Művelődés

Falusi nagy kocsmaasztal. Borús áprilisi idő, nyomott világosság. Balról ajtó az udvarra, jobbról a lakásba. Balról ablak az udvarra. Az egyik sarokban, a lakásajtó közelében söntés. Az ajtónyitáskor az udvar felől ütemes fahasogatás hallatszik, mint mikor fejszék csapnak le fára és nagy sulykok csapnak le a fejszékre. A csapások erősek, ütemesek.

Kocsmáros ötven körüli ember. Papucsban, elviselt ruhában dolgozik. Mellényén ezüst lánc. Pintes üvegekbe pálinkát, a pálinkába némi vizet töltöget, a teli üvegeket félre állítja. Megtörli a vizes pultot. Munkáját egyhangú megszokottsággal, mégis fontoskodva végzi.

Esküdt fekete, feszes zsinóros ruhában, csizmában, jómódú, fiatal, hivatalára gőgös paraszt. Mialatt az ajtót nyitja, hallatszik az ütemes fahasogatás. Beteszi az ajtót, fázósan dörgöli a kezét. Hideg szél jár odakünn a szín alatt!

Kocsmáros Kár az Esküdt úrnak, ott lent fagyoskodni! Ilyen embernek, mint maga!... Kisebb embert kellett volna odatenni, ebbe a szélbe!

Esküdt nagy fontossággal Kétezer karót kell fölhasogatni a község számára. Adjon nekem egy pohár likőrt!

Kocsmáros kis tálcán oda adja a likőrt Innen a szobából is vigyázhatna az Esküdt úr!

Esküdt Á! Csupa szedett-vedett szolga hasogat ott lent, muszáj vigyázni a község vagyonára. Még egy pohárral!

Esküdt negyven fillért dob az asztalra Tessék a pénz. Alászolgája.

Simon facér napszámos, mezítláb, papucsban, csizmanadrágban, borostás sovány arc. Széles mozdulatok, nagy hangok. Jön bal felől.

Esküdt az ajtóban Simonba ütközik. Sértődötten. Na! Talán vigyázhatnál!

Simon az ajtóból beszél ki Éppen oda indultam, csak előbb egy kis geberduszt!

András Mondom: muszáj hasogatni a gazdám helyett.

Simon az udvari ablak melletti asztalhoz ül Egy decit!

Kocsmáros hozza, tartja az üveget Hat krajcár.

Simon fakírosan nézi a pálinkát, gondol egyet, fölszakítja az ablakot András!

Simon Szórakozni való idő ez, testvér! Kell az embernek egy kis szórakozás!

András Mondom, hogy hasogatni kell, a gazdám helyett!

Simon Vessz meg a munkában, bolond! Becsapja az ablakot, visszaül a pálinkájához.

András magas, sovány, vékony-bajuszú, nyugtalan arcú ember, ruhája kicsit szűk végig begombolva. Kalapja mellett madártoll. Fejszéjét a balkezére akasztva tartja. Na, itt vagyok, látod!

András Nem vagyok annyira rab, hogy be ne jöhessek egy percre.

András utálattal tolja vissza a poharat Nincs gusztusom pálinkára.

András Igen be vagyok máma borulva, nem smakkol a pálinka, bort kívánok inni. Mikor így be vagyok borulva, olyan vagyok, mint az állat, amelyik meg van kötözve. Szeretném ilyenkor kirúgni ennek a szomorú világnak mind a négy falát... Mikor így be vagyok borulva... akkor nekem, jobb volna nem élni!... Mert az embert, mintha veszett farkasok szaggatnák... ki a máját, ki a veséjét, ki a tüdejét... Kis szünet.

András leteszi a fejszét az asztalra Hasogasson az esküdt, én nem hasogatok. Kis szünet.

András Csak úgy magátúl. Csak feltápászkodom hajnalba az istállóban, aztán rögvest esz a fene. Mondok: jó nap lesz ez máma! Mert úgy van, hogy az ember csak felkel, aztán jobb, hogy kutya gyanánt ébredt volna. Akkor legalább ugathatna bújába-bajába.

Útkaparó tarisznyával, csákánnyal, kapával, nagycipőben, pantallóban vasgereblyével jön. Karján bádog jelvény. Tönkrement, de a hivatalára büszke paraszt. Jó napot, Túri bátyám! A jobboldali asztal felé tart.

Kocsmáros szándékosan hangsúlyozva Jó napot, útmester úr!

