Művelődés

 

Személyek

 

A dohányos

A dohányosné

A jegyző

A segédjegyző

A bíró

A kisbíró

Ma történik egy alföldi kis magyar faluban. A községháza. Üres, poros, pókhálós, keskeny, hosszú szoba. Végignyúlik benne egy x-lábú asztal, mellette lócák, a falnál is lócák. A falon ócska és új hirdetmények, egy vörös színű, ez a veszett kutyákról szól. A szoba végén van a nagy kétszárnyú ajtó, mellette istállóablakok és házablakok egymás mellett vágva.

 

 

I. jelenet

 

A bíró, a segédjegyző

A segédjegyző az asztal mellett ül és a kékfedelű adókönyveket nézi, azután feláll, járkálgat. Úgy látszik, most se hozzák az adót. Nem sietnek az adóval. Tudják, hogy az adó sose késik el... Mondtam a jegyző úrnak, hogy kár cipelni az adókönyveket, de azt mondja, ha már átjövünk, hozzuk... Kellemetlen, hogy ennyi kis falu tartozik egy jegyzőséghez... Mondja, bíró úr, azelőtt istálló volt ez? Igen? Látom az ablakokról... Még most is ott a széna... Nagyszerű ötlet, hogy a kis ablakok mellé nagyokat is vágtak... Csak tudja mit, a nagy ajtó mellé is kellett volna vágni egy kis ajtót! Embereknek... Jó meleg tavasz van... Fázik a feje?... Nem? ... Hát mért nem teszi le a kalapját?

A bíró hallgat az egész beszéd alatt, csak egy-egy mozdulattal felel, hallgatás után megszólal. Jó nekem így is.

A segédjegyző cigarettát sodor, s vállat von.

A bíró Az ökör se teszi le a szarvát az istállóban, mer az az ű címere, mint a községházán a bírón a kalap.

A segédjegyző Nagyon jó.

 

II. jelenet

 

Voltak, a jegyző

A jegyző Lassan jönnek ezek az emberek, pedig nekem sietni kell haza. Vendégeket várok ebédre.

A segédjegyző Bizony jó vóna sietni, mert bor sincs lehúzva.

A jegyző a bíróhoz. Nem tudom, hol az ördögbe van az a kisbíró... Megmondta neki, bíró úr, hogy siessen?

A bíró Hát megmondani megmondtam.

A jegyző Már egy félórája várunk, még egyetlenegy képviselőtestületi tag se jött be. Azóta mind a tizenketten itt lehetnének.

A bíró Mán bizony itt.

A jegyző türelmetlenül veszi elő a zsebéből a hosszúszárú pipát, kikotorja, rágyújt. Ki van itthon a községi képviselőtestületi tagok közül? Van itt egy igen sürgős szolgabírói leirat. Előveszi, nézi. Erre még határozatot kell hozni. Itthon van Veres Pál?

A bíró Hát bizony Veres koma nincs itthon, kiment kapálni.

A jegyző Hát Kovács?

A bíró Asse igen lesz itthon, mert fuvarba ment.

A jegyző Hát ki van itthon? Tót János?

A bíró gondolkodik. A Tót sógor fiát megharapta a veszett kutya, oszt elment vele Pestre, a Pásztor-intézetbe.

A segédjegyző nevet. Pasteur!...

A jegyző Az igaz, hiszen én küldtem el. Hát Matusik?

A bíró Az itthon lesz, de nem gyün el, mert felfújódott a tehene a lucernától, hát bánata van.

A jegyző Ki van még? Lengyel meg Patkós.

A bíró Kint vannak az erdőn, hát nem jöhetnek.

A jegyző Az ördögbe, hát akkor hiába jöttünk át! Két tagot csak tudnak keríteni!

A bíró Hásze kettőt!

A jegyző A pap csak itthon van!

A bíró Aha, a tiszteletes úr! De asse igen van itthon, mer neki ment fuvarba Kovács szomszéd. Űtet vitte be a városba.

A jegyző No, de hát a tanító csak itthon van!

A bíró Ammán mindig itthon szok lenni. Csak ippen most láttam az imint, hogy kiment a határba, hogy aszongya mán megnézi a lucernát.

