Művelődés

SZEMÉLYEK

Stroom, a civilizátor

István bácsi, falusi gazda

Janó tót

Uros rác

Mitrule oláh

Carlo olasz

Miska magyar

Mürzl német cselédei

A kart svábbogarak képezik. A szín István bácsi udvara, háttérben a ház, oldalt kutyaól. István bácsi és cselédei mezei munkáról érkeznek.

István Becsűlettel bevégzők a napot.

A baj miénk, az áldás Istené.

Mind helyt állátok híven, gyermekim,

Csak Uros érdemelhet megrovást,

Ki jó szándékú intésemre se

Fogadt szót, sőt gorombán válaszolt.

Ti tudjátok, mi büntetést szabott

Ily tettre rég megszentelt házirend.

Janó Kizáratást közasztalunktól.

István Úgy van.

Ím hallod, Uros, ez lesz büntetésed.

Cselédek Megérdemelte. Éljen jó urunk!

Uros Kiszenvedem. Nem fog történni máskor.

István Hiszen, fiam, nincs is harag közöttünk.

Leány, teríts asztalt e hárs alatt,

Az egyszerű szűk estebédben amit

Hibát tett a szakácsné, helyrehozza

A jó kedv s jó gyomor.

Cselédek Igaz biz az.

István De nézzetek csak, nézzetek, barátim,

Minő Isten csodája jő amott.

Janó Komédiás talán vagy köszörűs.

Mitrule Garabonciás az, ördögcimbora,

Ha mint komédiás jövend közénk

Meglátjátok, hogy minket tesz bolonddá,

Ha köszörűsként - még meg is beretvál.

István Ily babonától ment vagyok, de mégis

Akármi az, sajátos tünemény,

Szintúgy szégyellem, s bé kell vallanom:

Aggódva nézem, amint erre tart,

Nevetnem kéne őt a pukkadásig,

Ha valami nem borzongatna végig,

S elsápadnék a rettegés miatt,

Ha valami kacajra nem késztetne.

Miska Akármi, nem sokára kiderül,

Mert mindjárt itt lesz.

Mürzl ételt hozva Tessék, emberek!

Leülnek egy asztal körül, Uros oldalt eszik egy fa alatt. Stroom két kutya által vont taligán roppant halom irományon ülve megjelen, a színpad közepén megáll, s leszáll.

Stroom Ördöngös útak e vad tartományban.

István Lovakra számítottak, nem kutyákra.

De szólj, ki légy, és mondd el, merre útad.

Stroom Én Stroom vagyok, a nagy civilizátor,

A végzet az, mely engem útamon visz.

István Ebnek hívjuk mi azt a végzetet;

Tiéd lehet, de a miénk nem az.

Stroom Tietek is lesz, íme, elhozám.

Keletre hordom áldását nyugotnak.

István Ez a papíros áldás ez talán.

Stroom Igen, ez a nagy misztérium,

Mely megvált mindenféle régi lomtól.

István Szokatlanabb terhével új lomoknak?

Hiába lom nélkül nincs régi ház,

Iparlovagnak új csak mindene.

Stroom Több tisztelet árumnak, hogyha tetszik,

Ez az egyetlen egy panácea,

Mely gyökeres gyógyítást eszközöl.

István De hát ki itt közöttünk a beteg,

Magam s cselédim jó színben vagyunk.

Stroom Annál veszélyesb a baj, ha nem érzzük.

István Ha orvost hívunk, a betegség eljő.

De mondjad hát el, e szolgálatért

Minő díjat vársz?

Stroom Óh, nem várok én.

István Ugyé? Erővel véssz hát. Biztosabb.

Stroom Csak a kellő adót fogadom el.

Ekként tesz az erődús öntudat,

Az alaposság elvem mindenütt.

István Ah, Mürzl! Ez, mint látom, honfitársad.

Mürzl Volt, már nem az, mostan házad hazám,

Te lányodul fogadtál, így atyám vagy.

Stroom halkan a lányhoz Csitt húgom, hisz ha engemet fiúl vesz,

Szintúgy hazám lesz, ahol jól lakom. Fennszóval.

Igen, a nagy német haza honom!

István És hol van az, ha kérdni merhetem.