Simon halkabban, de mindenki hallhatja Látod, az ilyen beáll az államhoz, aztán kapja a sok pénzt!

András végigméri az útkaparót Fene a pénzét! Múltkor megstófoltatott, mert nem jó helyen álltam meg a kocsival, az országúton.

Útkaparó hallja, visszafordítja a fejét, de nem akar vele kikezdeni. Kenyeret, szalonnát csomagol ki.

Kocsmáros pálinkát hoz, nem teszi le, míg a pénzt meg nem kapja.

Simon Az istenit! Tegye le! Van rá pénzem! Kifizeti, kínálja Andrást. Na!

András Pálinkát nem iszom, bort akarok inni. Mikor én így be vagyok borulva, nem kell nekem a pálinka. Bort kívánok, bort akarok inni. Jó bort! Olyan bort, hogy keresztülmenjen az ember vérén! Hogy még a derekába, még a térdébe is érezze az ember! Nagyon kis szünet.

Útkaparó hangosan, hivalkodva Három deci rizlinget.

Simon iszik a pálinkából Én is inkább iszom bort... amikor van! Minden hetedik nap, nyolcadikán nevet

Útkaparó ezüst koronát dob az asztalra, a visszakapott aprópénzt a bugyellárisába teszi.

András most kezd valami kijönni belőle Megyek tegnap a gazdámmal az országúton, fiatalok, tüzesek a lovak, egyre az arcomba verik a híg sarat... egyre csak az arcomba. Alig győzöm az arcomat törölgetni a rokkom ujjával. Megszólal a gazdám: „Szépen zöldül a vetés!” De nem mondja, hogy mitől zöldül az ő vetése? Hogy az én véremtől zöldül... Mert én adtam be a munkát a földjébe... Mesélik, hogy régi időkben, ilyen csaták, olyan csaták, ennyi vér, meg annyi vér? Mintha most nem folyna vér! Folyik a vér mindig. Mert a szegény váltig beadja a maga vérét a földbe, a vére visszajön búzába, kukoricába, de nem neki jön vissza! Más ember viszi be az ő vérét a maga hombárjába. A gazdag, ha beleadja a vérét a földbe, mindig neki jön vissza. A szegénynek a vére mindig másnak jön vissza. Csend, szünet, fölgerjedt, hirtelen elhatározással. Túri bátyám!

Kocsmáros Hallottuk, András úr. Hallottuk! Minek az a nagy lárma?

Kocsmáros mintha egész másról lenne szó, csak el a levegőbe Nedvesek a rétek, nemsokára szólnak a békák.

Útkaparó csak azért is Túri bátyám! Egy fél litert!

Kocsmáros bort ad az útkaparónak Tessék, útmester úr!

András fölemeli a fejét, odanéz a kocsmáros asztalán nagy áttetsző üvegben álló borra Igen szép színe van annak a bornak. Csak úgy tüzel ki az üvegből... Igen nagy bánatom van nekem, csak azt nem tudom, mi a bajom?

Útkaparó az aprópénzt a bugyellárisába teszi Én állami ember vagyok!

Kocsmáros Hja, az állami emberek, azok az urak. Visszamegy az asztal mögé.

Prímás zöldes, nyűtt zacskóban hóna alatt hozza a hegedűjét. Kis, szemtelen alak, öreg, fekete cigányarc. Nagyon hosszú nadrág, zöldre kopott, rövid derekú szalonkabát, kopott kemény kalap, piszkos fehér ing van rajta. Kifityegnek a rongyos kézelői Adjon isten! megáll az ajtó közepén, csendesen fitymálja a társaságot

András Túri bátyám, hát csakugyan nem ad nekem egy fél liter bort hitelbe?

Kocsmáros Nekem megmarad a borom, magának az embersége!

András keserű tekintetet vet a kocsmárosra Na, én csak azt mondom...

András Jobb, ha nem mondok semmit! Nagyon kis szünet.

Prímás beljebb ment, a kocsmároshoz Azt gondoltam, ebben az esős időben talán összeverődik egy-két finom úr?

Útkaparó Csak azért is! Tudod-e még a nótámat, Marci?

Prímás kiveszi hegedűjét a zacskóból De sok szép nótát is húztam én magának, amíg a birtoka megvolt!

Útkaparó Úri kedvem volt, elittam a birtokom. Azért én mégis úr vagyok. Túri bátyám, kuba szivart, szipkába!

Kocsmáros szivart ad az útkaparónak, meg is gyújtja neki.