A jegyző Az ördög vigye el, hát senki sincs a faluba!

A bíró Hát bizony, jedző uram, csak ippen magam őrzöm a község ládáját. Én is csak most, hogy ippen rajta ülök.

A segédjegyző Nagy ravasz maga, bíró úr.

A bíró Hatsz lehet az is, hogy mind itthon vannak, azért küldte el a kisbírót sorrúl sorra.

 

III. jelenet

 

Voltak, a kisbíró

A kisbíró jön ingujjban, lajbiban, bakanadrágban s csizmaszárból vágott papucsban; leveszi a kalapját.

A jegyző Na. Jön valaki?

A kisbíró Stállom, tekintetes uram, a tiszteletes úr azt izeni, hogy nincs itthon, elment a városba Kovács András bátyámurammal.

A bíró Mondtam.

A kisbíró Matusik bátyámuramnak meg – követem alássan – felfújódott a tehene.

A jegyző szórakozottan. Fel?

A kisbíró Fel. A lucernátul.

A jegyző Igen?

A bíró Igen, mert sokat ett belőle.

A jegyző A tanító mégis kiment a lucernásba.

A bíró alázatosan megemeli a kalapját. Az uraknak nem árt a lucerna – mert nem eszik. Csak a tehénnek árt – mert az igen szereti.

A jegyző elneveti magát. Hogy az ördög vigye el, valahol egy paraszt van... Hát egy sincs, ugye? Egy képviselőbizottsági tag sincs itthon!

A kisbíró Stállom, tekintetes uram, Veres Pál kiment kapálni.

A jegyző Jól van, jól van...

A bíró Te, hozd be a dohányt.

A kisbíró katonásan elmegy.

A jegyző Végrehajtották a szolgabírói rendeletet a veszett kutyákról, hogy minden kutyát agyon kell lőni?

A bíró Végrehajtották. Dehát a nagyságos úr nem hagyta a magáét, mer hogy aszongya, ezerpengős kutya az ű kutyája.

A jegyző Igen? Majd meglátjuk!

A kisbíró nesztelenül bejön, a dohányos cserép medvét leteszi az asztalra, s félre áll.

A bíró Azután osztán más se hagyta a magáét. Az én kutyám nem ezerpengős, de azér jó kutya, mind a négy lába megvan, egy se hiányzik... Osztán pízbe került vón a lövés, mer a kovácsnak van puskája, de nem lű vele ingyen. Igaza van, mert ű is veszi, a tőtést. Osztán mindenki aszongya, hogy jöjjön a szógabíró, lűjje le magának. A fene ad tíz krajcárt egy kutyáér, kivált, hogy ha van, hát lelűjjék. Bezártuk az ólba. Eridj te, nézd meg, nem ugrott-e még ki?

A kisbíró Igenis. El.

A jegyző Na, hát az ördög legyen maguk közt végrehajtó hatalom! Rendelhet itt a törvény, amit akar.

A bíró Hát bizony! A rendelhet, amit csak akar!

A jegyző Na, menjünk haza.

A bíró Tessék mán rágyújtani. Szűz dohány. Loptuk.

A jegyző a pipáját megtömi. Ejnye, hogy még egyszer át kell jönni amiatt a rongyos rendelet miatt.

A bíró Oszt mi vón a.

A jegyző Hát hogy a község határozza el, hogy a marhapasszusok kiállítási díja, hat krajcár, a kiállítóé legyen.

A bíró Hm.

A jegyző Ahogy eddig is volt. Mert a törvény úgy intézkedik, hogy a község a maga szükségére is fordíthatja.

A bíró Hm... Bizony sok szüksége van a községnek.

A jegyző Csak nem akarják elvenni azokat a rongyos hat krajcárokat! Azt hiszem, megérdemli az ember. Avval van a legnagyobb bosszúsága a jegyzőnek. Sokat kell egy esztendőben kiállítani.

A bíró Hát bizony sokra gyűl annak az ára egy esztendőben!

A jegyző felfortyan Nahát, odaadom magának, állítsa ki.

A bíró Én? Hásze, ha nem pennával kék. De az a penna, a nagyon nehéz szerszám!

 

IV. jelenet

 

Voltak, a kisbíró

A kisbíró jön.

