Művelődés

     Szüleim sem, én sem vagyunk szilágysomlyói születésűek, ők immár huszonöt éve laknak itt, jómagam pedig életem első tizennégy évét töltöttem ebben a városban. Nagyon kicsi voltam még, de halványan emlékszem rá, mikor 1993-ban, a környéken elsőként „napokat” szerveztünk, a Báthory Napokat, a város szülötte, az erdélyi fejedelem és lengyel király Báthory István emléke előtt tisztelegve, a fejedelem születésének 460. évfordulóján. Ezt immár tizennegyedik alkalommal rendeztük meg 2006-ban. Édesapám mindig jelentős részt vállalt a szervezésből, így jobbára én is személyes ügyemnek érzem a Napokat, ezért választottam ennek a leírását.

     A Báthory Napokat az 1992-ben alapított, civil szervezetként működő Báthory István Alapítvány (BIA) szervezi (támogatók, segíteni kész személyek bevonásával) 1993 szeptembere óta. A Napok nem sorolható egyértelműen a ma már majd mindenütt megrendezett falu- vagy városnapok sorába. Kulturális eseményként indult, és bár sok kifejezetten szórakoztató program helyet kap keretein belül, mindmáig megmaradt tudományos–ismereterjesztő–művelődési célkitűzései mellett.

     A kezdetek óta természetesen jelentősen gazdagodott a program (93-ban szombat délutántól vasárnap délig tartott, 2006-ban pedig már majd háromnapos), de a célkitűzés mára sem sokban változott: ápolni Báthory emlékét, és természetesen tartalmas kikapcsolódást nyújtani a helyi lakosság és a több országból érkező vendégek számára. 1994 óta szombat reggel zajlik az orvostovábbképző, majd mindig szerepel a programban egy képzőművészeti tárlat, a szombat esti program rendszerint egy-egy kórus, előadóművész, orgonaművész előadása. Vasárnap reggel a város elöljárói a polgármesteri hivatalban rendezett fogadáson találkoznak a vendégekkel, majd közösen részt vesznek a római katolikus templomban tartott ökumenikus istentiszteleten és utána az ünnepélyes koszorúzáson (több évben ezt követte a Nyírbátori Koncert Fúvószenekar koncertje a Várkertben).

   Dolgozatomban a legutóbbi Báthory Napokat elemzem, amennyiben szükséges, utalok a fontosabb változásokra az előző Napokhoz képest. Az elemzett rendezvénynek részletes leírását a következő fejezetben végzem el.

     Szilágysomlyó a Magura lábánál, a Kraszna partján fekszik, a Zilahot és Nagyváradot összekötő úton. A Partium részeként átmenet Erdély és a Nagy Alföld között, éppen ebből kifolyólag nem alakultak, nem alakulhattak ki a környéken jelentősebb gazdasági és művelődési központok, az infrastruktúra is elmaradt a térségtől keletre vagy nyugatra fekvő területekétől.

     Történelmét tekintve első megemlítendő tény a feltételezett gepida központ, melyre a régészeti ásatások során előkerült kincslelet utal. Ám nagyobb hírnévre csupán a Báthoryak korában, a 14. században tett szert. Először 1351-ben említik hivatalos oklevélen Castrum Somlyo néven a várat. A romjaiban ma is látható várkastélyt a 16. században emelték. Ennek a várnak volt lakója a leghíresebb, legismertebb Báthory, az erdélyi fejedelem és lengyel király, (IV.) Báthory István (1533. szept. 27., Szilágysomlyó–1586. dec. 22., Grodnó). A somlyói Báthory-ág 1680-ban Báthory Zsófiával (II. Rákóczi György anyja) végleg kihalt. A későbbiekben megemlíthető történelmi esemény, hogy 1848-ban Bem József tábornok minden valószínűség szerint itt tartotta első beszédét, miután átvette az erdélyi csapatok parancsnokságát.

