Művelődés

A tanító szobája. Üres, diákos puszta szoba. A falon iskolai szemléltető képek, újságból kivágott illusztrációk s a bútorzat igen szegényes. Szekrények helyett ferslógok vannak s egy ágy, egy asztal, két szék és két lóca az összes bútor.

A gazdasszony Jaj, Istenem, Istenem. Az a Mukics-jány! Sohse hallunk jót.

A gazdasszony Jaj, teremtőm. Elromlott a világ, attúl van az egész. Mindenki felfelé vágyik.

A gazdasszony Na, lelkem, csak ne tessék haragudni. Én bizony úgy haragszok, majd az ördög elvisz. Főzni se tudtam, csak az a Mukics-jány járt az eszembe.

A gazdasszony De drága tanító uram, hogy legyek békén, mikor úgy meg vagyok ijedve. Istenem uram, hát ha egyszer kútba ugrott az a Mukics-jány, hász magáért ugrott kútba!

A tanító felugrik Befogja a száját, mert... az ajtóig megy Hallgasson, mert kilököm! kikiált az ajtón Marcsa! az ajtó s az asszony közt le-fel jár. A gazdasszony félreállt.

A tanító Mondd meg az iskolában, hogy ne ordítsanak. Írd fel, aki lármázik.

Marcsa Tanító úr, kérem szépen, már az egész tábla tele van írva lármázókkal.

A tanító nem is hallja; nagy léptekkel jár; megszólal Törüld le mind és kezdd újra. Felveszi a botot. Látod ezt a botot! Ezzel verem meg őket.

A gazdasszony Jaj, Istenem, mindig csak baj. A kályha mellől elővesz egy cirokseprőt. Jaj... Hogy tehet olyat egy jány!

A tanító Ne sápítson mán leül az ajtó mellett a ferslóg szélire, s a botot a sarokba dobja, hanem menjen innen, de menjen innen!

Miska jön, megáll, a kalap a fején; iskolás kisfiú

A tanító Na! a fiú ijedten bámul. Hol a kalap... Hol a kalapod?

A tanító feláll Barom. Marha. Megfogja s megrázza. Te állat! Ennyire nem lehet megtanítani! Te bornyú! Az asztalhoz megy, a gazdasszony félénken tér ki előle. Eredj, hozz egy liter bort. Leül s cédulát ír. Állatok közt élni. Eh, takarodj... úgyse ad a zsidó. Széttépi a papírt. Na, takarodj! A fiú el. Maga mit piszmog itt annyi ideig? Belül megkerüli az asztalt és az ágy fejéhez lép, a párna alá nyúl és kivesz egy revolvert. Megnézi, felemeli, mintha próbálná.

A gazdasszony A... sepert, s ebben a percben odanéz, a fegyver éppen rá van irányítva. Elrémül. Jaj, Istenem!

A tanító Mit üvölt! Próbáljon idejönni! Az a piszok kovács! Próbálja, kihúzza a záró vesszőt, lövésre kapja, de nem sül el.

A gazdasszony Jaj, Istenem, teremtőm, de meg vagyok ijedve. Még a szívem verése is eláll.

A tanító Eh... Visszateszi a revolvert a párna alá.

A gazdasszony Hogy lehet azon hálni, tanító úr?

A tanító az asztalhoz megy, belölre s leül. Előveszi a cigarettatárcáját, dohányt tesz a papírba s sodor. Kissé megnyugtatta a revolver. Na, Mariska néni, most mondja el, hogy mit hallott. De szóról szóra.

A gazdasszony Lelkem, tanító uram, hogy a Mukics-jány beleugrutt a kútba...

A tanító türelmetlen mozdulatot tesz. Beleugrott. Rágyújt, zsebéből veszi elő a gyufát. Kihúzták?

A gazdasszony Ki, lelkem, ma délben az egész falu arrúl beszél. Azt meséli most mindenki, mi volt a reggeli templom alatt. Rágják most, szapulják...

A tanító Hagyjon nekem békét! Mit bánom én? Fiatalember vagyok én. Bánom én, ha az egész falu kútba ugrál miattam... Majd elpályázok innen s megvan.

A tanító Mondtam mán, hogy fogja be a száját. Ne kerepeljen! Kint harangszó. Még ha belefúlt volna!

A gazdasszony Hát sze nincs más baj. Csak a szégyen, mer mégis nagy szégyen. Kiviszi az edényt.

A tanító türelmetlenül sóhajtva feláll, járkál az asztal és az ágy közt. Erősen szíjja a cigarót. Újat sodor minden percben. A fene egye meg... Csak úgy kapaszkodnak az ember nyakába, osztán ha baj van, kinek van baja, nekem! Próbáljon még valami jány bejönni nekem éccaka az iskolába!

