Művelődés

SZEREPLőK

Gáspár

Ágnes

Ifiúr

Sanyi

Teca

Kinn a hegyen történik ez, szép kora nyári délután, mikor ragyogva csillog a napsugár a zöldellő hegyoldalon, s a gazdagon sarjadzó növények közt az ember is jobban gondol az élet mély tüzére, a szerelemre, mint a nehéz munkák többi idején. Kinn a hegyen dalos a levegő, lányok nagy csapata virít a szőlőkben, s a kurta nyelű kapával dolgoznak a bortőke lombjai közt. Egy-egy legény, egy-egy gazda van kint köztük s ők szítják a beszéd pattogó fordulatait. Legszebb szaka a nyárnak. Még mindenki fiatal kedvvel él és dolgozik, még nem fáradtak bele a nehéz életbe s munkába, s minden pillanatot megragadnak, hogy bő vérük legalább a beszéd zsilipjén át kieressze a felgyűlt gőzt. Lent a hegy tövén, a félig hegybe ásott pincegádor. Hová a madár sem lát be, egy szép és napos búvó, a nyitott pinceajtón kiárad a borospince éles, kellemes szaga, valami kis bódulás fogja el, egy kis ittasság, aki kijön onnan.

Sanyi, a nehézkes, fúrteszű legény, az első kocsis, hordót fordít ki a pinceajtón, s beszél hozzá, mint egy okos lényhez, de voltaképpen a szörnyen takaros Tecához szólal, aki kapákat válogat a présház színjében.

I. jelenet

Sanyi, Teca

Sanyi No, te merre gurulsz mán no... Teca... Teca te... No a part üssön meg, csak nem akarsz legurulni nékem!

Teca No mi a?

Sanyi Gyere mán, az Isten áldjon meg, gyere mán segíts egy kicsit ezt a hordót lábra állítani...

Teca Tudod te azt magad is.

Sanyi Istók báró uccse nem. No, gyere mán...

Teca Nekem menni kell kapálni, mert gyön a gazda.

Sanyi Á, nem szalad el a tőke, egy se. Megvár a.

Teca nevetve, játékosan áll meg előtte s nézi. Nohát.

Sanyi Állj elibe, hogy le ne guruljon. S felállítják a hordót, mintha valami nagy dolog volna készen, felsóhajt a fiú. No, hálistennek, hogy ez is megvan... Hát ne szaladj mán, no. Valamit meg kell veled beszélni.

Teca De ha – kapálni kell.

Sanyi Ejnye… Te! Hány esztendős az a te vén öreganyád, Teca!

Teca Tudom is én.

Sanyi Van a mán száz is... meddig akar az élni?

Teca Hát bion idsapám csak mondja, hogy az öreg mán csak eszik... Még ahun kis gyerek van, csak megjárja, mer ügyel a pújára.

Sanyi Osztán hagy a terád valamit?

Teca Hagy. A bornyas tehenet rám hagyja. De még úgy van, hogy mihint megesküszök idaggya.

Sanyi A bornyas tehenét?

Teca Azt. Mer most bornyas, ippen őszre fog elleni.

Sanyi Pászol...

Teca Hát min gondolkodol?

Sanyi Csak azon, hé, hogy huncut ám az öreg csont. Most ideígéri, oszt azután meg nem adja ide.

Teca Dehogy nem adja!

Sanyi Á, nem hiszek én a véneknek, mer annak mán mindnek srófon jár az esze. Mán az is huncutság, hogy olyan soká él. A becsületes ember mind hamar meghal... Adna az errűl írást, te?... Mit gondolsz, te Teca?

Teca Hát... adna, ha muszály vóna.

Sanyi A jedző előtt?

Teca Dehát mi köze ehhe magának?

Sanyi Hát közöm ippen nincs, dehát ha ideadná, biztosan, akkor én lehet, hogy meggondolnám, osztán elvennélek.

Teca Igazán?... Jaj, ne mondja!

Sanyi El én... Én tűllem kitelik, ha biztos a dolog. Mán a tehénnel.

Teca Hász akkor maga a tehenet akarja elvenni feleségül, nem engem

Sanyi Hát az igaz, jány van elég. De tehén, hallod, a mai világba mikor olyan nagy a drágaság...

Teca Nohát én pedig nem megyek rádásnak.

Sanyi Nem bizon, mer valami jár az eszedbe... Valaki!

Teca Ugyan ki?

Sanyi kimutat A ni! Az ifiúr tudom én, hogy minek tekereg a most mindennap ideki a hegybe! Utánad, affenegyen meg!

Teca Utánam... Nem is kell annak jány. Bolond a. Csak a menyecske kell neki... Inkább, hogy az aszszony után les.

Sanyi füttyent

Teca Igen hát, itt dűljek el, ha nem.

Sanyi Hát dűlj no.

Teca Amék nap az asszony kijön a hegybe, az ifiúr mindig itt van. De hogy honnén tudja meg, hogy mikor gyün ki?

Sanyi Hát biztosan van valami praktika köztük.

Teca Jaj, de másszunk felfelé, mer elmaradok a kapálásba a többitül.