    Végül pár szót a demográfiai adatokról. 1924-ben 6926 lakosa van, ebből még csak 1792 román, 3441 magyar, 1580 zsidó és 113 más nemzetiségű. A legfrissebb népszámlálási adatok szerint összesen 16606-an lakják a várost, ebből 4010 magyar (kb. 3000 református, 580 római katolikus, 430 egyéb), 10553 román és 2043 egyéb, javarészt roma.

     A XIV. Báthory Napok

    Széman Péter elnök köszöntőbeszédében beszámolt a közelmúlt örvendetes eseményeiről, melyek között első helyen említette, hogy az önálló magyar iskola immár második tanévébe lépett, eredményes első évet hagyva maga után. Az idei év is sok jóval kecsegtet: a gáz bevezetése megkönnyíti a tantermek kifűtését, a tanfelszerelés is bővül. A BIA a Báthory könyvtár iskolába való költöztetésével (is) támogatja a magyar iskolát. Szintén nagy előrelépés, mondotta Széman Péter, hogy végre elkezdődött a Báthory-vár felújítása, s fontosságának még nagyobb hangsúlyt ad, hogy az Erdélyi Műemlékek sorozat első, Báthory-várról szóló füzetecskéje újból napvilágot látott. Ilyen örömteli hírekkel nyitotta meg tehát pénteken, szeptember 22-én kapuit a majd háromnapos rendezvénysorozat, melynek első programja a délután hat órakor kezdődő nemzetközi néptánctalálkozó és -bemutató volt, melyet a Játékkuckó és a Szilágysomlyói Magyar Iskola szervezett. A találkozó részvevői a szilágycsehi, Szőke Anna vezette Berekenye, a krasznai Bokréta (vezető Osváth Ilona), és az Albertirsáról (Szilágysomlyó testvérvárosából) ékezett Ifjúsági Néptánccsoport, melynek vezetője Májer Tünde. Annak ellenére, hogy sokak szemében ma nem divat a néptánc, sokan (főként fiatalok) jöttek el megnézni a színes, színvonalas előadást, mely az albertirsaiak számára egyben debüt is volt: most először léptek fel idegen közönség előtt, nem kis sikerrel. A táncoslábúak ki is próbálhatták a látott lépéseket, a bemutatót ugyanis másfél órás táncház követte.

    Szombat délelőtt két program is futott párhuzamosan. Kilenc órától tizenharmadik alkalommal gyűlt össze a városból, Erdélyből és a határon túlról érkezett másfélszáz orvos, asszisztens, érdeklődő, hogy meghallgassa az idei orvostovábbképző előadásait. A rendezvényt a BIA és a Magyar Egészségügyi Társaság (MET) közösen rendezte. Széman Péter megnyitóját Dsida Jenő Tíz parancsolat című verse követte, majd Mikola István (Budapest) MET-elnök szólt a részvevőkhöz, végül Fekete Szabó András szenátor számolt be a város felforgatásával járó, de a lakosok által már nagyon várt felújításokról. A konferencia elnöke Mikola István és Széman Péter volt. Az első előadó Kiss László csilizradványi (Szlovákia) háziorvos volt, aki A Krasznától a Csendes-óceánig című előadásában Gáspár Ferenc szilágysomlyói világutazó orvos életművét mutatta be. Sajnos elég kevéssé él a somlyóiak tudatában emlékezete, pedig mind irodalmi (több kötetre terjedő útleírásai), mind orvosi munkássága (hajóorvos volt, aki hivatásául a gyógyítást választotta, és ehhez minden körülmények között tartotta magát) figyelmet érdemelne. Mikola István arról beszélt, hogy vajon valódi veszély-e vagy csupán egy tömeghisztéria a madárinfluenzától való félelem. Kihangsúlyozta, hogy a madárinfluenza egy állati és nem emberi vírus, annak, hogy embert is megfertőzzön, akkor áll fenn az esélye, ha egyszerre, együtt van jelen mindkét fajta vírus egy emberben. Ebből kifolyólag elég kicsi a valószínűsége, hogy kialakuljon madárinfluenza-járvány, ennek ellenére a felkészülést jó megkezdeni, ám hisztériára semmi ok. Urbán László (Edelény) a tüdőrák kezelésének lehetőségeiről számolt be, kihangsúlyozva, hogy a passzív dohányzás, a kipufogó gázok, vegyi anyagok éppoly veszélyesek e téren, mint például az aktív dohányzás. Ezért fontos lenne a rendszeres szűrés, mivel korai stádiumban még kezelhető, műthető, ám a már nem operálhatók kezelése is szép eredményeket hozhat, meghosszabbíthatja a páciens életét. Sipka Sándor (Debrecen) előadása a lisztérzékenységről, annak hatásairól és kezeléséről szólt. A lisztérzékenység általában gyermekkorban alakul ki és egész életen át tart. Fontos, hogy idejében felismerjék, mert kezelés híján halálhoz is vezethet, de gluténmentes diétával teljesen fel lehet javítani a beteg állapotát.