Stroom Mi bárgyuság. A Rajna- és Dunánál.

István Hát ama híres Katzenellenbogen,

A Bückeburg, Hechingen, Sigmaringen,

Schwerin, Strelitz, Reis-Schleis s más számtalan

Hitványság mind ki ment már Áfrikába?

Vagy mint a szoknya-, ujj-, korc- és derékból

Ruhát fércelt-e valami szabó;

Mert a korc, a ránc, s ujj még nem ruha.

Stroom A szellemegység fűzi mindezt össze.

István Ah úgy, tehát a németnek hazája

Az, ahol egykor puskaport csináltak,

S ma is mindenki büszkén azt hiszi,

Hogy ő vala az egyik munkatárs.

Stroom Nagy hívatás van a német előtt.

István Már azt betölté, a sört feltalálta,

Romantikát, nadrágot, ulmerkopfot.

De tessék kissé asztalomhoz ülni.

Mürzl Szívesen lát el, hidd meg, házigazdám,

Jól tartott ő már nem csak egy csavargót.

István Te meg, szűz, szállásold be ízibe

Istállóinkba végzetes lovát. Mürzl a fuvarral elmegy, Stroom helyet foglal.

Stroom Alig vagyok még kissé e helyen

S pirulnom kell a durvaság felett,

Mely itt szokásos e barbár vidéken,

Csak az imént is nadrágról beszéltél,

Most meg szüzet nem átallsz mondani,

Mindkettő trágár eszmékhez vezet.

István Mi nem vagyunk még úgy civilizálva.

Stroom Majd lesztek, hogyha Isten megsegít.

De nem vesz-é el kincsem a szekérről?

István Itt ollyanon ki sem kap.

Stroom Fájdalom!

István Mi haszna hát azon rakás fojtásnak?

Stroom Hagyj csak most békét, aki kettőt boncol,

Az alaposan egynek sem felel meg.

És innen jő a félszeg művelődés.

Aki csizmát varr, az csiríz legyen

Utolsó ízeig, mi gondja másra.

Ki a holdat kutatja, e világra

Ne légyen gondja, és aki tanít,

őrizkedjék akármit is tanulni.

Csak egy van, mit mindennek tudni kell,

Adót fizetni engedelmesen.

Így készül a derék sok szaktudós.

István Nem szaktudós, de tudós szag talán.

No csak fejezzed hát be azt a sódart;

Látom, hogy értesz alapos dologhoz,

Aztán beszéljed el nagy terveid.

Az ily miszőrű munkás, egyszerű nép

Bár rá nem ér, hogy alapos legyen,

Mert mindenik percét száz gond igényli,

És jobbra-balra foltoz, tatarol,

Hol éppen feslik, ahol dőlni készül,

Elveszne éhen, hogyha mindig varrna,

Rongyokban járna, hogyha mindég főzne,

Elveszne lelke szellemtáp hijában,

Elnyomorodnék, hogyha nem mulatna,

S önemberségéből így csak megél.

De terveid, ha lelkesítni nem,

Mulatni mégis okvetetlen fognak.

Stroom Készen vagyok. S most mindenekelőtt

Szólj jó barátom: ismered-e Hegelt?

István Nem én.

Stroom Hogy érted hát meg tervemet,

Csak azt a szubjektív- és objektívet,

A pozitív- és negatívot tudnád.

Teszem ha az ember a pozitív,

Mi kívüle van negatív – nem ember.

Értetted-e?

István Igen. Ember vagyok,

Te kívülem – nem ember, vagy gazember.

Stroom Szofizma volt, szofizma, Istenemre!

Hol a morális, a közérzet benned?

Ez nem germán-keresztyén eszmelánc!

István Hát hagyjuk abba.

Stroom Másképp kísértjük meg

Argumentummal a posteriori.

István botot suhogtatva Ah, ebben már erősebb is vagyok.

Stroom Megint csak félreértesz, hagyjad el;

De mondd meg, ott távol miért eszik

Magányosan az az egyén?

István Hibát tett s ez büntetése.

Stroom Mily törvény szerént?

István Bevett szokás.

Stroom Hallatlan! Zsarnoki.

Hogy volna így biztos személy s vagyon,

Hogy tudja meg: mi a szabad, mi nem?

