Művelődés

Szereplők

Ocsumelov , rendőrfelügyelő

Eldirin, rendőr

Hrjukin, aranyműves

Szemjonov, fakereskedő

Prohov, inas

Egy asszonyság

Siheder

Bámészkodók

Történik a cári Oroszország egy kisvárosában a század elején.

SZÍN: sivár rendőrségi hivatalszoba. Baloldalon a rendőrfelügyelő íróasztala, mögötte a falon a cár arcképe, alatta könyvespolc törvénykönyvekkel, iratokkal egymás hegyén-hátán. A könyvespolcon innen fogas, rajta a rendőrfelügyelő köpenye, sapkája és kardja. A polcon túl régimódi fali telefon. Jobboldalon ütött-kopott deszkaasztal szolgál a rendőr íróasztalául. Mögötte a falon két nagy szögön fegyver és a rendőr kabátja lóg. Jobbra, elől vaskályha fásládával. Hátulsó falon nyitott ajtón reggeli fény árad a szobába, kétoldalt egy-egy ablak.

Ocsumelov leteszi az újságot, felkel, a könyvek mögül a polcról vodkás üveget vesz elő, jót húz belőle, s mikor még egyszer a szájához emelné, megszólal a telefon. Halló, itt Ocsumelov rendőrfelügyelő… Hirtelen vigyázzba mered Parancsára tábornok úr… Izzad. Bocsánatért esedezem, még mindig nem értem… Beriert… Nem?… Talán derier, könyörgöm?… Igen, tehát derier… Feltétlen utána nézünk, tábornok úr. Legalázatosabb tiszteletem tábornok úrnak. Megkönnyebbülten leteszi a telefont, magában morogja. Derier, fehérszínű derier.

Eldirin belép, bal kezében nagy vászonszatyorral, feszesen megáll. Felügyelő úr, alázatosan jelentem, megjöttem a piacról.

Ocsumelov Tedd le azt a táskát s hallgass ide. Hallottad már azt a szót, hogy derier?

Eldirin Milyen derier?

Ocsumelov Fehér derier.

Eldirin Így még úgyse hallottam.

Ocsumelov Miféle rendőr vagy, ha sohasem hallasz meg semmit, aminek hasznát vehetném. Most telefonálta a tábornok úr, hogy a felesége őexcellenciája elvesztette a fehérszínű derierjét, s hogy azonnal keressük meg.

Eldirin Jó, jó, de hol keressük?

Ocsumelov Mi az, hogy hol? Még azt se tudom, hogy mit keressünk.

Eldirin Hát megmondta: a dinerjét.

Ocsumelov De mi az a derier? Hogyan lehetne ezt megtudni? Olyan franciásan hallatszik... Várj csak! Leveszi a polcról a francia szótárt. Dö, dö, d... dérober= ellopná, ezt is jó lesz megtanulni, a szakmába vág... Déroger... dérouller...dérout... dérrier! Ez az! Mögött, mögé, hátul, később... Ennek semmi értelme. „fehérszínű később”... Hohó! Megvan! Hátulsó része valaminek. Megdöbben. Oh, szentséges szűzanyám, hát ez micsoda, hogy a tábornokné elvesztette a fehérszínű hátulsóját?... Mit tátod a szádat? Inkább mondd meg, lehetséges-e az, hogy a rendőrség keresse meg az excellenciás asszony izé... Mondd, Eldirin, mit viselnek az úriasszonyok hátul, amit elveszíthetnek?

Eldirin Nem tudom, hogy egy asszony hátul mit veszíthet el.

Ocsumelov Mi az istennek kellett, hogy a tábornok úr őexcellenciája éppen a mi városunkba vonuljon vissza nyugdíjba! Maradt volna Moszkvában!

Eldirin Én tudom!

Ocsumelov Ugyan miért?

Eldirin. Mert egész Oroszországban nálunk a legolcsóbb a bor. Én is csak itt tudok kijönni a fizetésemből.

