Művelődés

Nagy­vá­rad észak­nyu­ga­ti ré­szén, a nagy­ál­lo­más­hoz kö­zel ta­lál­juk a Partium leg­na­gyobb ba­rokk épü­let­együt­tes­ét: a ró­mai ka­­to­li­kus szé­kes­egy­há­zat, ame­lyet II. Já­nos Pál pá­pa 1992-ben ba­silica minor rang­ra emelt, a püs­pö­ki pa­lo­tát és a tíz, egy­eme­le­tes épületből ál­ló Ka­no­nok sort, me­lye­ket egy 56 osz­lo­pos ár­kád­sor köt össze. E cso­dá­la­tos és ha­tal­mas együt­tes a va­la­mi­ko­ri leg­na­gyobb és leg­gaz­da­gabb püs­pök­­sé­günk­re em­lé­kez­tet, mely­nek püs­pö­kei a leg­na­gyobb me­cé­ná­sok, a ma­gyar tu­do­mány le­té­te­mé­nye­sei vol­tak. Az utób­bi idő­ben na­gyon sok szó esett a püs­pö­ki pa­lo­tá­ról: a püs­pök­ség hosszú és ke­mény harc után vis­sza­kap­ta jo­gos tu­laj­do­nát.

De előbb is­mer­ked­jünk meg ma­­gá­val a pa­lo­tá­val. 1759-ben bá­ró Patachich Ádám lesz Vá­rad püs­pö­ke. Ki­csi­nek ta­lál­ja a ré­gi püs­pö­ki la­kot, ezért új püs­pö­ki pa­lo­ta épí­té­sét ha­tá­roz­za el, az épülő szé­kes­egy­ház szom­széd­sá­gá­ban, húsz­hold­nyi te­rü­le­ten. Az alapkőletételre 1762. má­jus 23-án ke­rült sor. Ek­kor kez­dik el Ma­gyar­or­szág leg­mo­nu­men­tá­li­sabb püs­pö­ki pa­lo­tá­já­nak épí­té­sét. Tervezője Franz Anton Hillebrandt, az épít­ke­zés vezetője pe­dig Jo­hann Michael Neu­mann volt. 1773-ban Új­vá­ro­son le­ég a ré­gi pa­lo­ta, így fel­gyor­sít­ják az épít­ke­zést. 1776-ban el­ké­szült, s ha­bár csak né­hány szo­bá­ja volt lak­ha­tó, a püs­pök be­köl­tö­zött a pa­lo­tá­ba. Mind­össze egy éj­sza­kát tölt­he­tett ben­ne, mert Má­ria Te­ré­zia ki­ne­ve­zi ka­lo­csai ér­sek­nek. Az anek­do­ta sze­rint Má­ria Te­ré­zia nem néz­te jó szem­mel a gran­di­ó­zus épít­ke­zést, s ál­lí­tó­lag ezt mond­ta a püs­pök­nek: „Nagy ól ez egy disz­nó­nak, Ex­cel­len­ci­ás uram!”, mi­re a püs­pök úgy vá­la­szolt: „El­fé­rünk ben­ne ket­ten is, Fel­ség!” Ezért kel­lett men­nie azon­nal Ka­lo­csá­ra.

A pa­lo­ta 1777-re ké­szült el tel­jes pom­pá­já­ban – Bí­ró Jó­zsef sze­rint a dél­né­met ba­rokk pa­lo­ta­épí­té­szet szel­le­mé­ben. U alap­raj­zú, főhomlokzata, amely a szé­kes­egy­ház előtti tér­re néz, hu­szon­öt ten­ge­lyes, melyből előre ug­rik és ki­emel­ke­dik ma­ga­sabb tetőzetével az öt­ten­ge­lyes középrizalit. Raj­ta há­rom ka­pu, a középső na­gyobb és ívelt. A középrizalitot há­rom­szö­gű tim­pa­non ko­ro­náz­za, me­lyen va­la­mi­kor Patachich Ádám cí­me­re ál­lott. A főhomlokzat két vé­gén egy-egy ke­vés­bé ki­ug­ró, két­ten­ge­lyes rizalit ta­lál­ha­tó. Az első eme­le­ti ab­la­kok na­gyob­bak, fél­kör­íve­sek, dí­szes szem­öl­dök­kel, a má­so­dik eme­le­ti­ek ki­seb­bek, egy ré­szük zsa­lu­gá­te­res. A két ol­dal­szárny ti­zen­két ten­ge­lyes, mind­két sar­kán és kö­ze­pén há­rom-há­rom ten­ge­lyes rizalittal.

