Művelődés

Százados

Katona

Történik a II. világháború idején.

Szín: századparancsnoki sátor. A Százados nyugodtan ül az asztal mögött, a Katona kétségbeesett arckifejezéssel az asztal előtt áll.

Katona szinte remegve Százados úr, ne hallgassa el előttem, meg kell tudnom, minél később tudom meg, annál rosszabb.

Százados rövid szünet után nagyon nyugodtan Mit akar tudni?

Katona kétségbeesetten Mit fog elkövetni velem a százados úr, jobb, ha hamarabb tudom meg, azt jobb, ha előre tudja az ember, ha előre tudja az ember, fel tud rá készülni. Rövid szünet. Százados úr, mondja meg nekem nyíltan.

Százados csendesen Hagyjon engem békén, menjen szépen vissza a sátrába...

Katona De hát meg kell tudnom, mi lesz velem, hát tudnom kell, hogy mi lesz velem!

Százados szinte unottan Mi lenne?

Katona szinte kiáltva Hát a százados úr volt!

Százados Mi voltam?

Katona Aki üzent utánunk, aki megparancsolta, hogy azonnal forduljunk vissza. Rövid szünet. Kertész Mihályt küldte. Kertész Mihályt, a géppuskást. Rövid szünet után szinte hadarva. A tábori posta a hibás, a tábori postások hozták be a táborba a látképét annak a természeti csodának, kifogyott a levelezőlap, és osztogatni kezdték helyette a látképet, a látkép hátáról aztán le is olvastuk, hogy hol is van az a természeti csoda, amelyet olyan szépnek mutattak a látképek, hogy az ember azzal kelt, azzal feküdt, hogy azt látni kellene, kiszámíthattuk, a látkép adatai alapján percek alatt kiszámíthattuk, hogy alig öt kilométerre vagyunk tőle, bár ne tudtunk volna olvasni, akkor nem számíthattuk volna ki, nem tudtunk szabadulni attól a szerencsétlen gondolattól, hogy kerülünk-e még ilyen közelébe annak a csodának, hogy lesz-e lehetőségünk látni ebben az életben, ha most nem használjuk ki az alkalmat. Hirtelen elhallgat. Nem engedi a százados úr, hogy tovább folytassam?!

Százados nyugodtan Miért ne folytatná, ha folytatni akarja, én nem szakítottam félbe.

Katona mohón Folytatom akkor, folytatom, sokkal jobb, ha a százados úr minden részletet megtud, mint ha csak elképzeli. Gyorsan, szinte hadarva. Nemcsak én, mindenki látni szerette volna a kettőbe hasadt hegyet, a nagy természeti csodát, mindenki látni szerette volna, jelentkezett is egy küldöttség az ezredes úrnál, de az ezredes úr rájuk ordított, hogy golyót röpít a fejükbe, ha a csavargás nem megy ki a fejükből, hát akkor, mondtam gyorsan, gondolkozás nélkül magamnak, ha engedélyt én már nem kapok, hogy azt a csodát megnézzem, amelyhez olyan közel hozott a szerencse, hát majd akkor engedély nélkül, meg is beszéltem egy cimborámmal, hogy déltájban kilopózunk a táborból, egy óra futás oda, egy óra futás vissza, húsz perc a csoda megbámulása, hátha észre sem veszik a parancsnokok, meg ha észre is veszik, két óra húsz perc az egész, szökevénnyé meg csak négy óra elteltével nyilváníthatják az embert, s ha meg nem válunk szökevénnyé, nem állíthatnak minket törvénykezés nélkül a falhoz, fel se köthetnek, így gondolkoztunk, és fél három körül kilopóztunk a táborból, egy perc múlva már a folyó partján voltunk, lerángattuk sietősen a csizmát, a ruhát azt nem, az majd úgyis megszárad rajtunk, míg odáig futunk, s bele gyorsan a folyóba, hát amint éppen kilábalnánk a másik parton, kiabál valaki utánunk, odanézek, látom, hogy egy századunkbeli fiú, a géppuskás Kertész Mihály, akit a százados úr küldött utánunk, nem más százados úr, még a nevét is kimondta a százados úrnak, s hogy azt parancsolja a százados úr, hogy azonnal forduljunk vissza, és jelentkezzünk is azonnal, én azt is láttam, hogy a küldöncnél nincs fegyver, amékkel utánunk lőhetne, ha parancsa van rá, hát én nem engedelmeskedem, biztatgattam magam, hogy szaladj csak tovább a csoda felé, mert soha az életben nem bocsátanád meg magadnak, ha elszalasztanád az alkalmat, amikor öt kilométerre vagy a csodától, csak az a fontos, hogy bírjad szusszal a rohanást, hogy négy órán belül vissza is érj, nem leszel katonaszökevény, ha négy órán belül visszaérsz, ki is számítottad te, hogy két és fél óra alatt le lehet szaladni az utat, hiába ösvénytelen, bokros, sziklás, dombra fel, dombról le vezető út, amelyiket meg kell járnod, így biztatgattam és vigasztalgattam magam, és megmondtam a cimborámnak, hogy én úgy határoztam, hogy ha már nekiindultunk, nem fordulok vissza. ő visszamegy, mondta, jobban tenném, ha én is visszafordulnék, még autót eresztenek meg utánunk, nem érnek engem már autóval sem utol, bizonygattam, mert az autó bizonyára csak óriási kerülőkkel érhet a csodához, nekiiramodtam hát az útnak, a cimborám meg visszaúszott a folyó másik partjára. Elhallgat.

Százados összerezzen Mi van, befejezte?

Katona könyörögve Tudnom kellene, mik a szándékai a százados úrnak.

Százados nagyon csodálkozva Szándékaim?

Katona Meg kellene mondja, százados úr, nekem feleségem van és kétéves gyermekem, azoknak még írnom kell.

Százados  fáradtan Írjon nekik.

Katona szinte sikoltva Mit?!

Százados  Én mondjam meg, hogy mit? Hosszú szünet.

Katona elkeseredetten Én vissza is értem volna négy órán belül, hát szeretem én az életet, nem kockáztattam volna, két és fél óra alatt is visszaérhettem volna, odafelé az út ötven percbe ha telt, visszaértem volna, de... de nem olyan volt a kettéhasadt hegy, a Hasadék, ahogy a helyszínen megnevezte egy hátizsákos ember, egyáltalán nem olyan volt, amilyennek én képzeltem. Hirtelen átvált lelkesedésbe. Nem ötven-hatvan méter, hanem legalább két kilométer, két kilométeren egymásnak hajló sziklák, alattuk tiszta vizű patak, barlang az egyik oldalon, amékbe be is néztem, ha már ott voltam, aztán az egyik sziklának neki is szaladtam, hadd tudjam meg, hány méterig tudok felkapaszkodni rajta, három méternél visszacsúsztam, aztán öt próbából már öt métert kapaszkodtam rajta, a sziklák alján egy csomó forrás, szökdeltem egyiktől a másikig, egyik szebb volt, mint a másik, nem tudtam eldönteni, melyikből igyak, végre ráhajoltam az egyikre. Hirtelen elhallgat, majd kilátástalanul. Ivás közben jutott eszembe, hogy én olyan katona vagyok, akiből könnyen katonaszökevény lehet, ránéztem az órámra, alig mertem ránézni, fél hét öt perc múlva, állt a borzalom az órám lapján, öt perc múlva katonaszökevény leszek, rohanni kezdtem, de le is lassítottam hamar, mivelhogy már úgyis mindegy, amennyi pénzem volt, elittam a menedékháznál, aztán ballagni kezdtem a tábor felé, ólomból voltak a lábaim, de egyre közeledtem, éjféltájt lehetett, amikor megérkeztem, nem ügyeltem, hogy ne vegyen észre őr, de nem tartóztatott fel senki, álltam a sátram előtt, aztán még be is mentem, aztán még helyet is szorítottam magamnak, csak aludni nem tudtam, vártam a százados urat. Rövid szünet. Százados úr, be fogja számítani, hogy önként visszajöttem? Be fogják számítani?!

Százados rövid szünet után, nyugodtan Hogy is hívják magát?

Katona Százados úr, de hát a százados úr nevemen szokott engem szólítani.

Százados Ja, igen. Rövid szünet. Mondja, mit is akar tőlem?

Katona A százados úr küldött utánam, Kertész Mihályt küldte, hogy azonnal forduljunk vissza...

Százados  úgy tesz, mintha töprengene, majd csendesen Én nem küldtem.

Katona gyorsan Nem tudtam aludni, miután visszajöttem, hát csoda az, hogy nem tudtam aludni, átmentem a másik sátorba, a cimborám a helyén volt, aludt a helyén, felköltöttem, s ő azonnal tudósított engem, hogy ahogy visszatért Kertész Mihállyal a táborba, jelentkezett is a százados úrnál, a százados úr a sátrában tartotta fél hétig. Nagyon idegesen. Itt ebben a sátorban, amelyikben most vagyunk, fél hétkor, éppen fél hétkor, amikor az én négy órám lejárt, megmondta neki a százados úr, hogy menjen dolgára, azóta őt se hívatták, vártuk a reggelt, ő is, én is, reggel felé ő visszabújt a sátrába, el is aludt, én nem, megjött a reggel, én a sátram előtt ültem, látszani kezdett onnan a százados úr sátra, eltelt egy óra a reggelből, eltelt kettő, három, négy óra, s a százados úr nem hívatott engem.

Százados  Miért hívattam volna?

Katona Százados úr, de hát... de hiszen a százados úr küldött akkor utánam.

Százados rövid szünet után nagyon nyugodtan Miért küldtem volna maga után?... Mondani akarhattam talán magának valamit? Rövid szünet. Elkövetett talán valamit?

Katona Százados úr, nem bírom tovább, nem bírom tovább. Nekem feleségem és kétéves gyermekem van, én, ha az elkerülhetetlen, ha nem veszik figyelembe, hogy önként jöttem vissza és az elkerülhetetlen, akkor nekem írnom kell, mielőtt... Legalább levélben el kell búcsúznom, búcsú nélkül nehezebb, elviselhetetlen búcsú nélkül. Nem bírom tovább így, nem bírom.

Százados hosszú szünet után nagyon csendesen Majd, ha eljön a béke, megnézi azt a természeti csodát, most nyugodjon meg.

Katona eszeveszetten Két kilométeren egymásnak hajoló sziklák, alattuk tiszta vizű patak, barlang az egyik oldalon, jártam is a barlangban, a sziklákra megpróbáltam felkapaszkodni, a sziklák alján egy csomó forrás, szökdeltem egyiktől a másikig, egyik szebb volt, mint a másik, ittam a vizükből! Hosszú szünet. Nagyon csendesen Számításba veszik, hogy önként visszajöttem?

Százados fáradtan Nyugodjék meg, ember, és menjen szépen ki innen, hagyjon magamra. Majd megnézi azt a természeti csodát, ha eljön a béke, majd megnézi. Hosszú szünet. A Százados fáradtan ül az asztalnál, a Katona téblábol, tétován néz... Hirtelen a sátor hátsó lapja eltűnik, és láthatóvá válik egy akasztófa.

Katona rémülten Az akasztófa a sátor mögött, egy akasztófa!

Százados felnéz, nyugodtan Miket beszél maga összevissza?

Katona Ott a sátor mögött, ne tegyen úgy, mintha nem látnál

Százados odanéz Mi van ott?

Katona szinte üvöltve Az akasztófa, az van ott!

Százados nyugodtan Az nem akasztófa.

Katona Nem akasztófa?! Hát akkor mi, ha nem akasztófa?!

Százados egyre fáradtabban Az egy szőnyegporoló állvány.

Katona tétován Szőnyegporoló állvány. Rövid szünet, majd üvöltve. Kötél csüng róla, hurkos kötél...

Százados az akasztófa felé néz, töpreng Hát akkor vegye le azt a kötelet. Le tudja venni? Na, induljon, vegye le... Lóbálja meg, és akkor leesik. A katona bizonytalanul odamegy, lóbálni kezdi a kötelet.

Százados Rángassa is, erősen. A katona rángatja a kötelet, a kötél leesik. Hozza ide. A katona odaviszi. A Százados átveszi a kötelet, vizsgálja. Eldobja a kötelet, csendesen Ruhaszárító kötél volt.

Katona továbbra is rémülten Tehetnek helyette másik kötelet!

Százados Mire?

Katona a lehető legidegesebben Az akasztófára.

Százados Az nem akasztófa.

Katona Hát mi?!

Százados fáradt nyugalommal Akasztófára hasonlító fa.

Katona bizonytalanul néz a Századosra, aztán az akasztófára, majd szinte reszketve a félelemtől A földből kinövő szára két és fél méter, a földdel párhuzamos szára másfél méter, a tartósító fa is rajta van, háromszöget alkot a két előbbivel, éppen úgy, ahogy a szabályzat előírja!

Százados rendkívül fáradtan Menjen szépen oda és döntse ki. A Katona riadt szemekkel néz, nem indul. Ha puszta kézzel nem tudja, ott egy fejsze az ajtónál. A Katona lassan odamegy az akasztófához, elfeszíti egymástól az akasztófa három gerendáját. Hozza ide azokat a gerendákat. A Katona odacipeli. A Százados nagyon-nagyon fáradtan. Honnan hozta ezeket a fákat?

Katona mutatja Onnan ... A sátor mögül. Rövid szünet. Az akasztófa volt.

Százados Milyen akasztófa?

Katona Ami ott állt.

Százados Állt ott valami?

Katona bizonytalanul Igen, állt.

Százados hosszasan néz a Katonára Én nem láttam ott semmit. A Katona továbbra is riadtan, értetlenül néz a Századosra.

Függöny