Ocsumelov Jössz te a fenét!

Eldirin Én igen. Éppen úgy, mint a felügyelő úr. Csak ne lenne olyan puccos a feleségem. Tessék elképzelni, tegnap is három rubelt adott volna egy straszkövekkel kirakott fehér csonthajtűért. Még szerencse, hogy a kereskedő nem fogadta el a pénzt.

Ocsumelov torkon ragadja Mit mondasz?

Eldirin Ne tessék ezért olyan nagy dolgot csinálni. Nem kell félteni a kereskedőt. Jut is, marad is.

Ocsumelov Mit vett a feleséged, fehér csonthajtűt? Azt hátul viselik az asszonyok, a kontyukban?

Eldirin Azt ott.

Ocsumelov boldogan Hát akkor meg van oldva a rejtély! Az excellenciás asszony elvesztette a kontyában viselt fehérszínű elefántcsonthajtűjét. Bizonyára drágakövekkel volt kirakva, azért búsul annyira őexcellenciája. Na! Ezen is túl vagyunk. Mikor hazaviszed a szatyrot, beszólsz a városházára a doboshoz, hogy azonnal tegye közhírré, miszerint a becsületes megtaláló büntetés terhe mellett azonnal hozza be a rendőrségre a tábornokné gyémántokkal kirakott, fehérszínű derierjét, illetve mondd úgy, hogy hajtűjét, mert amilyen marha, nem értené meg. Mit hoztál a piacról?

Eldirin Jelentem alássan, átvizsgáltam az élelmiszereket és elkoboztam két liter tejet, egy fél font vajat, tíz tojást, egy liter egrest és egy tyúkot. A tyúkot kiemeli, mutatja. Jó súlyos, van vagy öt font.

Ocsumelov Élő tyúk! Te barom! Ittál, hogy ilyen marhaságot csináltál?

Eldirin Én egy korttyal sem többet, mint máskor.

Ocsumelov Hát akkor ép ésszel hogy koboztál el élő baromfit? Nem mondhattad, hogy meg van romolva!

Eldirin Azt nem, de megállapítottam, hogy hasmenése van, s tyúkkolera címén koboztam el. Különben a tyúkot a felügyelő úr kedves felesége parancsára szereztem be. Azzal küldött el a piacra, hogy ma okvetlen egres becsináltat akar főzni a felügyelő úrnak majorsággal. Elteszi a tyúkot.

Ocsumelov megenyhülve Az más. S az egresre mit mondtál?

Eldirin Megkóstoltam s szembeköptem vele a kofát, hogy ez az egres még éretlen. Hát erre elkezdett kiabálni, hogy ő nem gyümölcsöt hozott, hanem levesnek való egrest. Rendben van, mondottam, de akkor adj egy liternyit, hogy lássam, lehet-e belőle levest főzni. Ha látta volna, felügyelő úr, milyen szívesen mérte ki az egy litert, mikor megtudta, hogy a többi neki marad.

Ocsumelov Tejfölt miért nem hoztál?

Eldirin Csak egy asszonynál volt.

Ocsumelov S aztán?

Eldirin Megkóstoltam, de keserű volt. Csak nem fogok elkobozni romlott tejfölt a felügyelő úrék konyhájára! Kint nagy zaj.

Ocsumelov Nézz ki, miféle csoportosulás van odakinn.

Eldirin a küszöbön szembetalálkozik Hrjukinnal, utána egy siheder jön, kezében egy jól fejlett kölyökkutyával s mögöttük néhány zajongó ember. Mit zajongtok?

Hrjukin a Sihederhez El ne engedd! Kapsz egy fél rubelt, csak el ne engedd!

Eldirin elállja az utat. Mit akartok azzal a kutyával?