István Igen kevés van, ami nem szabad,

A többiben tesz, aki mint akar.

Stroom Hamis, hamis tan, aztat kell megírni,

Hogy mit szabad, a többi tiltva van.

Ha én intézném e ház dolgait,

Kitárnám a törvényt, mely mint a nap

Világos s jóltevő, majd lenne rend.

Uros Bölcsen beszél – tán mártir is vagyok.

Stroom Hát itt a többi mily állásban él?

István Ezek cselédim, munkálnak velem

A ház javára, és én díjazom,

Amint mindenki érdemelni tud.

Az tót, ez rác, amaz oláh, olasz,

E lányka német, én magyar vagyok.

Stroom S e sok derék nemzet megtűri-e,

Hogy a magyar parancsol mindnyájoknak?

István Nem a magyar, de a gazda parancsol.

Stroom Ha én intézném e ház dolgait,

Majd másképp lenne mindez, minden nemzet

Egyenlően van jogosítva élni.

Cselédek Ez nem bolond – mondott ám valamit.

István Hisz tőlem élhet, hogyha otthon él,

De házamban csak én parancsolok.

Stroom Mindenkinek az háza, ahol él.

Cselédek Szépen beszélsz, az Isten tartson érte.

Stroom S mért van csizmában az, bocskorban ez?

Ha én intézném e ház dolgait,

Egyenjogúság lenne mindenütt,

Ha meztélláb is kéne járnia.

Cselédek Miért is tűrjük? Prófétánk, ne hagyj el!

István gyürekedve Hálátlanok, kitudtok-e lakomból?

Nem voltam-é mindég igaz apátok!

De hogyha úgy van, jőjön, aki mer,

Ökölre hát, házamból mind kihánylak.

Prófétátokkal. Nos, elő, legények.

Stroom közbelépve Megálljatok – nem jöttem én ide,

Hogy nyílt erőszakkal kivánjak élni.

István Csak mézes méreg, gyáva cselszövénnyel.

Stroom Eszmét hoztam, civilizációt

Rendezni jöttem. Paradicsomot

Állítani, melyben nyer mindenik,

És senki nem veszt.

István Különös dolog.

De mondhatom paradicsomodról

Nem nagy fogalmam. Hátha abban is

Oly paradicsom-almák termenek,

Melyektől a fog elvásul s csodáljuk,

Ádám apánk mért adta értök üdvét.

De elmegyek, hogy mérgemet kifújjam. El.

Uros Most szólhatunk, hogy elment az öreg.

Mondd, mit nyerünk mi; hogyha hozzád állunk?

Janó De jól igérj, másképp nem alkuszunk,

Nem rossz dolgunk volt, azt elhiheted,

A te kegyedre éppen nem szorultunk.

Stroom Hagyjátok a ház gondjait reám,

S várjátok békén a nagy dolgokat.

Ím, mindeniknek hoztam egy ereklyét.

Ez amulett az üdvnek záloga,

Nyakon hordjátok, és megjő gyümölcse. Az amuletteket szétosztja.

Cselédek Az alku áll.

Stroom Fogjunk tehát dologhoz.

Jerünk a házba, nézzük a leltárat. Mind a házba mennek. István visszatér.

István Folytassuk most az értekezletet.

Itt senki sincs, jerünk tehát utánok.

Mi az, bezárva? Hej! Eresszetek be!

Stroom az ablakon Ki háborít házunkban?

István Hát a gazda. Alkudni jöttem.

Cselédek Későn, megvagyon már.

István Hirem nélkül? Felgyújtom ezt a házat

Ördög, pokol – ki itt az úr kivűlem?

Cselédek Add meg magad. Hisz minden jókat ígér.

Magadnak téssz kárt, s minket is megölsz,

Várj türelemmel.

Stroom És bízzál szavamban

Te léssz az úr ezentúl is, barátom,

Csak azt ne bánd, hogy én parancsolok.

István Ha úgy van, lássuk hát, mit tudsz mutatni.

Sokat ígérsz civílizációddal,

Meglátjuk, jóllakunk-e mind belőle

Avagy csak úgy, miként a kócevő.