      Az orvostovábbképzővel párhuzamosan, 10.30-tól a Magyar Iskolában sor került a negyedik pedagógus-továbbképzőre. A programban előadás és kerekasztal-megbeszélés szerepelt, a tanügyi reformokat vitatta meg a körülbelül 60 részvevő; a továbbképző moderátorai Kötő József EMKE-elnök, volt tanügyi államtitkár és Szabó István Szilágy megyei főtanfelügyelő-helyettes voltak.

      A délutáni program Hajdu Tamás nagybányai állatorvos rendhagyó tájképeket bemutató fotókiállításával kezdődött a Magyar Házban; majd az Agráripari Iskolaközpont dísztermében folytatódott a Szilágysági Magyarok Díszoklevelek kiosztásával. Életkoroklevelet kapott Schönstein István volt kántor-helyettes; posztumusz díjban részesült dr. Farnas Géza (1953, Szilágybagos – 2004, Szilágysomlyó) orvos, a szilágysomlyói Magyar Baptista gyülekezet elöljárója tizenhárom éven át és Pákai Ferenc (1919, Magyarfodorháza, Kolozs m. – 2002, Kraszna) tanár, „a lármafa élet példája”. Az élők közül kitüntettetett Nagy József (sz. 1916, Szilágysomlyó) sportember, a kerékpározás megszállottja; Szénási Endre (sz. 1922, Zilah) kántortanító („az utolsó Szilágy megyei lévita-kántor-tanító), citerakészítő mester; Nagy Mihály  (sz. 1937, Szilágysomlyó) történelemtanár; Vida Katalin tanárnő, a szilágycsehi Tövishát Kulturális Társaság elnöke; Papp Béla (sz. 1936, Dés) tanár, közíró, népnevelő, a 60-70-es években író–olvasó találkozók szervezője Szilágysomlyón; Gáspár Attila (sz. 1949, Szilágyperecseny), zenetanár, kórusvezető, publicista; Sepsi József (sz. 1953, Szatmárnémeti) szobrász, rajztanár. A nap fénypontja a debreceni Sol Oriens kórus (karnagy: Deményi Sarolta) ünnepi műsora volt, mely emelkedett, ugyanakkor vidám és könynyed hangulatával méltó befejezése volt a szombati napnak.

     Vasárnap reggel kilenc órakor a város elöljárói fogadták a vendégeket, testvérvárosok küldötteit a polgármesteri hivatalban, majd mindannyian átvonultak a római katolikus plébániatemplomba, ahol az ökumenikus istentiszteletet megelőzően sor került az új nagyharang felszentelésére. Az istentiszteleten Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát és Mike Zoltán szilágysomlyói református lelkipásztor prédikált, majd a 16. sz. Báthory István Cserkészcsapat szolgált. Ezt követte a rendezvénysorozat zárása, Báthory István mellszobrának megkoszorúzása, koszorút helyezett el a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulátusának képviselője, a testvérvárosok küldöttei, a szomszédos települések, kulturális egyesületek és a házigazda BIA. A rendezvénysorozatot, immár nem először, reméljük nem is utoljára a Nyírbátori Ifjúsági Fúvószenekar koncertje és a Bátor Majorette csoport műsora zárta.

