Művelődés

SZEREPLőK

Leonidász uram, nyugdíjas – 60 éves

Efimica asszony, élete párja – 56 éves

Safta, a szolgálójuk

Történik Bukarestben, Leonidász uram házában.

Szerény egyszobás külvárosi lakás. Hátul jobbra ajtó, balra ablak. Két oldalt egy-egy festett ágy. A szoba közepén asztal, körülötte szalmafonatú székek. Az asztalon petróleumlámpa, drótkeretre varrt vászon lámpaernyővel. Balra elől kályha, ajtaja nyitva, még pislákol benne néhány hasáb. Leonidász uram háziköntösben, papucsban, fején hálósipkával. Efimicán hálókabát, piros flanellszoknya, a fején fehér kendő, turbánba csavarva. Az asztalnál ülnek, és beszélgetnek.

I. jelenet

Leonidász Szóval, ahogy mondom, felkelek reggel, és ahogy ismeri szokásomat, már nyúl is a kezem a Demokrátikus pirkadat után, hadd lám, mit ír, hogy s mint döcög az ország szekere. Kinyitom az újságot, és min akad meg a szemem? Úgy emlékszem, mintha csak tegnap lett volna: „Bőjtölő havának 11., az ónaptár szerint 23-ik napján... Vége a zsarnokságnak! Éljen a respublika!”

Efimica Hallj oda!

Leonidász Boldogult feleségem – mármint az első – még fel se ébredett. Kiugrom az ágyból, és odakiáltom neki: „Ébredj, asszony, és örvendjen a lelked, ejsze te is a nép leánya vagy, kelj fel, mert itt a szabadság, már át is vette a kormányt!”

Efimica elismeréssel Ez a beszéd!

Leonidász Ahogy meghallja a szót, hogy szabadság, már ugrik is ki a megboldogult az ágyból, mert nagy republikánus volt! Mondom, öltözz gyorsan, Mucuskám, megyünk mink is a forradalomba! Felöltözünk hát rendesen, szépen, s már indulunk is, amúgy gyalogszerrel, a színház felé. Súlyosan, komolyan. No, amikor látom... mert tudod, hogy én nem dőlök be akárminek...

Efimica Nem is afféle. Az olyan ember, mint maga, lelkem, párját ritkítja.

Leonidász Persze azt is mondhatnád, hogy így meg úgy, akár republikánus vagyok,  akár nem, csak a népre gondolok.

Efimica No persze!

Leonidász De amikor láttam, amit láttam, én is azt mondtam. Isten őrizzen meg a nép haragjától! Uram, mi volt ott! Zászlók, muzsikások, kiabálás, ricsaj... rettenetes felfordulás és tengernyi nép!... Szédülés fogott el, annyi szent.

Efimica Jó, hogy nem voltam akkor Bukarestben, mert amilyen ideges természetű vagyok, Isten őrizz, még valami baj ért volna.

Leonidász Ne beszélj, inkább hasznod lett volna belőle! Hangot vált. Hanem mit gondolsz, mennyi ideig tartott a nagy forradalmi balhé?

Efimica Estig.

Leonidász előbb elmosolyodik ezen az együgyűségen, aztán komolyan Három kerek hétig, kérem tisztelettel!

Efimica csodálkozva Ne bolondítson meg, édes lelkem!

Leonidász Hát mit gondolsz, olyan semmi dolog volt az? Képzeld csak el, ha még Galibárdi is, nem akárki, levelet írt akkor a román nemzetnek onnét, ahová való...

Efimica érdeklődéssel Igazán mondja?

Leonidász De még milyet!

Efimica Ezt hogy értsem?

Leonidász Azt úgy, fiacskám, hogy neki is tetszett, amikor látta, milyen ügyesen tekerjük a dolgot, hogy példát mutassunk Európának. És mint politikus, kötelességének érezte, hogy meggratuláljon.

Efimica érdeklődéssel Na és mit írt abban a levélben?

Leonidász Négy szót, nem többet, de micsoda szavakat! „Bátor nemzet! Járj a szerencsével! Éljen a respublika! Éljen az egyesült ország, vivát!” Alatta az aláírás, tulajdon kezével: Galibárdi.