Be­lép­ve ha­tal­mas csar­nok­ba érünk, jobb­ol­dalt kö­zé­pen pom­pás lépcsőház, azon túl jobb­ra és bal­ra a föld­szin­ti fo­lyó­sok kö­vet­kez­nek, me­lyek négy mé­ter szé­le­sek. A főlépcsőház csak az első eme­let­re ve­zet. Bal­kéz fe­lé egy elő­csarnokba, in­nen szin­tén bal­ra a dísz­te­rem­be ju­tunk. A dísz­te­rem a má­so­dik eme­le­tig ér, ez a pa­lo­ta kö­zép­épü­le­te. Fa­la­i­ra Stor­nó Fe­renc 1879-ben a ne­ve­ze­tes püs­pö­kö­ket, mennye­ze­té­re Szent Lász­ló-tör­té­ne­te­ket áb­rá­zo­ló ké­pe­ket fes­tett. A pa­lo­ta fel­újí­tá­sa­kor le­fes­tet­ték, de ta­lán új­ra ki le­het eze­ket bon­ta­ni.

A díszteremből jobb­ra és bal­ra egy-egy szár­nyas tölgy­fa­aj­tó nyí­lik, me­lyek mö­gött öt-öt, egy­más­ba nyí­ló te­rem kö­vet­ke­zik. A bal­ol­da­li­ak­ban (ha a pa­lo­tá­val szem­ben ál­lunk, ak­kor jobb­ol­dalt) volt a püs­pö­ki lak­osz­tály, a könyv­tár és a ká­pol­na, amely szin­tén két­eme­let­nyi ma­gas (fa­la­it Schöpf Já­nos Ádám fres­kói dí­szí­tik). A jobb­ol­da­li­ak­ban vol­tak a dísz­sza­lo­nok, az ol­dal­szár­nyak­ban a ven­dég­szo­bák. Ta­lá­lunk még há­rom csigalépcsőt és a bal­ra vezető fo­lyo­só vé­gén a má­so­dik lépcső­ze­tét, amely fel­ve­zet a má­so­dik eme­­let­re is. Az épü­let­ben ki­lenc­ven ki­sebb-na­gyobb te­rem és szo­ba van: a föld­szin­ten 32, az első eme­le­ten 28, a má­so­di­kon 30. A nép­hit úgy tart­ja, hogy 366 ab­la­ka van – va­ló­já­ban csak 282. A föld­szin­ten volt a gaz­da­sá­gi rész­leg: a kony­ha, iro­dák, er­dé­szet, szőlé­szet, a ki­szol­gá­ló sze­mély­zet, va­la­mint a malerdorfi fe­ren­ces nővé­­rek. A má­so­dik eme­le­ten a tit­kár, iro­da­igaz­ga­tó, ta­ná­rok, 1929-től a sze­mi­ná­ri­um.

És most is­mer­ked­jünk meg a pa­lo­ta je­len­ko­ri tör­té­ne­té­vel, ame­lyet Tempfli Jó­zsef me­gyés püs­pök és Fo­dor Jó­zsef ál­ta­lá­nos hely­nök el­be­szé­lé­se alap­ján is­mer­te­tünk. 1947-ben több ter­met le­fog­lal­tak a szlo­vák kon­zu­lá­tus ré­­szé­re. 1949-ben az ál­lam ki­sa­já­tí­tot­ta a pa­lo­tát. A püs­pök­sé­get 24 óra alatt ki­la­kol­tat­ták, mi­kor ide­hoz­ták a gö­rög me­ne­kül­te­ket. El sem tud­tak vin­ni sem­mit. Egye­dül a ká­pol­na ma­radt csak, oda tud­ták be­pa­kol­ni az ér­té­ke­sebb fest­mé­nye­ket és köny­ve­ket. Ezt le­zár­ták. A gö­rö­gök 1949 és 1963 kö­zött tel­je­sen fel­él­ték a pa­lo­tát. Min­dent el­tü­zel­tek, ami fá­ból volt. „1961-ben már egyet­len üveg­szem sem volt az eme­le­ti ré­szen, lóg­tak az ab­lak­rá­mák, tönk­re­ment a tel­jes belső be­ren­de­zés, sem­mi épen nem ma­radt, a ré­gi dí­szes bú­to­ro­kat el­vit­ték, me­lyek ma is meg­ta­lál­ha­tók egyes iro­dák­ban. A ká­pol­na le volt zár­va, így ez megmenekült”– mond­ja szo­mo­rú­an a hely­nök.