Sanyi Hát még azt akarom mondani, he, hogy mondd meg, hogy ha írást ad rúlla az öreganyád...

Teca Hagyjon nekem békét az öreganyámmal... Nem leszek én úgyse a maga felesége… Lelek én módosabbat is... Amilyen szíp jány vagyok, megesne bele...

Sanyi Nohát pedig rosszul teszed, ha nem gyüssz hozzám, mer jó dogod lenne. Tejbe, vajba fürösztenélek.

Teca Mibe?

Sanyi Tejbe, vajba,

Teca Ojje, nem szoktam én abba fürdeni.

Sanyi Há mibe? Tán vízbe?

Teca Abba se.

Sanyi Hát tán borba?

Teca Abba se.

Sanyi Hát mi a nyavojába szoktál fürödni?

Teca Hát semmibe se. Hát mit gondol maga, mi vagyok én? Hásze más állat nem megy józan fejjel a vízbe, hacsak bele nem pottyan, csak a disznó, meg az urak!

Sanyi Azér ne haragudj, hallud, azér hozzám jöhetsz, ha akarsz. Én nem kéntetlek!

Teca Csak ilyen híreket terjesszen rúlam, az ifiúrral! Majd ád magának idesanyám, meg öreganyám, nem fejős tehenet, hanem maj meglássa, hogy mit!

Sanyi Hátsz az igaz, csak az a baj, az a sok vínasszony, az a baj ezen az egy világon. Leül a lépcsőre Teca mellé s dalol.

Nem láttalak rózsám téged soha máskor,

Csak legislegelébb szőlőkapáláskor,

Mégis úgy sínylődik a szerelem miatt

A szőlőlevelet kíkkűvel meszeljék,

Hogy a penész mián fel ne guzsorodjék,

Mér nem permetezik a vénasszonyokat,

Csak a szegény legény szenvedi azokat!

Csak az a jó isten olyan időt adna,

Hogy az égbűl csákány zivatar szakadna,

Hogy ami vénasszony mind pozdornya lenne,

Akkor mi belőlünk tudom egy pár lenne!

Vagy az a jó isten olyan csudát tudna,

Hogy a magos égből pénzeső potyogna,

Hogy a száraz kű is szántatlan teremne,

A lagzinkon minden banya meggebedne!... E von jó!

Teca Menj mán ilyen bolond nótákkal, no mán hogy bolond lyukbúl bolond szél fúj…

II. jelenet

Voltak, Gáspár

Gáspár módosan, komótosan jön, ahogy gazdához illő. Ejnye, ebadta, ti ugyan szépen kapáljatok a szőlőt. Az így be is lesz kapálva tavaszra.

Teca sikkantva felszalad ijedten a hegyre.

Sanyi A hordót segített felállítani.

Teca Igaz.

Gáspár Majd letöröm a bokádat, még te szaladsz a legény után! Nem szégyelled magad! Sanyihoz Vedd csak elő a fúrót, kalapácsot.

Sanyi ugrik, kihozza a szerszámos ládikát.

Gáspár zsebéből papírcsomagot vesz ki, abból akasztót s a hozzá tartozó ütközőt, amilyet ferslógokra szoktak tenni) Na... ceruzával kiméri, kijegyzi a helyet, ahova fel kell szögezni a tetejére s két oldalt. Szegezd csak fel szaporán... Fúrót vesz elő s kifúrja a hordót s beleteszi az ütközőt, belülről lehajlítja.

Sanyi Gazduram, mi lesz ebből?

Gáspár Egérfogó.

Sanyi Hű, de nagy egeret akar vele megfogni.

Gáspár Csak téged meg ne fogjon ez a kétlábú egér.

Sanyi Engem csak az fog meg, akit én akarok, hogy megfogjon.

Gáspár Ni csak... Ki ment ott lent a kanyarodón?

Sanyi Úgy gondolom, az ifiúr.

Gáspár Ugye.

Sanyi Most mindig erre vadászik. Puska nélkül. Nagyon les a menyecskék után.

Gáspár Hát csak hadd vadásszon. Nem kell elzavarni.

Sanyi Hát ki akarja elzavarni?

Gáspár Az asszony mit mondott? Kigyün ma délután?

Sanyi Úgy gondolom.

Gáspár Megvan?

Sanyi Meg... felteszi a tetejét a hordóra.

Gáspár Nohát, akkor lódulj, kapálni.

Sanyi dalol Hogy ami vénasszony, mind pozdornya lenne.

Akkor belőlünk tudom egy pár lenne! el.

III. jelenet

Gáspár, Ágnes, Sanyi

Ágnes kint tele torokból kiabál Még csak odáig vagytok! Affene egye meg a körmötöket! Mit szopogatjátok azt a kapanyelet, tán azt hiszitek, medvecukor! Dógozni kell avval... Majd megmozdítalak én mindjárt!

Sanyi  fent áll, ijedten el.