Kurátor Hát hogy vagyunk, tanító úr? Aggyisten.

Kurátor Mondok, benézek mán egy kicsit a tanító úrhoz.

Kurátor nagy nyögéssel leül a lócára, szemközt az ablak alá.

Kurátor Á, úgyis megyünk mingyán a templomba. Elhúzta az egyest.

Kurátor Elharangozta az elsőt... Nagyon siet az új egyházfi. Az embernek ideje sincs felkészülni a templomra. Megizentem neki, hogy ne siessen! Várjon...

A tanító Van. Bizony megcsináltathatnák azt a kályhát.

Kurátor feláll, odamegy, a széket az asztal mellől úgy teszi el az útjából, hogy az hátrakerüljön a lóca mellé Mi baja ennek?

Kurátor Füstöl! Ez! Hm... A szél nyomja le a füstöt.

A tanító nem figyel oda. Elmegy át balra. Uhum ...

Kurátor Persze... A szél nyomja le... Hát pedig a szélnek csak az isten parancsol... visszaül a helyére Ej, mit, tanító úr... Hát mi lesz mán? Mi lesz?

Kurátor Hehene felveszi a borosüveget az asztalról. De ma nem ázunk el.

A tanító Bizony, ma száraz lábbal gázolunk át a Veres-tengeren.

Kurátor  A petákba. Csak nem leszünk tán zsidók. Papos Vak Áron elmegy az ablak alatt, utána Sípos és Újlaki.

Kurátor  Hamar még. Ráér, ha megházasodik.

Kurátor  Majd akkor mi. Mer az is meglesz, igaz-e? Majd elvesz egy kisasszonyt, vagy egy papjányt, legalább egy özvegy papné jányát... Majd hoz az bútort! Akkor aztán nem lesz ilyen a ház. Meg a kályha sem füstöl... Nem füstöl a kályha, ha rendesen tartják...

Voltak, Papos Vak Áron, később Sípos és Újlaki s egyenként a többi gazda.

papos vak áron jön Jó napot, egészséget, áldást, békességet... Tenyerét nyújtja a tanítónak s kezet fog elébb vele, aztán átmegy a kurátorhoz.

A tanító Isten hozta! Belép Sípos és Újlaki, velük is kezet fog, de a később jövők közül már csak némelyikkel. Köszöngetés: Adjon isten! Adjon isten!

papos vak áron Annye, hát itt csak így őrnek? Leül a székre. Sípos és Újlaki az ágyra ülnek.

Kurátor Hehe. Ma így. Belép az 1., 2. gazda, többen elmennek az ablak alatt. Máma csak szárazon őrünk.

papos vak áron Rossz szokás. Mer a kenetlen szekér is csikorog, de a locsolatlan gégén meg nem jön ki a bölcs ige. Belép a 3. gazda is, nevetés. A tanító fanyalogva nevet. Az emberek leülnek, ki ide, ki oda, az ágyra három is jut.

Sípos Az ének? Azt mindjárt kiadom a gyereknek, amék diktálja.

Kurátor  Haragodnak nagy voltában.

Kurátor egy percnyi csend után. Olyan e, mint a templom egere.

Kurátor A jánycseléd mind szamár. Ha mán nadrágban van, veszkődnek akárkiért. Igenlik. Nagyon haragszok arra a Mukicsra! A vót rajta, hogy a jányát elbolondítsa a tanító.

Kurátor Mit tudod te... A, úgy számította, hogy az a szegény rektor, ha mán megteszi a bajt, hát el is veszi a jányt.

Kurátor A falu kovácsának a jánya! Jó is vóna! A komám jánya is szép jány, van is neki! Mégse gondolt rá, hogy úri asszonyt csináljon belőle.

Első gazda az ágy végében a ferslógon ül. Affene.

Kurátor Sajnálom azt a szegény tanítót, hogy úgy járt avval a jánnyal.

Újlaki Persze, persze. Nagyon sokat kerülgette. Mindig ott ácsorgott a műhely körül. Már azt mondák rá, kovácsinas akar lenni.

Sípos Biz a Mukics-jány nagyon is kevély vót mán. Ideje vót, hogy lekapja a lábáról ez a koszos rektor.

Kurátor Hallgassatok! Ne káráljatok róla a háta megett! Nem embernek való az ilyen tempó, aszszonynak. Férfiember szemtől szembe rágja le valakiről a húst. Csönd lesz.