Efimica elégedetten No, ha így volt, akkor elég szépen írt az az ember.

Leonidász Abbizony! Galibárdi csak egy van! És ember a talpán! Büszkén, magabiztosan. Hiába, no: dőrzsökös latin vér, hallod-e, ezzel mindent megmondtam. Mit gondolsz, miért reszketnek tőle a császárok, még a római pápa is?

Efimica hüledezve Még a római pápa is? Ne mondja, édes lelkem!

Leonidász De még hogy! Jól beolvasott a Szentatyának, és még a száját is megnyalta utána. Mit mondott erre a pápa, amikor látta, hogy semmire se megyen véle – mert nagy jezsuita, de esze, az van –: „Nahát, barátocskám, ennek fele se tréfa, ezzel nem boldogulok úgy, mint akárki mással, jobb lesz, ha megkerülöm a politikát, és komaságba keveredem vele.” És így-úgy, picsi-pacsi, eddig-addig, míg Galibárdi bele nem ment, hogy ő keresztelje meg egyik gyermekét.

Efimica csúfondárosan Jobb keresztapát nem is találhatott volna.

Leonidász Az már igaz. De mit gondolsz, szerinted, hány embere lehet ennek a Galibárdinak?

Efimica Temérdek.

Leonidász Ezer, édes fiam, ezernél nem több.

Efimica Ne bolondítson, mert itt halok meg! És azzal az ezer emberrel...

Leonidász szavába vág Hanem azt kérdezd meg, ha tudni akarod, micsoda emberek azok.

Efimica Biztosan válogatott legények.

Leonidász Különbnél különbek, hallod-e, mintha egyenként szedegették volna össze őket, és az Úristent sem ismerik, ha a puskájuk elé kerül, voluntérok, vagy mi a csuda, ma itt, holnap Foksányban, az nekik édes mindegy.

Efimica Ez már igen!

Leonidász És mind úgy néznek fel rá, akár a Jézus Krisztusra. Képesek a kedviért akár három napig nem enni, nem inni, ha éppeg nincs mit.

Efimica Mit nem mond, édes apukám!

Leonidász Mondok, amit mondok, de mesélhetnék még különbeket is.

Efimica Ez már igen! Kis szünet. Mind a ketten ásítoznak.

Leonidász Későre járhat, Mucuskám, nem fekszünk le?

Efimica föláll, megnézi az órát Éjfél is elmúlt, lelkecském.

Leonidász is föláll, balra indul, az ágya felé Látod, hogy repül az idő beszéd közben?

Efimica az ágyát rendezgetve Hát, ahogy maga mesél, az ember mind hallgatná. Az olyan ember, mint maga, lelkem, párját ritkítja.

Leonidász miután bebújt a paplan alá Mucus, szóltál-e a lánynak, hogy reggel korábban jöjjön tüzet gyújtani?

Efimica eloltja a lámpát Persze. Imádkozik, aztán elhelyezkedik a jobboldali ágyban. A szobát csak a kályha parazsa világítja meg.

Leonidász miután egy darabig fészkelődött, hogy jól elhelyezkedjék az ágyában Így ni! Rövid szünet, míg mind a ketten megtalálják helyüket a paplan alatt.

Efimica az ágyból Szóval azt mondja, ilyen jóféle ember ez a Galibárdi?

Leonidász Az éppen ilyen. Nahát! Mutass nekem még egy ilyet, egyet, nem többet, és holnap estig csinálok én itt neked olyan forradalmat, hogy csak na! De honnét? Lemondóan. Nincs ilyen több. Azt mondhatnád erre, hogy lassan érik az ecet, hogy nem jött még el az ideje. Jól van, testvér, de se ma, se holnap? Meddig várjon a nép? Ez így nem mehet, hallod-e, elég volt a zsarnokságból, most már jöjjön a respublika!

Efimica De igazán, anyukám, álljunk meg egy szóra! Már engedelmet, ha ezzel a kicsi eszemmel én is kérdezek valamit: miért olyan fene nagy dolog az a respublika?