Gáspár Uff, dörög az ég, jó lesz eresz alá húzódni!... eltűnik a pincében

IV. jelenet

Ágnes, majd Gáspár

Ágnes jön pattogva, kiabálva, mert pattog, aki rosszban sántikál Hogy a fészkes nyavoja fiadzon a lelketekbe. Így lopjátok ti az én időmet? Hiába jön fel nekem reggel a nap idejébe, hiába fekszik olyan későn, ahogy csak lehet, ti csak lopjátok tőlem?... Nem halad a munka?... Hát nekem már ezután minden nap ki kell járni ebbe a büdös szőlőbe, hogy utánatok lessek?... Van nekem okosabb dolgom is, mint a ti sarkotok után ácsorogni.

Gáspár kijön a pincéből és borzasztó flegmával hoz egy darabka fát, amelyből dugót farag a hordóba.

Ágnes No, a híres gazda, még segít nekik hancúrozni! Reggeltől estig kin léb-láb, még sincs láttatja... Nem tom, mi a keserves dogot csinál itt... Biztosan játszik a jányokkal... És otthon a guta üthet engem, minden dolog csak rám vár kint, bent, ez meg itt puffogtatja el a puskaporát... Nekem csak a savanyúságát mutatja... Leteszi a kendőjét, gondosan összehajtogatja. Hanem meglátom én mindjárt, hogy szól az a kapa, csak magam is neki vetkezzek... Leveti a réklijét, ingvállban marad, felakasztja egy ágra. Nem száradt még el az én karom... Nem is tudom, mibe száradt volna el... engem ugyan nem perzsel el a sok ölelgetés...

Gáspár Nono ..,

Ágnes a fehér karját mutogatja Úgyis ideje má, hogy egy kicsit kifújjon a szél... meg ha mán senki sem lát, hát legalább a nap lásson odafejülről. Lehúzza a csizmát s mezítlábára papucsot húz, fekete bőrpapucsot. Az ember csak megaszalódik otthon abba a sok ruhába, mint a szilva a kemencébe. Szinte jól esik, hogy átfúj rajta a szél... Kiterjeszti magát a szélnek, leveti az alsószoknyáját s felakasztja egy ágra. Minek hozta kend azt a hordót?

Gáspár Én?

Ágnes Nem is én.

Gáspár A hordót?

Ágnes Nem is engem!

Gáspár Hát, hogy fújja ki a szél estig. Az is megdohosodik a pincében... Legalább egy jó dugót faragok bele.

Ágnes Azt... Mikor itt a munka dandára, neki van ideje a játszásra... De mikor játszani kell, akkor dóga van, az ördög vigye el... leveti a másik szoknyáját s felakasztja a másik oldalon. Dugót farag... Inkább a népek után nézne. Itt a sok kapás, de gazda nincs, aki utána lásson... Dugót farag… Asse tudja, mi a jó dugó... Avas vérű vén, kiszáradt kóró... Leveti a harmadik szoknyáját s megint más helyre akasztja. Úgy áll ott, úgy motoszkál, úgy mozog... mint egy bivaly. Rossz nézni... De én még megfrissítem a vérét... Akkor hallottam utoljára a hangját, mikor ezt a szoknyát vettem... Most harmadéve...

Gáspár nevet Bicskei vásárkor?

Ágnes De jól tudja... sóhajt. Akkor tette rám a kezét utójára...

Gáspár nevet Hát ha csak a kell, Ágnes fiam, én akkor mindennap eldöngetlek.

Ágnes Majd eldöngetem én a... leveti a negyedik szoknyát, másfelé teríti. Nem így gondoltam én azt... Ajajaj, nagy baj, ha mán ott tart a házaspár, hogy örökös békesség van köztük... Bezzeg, az első esztendőkbe... Leveti az ötödik szoknyáját. Még csak ebbe a szoknyába is e... Ebbe a pirosba... már akkor is megugrattuk egymást... Atyaisten... a szoknyához beszél, hát én vótam a he, aki benned jártam! Aj, hogy el is múlnak a jó idők... Még akkor nappal is megesett, hogy megcsókult!

Gáspár Huh, tán csak nem.

Ágnes Aj, de bizony.

Gáspár Hát csúnya lehetett...

Ágnes Teremtő Jehovám... leveti a hatodik szoknyáját ez az átkozott, e vót mindennek az oka... Ez az örökség... Ez a sejemszoknya. Akkor idegenkedett el tűllem először. A guta vigye el, ahun kikőtt, a vagyont... Mer akkor kaptam meg eztet a szőlőt is e! Akkor kezdett olyan nagygazdásan járni, módisan lépkedni, hallgatni... komisz kutya módra hallgatni, mikor én a tüdőmet kifújom. Csak egyet vakkanna már...

Gáspár Vakk!

Ágnes Bezzeg, míg ebbe a pirosba jártam... leveti a hetedik szoknyáját, meg ebbe e... leveti a nyolcadikat, meg ebbe a kedvesbe... leveti a kilencediket, szétrakta az egész garádján.

Gáspár Hó, hó...

Ágnes Óh, teremtőm, be szomorú is, így kiterítve látni egyszer az embernek a maga keserves életét... számolja 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, hiszen tíz esztendős házas vagyok, vagy mi...