    A szokás struktúrája

    a. A szokásban résztvevő szubjektumok

    A szokásban részvevő személyeket általánosan három nagy csoportra lehet osztani: aktív részvevők, nézők és távolmaradók. Jelen esetben, a Báthory Napok, mint szokás elemzésénél mindháromról beszélhetünk, de természetesen, mint legtöbbször, az első kettő között itt sem húzható éles határ.

    Aktív részvevőkként elsősorban a szervezőket említeném meg, akiknek az egész rendezvény köszönhető, de akik (a hagyományos népi szokásokkal ellentétben) szinte minden programból kimaradnak. Mint fennebb már említettem, a szervezők főként a BIA tagságából (és az orvosok közül) kerülnek ki, de részt vesznek a szervezésben a politikai hatalom képviselői (RMDSZ, szenátor stb.), a (magyar) egyházak, iskolák képviselői is. Mivel a program eléggé differenciált, a szervezők is rétegződnek: az orvostovábbképzőt irányítók közül néhányan bekapcsolódnak a lebonyolításba is, mások nem; az Ifjúsági Báthory Napokat és az ahhoz társuló tevékenységeket a Játékkuckó és a Diáktanács vezetői mellett óvónők, tanítónők, tanárnők. Szintén ebbe a csoportba sorolom az egyházak képviselőit, a bemondókat, a laudációk (Szilágysági Magyarok díszoklevél) és üdvözletek (koszorúzás) felolvasóit is.

      Határesetet képeznek az aktív résztvevő és néző között a vendégek, hiszen ők egyes esetekben kiemelt pozícióban jelennek meg: a Szilágysági Magyarok díszoklevél díjazottjai, az orvostovábbképző előadói, a képzőművészeti tárlat alkotói, előadóművészek, énekesek stb.; ugyanakkor a rendezvény egészét tekintve csupán nézők.

     A passzív résztvevők vagy nézők csoportja igen inhomogén, és a teljes háromnapos programot tekintve nem lehet egyetlen csoportba sem besorolni őket, csupán érdeklődők. Ám részeire bontva megfigyelhető bizonyos tagolódás (nem beszélek itt még egyszer a vendégekről, mert ők, mint fennebb leírtam, teljesen külön csoport). Az Ifjúsági Báthory Napok közönsége gyerekekből, fiatalokból áll főként (bár a programok idősebbeknek is szólnak, de mivel a programfüzetben ifjúságiként szerepel, azt hiszik, csak gyerekeknek való); a tudományos ülésszakok (orvostovábbképző, pedagógustovábbképző stb.) részvevői jószerivel szakmabeliek (csupán elvétve akad teljesen laikus hallgató) vagy diákok; a képzőművészeti tárlatot is főként az értelmiségi réteg látogatja, meg néhány diák; talán a szombat délutáni műsor mozgatja meg jobban a közönséget, ahol a nézők csoportját a Szilágysági Magyarok oklevelek díjazottjai is kiegészítik. A tulajdonképpeni nagyközönséget lényegében csupán két esemény vonzza: a vasárnap délelőtti istentisztelet és koszorúzási ünnepség valamint a Fúvószenekar koncertje (melyet néhány évben várjáték vagy felvonulás is követett). Ezekben az utóbbi esetekben tényleg teljesen, mindenféle (etnikai, társadalmi, korosztályi) tekintetben vegyes csoportról beszélhetünk, mely résztvevőinek jelentős része „csupán” a szórakozás, a felhajtás, a cirkusz miatt látogatja meg a rendezvényt.