Útkaparó agyarára csípi a szivart Kiszúrom a szemét azoknak, akik az ellenségeim.

Útkaparó előbb ülve dalol, aztán feláll, táncol, az ütemet tenyerével tapsolva veri.

András Túri bátyám! Adjon nekem egy fél litert! Nem könyörög, de a hang legbensejéből jön.

András De azt a csillagos egét ennek a nyomorult világnak! Ennek a... fölkapja, földhözvágja Simon pálinkás üvegét.

Kocsmáros Nézd csak a bitangot! Most miből fizeti meg azt az üveget? Egy krajcárja sincsen, az az üveg 10 krajcár!

András Nahát, azt mondom, itt volna már az ideje, hogy jöjjön valami rebeláció! Mert a szegénynek már csak úgy kell elrothadni.

Útkaparó Prímáshoz Igyál te is egy pohár jó bort, mert erről el lehet mondani, hogy jó bor. Mintha parazsat olvasztottak volna tiszta akácmézbe. Tudod-e mért hortyog némely ember álmában? Mert csak vizet iszik, aztán, a vízi béka kuruttyol a hasában. Ha-ha-ha...

Simon  Mondok, nagyon ihatnál?

András Ha én máma bort nem iszom, abba belebetegszem. Mert olyan vagyok én most, mint a bika, mikor először hajtják ki tavaszkor a friss mezőre, neki a füveknek, bele a nagy kövér lucernába... A lucerna meg éppen virágzik, rázza a sok porát... a meleg föld párázik... aztán a nagy, kövér erős szagok belemennek a bika orrába. Aztán a bika csak megvadul tőle, csak fut körbe-körbe... Földönti maga körül a székeket. Csak fut körbe-körbe, a testét csak hajigálja, lábát a levegőbe rúgja... csak fut körbe-körbe, szarvával csak belekapál a földbe... Jaj annak, aki találkozik vele, mert meg van bolondulva, egészen meg van veszve... Jaj, annak, aki találkozik vele!

Kocsmáros már eddig is szólni akart, de nem mert Hallja, maga!

András áll, néz, eszmél, látja a kitörés hiábavalóságát. Fölemeli, helyükre rakja a székeket, leül, csendes lesz.

Simon Mondok: ha annyira ihatnál, ne a rokkodat kínáld, hanem a fejszédet.

András felajzottan A fejszémet? Azt nem adom senkinek. Olyan kedves jószágom az nekem, hogy soha senkinek semennyiért!

Hirtelen öreg, borostás arcú, fösvény paraszt, megjelenik a kocsma ajtóban Hol van az az ember?

Esküdt Itt facérkodik, pedig senki sem tud olyan karót hasogatni, mint éppen ő, ha akar.

András Tavaszkor nagyon kívánom a szabadságot.

Hirtelen Csak az ármirajzendernek van szabadsága, azt is az országúton találja.

Hirtelen Van, még öt koronád van, de csak mire az esztendőd lejár. Mához két hétre.

András Hát, ha maga az a szépséges atyaúristen lejön most az égből, törődöm én azzal? Adjon ide két koronát, iszom egyet, aztán minden jó lesz, beállok az igába.

Hirtelen No, majd megmutatom én teneked! Elmegy.

Vejti németesen öltözködik, kopott és foltos. Valamikor lakatos volt, most napszámos. Ritka hajú, vékony, beesett arcú, tüdőbajos, ideges ember. Szájában egyenes szárú, szopóka nélküli pipa. Alá-szolgája!

Kocsmáros csúfolódik Van szerencsém, gépmester úr! Alászolgája!

Vejti Adjonisten! Asztalhoz ül, jobbról. Háromért!

Kocsmáros Jön már a gőzcséplőgép, Vejti úr! Hallom, hogy már útban van? Tartja a pálinkát.

Vejti Az a legnagyobb gondom most; motoros gépet vegyek, vagy stabilt? Nyolc lóerőst, vagy csak négyet?

Vejti Csak tegye le azt a pálinkát, ne sértse mindig az embert!

Vejti Vagy maga azt hiszi, hogy nekem nincs pénzem? Annyi pénzem van, amennyit csak akarok. Itt van például egy korona. Az asztalra dob egy ezüst koronát.

András a pénz csengése odahúzza fejét, tekintete egy darabig ott ragad a koronán Túri bátyám! Hát arra ítél maga engem, hogy én így szenvedjek?

Kocsmáros Akinek van pénze igyék, akinek nincs pénze, ne igyék.