Leonidász Hallj te oda! Hát ez gyönyörű! Hogy miért olyan nagy dolog! No hát, ezért mondják, hogy hosszú haj, rövid ész. Hát erőltesd meg magad bár egy szemvillanásra, és gondold el – várj, mert mondom –, először is, ahol respublika van, ott senki sem fizet adót.

Efimica Igazán?

Leonidász Abbiza... Másodszor: a köztársaságban minden egyes állampolgár rendes havi fizetést kap, mindenki, egyenlőség szerint...

Efimica Becsszóra?

Leonidász Becsszóra. Példának okáért én...

Efimica A nyugdíjon kívül?

Leonidász A nyugdíj, az más, tudod jól, az még a régi törvény szerint jár nekem,  jogom van rá. A respublikában pedig a jog, az hétszentség. A respublika garantálja az emberi jogokat.

Efimica teljes egyetértéssel Ez már beszéd!

Leonidász Harmadszor ehhez jön még a moritórium*, arra is törvény van.

Efimica Az meg miféle?

Leonidász Vagyis, hogy senkinek sincs joga adósságot törleszteni.

Efimica ámulatában keresztet vet Szentséges Szűz Mária! Hát ha így áll a dolog, mért nem üssük nyélbe minél hamarébb azt a respublikát, édes anyukám?

Leonidász Hát, mit gondolsz, hagyják a reakciósok? Mert persze, nekik nincs érdekükben, hogy senki se fizessen adót. Kevés ésszel is könnyű belátni, hogy akkor miből kapnák ők a zsíros fizetésüket.

Efimica Már az igaz. Egy kicsit jobban elgondolkozik. Csak egyet nem értek.

Leonidász Micsodát?

Efimica Ha senki sem fizet adót, anyukám, akkor miből kap fizetést a polgár?

Leonidász az álommal küszködve Az már az állam dolga, édes fiam. Mi más gondja van? Hát mire való az állam? Az állam kötelessége gondoskodni róla, hogy az emberek idejében megkapják a fizetésüket.

Efimica most már mindennel tisztában van Az már más. Látja, ez eszembe se jutott. Elgondolkozik egy kicsit. Be jó is lenne! Egyszer tán megadja az Isten, hogy ezt is megérjük, a respublikát. Leonidász horkolni kezd. Alszik már, lelkem? Leonidász tovább horkol. Elaludt.

II. jelenet

Efimica asszonyság az oldalára fordul, és elalszik ő is. Valahol a közelben egy óra elüti az éjfél után egyet. Halkabban a negyedórákat, majd egy erősebb ütés a kerek egy órát. A zenekar valamilyen „misterioso” dallamot intonál. Néhány perc szünet után messziről két-három puskalövés és tompa kiáltozás hallatszik; aztán valamivel több lövés, és a kiáltozás is felerősödik; mindez megismétlődik még egyszer.

Efimica megébred, felül az ágyában; bizonytalanul néz az ajtó felé, és nyugtalanul kérdi: Ki az? Szünet; kiugrik az ágyból, az ajtóhoz szalad, megnézi, hogy jól be van-e zárva, hasonlóképpen az ablakokat is, kissé megnyugodva visszamegy az ágyához, leül és keresztet vet. Ki tudja, mit álmodhattam. Visszabújik, és elszenderedik újra. A zenekarban újra megszólal a hátborzongató dallam; szünet; egész sorozat lövés és szaporodó kiáltozások, Efimica asszonyság tüstént kiugrik az ágyából. Ki az? (Szünet; reszketve megy az asztalhoz, gyufát keres a sötétben, és meggyújtja a lámpát, roppant izgatottan még egyszer ellenőrzi az ajtót, lábujjhegyen a ruhásszekrényhez megy, mintha ott bújt volna el valaki, bezárja és szívdobogva lesi, hogy mi történik odabent, bekukkint a két ágy alá és minden szögletbe; elfújja a lámpát, imádkozik és visszabújik az ágyába. Ez meg mi lehet? Egyszerre újabb lövéssorozat és hosszan tartó kiáltozások. Efimica kiugrik az ágyból, és dermedten hallgatózik; újabb lövéssorozat és kiáltozások. Leonidász! A zsivaj megismétlődik. Leó! Szünet, aztán még hangosabb lárma, az asszonyság fejvesztve rohan Leonidász ágya felé, megbotlik egy székben, és Leonidász ágyára esik. Leókám!