Gáspár Még van a testeden egy esztendő.

Ágnes megsértődve Van azon több is, mer hálistennek nem születésemkor vett el... leveti a tizedik szoknyáját. No, csakhogy megkönnyebbültem magától eccer... Egész frissebbnek érzem magam...

Gáspár Azt meghiszem.

Ágnes Olyan fiatal vagyok... szél fújja a szoknyákat.

Gáspár Bizony, hallod, ideje vót mán eccer kiszellőztetni.

Ágnes Szoktam én... Nem vagyok én olyan mocskos, mint maga. Nem félek én a víztől... nézegeti a szoknyákat. E jó szoknya ... jó kis delingszoknya, hetven krajcár vót rőf je ...

Gáspár No hát lássuk mán legalább a jányságodat is.

Ágnes Ahho semmi köze!

Gáspár Az igaz, ahhoz Potyka Lajcsinak van köze.

Ágnes Annak hát... Elég szerencsétlenség, hogy tíz esztendő óta nem vót hozzám másnak köze... Lett vóna csak... Tudom, akkor frissebben mozogna kend is körülöttem... A kell ezeknek a kutyáknak, hogy féltsék az asszonyt... A jánykori Lajcsikám még most is hogy a begyébe van.

Gáspár Micsikád?... Az ördög a málészájúját... Még az is Lajcsi?

Ágnes kacag A bizony! ... De még milyen Lajcsi vót... A zsebébe dugott három ilyen Gáspárt... Fú, nem mondtam ki a nevét tíz esztendő óta... Gáspár... Nem szégyell ilyen névvel kiállani a placcra...

Gáspár A kő üsse meg, éppen itt kell görcsnek lenni. Farag.

Ágnes Csak a görcs érdekli, hogy a görcs álljon bele... Majd fogja még más is... Lesz még nekem apróvirágos selyemszoknyám, amilyet most módi viselni... De nem fogom ám a magam keserves verítékes garasát pazarolni rá ... Lesi az ura arcát.

Gáspár No de legalább annál erősebb lesz. Bepróbálja a dugót.

Ágnes Annál, annál bizony! Annál erősebb lesz a nyavajatörésed, azt tudom... Fogsz te még engem szeretni, de még a falat is rágod kínodba... Nevet.

Gáspár No mán jó is... Bedobja a dugót a hordóba, erős, mérges hangon kiabálva. Hát ne pézsmitálj itt, hanem, ha kapálni, kapálni. Én meg megyek megnézem a rozsályi szőlőt... ott is utána kell nézni... Mindig csak ide jársz te is...

Ágnes Pedig a közelebb van a faluhoz, igaz-e... Csakhogy ez tán a becsesebb?

Gáspár félre Hogyne... Ott nincs pince... se garádja... ahova csak a madár lát be... Elmegy a szőlő felé, viszszanéz a hordóra.

V. jelenet

Ágnes, majd Ifiúr

Ágnes Ippen jókor... Mán itt lapong látom az ifiúr... Gyere csak te... Horogra... Éppen te kellesz nekem, a legjobb csalétek...

Ifiúr jön sunyin, furcsán, ki tudja, mit gondol. Jó napot, menyecske!

Ágnes Nem vagyon én menyecske!

Ifiúr Dehogyisnem! Megcsípi az arcát. De még milyen menyecske! Meglátja a szoknyavásárt, felszisszen. Uhh...

Ágnes Tudja maga, kit hínak nálunk menyecskének?

Ifiúr Micsoda kiállítás ez?

Ágnes nevet rajta Azt, aki nem tisztességes!

Ifiúr Hogy? Olyan is van?

Ágnes Hát hun járunk erre, Ifiúr?

Ifiúr Csak ugrasson engem, olyat ugrok egyszer, hogy... megálljon csak... Engem is kirendelni, meg az urát is…  Meg akarja ölelni.

Ágnes Nono... még tán el se ment...

Ifiúr leteszi a puskát Puskával járok... Most hallom, az ura megfenyegetett...

Ágnes nevet De meg van ijedve.

Ifiúr Nem vagyok én.

Ágnes Hát menjen a jányok után!

Ifiúr Nem megyek én, nem kell nekem éretlen gyümölcs... Mondja mán, mi ez?

Ágnes nevet.

Ifiúr Ennyi szoknya... Ezt ezek rakták le, ugye, a kapások... Mindján tudtam... Na hát én megmondom magának, melyik köztük a legkülönb menyecske... meg jány...

Ágnes Ne mondja.

Ifiúr E jány... egy szoknyát néz, megemeli. Érzem... Itt van választék... Az istenit, e nem is tréfa... A szoknyából következtetni a benne levőre... Ezt még nem próbáltam... Tudja, melyik a legkülönb köztük?... Én megmondom magának... Ez ni...

Ágnes nevet Ajjaj.

