai.

     Személye elválaszthatatlanul összefonódott Krisztus hűséges követésével, a zsidók mentésével és a nácizmus elleni aktív ellenállással. Bonhoeffer korát jelentősen meghaladva arra a megállapításra is eljutott, hogy egy feje tetejére állt, önmagából kivetkőzött erkölcstelen és törvénytelen világban a rossz cselekedet fogalma is időnként teljesen új értelmet nyer.

Végh M. Balázs