III. jelenet

Leonidász No! Mi van?

Efimica Leókám, ébredezzen, mert ég a ház, Leó!

Leonidász ijedten felül Hol ég? Mi ég?

Efimica Keljen fel, mert kiütött a forradalom! Nagy háborúság van odakünn!

Leonidász Affenét, szó sincs róla! Képzelődik. Miket össze nem beszél maga, édes lelkem!

Efimica Háborúság a javából: pisztollyal, puskával, ágyúval, Leonidász! Ordítás, üvöltözés, akkora felfordulás, hogy álmomból riasztott fel.

Leonidász csitítgatja Nincs semmi, Mucuskám. Biztosan felidegeskedtél, hogy egész este politikáról beszélgettünk. Az is lehet, hogy hanyatt feküdtél, osztán ki tudja, miket álmodtál.

Efimica türelmét vesztve Leó, éber eszemnél vagyok én most?

Leonidász Hááát... azt csak te tudod, Mucuskám.

Efimica megbántva No, ez szép magától, drágaságom! Ezt nem vártam volna, hogy efféle célozgatással illessen. Különbnek hittem, már bocsánattal legyen mondva. De eszemnél vagyok, tudja meg! A két fülemmel hallottam, amit mondok, ahogy maga hall engem. Forradalom van odakünn, nagy háborúság!

Leonidász Jól van, Mucuskám, azért nem kell mindjárt berezelni. Amióta engem felébresztettél, hallottál-e még valamit?

Efimica Nem.

Leonidász Nahát akkor! Ezt mire magyarázod, mondd meg nekem!

Efimica elbizonytalanodva Tudom is én, édes apukám...

Leonidász Na látod! De vegyük a dolog másik oldalát, hadd lám, erre mit mondasz. Jól van, mondjuk, hogy forradalom volt... De hát azt tudod-e, hogy lőfegyvereket használni a város területén szigorúan tilos? Parancs van rá a rendőrségtől.

Efimica mint akit már majdnem meggyőztek Jól van, lelkem, akkor úgy mondom én is, ahogy maga. Mert ahogy magát hallgatja az ember, abból világos, hogy kétszer kettő négy, magát nem lehet rajta fogni. Elgondolkozik, és megint kételkedni kezd. De mégis, apukám, ha ezzel a két fülemmel hallottam! Mit hallottam volna, ha semmi nem volt?

Leonidász Ajaj, édes lelkem, hány ilyen furcsaságról olvastam én! Nincs annyi hajam szála a fejemen! Az ember tréfából mond valamit... Úgy adja elő, mint megbízható elméletet. Utóvégre miért ne? Jó kérdés... Megesik, hogy az illetőnek, miért, miért nem, teszem azt, idegesebb vagy kíváncsibb természetű, már ott is van a bolha a füliben. Egyszer odakerült, már kész is a bolondéria. A bolondériából aztán ipokrónikába esik, úgyhogy a végén már a bolhát is elefántnak nézi.

Efimica Ne is mondja, apukám... Biztosan igaza van.

Leonidász Úgy lehet, téged is most afféle hipokólóka kerülget. De nem baj, elmúlik... Gyere, feküdjünk vissza: jóéccakát, Mucuskám.

Efimica Jóéccakát... Egy kicsit elbizonytalanodva ugyan, végül is elfújja a lámpát és visszabújik az ágyba.

Leonidász Vigyázz, ne feküdj hanyatt, mert megint álmodsz valamit.

Efimica asszonyság az oldalára fordul; a szobában sötét lesz, a zenekar ismét a „misterioso” dallamot játssza; rövid szünet után a távolból újra fegyverropogás, lárma, kiáltozás hallatszik.

IV. jelenet

Efimica Hallja?