     Szólnom kell még a távol maradókról, hiszen szinte a legnépesebb csoportot teszik ki. A Báthory Napok rendezvénysorozatán természetesen nem kötelező a részvétel, úgyhogy mindenki saját maga dönti el, hogy ellátogat a programokra vagy sem. Ám véleményem szerint megemlítésre méltó az a nagyfokú passzivitás, mellyel a lakosság egy jelentős hányada (közöttük nagyon sok értelmiségi) viszonyul a Napokhoz. Nagyobb városban, ahol a lakosság száma nagyságrendekkel nagyobb, és egy évben több kulturális rendezvényre is sor kerül, talán föl sem merül ez a kérdés. Egy ilyen kis városban viszont furcsállom, hogy az értelmiségiek sem érzik szükségét, hogy legalább egy évben egyszer részt vegyenek különböző kulturális programokon.

     b. A szokás tér- és időhasználata

     Bár nem állíthatjuk egyértelműen, hogy centrális szokásról beszélünk, hiszen a különböző események különböző helyeken kerülnek megrendezésre, mégis, a Báthory Napoknak, mint szokásnak, erős szociopetális szerepe van. Gondoljunk csak arra, hogy sok, egyaránt Szilágy megyében élő ember csupán ebben a néhány napban találkozik egymással az év során, hogy a távolabbról (más megyéből vagy országból) érkező vendégekről ne is beszéljek. A térhasználathoz annyit fűznék még hozzá, hogy mindig a város kiemelt pontjain, épületeiben van egy-egy rendezvény (kultúrotthon, Magyar Ház, Városi Kórház, különböző iskolák, Polgármesteri Hivatal, Várkert). Az időhasználat tekintetében kiemelendő, hogy a rendezvény minden évben Báthory István születésnapjához (szept. 27.) legközelebb eső (általában utolsó) hétvégén kap helyet.

     c. A szokás funkciói

     A rendezvény alapvető funkciói tulajdonképpen megegyeznek a BIA és a szervezőbizottság által támasztott célkitűzésekkel: ápolni a lengyel király Báthory István emlékét, és tartalmas szórakozást nyújtani a város lakóinak és minden érdeklődőnek. Ezen túlmenően fontos szerepet tölt be a már meglévő interperszonális és szakmai kapcsolatok ápolásában és újak teremtésében; lehetőséget nyújt a tudományos újdonságok megismertetésére és megismerésére; bemutatkozási lehetőség kezdő (és nem csak!) alkotók számára. Egy ízben a Napok nyújtott keretet arra a kerekasztal-megbeszélésre, melyen Románia és Magyarország akkori egészségügy-miniszterei, Hajdú Gábor és Gógl Árpád is részt vettek, neves svájci, németországi, magyarországi és hazai orvosok társaságában – vagyis határokat átívelő szakmai tanácskozásra.

      Mindezeken túlmenően a Báthory Napoknak a somlyói (és környékbeli) magyarságot tekintve közösségmegtartó, az identitás (fel)vállalására és megtartására ösztönző szerepe is van, hisz, mint említettem, ez az a fórum, ahol a megyéből és annak határain, sőt országhatárokon túlról is érkező értelmiségiek, egyszerű polgárok, a városiak találkozhatnak.

     Összefoglalásként csupán szubjektív érzéseimet és a családban hallottakat tudom leírni. Mikor 1993-ban elindították a rendezvénysorozatot, az akkori szervezőknek (javarészt ma is ők) az volt az álmuk, hogy hagyományt teremtsenek. Nem fejezték ezt ki ilyen szavakkal, de tervezték, hogy minden évben rendeznek egy emlékünnepséget Báthory István tiszteletére. Hogy ilyen mérvű és színvonalú esemény lesz belőle, valószínűleg ők sem gondolták. Én gyerekként azzal a tudattal nőttem fel (szinte, mióta eszmélni tudok), hogy van a Báthory Nap, van egy olyan hétvége az évben, amelyről eleinte csupán annyit tudtam, hogy a szüleim nagyon elfoglaltak, később pedig aktívan is részt vettem és veszek benne, egy olyan hétvége, melyen magam is találkozhatok kedves ismerősökkel, barátokkal.