Ifiúr No mit nevet?... Ez menyecske, ugye?... Nagyon gusztusos lehet benne... Az istállóját, becsületemre ez a legkülönb az egész közt... Nahát, én esküszöm magának, hogy meg fogom találni a belevaló asszonyt... De mit nevet?... Megcsípi az arcát. Lássa, mennyivel különb asszony ez ennél... Ez egy közönséges parasztasszony... Ez egy lusta dög... Becsületemre... Nézze, ez egy ócsójános... Ez nem kellene, aki ezt viseli, még ingyen sem... De ennek, szavamra, vennék párját a szoknyájának...

Ágnes Jaj, de nagy bolond maga, Ifiúr! A szoknyát elveszi tőle, s rádobja a puskára, de gondosan.

Ifiúr Mér?

Ágnes Nahát én azt hiszem, maga tudja, kiről beszél, hogy kié, azér beszél annyit róla.

Ifiúr Becsületemre, nem tudom, vesszek meg, ha tudom. De én nekem spurim van az ilyenekbe. Hát kié?... Észbe kap.

Ágnes Tudom is én. Kacag.

Ifiúr nézi Nahát, bizonyisten, ez a magáé... Na ugye, ez a magáé... Nahát hiába mondja, ennek a magáénak kell lenni... Nekem hiába beszél, más nincs is az egész faluba, akinek ilyen ízlése van... Hász én ismerem az egész falut...

Ágnes Jaj istenem, de jót nevettem.

Ifiúr Tudom én, hogy maga csak nevet én rajtam, de majd fogok én is még magán...

Ágnes elkomolyodva Azt már nem hiszem!

Ifiúr Nonono, hatsz én csak azér mondom... Isten ments, mit nevetnék én magán, egy asszonyon, akit imádok, nem igaz?

Ágnes Mán megint kezdi!

Ifiúr Hát nézze... Ha én veszek magának egy szoknyára valót, azt maga felveszi?... Selymet gondolok...  Természetesen.

Ágnes Ajaj, nagyon is cifra.

Ifiúr Cifra. Nem cifra! Hanem szép! Tyű, a kiskésit, micsoda szoknya lenne az! Tudja, apróvirágos... zöld, vagy olyan berlini kék alapszínű... Mese... No, mondja, hát megengedi, hogy vegyek egyet magának?

Ágnes kacéran Csak a botos megengedje!

Ifiúr No, ne beszéljen nekem így keresztbe. Tudja, hogy én azt nem szeretem. Akar egy olyan szoknyát, amit mondtam? Hét forint métere...

Ágnes Hötty, de sok pénze van.

Ifiúr Van hálistennek. Nevet saját magán, mintha csakugyan nem volna. Hány méter kell egy szoknyára?... Öt, hat, tíz?

Ágnes Jobban tudja azt maga, mint én, mert úgy látom, több szoknyát vesz egy esztendőben, mint én.

Ifiúr Kell, vagy nem kell? Vágyik rá, vagy nem?

Ágnes Hogyne vágynék, mindig is arra vágytam!

Ifiúr De én nem hiszek ám magának. Az a menyecske, aki tiltakozik a menyecske név ellen, az veszedelmes!... Annak foga van...

Ágnes De nagyon alkuszik.

Ifiúr Alkuszom! Alkuszik a fene, de én szeretem a tiszta munkát... Magának nagyon is huncut ura van!...

Ágnes Ugyan.

Ifiúr Mán egyszer ugrottam ki az ablakon, tudom, hogy az nem egészséges. Náthával van összekötve.

Ágnes kacag Osztán nem szeret prüszkölni!

Ifiúr No ne példázzunk annyit, hát szeret engem, vagy nem szeret?

Ágnes Hát hogyne szeretném?

Ifiúr Ad egy csókot?

Ágnes Kettőt is!

Ifiúr hirtelen átöleli, Ágnes dulakodik vele.

Gáspár kinn, fenn a hegyen jobbról. Hol az asszony? Teca? Fenn az asszony?

Teca kint Nincs!

Gáspár Még nem gyütt fel?

Teca Nem!

Ifiúr A krisztusát, hát ez, a fenébe, minek gyün ez vissza!

Ágnes Jézus Mária, szűz anyám segíts. Kés van nála. Hosszú, disznóölő kés... Bújjon el, bújjon el... El ne szaladjon, mer utána küldi a legényeket ...

Ifiúr Hol a puskám, az istenit annak a...

Ágnes Bújjon el, bújjon el... hamar... Majd én lecsillapítom, elküldöm... Jaj, ne oda, ne a pincébe, hisz odamegy rögtön... Ide a hordóba. E jó lesz...

Ifiúr Az ég roggyon rá, hát hol az a puska?

Ágnes Kilestek bennünket, már ellopatta... Most ölni akar... Hamar a hordóba...

Ifiúr beleugrik No hát, még ilyen helyen se jártam...

Ágnes rádobja a fedelet.

Gáspár kint, egész közel Teca… Teca!

Teca Tessék.

VI. jelenet

Gáspár, Teca, Ágnes

Gáspár Gyere csak le rögtön!

Ágnes Mit akar ez evvel?

Gáspár Tán a másik ódalon van az asszony?

Teca A lehet!

Gáspár No csak gyere le.

Ágnes No megállj, ezt meghallgatom... Elbúvik a pincegádorba.

Gáspár jön jobbról Mondom, hogy nincs itt. Biztosan a másik ódalon van... Mán ezekre kiveszekedte magát, hát ott csinál rendet... Nevet. Szeret ugatni! Jó kutya!

Ágnes úgy van elbújva, hogy látni lehet. No, megállj. Kutya.

Teca jön Tessék gazduram.

Gáspár Gyere csak ide. A hordóhoz megy, Ágnes reszket. Így ni... Fordítja a tetejét, hogy pontosan zárjon... bezárja az ütközőkkel. Add csak azt a faágat.

Teca szó nélkül odaadja a földről.

Gáspár előveszi a kését Te Teca... Rácsap az ággal. Nem akarsz még férhe menni, te?

Teca Óh, van eszembe. Még jány se vótam.

Gáspár De mán úgy látom, nagyon legyeskedik körülötted ez a Sanyi gyerek.

Teca Aaa, a rongyos.

Gáspár Kár vón neked ilyenhez menni.

Teca Nem is gondolok rá.

Gáspár Csinálhatnál te szebb szerencsét is.

Teca Hát...

Gáspár megfaragott egy darab ágat, s azzal bezárja a hordó egyik ütközőjét Bizony, még akadhat szerencséd... Igazán nincs neked szeretőd?

Teca Persze.

Gáspár Mer ha van, akkor nem szólok egy szót se.

Teca Nincs nekem senkim ezen a világon az én jóistenemen kívül.

Ágnes Mi az ég haragját akar ez?

Gáspár Nem utálod te az öreg embert, Teca?

Teca vihog Az öreget?

Gáspár Hát nem olyan nagyon öreg ... Olyan magam korabeli.

Teca Á, sza még nem öreg.

Gáspár Ugye nem... Hát tudnál te egy ilyennel élni?... Mán úgy gondolom, hogy jómódú ám. Van neki.

Teca Á, nincs ebbe a faluba olyan.

Gáspár Hatsz muszáj ép a faluba?... Meg osztán hátha van.

Teca Ugyan ki vóna?

Gáspár magára mutat.

Ágnes Ki?

Teca nevet Maga?...

Ágnes Ahhh... Ejha!...

Teca Hiszen magának felesége van!

Gáspár Arra való a törvény, hogy el lehessen válni tőle.

Teca Á, gazduram csak bolondot csinál belőlem. Tudja, hogy senki se hallja.

Gáspár Nem én... Dühödjek meg, ha igaz... Vén mán nekem az én feleségem. Nem szeretem én csak a fiatalt.

Teca Iszen van maguknak gusztusuk. Aztat jól tudom.

Gáspár Hát mit felelsz, Teca?

Teca Osztán, hogy eccer csak engem is megunjon ugye, osztán megint fiatalabbat keressen.

Ágnes Ó, a disznó, mán készpénznek veszi.

Gáspár Nem a!... Hatsz én is csak öregszek egy kicsit, osztán te meg, olyan sokkal fiatalabb vagy, hogy mán én nem kívánok meg mást. Úgyis az a rendje, hogy az embernek ruhája is kettő van, igaz-e, egy nyári, meg egy téli... Hát mán én a nyárit leteszem, most mán télire melegebb kell...

Teca Elég tüzes a maga felesége.

Gáspár Csak látszik az annak. Nagyon molyette bunda a mán...

Ágnes Uhh, hogy a nehézség rázzon, ki.

Gáspár Hány esztendős vagy te, Teca?

Teca Tizenkilenc.

Gáspár Hű, akkor te sokkal fiatalabb vagy, mint gondoltam. Bedugja a másik zárat is. Közeledik, megveregeti a hátát. Te még galamb vagy... Az én feleségem csak két esztendővel fiatalabb, nálam, azér untam rá.

Ágnes Kutya! Büdös, hazug, három és féllel.

Gáspár Hát no, tudnál szívelni?... Gyere csak, segíts, fordítsuk le ezt a hordót. Óvatosan lefordítják. De vigyázz, le ne guruljon a hegyről.

Ágnes retteg a hordóért.

Teca Még zörög ebbe valami.

Gáspár A dugót löktem bele az elébb, az kotyog benne megöleli. No, hé, hát ráállassz?..,

Teca Óóóó... én nem tudok erre mit mondani...

Gáspár Nem kell semmit, hát kóstold meg mán az ízit, milyen az ízem… oszt majd megtudod arrul... csókolja.

Ágnes előugrik Nahát csakhogy ezt láttam, nahát csakhogy valahára láttam, ki vagy!... Alávaló, komisz kutya!... Alávalóbb mindennél a világon... Meg ez... Megcibálja Tecát, aki elszalad.

VII. jelenet

Gáspár, Ágnes

Gáspár úgy tesz, mintha ijedtében hátrálna neki a hordónak, amely elkezd gurulni.

Ágnes ijedten rohan a hordó elibe. Vigyázz, leszalad a hegyoldalon. Megállítja.

Gáspár Bizony, jobb is lesz visszagurítani a pince elibe. Akarja.

Ágnes Hagyd békén azt a hordót.

Gáspár Hagyom no.

Ágnes Mi a fenének nyúltál ehhez. Minek fordítottad le.

Gáspár igen szíveskedik Iszen fel is állíthatom! A hordót a fedelire akarja állítani.

Ágnes Hagyd békén azt a hordót. Ki hallott olyat, fejire állítani... valamit.

Gáspár A hordónak csak nincs feje.

Ágnes Megállj, megtanítlak én benneteket...

Gáspár egyet rúg a hordón, az fordul és el is fordul.

Ágnes elkapja Ne bántsd azt a hordót!... Úgy állnak, hogy egyik belől, másik kívül a hordó mellett s mindenik tartja.

Gáspár De meg vagy akadva evvel a hordóval!

Ágnes Mit! Hordó ide, hordó oda, ne csavard el a beszédet másfelé, te aljas, alattomos kutya, te! Hát te meguntál, engem? Gáspár elmegy a hordótól, Ágnes utána megy. Hát én már vén vagyok neked?... Hát neked a törvény arra való, hogy elválhass tűlem!... Hát neked két feleség kell, nyári feleség, téli feleség?... Molyette bunda vagyok én? Mi...

Gáspár Isz én nem úgy gondoltam...

Ágnes Hát hogy?... Hát én csak két esztendővel vagyok fiatalabb nálad?... Hát ezt hogy lehet még gondolni?

Gáspár Hagyj már engem békén, mert a fejedhez vágom ezt a hordót. Megrúgja hogy az gurul.

Ágnes megint elébe ugrik a hordónak. De hagyj békét ennek a hordónak!

Gáspár Mi a guta van evvel a hordóval! Tán beleszerettél abba a hordóba, hogy úgy félted! Most úgy taszít egyet rajta, hogy a pince felé guruljon.

Ágnes megkapja s megállítja a hordót. Figyeli, nincs-e benne valami baj. Oh, te gyalázatos, te alávaló, gyilkos, te embergyilkos, te! Én hagylak itt rögtön. Ne félj. Ha te meg akarsz én tőlem szabadulni, majd megéred mindjárt.

Gáspár No ne kiabálj annyira.

Ágnes Most már restelled magadat, ugye?...

Gáspár Restelli az ördög... Hát te mit csinálsz avval a hordóval? Mit strázsálod?...

Ágnes Nem akarom, hogy itt rugdosd!... Ez nem a te hordód. Ez az én hordóm. Ezt az én apám csináltatta. Ezt én örököltem!... Ezt nem fogja rugdosni senki sem. Az én kedves hordómat... Simogatja.

Gáspár Ez megháborodott... Isten bizony, letaszítom a hegyről, ha ott nem hagyod azt a hordót.

Ágnes Ezt? Inkább a nyakad törjön ki, tudod?... Összezúzni ezt a hordót éppen úgy, mint az én szívemet, ahogy összetörted.

Gáspár Eh, asszonyszívet nem lehet összetörni. Az olyan, mint a gumilabda. De ez a hordó se törne össze, még ha le is zuhintanám innen.

Ágnes Hogyne törne?

Gáspár Nohát fogadjunk akármibe, hogy nem törne!

Ágnes Majd fogadok én veled... Ez az én keserves életem... Sír. Minek lakatoltad le ennek a tetejét?... No még ilyen bolondot se hallottam. Hát most veszem észre, hogy ez le van szegezve!...

Gáspár Hát kinyithatom... Ágnes gyorsan ráül. Csak éppen próbáltam, hogy jól zár-e?... Kinyissam?

Ágnes Ej, hagyjál engem békén... De sok bajod van evvel a hordóval.

Gáspár Nekem?

Ágnes Itt kell nekem ülni, innen kell nekem siratni az én fuccsba ment életemet... Hogy tíz esztendei házasság után így legyek én a világ csúfjává... Falu címerévé... Odafenn a hegyen már én rajtam nevetnek, lenn a faluban nem lesz megállásom, mind csak én rajtam nevet a világ... így menjen férjhez egy lány, mint én is, hogy egy pár esztendő múltán, mikor java idejében kellene, hogy legyen, tönkre menjen egy gazembernek a gonoszsága miatt... Elmehetsz most már énfelőlem, választhatsz magadnak, amilyet csak akarsz... Nem leszek már utadba... Igaz is. Vén vagyok, csúnya  vagyok, mán megunhattál, az is sok volt, hogy ennyi ideig szíveltél, azért is köszönettel tartozom neked... Most aztán ki vagyok vetve útszéli rongynak, emberek lába kapcájának... Zokog.

Gáspár erősen megindulva Nézd csak galambom...

Ágnes Az utolsó cigányasszonnyal nem teszi meg az ura, amit te énvelem ...

Gáspár Szívem, angyalom... hiszen én szeretlek!

Ágnes Láttam a tulajdon szememmel a nagy szeretetet.

Gáspár ráül a hordóra hátulról és simogatja a feleségét. Igazán, szégyellem magamat... Szégyellem azt az ostobaságot, amit csináltam... Ugyan, lelkem, hiszen én láttam, hogy...

Ágnes megáll a sírásban. Mit látott? Gyanakodva.

Gáspár Hogy ott vagy a hiúban. Hát iszen csudálkoztam rajta, hogy te nem tudtad rögtön, hogy tréfa az egész.

Ágnes Szép tréfa.

Gáspár  Hát nem is tréfa, no. Próba. Próbára akartalak tenni, hogy csakugyan szeretsz-e! Ugyan, hát csak nem képzelsz rólam olyat, hogy annyira elment vón az eszem, hogy a színaranyat a sártól nem tudom megkülönböztetni!... Hát azt hiszed, hogy neked, az én kedves, egy jó lelkem páromnak egy olyan senki-lányát, egy olyan cafatot elibe tudnék még álmomba is tenni?... Aki kész volna egy vénemberhez, akármék percbe hozzámenni, még így is...

Ágnes sóhajt Nem olyan vén még maga...

Gáspár Hát ha nem vagyok is olyan vén... Nem is akarok... Hiszen most akarom csak még egyszer, istenigazában élvezni az életet az én kis feleségemmel… No te bolond, elhiszed már, hogy csak téged akartalak megtréfáln?... Mindig avval hecceltél, hogy hűtlen leszel... Hát meg akartam nekem mutatni, hogy nem jó a tűzzel játszani... Mert ha még az is fáj, ha ilyen tréfába látja az ember hűtlennek a párját, amékbe még a vak is keresztül látja az igazságot... Mennyire fájna az nekem, ha én látnálak téged hűtlennek ott, ahol aztán még a bölcsek se tudnak a végin kiigazodni! Odaül mellé a hordóra, hátulról megöleli.

Ágnes Osztán elhigyjem én aztat, amit kend mond?

Gáspár Én egy szóra elhinném teneked, ha te mondanád, hogy még sose csaltál meg!

Ágnes kényesen Ajjaj, van nekem arra időm!

Gáspár  Nohát, arra éppen nem sok idő kelletik...

Ágnes Meg kedvem!...

Gáspár  Ammás!... Hát sose csaltál meg...

Ágnes Nézze meg az ember, ő csapodároskodik, oszt még az embert faggassa!...

Gáspár  Jó van no, inkább elhiszem! Csak egy csókot adj. Átül a hordón úgy, hogy az beszakad.

Ágnes elugrik Jaj!...

Gáspár Hű, e beszakadt!... Sándor, Sándor!... Gyertek csak, hé!...

Ágnes No, megveszett kend, be kajdász! Hallgasson má...

Sanyi a hegyről Megyünk gazduram!...

Gáspár  Hát ki kell ezt a hordót fordítani… A hordóból nyögés. Mi van ebbe a hordóba?

Ifiúr nyög a hordóban.

Ágnes Semmi.

Gáspár belenyúl Hi! Még harap ez a semmi! A zistállóját, bekapta a kezem... Még kutya el... Sanyi, fogj csak egy botot, hozz egy jó szőlőkarót.

VIII. jelenet

Voltak, Sanyi

Sanyi Mán hozom!

Gáspár  Kutyát fogtam a hordóba. Vágj csak oda neki, ha kieresztem.

Sanyi Még nem gyün a kifelé.

Gáspár No gyere ki, ha ember vagy!

Ifiúr züllötten, csapzottan kibúvik a hordóból, elkeseredve körülnéz, és elmegy gyorsan, le a hegyoldalon.

IX. jelenet

Voltak, Nép

A nép nevetnek, a lányok nem bírnak a jókedvükkel. Összevissza vidám hangok hallatszanak. Az Ifiúr!... Ez jó helyen jár... Még sétált az Ifiúr. Nézzétek meg, csak nincs benne valami fejércseléd?

Ágnes arca lángol, kendőt köt a fejére, s azt lehúzza a szemébe.

Gáspár gondolkodva nézi a feleségét, hirtelen felkiált. No, Teca!... Hát itt az Ifiúr!

Teca Én-e?

Gáspár Csak szemtelen egy jószág vagy te, hallod! Hát az én hordómba bújnak utánad az úrfik, te?

Teca Isten bizony...

Sanyi Te szemtelen....

Teca Bizony isten...

Sanyi Oj, te... Hát így vagyunk? Csakhogy ez is napvilágra sült... De megállj... Megrázza a karót. Most mán osztán igazán nem veszlek el a nagyanyád tehene nélkül!...

A nap ragyogva, szikrázva süt. Vidámság zsivaja a hegyoldalon. Az ifiúr bukdácsolva igyekszik le messze az úton, eltűnik a rekettyés hegyoldali mély útban. Ágnes meghatva köhintget, Gáspár szelíden veregeti meg az asszonya hátát, aztán felcsattan a kiáltás, hogy

– Dologra!

S szétoszlanak a munkásnépek, a tavaszi forró ficánkolás órája után újra a nehéz, léleknyugtató áldott tavaszi munka rendes sodrába.

FÜGGÖNY