1963-ban egy aján­dé­ko­zá­si szer­ződés for­má­já­ban át­ru­ház­tat­ták a pa­lo­ta hasz­ná­la­ti jo­gát az ál­lam­nak. Olyan nyo­más ne­he­ze­dett rá­juk, hogy kény­te­le­nek vol­tak. De tud­ták, hogy­ha va­la­ha rend­szer­vál­to­zás kö­vet­kez­ne be, ezt az ado­­­má­nyo­zást ér­vény­te­len­nek nyil­­vá­­nít­ja min­den de­mok­ra­ti­kus kor­mány. A tu­laj­don­jog az min­dig meg­ma­radt, a te­lek­könyv­ben is ben­ne van, de ott volt 1963-tól: Drep­tul de folosinţă în favoarea sta­tu­lui român (hasz­ná­la­ti jog a ro­mán ál­lam ja­vá­ra), csak a hasz­ná­la­ti jog. A nem­zet­kö­zi jog ilyes­mit nem is­mer el.

1963-ban a mú­ze­um vet­te át az épü­le­tet. Meg­kezd­ték a fel­újí­tá­st. Ki­ta­lál­ták, hogy az egy­ház te­gye rend­be, amit má­sok tönk­re­tet­tek. A mú­ze­um ti­zen­négy­mil­lió lejt ka­pott az épü­let fel­újí­tá­sá­ra, amely ab­ban az idő­ben jelentős pénz­­összeg­nek szá­mí­tott. Így 1971-ben be­köl­tö­zött a Kö­rösvi­dé­ki Mú­ze­um, tör­té­nel­mi, nép­raj­zi, ter­mé­szet­raj­zi és kép­­ző­mű­vé­szeti rész­le­gé­vel. Köz­ben 1964– 65-ben fel­lel­tá­roz­ták a meg­ma­radt ér­té­ke­ket, köny­ve­ket, fest­mé­nye­ket, kegy­tár­gya­kat, me­lyekből a leg­ér­té­ke­seb­be­ket el­vit­ték a bu­ka­res­ti Nem­ze­ti Mú­ze­um­ba, má­so­kat pe­dig a he­lyi mú­ze­um­ba. Az ér­té­kes könyvekből a ko­lozs­vá­ri egye­te­mis­ták is vá­lo­gat­tak, és az egye­te­mi könyv­tár­ba szál­lí­tot­ták mind­ezt. „Vas­vil­lá­val hány­ták ki a köny­ve­ket az is­tál­ló­ba. A püs­pök­ség­nek 30-40000 kö­te­te volt, plusz a püs­pök ma­gán­könyv­tá­ra.”

1996-ban kez­de­mé­nyez­te a püs­­pök­ség a pa­lo­ta hasz­ná­la­ti jo­gá­nak a vissza­szer­zé­sét. Az alap­fo­kon Nagy­vá­ra­don tár­gyalt ügyet 1998 szep­tem­be­ré­ben Bu­zău­ba he­lyez­ték át, ahol sem­mis­nek nyil­vá­ní­tot­ták az aján­dé­ko­zá­si szerződést. 2002 ja­nu­ár­já­ban a ploieşti-i Ítélőtábla szin­tén sem­mis­nek nyil­vá­ní­tot­ta. De a vá­ros, a me­gye, sőt a kultúrtárca ál­lan­dó fel­leb­be­zé­sei mi­att az ügyet 2002 novemberétől Bu­ka­rest­ben, a Leg­fel­sőbb Bí­ró­sá­gon tár­gyal­ták. For­mai okok­ra, az al­pe­re­sek hi­ány­zó alá­írá­sa­i­ra vagy pe­csét­jé­re hi­vat­koz­va ha­lasz­tot­ták el a tár­gya­lá­so­kat. Kö­ve­tel­ték, hogy a fel­újí­tás­kor be­fek­te­tett pénzt az egy­ház fi­zes­se vissza. A so­ro­za­tos ha­lasz­tá­sok mi­att 2002 adventjétől va­sár­na­pon­ként til­ta­ko­zó de­monst­rá­ci­ó­kat tar­tot­tak a szent­mi­se után, a pa­lo­ta előtt. Eze­ken több száz váradi ka­to­li­kus mel­lett sok pro­tes­táns fe­le­ke­ze­tű pol­gár is részt vett. 2003 má­ju­sá­ban ab­ba­hagy­ták a csen­des tün­te­té­se­ket. Ek­kor Tempfli atya ki­je­len­tet­te,  ha jú­li­us el­se­jé­ig nem tör­té­nik sem­mi, a nem­zet­kö­zi fó­ru­mok­hoz for­dul. Több mint va­ló­szí­nű, hogy en­nek ha­tá­sá­ra né­pes mi­nisz­té­ri­u­mi cso­port ér­ke­zett Nagy­vá­rad­ra, hogy meg­old­ja az ügyet. Jú­ni­us 14-én meg­ál­la­po­dás szü­le­tett, hogy jú­li­us 1-ig a mú­ze­um át­ad­ja a püs­pök­ség­nek a pa­lo­ta melléklépcsőházát, egy föld­szin­ti, há­rom eme­le­ti ter­met és a ká­pol­nát, va­la­mint a bo­ros­pin­cét. Az át­adás jú­li­us 6-án történt meg. A meg­egye­zés ar­ról is szólt, hogy az ügy jo­gi úton va­ló ren­de­zé­se után öt éven be­lül a mú­ze­um át­ad­ja az egész pa­lo­tát a püs­pök­ség­nek és el­köl­tö­zik a volt had­ap­ród­is­ko­la épü­le­té­be. Tempfli Jó­zsef az át­a­dás­kor ezt mond­ta: „Az Úr­is­ten a cso­dát em­be­rek ál­tal szok­ta vég­re­haj­ta­ni. Mi nem aka­runk át­te­le­ped­ni se­ho­va, itt kell, ro­mán test­vé­rek­kel, s min­den­ki­vel, aki itt él, össze­fo­gás­sal el­ér­nünk cél­ja­in­kat.”

Az át­vett ter­me­ket a püs­pök­ség fel­újí­tot­ta 2003 de­cem­be­ré­ig. Időközben az egy­há­zi in­gat­la­nok vissza­szol­gál­ta­tá­sát sza­bá­lyo­zó kor­mány­ren­de­let törvényerőre emel­ke­dett, Ili­es­cu, ak­ko­ri államfő is alá­ír­ta azt. En­nek el­le­né­re a Legfelsőbb Bí­ró­ság to­vább­ra is el­na­pol­ta az ügy le­zá­rá­sát. De­cem­ber­ben azért, mert a Vatra Ro­mâ­nească szer­ve­zet Bi­har me­gyei fi­ók­ja til­ta­ko­zást nyúj­tott be, áp­ri­lis­ban azért, mert a Bi­har me­gyei ta­nács és a nagy­vá­ra­di pol­gár­mes­te­ri hi­va­tal jo­gi szakértőjének nem állt mód­já­ban ta­nul­má­nyoz­ni a VR be­ad­vá­nyát, meg azért is, hogy nem je­lent meg a tár­gya­lá­son a VR képviselője. Vé­gül 2004. jú­ni­us 30-án ke­rült sor a döntő tár­gya­lás­ra, me­lyen Frunda György sze­ná­tor volt a püs­pök­ség ügy­véd­je. A per vég­ér­vé­nye­sen le­zá­rult a bí­rák több­sé­gi sza­va­za­tá­val, mely­nek alap­ján az aján­dé­ko­zá­si szerződést sem­mis­nek nyil­vá­ní­tot­ták, s a pa­lo­ta hasz­ná­la­ti jo­ga azo­ké, akik épí­tet­ték. Le­zá­rult a nyolc­éves ke­mény, ki­tar­tó harc. Ren­ge­teg pénz és fá­radt­ság van mö­göt­te.

És a jövő? A vá­laszt Fo­dor Jó­zsef, ál­ta­lá­nos hely­nök ad­ja meg. Először is mi­nél ha­ma­rabb vissza kell kap­ják a tel­jes jobb­ol­da­li szár­nyat, hogy a püs­pök­ség funk­ci­o­ná­lis­sá vál­jon. Az épü­le­tet 1963-ban re­no­vál­ták utol­já­ra, így fel kell újí­ta­ni az egész vil­lany­há­ló­za­tot, a víz­ve­ze­ték-há­ló­za­tot, a fű­tés­há­ló­za­tot. A fa­lak meg van­nak re­ped­ve, a pad­ló alatt min­den el van rot­had­va, min­dent fel kell újí­ta­ni, ami meglehetősen sok­ba fog ke­rül­ni. Az iro­dák­kal már át le­het köl­töz­ni. Ál­lí­tó­lag a fres­kók ott van­nak a dísz­te­rem fa­lán, a fes­ték alatt, de ki kell bon­ta­ni és res­ta­u­rál­ni azo­kat. A fo­lyó­so­kon több mint há­rom­száz réz­met­szet, a ter­mek­ben szá­mos nagy ér­té­kű fest­mény ál­lott, eze­ket a ro­mán ál­lam nem szán­dé­ko­zik vissza­ad­ni. A föld­szint a to­váb­bi­ak­ban is gaz­da­sá­gi épü­let­rész lesz. Az első eme­le­ten a püs­pö­ki lak­osz­tályt és a könyv­tárt ren­de­zik be. A má­so­dik eme­let... az táv­la­ti terv, ar­ról majd a jövő püs­pö­kei gon­dos­kod­nak. Re­mél­jük, hogy öt éven be­lül, a meg­egye­zés alap­ján, a püs­pök­ség bir­to­ká­ba ve­he­ti az egész épü­le­tet.