Hrjukin félrelöki Eldirint Panaszt akarok tenni, biztos úr. Sihederhez. Hozd be azt a kutyát. Mikor látja, hogy Eldirin a többieket a küszöbén feltartóztatja, Ocsumelovhoz. Engedje meg, tekintetes uram, hogy a tanúim bejöhessenek.

Ocsumelov Eldirinhez Maradjanak csak az ajtón kívül. Akire szükség lesz, beszólítjuk. Mit akarsz?

Hrjukin Tisztelt felügyelő úr, azt hiszem, ismer, én vagyok Hrjukin, az aranyműves. Hát kérem, jövök a piacon, hogy kinyissam az üzletemet, s amikor elhaladok Szemjonovnak, a fakereskedőnek a raktára előtt, ez a kutya kiugrott a kapun és se szó, se beszéd, beleharapott a kezembe. A Sihederhez. Igaz-e?

Siheder Szórul-szóra.

Hrjukin A felügyelő úr gondolhatja, milyen bajt hozott nekem ez a bestia. Mutatja a zsebkendővel bekötött kezét. Az én dolgom finom kézi munka. Tessék egyszer bejönni az üzletembe a felesége őnagyságával, hogy megmutassam, milyen szép gyűrűket és fülbevalókat készítek. Most tessék megmondani, hogyan fogok én ezzel a kézzel dolgozni. Nem is szólva arról, hogy még meg is veszhetek.

Egy asszonyság az ajtóból. Nem is volna kár érted. Nagy röhögés.

Ocsumelov Csend! Eldirinhez. Hívd át a fakereskedőt! Eldirin szalutál és el.

Hrjukin Megkövetem a tekintetes urat, hol van az a törvény, hogy egy ilyen aljasságot csak úgy eltűrjön egy becsületes adófizető polgár?

Ocsumelov Igazad van, ezt nem hagyjuk annyiban. Ha a kutya harapós, kössék meg, vagy ha szabadon hagyják, vállalják a következményeket. Itt az ideje, hogy lecsapjunk azokra az urakra, akik a törvényt nem tartják be. Csak kapja meg a büntetését a fakereskedő, majd megtanulja, hogy tartsa kötve a kutyáját.

Egy polgár az ajtóból Szemjonovnak nincs is kutyája. Én csak tudom, ott lakom az udvarán.

Ocsumelov Csend! Ismerem az ilyen tanúkat. Egy fél öl fáért megesküdnél még a boldogságos szűzanyára is. Röhögés.

Eldirin belép Szemjonovval Jelentem alássan, itt van Szemjonov úr.

Ocsumelov Ezért felelni fogsz, Szemjonov. Ismered a vádat?

Szemjonov Éppen mondta a biztos úr. Már engedelmet kérek, tekintetes úr, nekem nincs is kutyám. A feleségem ki nem állhatja, minthogy nagyon félti a macskáit.

Hrjukin Ne hazudjon. A maga kapuján ugrott ki.

Szemjonov Hát aztán? Tehetek én róla, ha egy kóbor kutya betéved az udvaromra?

Ocsumelov Ismerem az ilyen kifogásokat. Hé, fiú! Tartsd azt a dögöt Szemjonov úr felé. Lássam, csóválja neki a farkát.

Szemjonov meglátja a kutyát Ez a kutya lenne az enyém? Hm! Ez a Zsigalov tábornok úr őexcellenciája felesége kutyája.

Ocsumelov Eldirinhez Úgy látszik, az excellenciás asszony ma mindenét elveszíti. Szemjonovhoz. Honnan tudod, hogy a kutya a tábornok úr feleségéé?

Ocsumelov Tegnap járt nálam a kegyelmes asszony s rendelt a jövő télre két vagon fát. Közben a kutyája az egész udvart összehajkurászta a macskák miatt. Szegény feleségem, majd hogy idegrohamot nem kapott. De hát ki mer szembeszállni a tábornok úr kutyájával?

Ocsumelov Hm! Felkel, odalép a Sihederhez. Lássam azt a kutyust. Pattintgat az ujjával. Ksz! Ksz! Ksz! Valóban, ez nem egy közönséges kutya. Milyen értelmes szeme van! Csak éppen, hogy nem beszél. Megsimogatja. Hazamehetsz, Szemjonov. Szemjonov köszön, el.

Hrjukin De tekintetes uram, közben ne felejtse, hogy a kezemmel legalább egy hétig nem tudok dolgozni.

Egy polgár Úgy van. Elvégre mindegy, hogy kié a kutya. Fizessen a gazdája.

Ocsumelov Csend! Hrjukinhoz. Csak azt nem értem, hogy egy ilyen kis kutyuska hogyan haraphatott meg téged. Hiszen ez fel se ér a kezedhez, amilyen hórihorgas, égi meszelő vagy. Biztosan részegen mehettél haza az éjjel, akkor sebezhetted meg az ujjad s most még zsarolni is akarsz. Ismerlek titeket. Nem elég nektek az üzlet, mindenből pénzt akartok csinálni.

Hrjukin Ez a fiú a tanúm.

Eldirin Hallgass. Fülem hallatára ígértél a fiúnak egy fél rubelt, csakhogy hamisan tanúskodjék. Sihederhez. Tedd le azt a kutyát és takarodj! Azaz, add ide óvatosan, majd én hazaviszem a tábornok úrnak. Átveszi a kutyát, a Siheder ijedten távozik.

Ocsumelov Ide azzal a kutyussal! Én magam viszem el személyesen. A kutyát gyöngéden az íróasztalra teszi.

Egy asszonyság az ajtóból bemerészkedik, szemügyre veszi a kutyát. Maguk mit gondolnak? A tábornok úr ilyen korcs kuvaszt tart? Én vagyok a mosónőjük, de még sosem láttam ezt a dögöt. A tábornok úrnak csak nemes fajkutyái vannak.

Ocsumelov visszaadja a kutyát Eldirinnek. Hallod-e, Eldirin, mégis csak az a legjobb, ha te viszed el a kutyát, és tisztelettel megkérded a tábornok urat, hogy az övé-e a kutya, vagy sem.

Második polgár Ne vicceljenek, kérem. A tábornok úrhoz nem lehet csak úgy beállítani egy kóbor kutyával. Mit fog szólni őexcellenciája, ha ezen túl minden rühös kuvaszt összefogdostat a rendőrség, és kihallgatáson jelentkezik vele. Eldirinhez Majd meglátod, komám, úgy kidobat kutyástól, hogy az állásodból is kiheppensz.

Ocsumelov Meglehet, hogy ez az ember igazat beszél.

Eldirin ledobja a kutyát, dühös A fene hogy ott egye meg a büdös dögét. Még kellemetlenségem is legyen miatta?

Ocsumelov Leghelyesebb, ha hivatalosan átadjuk a sintéreknek. Gazdátlan kutya ne veszélyeztesse a becsületes járókelőket. Leül, ír.

Hrjukin Tekintetes uram, nem bánom, bunkózzák le, de előbb kerítsék meg a gazdáját.

Ocsumelov Ehhez mindenesetre jogod van. A kutya gazdáját ki fogjuk nyomozni és megbüntetjük törvény szerint. Eldirin, tedd be azt a kutyát a fásládába és siess a városházára, hogy hirdessék ki a tábornokné elvesztett hajtűjét. Vigyed magaddal a szatyrot is. Aztán, ha visszajössz, pórázra fűzöd a kutyát és összejárod vele a várost. Amelyik kapun a kutya be akar menni, beviszed és megkérded, odatart-e. Persze, azt el ne áruld, hogy a kutya megharapta Hrjukin urat.

Hrjukin S tőlem kapsz egy ezüst púdertartót a feleséged részére.

Eldirin Bízzák csak rám. Estére meglesz a gazdája. A továbbiak alatt a kutyát beteszi a fásládába, rácsapja a láda fedelét, felköti a kardját, veszi a szatyrot.

Ocsumelov Most pedig vegyük fel a jegyzőkönyvet. Papírt vesz elő. Mondjad el pontosan, Hrjukin polgártárs, hogyan történt az eset? A továbbiakban buzgón ír.

Hrjukin Reggel nyolc órakor, amikor elhaladtam a fakereskedő kapuja előtt...

Prohov belép Jó napot kívánok, felügyelő úr...

Ocsumelov rámordul Várj, ameddig sorra kerülsz. Hrjukinhoz Folytasd!

Hrjukin ...egy ismeretlen fehérszőrű, rövid farkú, hegyes fülű kutya nekiugrott a kezemnek.

Prohov  összecsapja a kezét A tábornok úr őexcellenciája kutyája! Hát megvan?

Ocsumelov Hát te ki vagy?

Prohov Prohov vagyok, a tábornok úr inasa. Az excellenciás asszony azért küldött, hogy érdeklődjem meg, nem került-e elő az ő drága, fehér terrierje, amit tegnapelőtt külön futár hozott Moszkvából?

Ocsumelov Terrier vagy derier?

Prohov Terrier. Fehér terrier.

Eldirin leteszi a szatyrot És a hajtű? Az nem érdekli az excellenciás asszonyt?

Ocsumelov Eldirinhez Fogd be a szád. Nem érted? Nem derierről van szó, hanem terrierről. Ugyebár ez a kutya neve?

Prohov Így nevezik ezt a fajtát. Megkerült?

Ocsumelov kihúzza magát, ünnepélyesen Mondd meg az excellenciás asszonynak, hogy Ocsumelov rendőrfelügyelő a mai nap folyamán elő fogja keríteni a kiskutyát.

Prohov Vajon kibírja-e addig a kegyelmes asszony? Egyik idegrohamból a másikba esik. Az orvosok szerint a helyzet egyre súlyosabb.

Ocsumelov Mondd meg, hogy a rendőrfelügyelő úr már nyomon van és csak percek kérdése, hogy a kutyuska előkerüljön.

Prohov Igenis. Rohanok. El.

Ocsumelov Na, mit bámészkodtok? Oszolj! Az ajtóban bámészkodókra Eldirin rácsapja az ajtót.

Hrjukin Tekintetes úr, szeretném megtudni...

Ocsumelov Még te állsz az erdő felől? Örvendj, hogy ép bőrrel úszod meg ezt a piszkos zsarolást! Azt hiszed, hogy a hatóság még segítséget nyújt az üzelmeidhez? Széttépi a jegyzőkönyvet.

Hrjukin sietve távozik.

Ocsumelov  felcsatolja a kardját, felveszi köpenyét, fejébe nyomja sapkáját, a kutyát kiveszi a ládából és köpenye alá rejti.

Eldirin aki már régebb óta kardosan, sapkásan állt, most ismét kezébe veszi a szatyrot s ajtót nyit Ocsumelovnak.

Ocsumelov Hát te hova indulsz? Nem látod, hogy sürgős dolgom van?

Eldirin A tekintetes asszony azt parancsolta, hogy siessek a tyúkkal, mert még idejében meg akarja kopasztani. Ebédre leves lesz belőle.

Ocsumelov És kire marad a hivatal? Az ebéd még várhat. Első a kötelesség. Indul kifelé.

Eldirin leteszi a szatyrot, vigyázzba vágja magát. Parancsára!

Ocsumelov elhalad Eldirin mellett, kinyitja az ajtót, a küszöbön megáll, visszafordul, szétnyitja köpenyét, aggodalmasan a kutyára tekint s inkább önmagának mondja. Vajon az úton ez a kutya nem fog engem... Rápillant Eldirinre, elharapja a mondatot, s gyors elhatározással kilép az ajtón.

Eldirin mintha a szívéből szakadna fel Oh, hogy adná az a magasságos isten!

Függöny