Légy hát intézőnk, Istenem segítsen,

Ha jól megy, én csak gondomról tevék le. Svábbogarak jőnek hosszú menetben úti málhával, porontyokkal, s ablakon, ajtón a házba mennek.

Kar

Strófa

Dicsérünk, mester, aki nékünk

Ma ismét új házat szereztél!

Hiven járunk el ügyeidben,

Befurakodva minden zugba,

Mi, a civilizációnak

Ellentállhatlan hordozói.

Antistrófa

Mi csak erény a házi körben,

Mind a mi művünk. Éberségre

Szoktatjuk a hanyag gazdasszonyt,

És tisztaságra kényszerítjük,

Nem hagyjuk, hogy megavasodjék

A készlet, híven felfaljuk mind.

Második strófa

Hiába üldöz, pusztít a sors,

Százezren kelnek fel utánunk,

A végzet szentelt eszközéül

Napszámunkat betöltve híven.

Dicsérünk, mester, aki nékünk

Ma ismét új házat szereztél.

Második antistrófa

Óh, háládatlan az emberfaj!

Pusztít és útál, ahová csak

A civilizációt vittük.

De mi, hajh, szent szemtelenséggel

Megyünk, mert tudjuk, új világrészt

Csak féreg alkot, nem oroszlán.

István Mi fajzat ez? Gonosz lelkek talán,

De nem, a lélek bár elkárhozott,

Nemességének hordja bélyegét.

Csatázhatunk vele, s ha elbukunk,

Csak szenvedés érhet, gyalázat nem.

E hitvány fajjal, mely sárból terem,

Utálatosan hemzseg, s oly büdös,

Mely küzdni gyöngeségében nem ért,

S csak a tömegnek szemtelenségével

Foglal tért, s hint cudar dögleletet,

Csatázni sem lehet. Mi lesz mindebből?

Cselédek az ablakon Ez már nekünk is kezd nem tetszeni. Stroom és a cselédek kijőnek a házból.

Stroom A leltár megvan. Most aktáimat

Hozzátok. Aztán mindenek előtt

Ítélek Urosnak nevezetes

És bonyolult ügyében, hogy lássátok,

Mi az igazság, mit nem ismerétek. Az aktákat hozzák s az asztalra halmozzák. Stroom elibek ül és ír. A többiek körűle állnak.

Uros Az én ügyem se nem nevezetes,

Se bonyolult, s már régtől vége is van.

Stroom Addig nincs vége, míg nem akarom.

István Hisz büntetését is kiállta már.

Stroom Azon barbár eljárás mit se számít.

De oly sok a teendőm, hogy ezúttal

Szóbelileg végzek csak, röviden.

Ímé, készen van a protokoll is,

Még csak nehány csekélyebb pont hibázik,

Mit most kipótlunk. Az egész csekélység,

Tizenhat ív – meg is van bélyegezve.

István Megbélyegezve – mint gonosztevők!

Stroom A kétfejű sas van mindenik íven,

Uros fizet tizenhat jó huszast.

Uros Nincsen szükségem a képes papírra.

Stroom De nékem a huszasra annál több van.

Kar az ablakon De nékünk a huszasra annál több van.

Uros De hát miért sas, és mért kétfejű?

Hol dög van, a sas, mondják, ott gyülekszik

S nem tetszik nékem az olyan igazság,

Mely mind előre, mind hátra tekint.

Stroom Haszontalan okoskodol, fizess.

Uros Ha már éppen kell.

Stroom Nem kell, de muszáj.

Lám mily hiányos nyelv az a magyar.

Hogy lenne képes kulturális nyelvnek,

Muszája sincs. Kell – mintha kérdené,

Kell-é? Ki kérdi, ha mondom: muszáj.

E szót: muszáj, jól meg kell ám tanulni.

S úgy értsétek, ha mindjárt kérdem is,

Kell-é? Az is mindig muszájt jelent,

Konkrét példája az önkénytes kölcsön.

István Mi ördög az?

Stroom Az a jövő zenéje,

Preludiumából egy kis akkord.

De visszatérve barbár nyelvetekre,

Hogy értené meg Hegelt ez a nép

Mely így beszél: Embernek és nem nek Ember.

Hisz annak észjárása mind hibás.