Leonidász Hallod? Mindketten ijedten ülnek fel az ágyban. A lárma egyre közelebbről hallatszik.

Efimica kiugrik az ágyból Nahát, képzelődés volt, Leonidász?

Leonidász ijedten Gyújtsd meg a lámpát! ő is kiugrik az ágyából. A lárma még közelebbről hallatszik.

Efimica (miközben meggyújtja a lámpát). Bolondéria, édes uram?

Leonidász reszketve Nem tiszta dolog, az biztos. A zaj egyre fokozódik.

Efimica Hipokólika, drágaságom?

Leonidász Uram, fejünkön a veszedelem! De mi lehet?

Efimica Mi lehet, mi lehet? Kiütött a forradalam. Kész háborúság, Leonidász, hát nem hallja ?

Leonidász álmélkodva Jó, jó, forradalam. De már mondtam neked, hogy fegyvert használni a városban tilos, parancs van rá a rendőrségtől. A lárma tovább erősödik.

Efimica reszketve Tilos, nem tilos, hallja ezt?

Leonidász ugyancsak reszketve Hallom hát, hogyne hallanám. De forradalam mégse lehet. Amég a mieink** ülnek a kormányban, kinek jutna eszibe forradalmat csinálni? A lárma egyre nő.

Efimica Nahát! Kérdezni én is tudok. Nagy lárma odakint. Hallja ezt?

Leonidász izgatottan Mert ha igazán forradalam, akkor benne kell, hogy legyen az újságban, a friss hírek között. Hol az újság? Az asztalhoz megy, felveszi az újságot, egy pillantást vet a harmadik oldalra, és felkiált. Á!

Efimica Na?

Leonidász megsemmisülve Nem forradalam, édes fiam, hanem a reakció. Idehallgass! Reszketve olvassa: „A reakció megint feni a fogát. Mint kísértet leselkedik ránk a sötétből, a karmait hegyezve, és várja a pillanatot, hogy jóllakassa nemzetellenes étvágyát. őrködjön hát a nemzet!” Kétségbeesetten: Mi meg itt alszunk, édes fiam!

Efimica ugyanúgy Ki tehet róla, ha nem olvasott nekem újságot az este! Erős lárma.

Leonidász egészen odavan Rólam meg minden reakciós tudja, hogy republikánus vagyok, a néppel tartok. 

Efimica reszketve sírni kezd Mit csinálunk most, édes apukám?

Leonidász erőt vesz magán, hogy az asszonyt is megnyugtassa: Ne ijedj meg, Mucuskám, ne ijedj meg...

Zaj és lövések egészen közelről.

Efimica Gyorsan, lelkem, jöjjön, segítsen! Kihúzzák a lepedőt a két ágyból a szoba közepére, kiürítik a szekrényeket, a komódot, a lepedőket batyura kötik. Eltorlaszolják a bejáratot az ágyakkal és egyéb bútorokkal.

Leonidász eközben Megkerüljük a Cišmigiut, oszt egyenesen az állomásra! Még virradat előtt elérhetjük a plojesti vonatot! Ott már nincs mitől tartani, azok mind a mieink, szegény fejük, republikánusok*** A lárma még közelebbről hallatszik.

Efimica dermedten megáll, abbahagyja a munkát, hallgatózik Hallja, lelkem uram? A zavargók erre tartanak.

Leonidász Hallom hát! Reszketve. És amilyen pekkes ember vagyok, egyenest ide jönnek, és széjjelverik a házamat!

Efimica megroggyanó térddel, elfúló hangon Meghalok, édes uram, ne is mondjon ilyet!

Leonidász Gyorsan, mozogjon már! A lárma közeledik, Leonidász térgyre rogyik.

Efimica Jaj nekem, már itt vannak, a mi utcánkban!

Leonidász Oltsa el a lámpát! Az asszony gyorsan elfújja a lámpát; a lárma az ablak alá ért. Mindketten megdermednek. Szünet; zajongás, majd kintről néhányszor kopogtatnak a bejáraton.

Efimica suttogva: Az ajtónál vannak.