A tanító Hideg van odaki!... Bemegy az asztal mögé, ami nem megy minden nehézség nélkül. Felveszi az üveget. E bizony üres! Ha tudtam vóna, hogy ma vendégem is lesz, hozattam vóna egy kis hordóval.

Kurátor Hallottatok valamit arrul, hogy a Mukics-jány kútba esett?

Kurátor  Ugrott!... Ne beszéjj mán!

papos vak áron fejét csóválja Ejnye. Elfelejtkezett az Istenről!

Kurátor  Osztán mér, a boldogtalan!

Újlaki A jó ég tudja. Csak rájött, hogy neki kedve van a kútba ugrani.

Kurátor No, kinek hogy! Nekem még gubába se esne jól.

papos vak áron Mindenkinek más a természetje. Ajaj, de más oka vót annak.

papos vak áron Legény van a dologba! Ahogy hallottam!

Kurátor Ha legény, jó gusztusa van. Formás jány . A tanító feláll.

papos vak áron Iszen csak vónék fiatalabb harminc-negyven esztendővel, magam se inaltam vón el előle.

Papos Vak Áron Vén a nagyapám, aki száz esztendeje a földbe pihen. Nem vén az ember, míg a lábát tudja lógatni... Mozgás.

Kurátor De koma!  Kétszer is meggondótad vóna te, jobbra lógjon-e a lábad, vagy balra?

Kurátor Biz annak a kezeügyibe van a kalapács. Pedig a rosszabb a liliomnál, ha simogat vele.

Kurátor Dejsz, ahogy én tudom, a vén Mukics megesküdött a szentháromságra, hogy megtanítja a jánya megrontóját, merre mennek semerre!

A tanító iszonyú idegesen, fojtottan hallgatja a beszédet. Most megszólal a harang. Nagy csend lesz. Az emberek összenéznek s a tanítóra, aki lesütött szemmel áll az asztal belső oldalán és megint cigarettát sodor.

papos vak áron szánalommal néz rá s mégis lenézéssel Nem kell félni. Nem olyan ember a Mukics.

papos vak áron Onnan nem is hallhattad. Csendes vér az öreg. Szántani lehet rajta. Nem nagy história az egész. Legfeljebb megítélik a tartást... akkor meg még meg is csókolgatja a jótevője kezét.

Kurátor Ha meg mást akar... keményen ...nem kell hagyni! Szemébe kell nézni! Ha fenyegeti!...

A tanító leteszi a cigarettát az asztalra. Lopózkodva odamegy az ágyhoz s a párna alól kiveszi a revolvert. Megnézi, zsebre teszi. Igen sápadt. Nagy csend. Bátorságra kap. Felveszi a cigarettát, szippant egyet s szól. A nem megy az olyan könnyen. Könnyű valakit fenyegetni, de nem lehet csak úgy agyoncsapni! Elfulladt, ijedt, hangon lármáz. Nem élünk Tatárországban. Van törvény!

Kurátor Úgy bizony! Nem szabad hagyni magát az embernek!

A tanító Mit! Emberére is akadhat! Aki megpróbálja!

Kovács belép a baloldalon, elöl megáll. Jó napot kívánok!

A tanító ijedt, dühös ordítással Mit akar itt kend?

Kovács Nem vagyok kend, tanító úr. Kend nem vagyok!

A tanító Elfordul, s bemegy az asztal mögé, ott leül s cigarettát sodor, de nem bír vele.

Kovács Én?... Uramisten mit!... Rosszat nem akarok! Nyíltan, becsületesen meg akarom kérdezni ezt az urat a falu előtt... Úgyis mindenki jobban tud mindent, mint én...

A tanító feláll, a zsebéhez kap Semmi közöm magával.

Kovács Uram! összeteszi a kezét. Bántom én az urat? Nekem hat gyermekem van, azoknak szükségük van énrám... Uram! Egy barátságos ajánlatot teszek: vegye el a jányom... Amint a tanító arcán meglátja, hogy erről szó sem lehet, parancsolva kiált: Vegye el a jányom! Hirtelen mély csönd. Enyhébben, rimánkodva: Vegye el, tanító úr, nem bánja meg! Szép jány, azt tudja. Jó jány, azt én mondom!... Munkás, jólelkű, takarékos, okos! Hogy én csak így élek?... Mi az? Becsületesen élek. Gépészkovács vagyok... A sógorom pap.

papos vak áron Mukics úr is elmehetett vón annak mozgás, mindenki megkönnyebbülten sóhajt, némelyik elmosolyodik

Kurátor Papnak? El is menne, csak parókiát kapna.

papos vak áron Van neki most is katedrája. Pedig szépen szól. Beszélni se kell belőle, mégis beprédikálja a jó kenyeret.