András kitör Hát nem fél maga éntőlem, hogy olyat teszek, hogy...

Útkaparó ezüst pénzt szór az asztalra Mit szólsz ehhez, Marci! Máma kaptam az adóhivatalban. Ez a pénz állami pénz. Ez a pénz igazi pénz. A pénzt egy darabig ott hagyja az asztalon, aztán egyenként visszateszi.

András Simonhoz, de az útkaparóra célozva Azt gondolja némelyik ember, hogy engem vegzál, pedig engem nem vegzál, mert van olyan ronda, utálatos ember, hogy amikor kitátja a száját, azt gondolom magamban: „na, most beleköpök a szájába”. S csak azért nem köpök, mert nem akarok. De azért azt gondolom: beleköptem. Bele!

Útkaparó elrakja a kenyerét, kését, már ködös a feje, a prímáshoz beszél, Andrásra célozva Hallod-e te? Volt nekem a vízen túl egy bátyám. Fogott egyszer egy fiatal rókát, aztán láncon tartotta. Nagyon szelíd volt az a róka, akárcsak egy megszoktatott kutya. Azt mondja idővel bátyám: „Eleresztem ezt a rókát, már nem eszi meg a tyúkot”. El is eresztette. Hát a ravasz, komisz, nyavalyás, hitvány, büdös róka nem mindjárt nekiszaladt a tyúknak?

Útkaparó Azt a hétszentségit az ilyen komisz, büdös, ronda állatnak!

András elkapja Mondtam neked, hogy meg vagyok vadulva...

András maga alá dobja egy padra keresztbe, neki nyomja az asztalnak. Térdével lefogja, nagy, vékony, kinyitható kést vesz ki a zsebéből Megöllek, te disznó!

András kinyitja, magasra tartja a keskeny, hosszú pengét

Útkaparó halálfélelemből fakadó hangon Nem gondoltam, testvér... hogy így elbánsz velem, testvér...

András hosszan néz az útkaparó szemébe, leszáll róla, felemeli, eltaszítja magától, áll a nyitott késsel.

Útkaparó összeszedi a holmiját, elhúzza magát, elmegy.

András becsukja, zsebébe teszi a kését, megfordul, nagy eseményre készen gyors, nagy mozgással a maga asztalához megy Most idehallgasson mindenki, aki itt van. Mindinkább felmagasodik, a fejét fölemeli, az arca kitisztul. Mert most olyant mondok amilyent ritkán lehet hallani.

András Most olyan szót mondok, hogy még a süketnek is érdemes volna hallani. Ilyen szó még nem volt, amióta Mózes a Sinai hegyén beszélt a zsidóknak.

Simon  Halljuk!

András parányi szünet után Itt van ez, az én fejszém. Megfogja a fejszét a nyele végénél, fölemeli a levegőbe, mint valami buzogányt. Ez a gyönyörű szép fejsze.

András Hát most ez a fejsze itt van! Mindenki láthatja. Kiteszem ezt a fejszét közszemlére ide az asztalra. Ünnepélyesen végignyújtóztatja az asztalon. Kicsit eltávolodik tőle, és úgy nézi. Most pedig kimondom a nagy szót: ez a fejsze eladó! Áll és várja a nagy hatást. De senki sem mordul. Nem hisz a csendnek, körülnéz. Micsoda: ilyen fejszének ne volna vevője?

Vejti izgatja a fejsze, de tüntetőén elfordul, mintha az ügy nem érdekelné. Még egyszer arra néz, de visszakapja a tekintetét. Nagy harcot vív magával.

András nem akar lemondani a reményről Ilyen fejszét nem talál senki, még hogyha tíz vármegyét is körüljár. Nyelének végénél felemeli a fejszét. Ez a fejsze! Ennek nem árt semmi. Még a kő sem! Kettévágja a követ, mint Dávid kardja a Góliátot. Nagyon kedves jószágom ez nekem. Csak azért adom el, mert nagyon ihatnám. Túri bátyám... Örül az ötletnek. Vegye meg maga! Eliszom az árát.

Prímás nagy fontossággal előre jön, fölemeli a fejszét, mustrálja Hát mennyire tartod?

András Nem is muszáj magának megvenni, adjon rá egy koronát!

András Holnap visszaváltom, kap rá egy hatos hasznot...

Vejti nem tudja magát tovább tartóztatni, és mint legilletékesebb megpróbálja megvenni a fejszét Hát mennyiért adod ezt a fejszét?

