Művelődés

Kovács Erzsébet. „Egyetlen elégtétel, igen egyetlen kielégülés az életben: elvégezni azt a csendes… szakszerűen megmívelt munkát, amelyre hajlamaid és képességeid kijelöltek, nem menekülni a munka elől, a hiú »szerep«-be, beérni azzal a megnyugvással, hogy munkád a lehetőségig pontos volt, s talán használt is az embereknek. Ez a legtöbb, amit az élet adhat.”

     Ezzel a Márai Sándor idézettel indítom laudációmat, mert nagyon találónak érzem. Kovács Erzsébet kolle-ganőm, a Hargita Megyei Könyvtár munkatársa, a Pro Libris Könyvtári Egyesület alelnöke, valamint a Romá-niai Magyar Könyvtárosok Egyesületének tagja, az az ember, aki csendesen, szakszerűen, képességeinek latba vetésével, pontosan, szépen végezte a munkát, melyre a sors kijelölte, s amellyel – hisszük – használt is az emberiségnek.

     Kovács Erzsébetet másfél évtizede ismerem, dolgoztunk is egymás mellett vállvetve. Többféle munkakörben láttam tevékenykedni, és mindenütt kiválóan helytállt. Foglalkozott gyerekekkel és mosolygósan, kedvesen nevelte, csiszolta olvasói ízlésüket, ajánlotta az ifjú generációnak az igazán értékes olvasmányt. Dolgozott felnőttekkel, tájékoztató munkát végzett, és a könyvtárhasználók elégedettsége, elismerése volt a válasz munkájára. Volt feldolgozó könyvtáros és ebben a beosztásban is jól teljesített, alapossága, pontossága nem ismert határt. Foglalkozott statisztikai adatgyűjtéssel, az adatok feldolgozásával és értékelésével, és tette mindezt a rá jellemző odaadással, körültekintéssel.

     Nem hátrált meg soha semmilyen megbízatás elől, minden feladatot vállalt és el is végzett lelkiismeretesen. ő az, akire mindig lehet számítani, és akit a szakértelem mellett nagy empátiakészség és másokra való szeretetteljes odafigyelés is jellemez.

      1974-ben kezdte könyvtáros pályafutását a csíkszeredai Építészeti Szakközépiskola könyvtárában, 32 éves könyvtárosi múlt áll mögötte. Utóbbi éveit módszertani szakirányítóként töltötte a Hargita Megyei Könyvtárban. A módszertani szakirányító feladata a megye valamennyi településén működő közkönyvtár szakmai tevékenységének felülvizsgálata, irányítása, koordinálása. Ez Hargita megyében 50 községi és 7 városi könyvtárat jelent.

     Szívvel-lélekkel végezte ezt a nem mindig könnyű feladatot. Évekig hol gyalog, hol alkalmi járművekkel közlekedve, máskor falusi buszokon zötyögve járta Hargita megye falvait és irányította, segítette a könyvtárosok munkáját. Sokszor a községi könyvtáros mellett dolgozott, poros raktárakat rendezett, elavult könyvállományokat selejtezett és harcolt, küzdött sokat és folyton a könyvtárak érdekeiért.

     Polgármesterekkel tárgyalt és helyi tanácsosokat próbált meggyőzni a könyvtártámogatás fontosságáról. Elmondható, hogy munkája eredményeként Hargita megyében van néhány olyan községi könyvtár, mely otthonos, kellemes körülményeket biztosít, állománya rendezett, jól működik, szép számú olvasótáborral rendelkezik, gyakran szervez kulturális rendezvényeket, illetve számítógépre viszi könyvállományát, sőt már tekintélyes adatbázissal is rendelkezik.

     Apró lépésekben haladt előre, de kitartóan lépegetett... és utat tört. Úgy képzelem, mint azt a dzsungelbe vetődött embert, aki elindul egy bozótvágó késsel a kezében és vágja, vagdossa a liánokat, égig érő páfrányokat és nem reménytelennek tűnő helyzetét siratja, hanem megy, halad, nyesegeti az útjába kerülő akadályokat, és egyszercsak körvonalazódni kezd az ösvény, és a sűrű növényfüggönyön áttör a nap. Nos, ilyen ember Kovács Erzsébet, akinek kitartó munkája eredményekhez vezetett, megpezsdült az élet a községi könyvtárakban, fellendült a kulturális élet.

     2004-ben részt vett a Hagita Megyei Könyvtár által végzett, NKÖM által támogatott felmérésben, mely a Hargita megyei községi könyvtárak helyzetét, valamint a falusi lakosság olvasói szokásait volt hivatott feltérképezni. A felmérés nyomán készülő SWOT-elemzés alapul szolgál a Hargita megyei községi könyvtárak közös stratégiai tervének kidolgozásához. Kovács Erzsébet is tagja a csapatnak, mely ezt a feladatot végzi. Szép életpályája betetőzéseként ez igazi kihívás. Kovács Erzsébet Pál apostollal együtt vallhatja: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.”

     Köszönetet mondok neki a romániai magyar könyvtáros-társadalom nevében mindazért, amit tett, hogy használt az embereknek – Márait idézve újra –, s hogy talán általa is egy árnyalattal szebbé, jobbá vált a világ.