Kovács mámoros szemmel körülnéz, mint a bika, ha közrefogják a csaholó ebek.

A tanító kurtán felnevet s egészen felbátorodik, hogy a község így a pártjára kelt. Menjen csak Mukics úr a dolgára. Eddig se volt közünk egymással, ezután se legyen...

Lány sápadtan, ijedten beszalad. Itt megzavarodik, megáll. Hosszú csend.

Lány Az arcára teszi a kezét, reszket, nem szól.

Lány nem mozdul, nem akar elmenni. A tenyerébe temetett arccal megáll. Az apja átöleli s el akarja vinni. A lány megbotlik. Egy gazda felnevet.

Sípos Örökre? Elneveti magát, a többiek között kettő-három nevet.

Kovács Körülnéz, véres szemmel, a tanítón megáll a szeme.

A tanító Reszket, szembenéz vele, nem bír elfordulni.

Kurátor  Az istenit! Ha az én jányom vóna, már kihajítottam vóna.

papos vak áron Az én jányom itt se vóna. Tisztességes jány nem szalad olyan szekér után, amék nem akarja felvenni.

A tanító sértőn rákiált Vigye el a jányát, Mukics úr.

Kovács felordít Hej, de sok bitang van ezen a világon!

Kovács Bitang! Megvetően elfordul, hogy a lányával elmenjen, a lány meredt arccal bámul a tanítóra.

A tanító Fogja meg kend a nyelvét, mert kirúgom.

Kovács Disznó vagy, ebadta! Részeg!... Rá akar rontani, de csak egy rezdülés és lebírja magát. Hogy fáj a szó. Bitang!... De majd még megtalálom mondani a neved magyarosabban is. Ilyen emberhez adjam a jányom! Pfű! Leköpni való! Taknyos!

A tanító elmeredt arccal Ahá! Így kell férjhez adni a lányt! Csak hadd játsszanak vele, ha meglesz a baj, teszünk róla!... Mi?... Cudar paraszt!

Kovács elereszti a lányt, aki megkeményedve, villámló szemmel áll. A kovács a mellére ütve dörgi Paraszt az apád, ebfajzat!... Előrelép, fenyegetően, emelt ököllel.

A tanító kicibálja a zsebéből a revolvert, fél kézzel az asztalra támaszkodik s azt fellöki Egy lépést! Meghalsz!

Kovács Mit! Rám fegyvert! A lány olyan arccal áll, mintha ő is kész volna lesújtani a tanítót, s elébe lép a revolverének, hogy őt találja. A tanító lő. A lövés senkit sem talál. A kovács ebben a percben már elvesztette a fejét, vér tolul a szemére s megháborodott pillantással, mint egy bőszült fenevad, veti magát a tanítóra. Az asztal mögül előrántja a tanítót, az asztalra dönti, torkon kapja, megrázza, földhöz vágja.

Lány sikolt Apám! Apám! Hosszú ideig csend. Senki sem mozdul, mindenki meg van dermedve. Kint megkondul a harangszó, ahogy a harmadik harangozás szokott. Két harangot húznak össze.

Kurátor  előre jön, s megnézi a halottat No, Mukics úr... Maga megmondta a magáét magyarosan! csend

papos vak áron feláll, megrázza a gubát Nincs istene magának. Mukics úr... Méltán rothad meg a teste a tömlec szalmáján... Még templom utánig se várhatott.

Lány megdöbbenve, félőrülten nézi a halottat; újra erőt vesz rajta a szerelem s vele a szánalom, az ijedség. Révedezve kap a fejéhez. Egyszer borzadva néz az apjára. Görcsösen kulcsolja össze a kezét. A Papos Vak Áron szava után megrázkódik. Hangos zokogással borul a halott mellé térdre. Hosszú csend.

Kovács rettenetesen meg van törve, s csaknem összeesik, de a kemény, irgalmatlan erejű férfitest fenntartja magát. A homlokához emeli a kezét, de leejti. Fél a kezétől. Megsemmisülten áll. A lánya tettét látva, vissza akarja kapni, de nem meri, nincs rá joga. Mozdulata elernyed, lecsügged. Halálra váltan, mint akinek most már minden egyre megy. Vége az életnek...

Kurátor Hát bizony, másképp kellett volna ezt, mester uram. Most már járhatunk a törvényre tanúskodni... Üsse meg a guta!...

Szürke homály. Komor kép A gubások zordonan állanak fel, s a halott köré tolulnak.