Simon  Aztán mennyit ráköltöttél!

Simon  Aztán a nyele. Milyen nyele van annak!

András Akár a buzogány! Úgy jár ez, mint az arkangyalok kalapácsa. Csak úgy danol, mikor suhog a levegőbe...

Vejti nézegeti, próbálja a fejszét Hát mennyiért adod?

András Vettem három koronáért, odaadom... odaadom... egy forintért.

Vejti leteszi a fejszét, eltávolodik Annyit nem adok érte.

András Álljon meg! Ne menjen! Odaadom nyolc hatosért... Csak azért, mert inni akarok...

András Hát mennyit ad érte? Nos szóljon. Most szerencsés lesz vele! Mert most olyan vagyok belül, mint aki mérget ivott.

Vejti Csakhogy az asszony azért adta a koronát, hogy korpát vegyek rajta a malacoknak. Mert inkább nem eszünk sem én, sem a feleségem, se a két gyerek – csak a malacoknak legyen!... Most, ha odaadom a koronát, nem lesz korpa a malacoknak.

András Akarja, vagy nem akarja, utoljára kérdem?

Vejti remegő kézzel dobja az asztalra a koronát Ide a fejszét!

Vejti visszamegy a helyére, a fejszét a székére akasztja.

András Egy liter rizlinget! Van pénzem! Fizetek!

Simon Hahó! Hahó! Milyen nap van máma? Zöld csütörtök, vagy talán borjúnyúzó vasárnap!...

András tölt a poharakba Vagy talán nagypéntek összeverik a poharakat.

Simon kihörpinti borát, csettintget a nyelvével.

András kis szünet után, fanyar szájjal Milyen bor ez! Nem jó bor ez! Mint az epe. Keserű lett a szám íze tőle.

András nekibúsultan Abban igaza van. Mi van ebből az én életemből? Hogy kívántam ezt a bort is! Még azt a nagyon kedves fejszémet is odaadtam érte, pedig mintha a gyerekemet adtam volna oda. Most itt a bor, most nem kell! Ráz a hideg tőle. Kis szünet. Az ember csak sapajkodik, sapajkodik... aztán minek? Hogy az eget meg a földet nézze? Az ember váltig csak várná, hogy majd jön valami jobb a szegénynek. De csak nem akar jönni semmi rebeláció. A végin az ember csak fölfordul: akár én, akár a kutya. Az ember hiába élt, a végén csak beledugják a földbe... Akár én, akár a kutya. Azt a keserves istenit, aki... Földhöz vágja a borosüveget, a szilánkok szerteröpülnek, a bor foltokat rajzol a padlóra.

Kocsmáros  Mars ki a kocsmából!

Hirtelen megjelenik az ajtóban, tesz egy lépést, egy ötkoronást dob az asztalra Itt az öt korona, azzal kivan!

Hirtelen Vidd a vacakjaidat, az ilyen rebelációs pusztuljon a házamtól!

Hirtelen az ajtóból Büdös cucilisták! Betyárok! Ebbe a faluba nem kapsz többé munkát… felugrik...

Simon  Andráshoz Tudod, mi a cucilista?

András új helyzetben, nagy fordulat előtt Cucilista?... Aki a fölötte valóknak, még magának az atyaúristennek is meg meri mondani az igazat, még ha agyon is verik érte a zsandárok.

Simon  Hej, jól mondod, testvér!

András gondolkodás után földobja, majd visszaejti á pénzt az asztalra Szépen szól ez az ezüst pénz, de még szebben szól a pacsirta az országúton a facér kocsis legénynek. Egyszerűen.

András Olyan fejsze talán az, amit egy koronáért oda lehet adni?

András Nem az egy korona, vagy két korona, hanem az, hogy szeretem!

Simon  Vejti koma!

András ott áll Vejti előtt Itt a pénz a tenyeremen, odaadom, maga váltsa föl, adja vissza, ami kijár!

András a jogos felháborodás tetőpontján Az a fejsze nekem, mint a gyermekem!

Vejti a tulajdon őrületével Félre! Minden fék elszakad.

Simon  felugrik.

Kocsmáros megjelenik a lakás ajtóban Most aztán megvan!

Simon nem törődik vele, rohanni akar, elcsapja útjából a székeket, de csak az ajtóig ér, fölszakítja. Künn halálordítás.

Kocsmáros kinéz A zsandárok! Künn az udvaron tört csendőrszavak.

Simon Na? András! Szabadságot akartál! Vernek már a bilincsbe...