Előbb való a birtok, mint az ember,

Ezért nem lesz, lám, semmi a magyarból.

De hát dologra. Halljuk a tanúkat.

Az első Mürzl.

Mürzl Én mit sem tudok.

Stroom Azt akkor mondjad, hogyha kérdezem.

Hogyan hívnak hát?

Mürzl Most mondtad magad.

Stroom Ha mondtam is, mindegy, most kérdezem.

Így rendeli a törvény tizedik

Könyvének hatvanhatodik cikkében

A hatvanharmadik paragrafus.

Kar Mi óriási törvénytudomány!

Stroom Hogyan hívnak hát?

Mürzl Mürzl.

Stroom Más neven?

Mürzl Zielarsch.

Stroom Ah, régi jó család, örűlök.

Kaptál-e már vagy huszonöt botot?

Mürzl Uram, mit gondolsz, nálunk hölgyeket

Nem szoktak verni.

Stroom Ez előitélet.

Legjobb sikerrel én régtől gyakorlom.

Hát nem kaptál? Voltál-e katona?

Mürzl Mit gondolsz, ah, mi kérdés!

Stroom Voltál vagy nem?

Mürzl Leány vagyok.

Stroom Sackerment, voltál, vagy nem?

Itt a rovat, azt bé kell tölteni.

Mürzl Nem voltam.

Stroom Így, most kérdem, hogy miket tudsz.

Mürzl Semmit sem.

Stroom Ez gyanús válasz nagyon.

Meglátjuk később, cinkos nem vagy-é.

Janó, te lépj elő most, hogy neveznek?

Janó Rityitma.

Stroom Jó hangzású név ez is.

Hát tégedet?

István Magyar.

Stroom Mi parvenű név!

Vad származás, no mindegy, megjavítjuk.

Máder leszesz. Így – még csak ez hibázott,

Most már kimondom az ítéletet. Könyveket forgat.

A nyolcadik kötet harmincadik

Cikkében harmadik paragrafus

Az engedetlenség bűnéről szól,

S akasztófát mond a gonosztevőre.

Kar Halált rá – annál több marad nekünk.

Stroom Igaz, hogy azt a hatvanhatodik

Cikk ipszilon pontjában korlátozza

S csak a felségsértési bűnre szól.

Valóban vagy szerencse gyermeke,

E pont dicsőn megvédi életed.

De rád reccsent már a következő könyv,

Ím, itt van a cselédség viszonya

Urához, mely nyíltan hivatkozik

Az első könyv pótutasítására,

Hol is tisztán szabott a büntetés;

Tíz évi fogságtól hat botcsapásig.

Kar Lám mily megnyugtató precízió.

Mily tiszta, csakhogy megtalálni baj.

Stroom De itt könnyítő körülmények vannak,

Például: nem vélem ellenkezél,

Csak gazdáddal. Húsz botot fogsz kapni,

E lánynak meg amnesztiát adok. Félre.

Köszönd, galambom, ragyogó szemednek.

Mürzl Ezért szememnek kár is volt ragyogni,

Gazdám másképpen tudta azt felszítni.

Uros No mondhatom én szép ternót csináltam.

De nem jött ingyen – megfizettem érte.

Mitrule Eben gubát cseréltünk, úgy hiszem.

Stroom Máder, neked még fennmarad jogod

A kártérítést rajta követelni,

De ez külön polgári pört igényel,

Ha díjait előre leteszed.

István Elállok tőle.

Stroom Szép nagylelkűség!

István Nem volt nagy károm.

Stroom Hát a napmulasztás,

A fáradság, a járás és kelés

A vádbeszéd, viszonbeszéd, ellátás

Szép összegecskét tenne, mondhatom.

István Ingyenbe megy. Ha a pört nem gyűlölném,

Inkább keresném a szomszédomat,

Kukoricámat aki megrabolta.

Stroom Te Urossal tehát kiegyezél,

Pöregyezséged díja tíz huszas.

Tessék letenni. A kukoricát

Mi illeti – Könyvekben keres. – csodálatos dolog,

Ez egy eset még nincs a törvénykönyvben,

No majd csinálok róla egy fapátenst.

vissza a kiadáshoz
Madách Imre minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke