Művelődés

Személyek

A suhanc

A csitri

Színhely egy nagy budapesti bérház kapuja, valamelyik csendes mellékutcában, ahol este, lámpagyújtás után már senki sem jár. A kapu egyik szárnya be van zárva, a másik félig behajtva, mint kilenc óra tájt szokás.

A suhanc jön az utcán jobbról, nyakában lóg a szeredás. Lábujjhegyre ágaskodva megáll a kapu előtt s nézi a házszámot. Ez istenuccse! Ez, akármeddig nézem! Nohát itt lakik a csitri... Má meg vagy hé! Itt laksz!... Hű de fene klastrom! Laknak ebbe százan is! Hogy esmérem én meg annyi ablak közt az övét! Pég szeretném megzörgetni, hogy gyűjjön ki... Beles a kapun s visszalép. Még meglát valaki, pég nem akarnám hírbe keverni... Mit gondolnának a budapestiek, hogy má még a faluból is utánajárnak ennek a csitrinek... Leveszi a kalapját s megnézi mellette a kis bokrétát. Hí, de megpofoz anyám, ha hazamegyek, hogy mind leszedtem az ablakbul a virágját. Dehát jányho megy az ember, kell a virág, igaz-e!... Annye, annye, mán mégis, hogy kék megtudni, hun lakik ez a jány... Muszáj megvárni, míg kigyün valaki, attul majd megkérdem. Leül a szegletkőre. Jó hideg van hálistennek, régen vót ilyen becsületes tél! ... Istókuccse megéheztem. A tarisznyát előre fordítja s kenyeret, szalonnát szed ki belőle, piros nyelű bicskával eszik, a kenyér jó fekete, de annál jobb ízű!

A csitri kijön a kapun s szétles a járdán, mintha valakit lesne, várna Annye, még nincs itt az a soffőr... pég hogy megígérte!... Jesszus! Hát ez a suhanc mit keres itt?

A suhanc tele szájjal nevet rá nagy boldogan, de nem szól.

A csitri Hát te mit csinálsz itt?

A suhanc Eszek.

A csitri Azt látom. Van szemem.

A suhanc Akkor jó. Nyugodtan tovább eszik.

A csitri Hát hogy kerülsz ide?

A suhanc Hun gőzösön, hun gyalog.

A csitri Osztán mi újság otthon?

A suhanc Nagy újság!

A csitri Micsoda?

A suhanc Megdöglött a bíró tehene,

A csitri Jé... Melyik?

A suhanc A tarka. A svájcer.

A csitri Nohát!

A suhanc Hát te! Leveri tenyeréről a morzsákat, s elpakolja az elemózsiát. Hát te hogy vagy, te csitri, te!

A csitri Két lábon, mint a liba.

A suhanc Ejha! De kurtán tudsz!

A csitri Tudok én még kurtábban is!

A suhanc Tudsz? Hátba vágja.

A csitri Goromba disznó. De keményen tudsz!

A suhanc Tudok én még keményebben is! Hangosan nevet.

A csitri mérgesen elfordul Felőlem tudhatsz!

A suhanc gyöngéden oldalba böki No hé... Hát ne izélj, iszen hozzád gyüttem!... Valamit hoztam neked!... Mit hoztam én neked!

A csitri Mit osztán?

A suhanc Mit? Tanáld ki!

A csitri Nagyon tanálós kedvembe vagyok!

A suhanc Ugye nem tudod? Azt hiszed ugyi, hogy fagyos almát? Mi? Mer azt is hoztam! Tudom, hogy szereted! Meg aszalt szilvát! Azt is hoztam a tarisznyába! Kivesz egy marékkal, egy piros almát és szilvát. Ni csak milyen piros!... Még pirosabb e, mint te vagy! No csak vedd el bátran, ne szegyeld magad!... A lány elveszi. De hát még mit hoztam én neked! Ami Pesten nincs!

A csitri Ugyan mit má?

A suhanc a tarisznya fenekén vájkálva Mit adsz, ha megmondom!... No ne kényeskedj má! Kivesz egy marok tökmagot, s elébe tartja. Tökmag!

A csitri Tökmag!?

A suhanc No látod!... Ugyi tudom én, mi kell neked!... Azt hiszed nem vót eszembe százszor, mikor mondtad, hogy a tökmagot mindennél jobban szereted a világon! Mi? No markolj bele!

A csitri kivesz egy szemet s kifelé fülel titokban az utcára, már kezd türelmetlen lenni, sóhajt Nem jön!...

A suhanc nem hallotta, mert éppen a tarisznyában kutatott. Felnéz. Ni az egérfogú, hogy rágja! Némán, boldogan, mosolyogva nézi, elébe tartja a markát, s a lány újra vesz egy szemet. Tudtam én, tudom én. No még! Bátran! A lány újra vesz egy szemet, s azt a markában morzsolja. Egyél, egyél! Míg a tökmagot szereti, engem is szeret!... Vegyél hát. Ne egyesivel, hanem marokkal! Van elég.

A csitri sóhajt Nem jön… Hagyj mán békét, ne vekszájj vele.

A suhanc Micsoda? Nem kell?

A csitri Éppen ilyenekre vágyok most! Tökmagra!

A suhanc Mi?... Nem kell… a tökmag! De iszen akkor te mást szerecc... Várj csak, ne bámészkodj mán a világba, hallgass ide! Emlékszel, mikor az őszön ott ültünk kinn az udvaron, oszt a disznónak vágtuk a tököt, osztán te aszontad, hogy má neked el kell menni Pestre, mer szógálni kell menni, osztán sírtál, mer aszondod, hogy Pesten nincsen tökmag, meg nem vagyok ott én se, met azér hogy hát akkor még engem is szíveltél... mint a tökmagot, de most mán kiköpi a szájábul, mer mán másat kóstolt!... Mer nem tom mivel etettek meg, bestye, hanem ha megharagítasz, úgy agyonütlek!... No-no-no, nem bántalak, csak pislants rám még eccer, mint mikor ott ültünk a tőkén, oszt összebújtunk, mint két ázott madár...

A csitri sóhajt, magában Már nem jön!

A suhanc hosszú szünet után Hát oszt, hogy szógál az egésséged?

A csitri Megvónék.

A suhanc Jól?

A csitri Jól.

A suhanc Semmi bajod?

A csitri Semmi különös.

A suhanc Náthás se vagy?

A A csitri Asse.

A suhanc Fogad se fáj?

AA csitri sóhajt Asse!

A suhanc Kár!

A A csitri Mér?

A suhanc Csak.

A A csitri összébb húzza magán a kendőjét, sóhajt Nem jön mán a soffer!...

A suhanc Szeretném… ha valami bajod vóna... Hogy én megvigasztaljalak… Merhát tudod, én otthon aztat olyan igen-igen szépen elgondoltam, hogy te itt sokat búsulsz, sírsz, rossz sorod van, osztán meg régen is nem láttál, ősztűl óta... hát hogy mink most ketten itt szépen leülünk erre a szögletkőre, osztán a vállamra teszed aztat a búbánatos fejed, osztán kipanaszkodod magad isten segítségével, tiszta szívbűl, oszt én csak megölellek, megcsókollak, oszt aszondom neked... megöleli fél karral, a lány húzódva engedi, búbánatosan ...hogy aszondom: Ne búsujj, kis csitrim, mer van még jóisten odafenn az égbe, ne törődj te senkivel, semmivel, nesze itt ez a tarisznya tökmag... osztán míg ezt rágod, csak azt gondold mindig, hogy majd elveszlek én, ne félj, csak egyszer idesapám beadja az írást a katonasághoz, hogy engedjék meg a házasságot, mer hogy még csak 18 esztendős vagyok...

A csitri kifordul a karjából Jaj istenem, de nagy szamár minden férfiember!

A suhanc De te okos vagy! Aranylánc van a nyakadba! A láng ijedten odakap, hogy eldugja.

A csitri De jó szeme van.

A suhanc Hát azt hun vetted?

A csitri Isten adta, loptam!

A suhanc Hát az üvegkaláris hun van, akit én hoztam a pócsi búcsúrúl!

A csitri Nem tudom... Valahun ott van tán a kuffer ajjába!... Nem divat a Budapesten.

A suhanc Mi lóg azon a láncon? A Szűz Mária? Le akarja tépni.

A csitri A hát!

A suhanc Oszt bajusza van?... Szűz Máriának Budapesten bajusza van? Mi?

A csitri kitépi magát De hadd el!

A suhanc megkapja a lányt, s az dulakodik vele. A legényke nem sokat mozog, csak éppen tartja a lányt, csuklójánál fogva.

A csitri Hagyj mán, te cudar! Ni még, hogy megfogja a kezem! Még kitöri!... Haggy el, mer olyat síkótok, hogy idegyün a rendőr, de az bevisz!

A suhanc mérgesen, elkeseredetten elpenderíti magától Erigy.

A csitri Kellett nekem legyünni máma este a kapu alá! A ruháját lesimogatja, nagykendőjét a vállára teríti.

A suhanc Nem izentem utánad, hogy gyere le.

A csitri Tán téged lestelek itt! Bizony másfélét vártam, hogy itt lelem... de a férfi mind komisz, valahun egy termett! Elmegy, de köszönni nem akar. Mégis a kapuból visszadugja a fejét. Tiszteltetem az otthonvalókat! El.

A suhanc sokáig néz utána, elszontyolodottan, aztán belemarkol a tarisznyába, s kivesz egy marék tökmagot. Kis ideig nézi, aztán odaszórja a kapu elé, mint mikor magot vet a szántóvető. Leveszi a kalapját, kihúzza mellőle a virágot, s azt is odaveti a kapuba. Hej, Úristen, de sokat kell csereberélni az embernek a virágot a kalapja mellett!... Felcsapja a kalapját s elmegy, amerről jött.

Függöny