Leonidász szintén suttogva: Vége az életemnek... Ne moccanjon! Erősebben kopogtatnak, a zajongás meszszebbről hallatszik. Bújjunk el a szekrényben!

Efimica Hagyjuk az egész retyerutyát, és ugorjunk ki az ablakon!

Leonidász De hátha már az udvaron vannak. Kintről a kopogtatás egyre sűrűbb és türelmetlenebb, a zajongás mind messzebbről hallatszik.

Egy női hang kintről: Miféle komédia ez!

Efimica elcsodálkozik, közelebb hajol az ajtóhoz, hallgatózik Ha te, ha!

Leonidász Pszt, ne moccanj! Ököllel verik az ajtót, a lármázás egyre távolodik.

A hang kintről Uram teremtőm! Asszonyság!

Efimica csodálkozva Ez Safta, a szolgálónk, Leonidász.

A kiabálás és lövöldözés már csak messziről, alig hallatszik.

Leonidász Pszt! A zavargók mintha elmentek volna. Kétségbeesett dörömbölés az ajtón.

A hang kintről Nyissa ki, asszonyság, hogy gyújtsak tüzet. Leonidász és Efimica értetlenül bámul egymásra, nem tudják, mit gondoljanak. Jaj, Istenem, valami baj lehet. Ki tudja, mi érte gazdámékat.

Efimica Safta ez. Az ajtó felé igyekszik.

Leonidász megállítja  Ki ne nyisd, az Isten szerelmére!

Efimica nem tudja tovább türtőztetni magát, elrántja a karját Ki kell, hogy nyissam édes fiam, ha tovább óbégat a szamár fejével, az még rosszabb, mert ide csődíti a zavargókat. Kintről teljes erővel verik az ajtót.

Leonidász erőt vesz félelmén, megadó, fensőbbséges hangon Nyissa hát ki.

Efimica lábujjhegyen az ajtóhoz megy, suttogóra fogva a hangját Gyere be. A szobában sötétség, Efimica asszonyság elállja Safta útját az ajtóban.

Efimica izgatottan, titokzatoskodó hangon Mi van odakünn, Safta?

Safta bejön, a karján egy rakás fával Nincs semmi, naccsága, mi lenne? Csak éppen hogy mostanig le se hunytam a szemem, akkora muri volt egész éjszaka a sarki fűszeresnél, csak most, reggel felé széledtek szét. Éppen itt mentek el néhányan, de erősen méregették az utat széltében. Köztük volt Nae Ipingescu uram is, a csendbiztos, de részeg volt ám, mint a csap. Kurjongatott és lövöldözött, ahogy az efféle népeknél szokás ilyenkor.

Efimica Milyenkor?

Safta Hát mulattak az emberek, tegnap volt húshagyó kedd.

Efimica felderül az arca, és tüstént megered a nyelve Leonidászhoz Húshagyó volt, mint amilyen kend is, édes apukám!

Leonidász nekibátorodva Na látod! Diadalmasan, mint akinek az elmélete bevált. Hát nem megmondtam anyám, édes? Megesik az, hogy valakinek – miért, miért nem –, mondjuk, hogy idegesebb vagy kíváncsibb természetű, bolha kerül a fülibe. No, ha egyszer ott van, már kész is a bolondéria. A bolondériából lesz aztán a hipokólika. No látod!

Efimica élvezve a helyzetet Ej, lelkem! De mintha azt is mondta volna, hogy a rendőrség nem engedélyezi a lövöldözést a városban.

Leonidász magabiztosan Jól van, de hát nem hallottad, hogy itt maga a rendőrség lövöldözött, mégpedig személyesen?

Efimica Hiába, na, az én uram mindent tud. Az ilyen ember, mint maga, lelkem, ritkítja párját. Lámpát gyújt. Safta, sóbálvánnyá mered, amikor meglátja a szobában a felfordulást.

Függöny

*Moratórium – a fizetési haladékra kibocsátott törvény.

**I. C Brãtianu liberális pártja, amely hosszú ideig (1876–1888) maradt kormányon.

***Al. Candiano-Popescu mozgalmáról van szó: 1870. augusztus 8-án kikiáltották a plojesti köztársaságot.