A jegyző No, mi a?

A kisbíró Stállom, tekintetes uram, itt vón az a Tokány József.

A jegyző Ahá, aki elvált a feleségétől. El is felejtettem vóna, pedig itt az írás, keresse elő.

A segédjegyző előkeresi, olvassa. Tokány József, dohánykertész és neje, sz. Kánya Erzsébet, dohánykertésznő...

A bíró Frászkarika! Dohányos!

A jegyző Csak azért hivattam fel, mert látni akarom, hogy veszi a paraszt, ha elválasztják a hites sárkányától.

A segédjegyző Az asszonynak is elküldtem az idézést.

A jegyző Bolond paraszt, nagyapám hallott olyat. Elválni. Ügyvéddel. Micsoda úri tempó az.

A Segédjegyző Ingyen is elválasztották volna, ha akarja, szegénységi bizonyítvánnyal. Egy krajcárba se kerül.

A jegyző Ügyvéddel, barátom, ment a városba. Neumann volt az ügyvédje...

A Segédjegyző Ja!

A jegyző Ráment a háza, kertje. Na, most tisztán van. Se ház, se asszony.

A segédjegyző Legalább semmi teher…

A jegyző Bolond paraszt…

A bíró Nem paraszt a…

A jegyző Hát mi a csuda?…

A bíró Dohányos!..

A jegyző Hát az nem paraszt?…

A bíró köp A csak dohányos!…

A segédjegyző Finom megkülönböztetés!…

A jegyző rákiált a kisbíróra Hát mért nem jön be az az ember!? Mit állasz ott, te barom!…

A kisbíró Stállom, tekintetes uram! Igenis! Kiint, s bejön a dohányos.

 

V. jelenet

Voltak, a dohányos

A dohányos leveszi a kalapját Itt vónék, tekintetes uram. Adjon isten, jó napot.

A jegyző No, Tokány József. Csak azért hivattam, hogy megmondjam, hogy megjött az ítélet a maga dolgában. Királyőfelsége... hosszan szívogatja a pipát ...nevében, a törvény elválasztotta magát a feleségétől. Mit szól hozzá?

A dohányos Mit szóljak, tekintetes uram? Alássan megköszönöm. Elébb is megtehették volna.

A jegyző Nohát nem megy az olyan könnyen, mintha bíró uram köp egyet!

A segédjegyző roppant élvezi a jegyző szavait s az egész ügyet Nem bizony. Ezek az egyszerű emberek nem is hiszik, mennyi baj van, csak míg egy ügyirat keresztül megy az összes fórumokon. Először a jegyzőhöz, ott van három nap, akkor számot kap, s egy hét múlva már tovább megy, akkor megy a bírósághoz, ott iktatóba jut, újra számot kap, kiosztják, beosztják, megy az aljegyzőhöz, járásbíróhoz, törvényszéki bíróhoz, ügyészhez, védőhöz, vádlóhoz, tárgyalási jegyzőhöz, elnökhöz, mindenütt számot kap, végre irattárba kerül, ott is számot kap, fascikulusba kötik s... nézi az iratot, 73. fasc. 6354/910. irattári, 1896/910. törvényszéki, 3895/910. táblai szám alatt akárki akármely percben megtalálja. Nagyszerű és oly egyszerű ez a rend. Aki ismeri a községi közigazgatást, a bírósági eljárást, az 1894: XXXI tc. 76. §-át, a 79. § a és b pontját, a 80. § a és c pontját, az 1907: XVII tc. 6. és 7. §-át, annak gyerekség az egész komédia.

A bíró szájtátva hallgat, nagyot lélegzik, egyet köp. Bizony, így van-e, Jóska!

A jegyző Látja kend, Tokány József, ennyi mindenen megy keresztül a király szava, míg ideér, mégis ideért mára. De a maga feleségének csak a tanyáról kellett volna bejönni, mégse jött be, mikor hivattam.

A dohányos Hászen itt van.

A jegyző Hol?

A dohányos Kint vár az ámbituson.

A jegyző Sz akkor jöjjön be. Mért nem jön be! No.

A dohányos kilöki az ajtót, amely végre nyílik, s úgy is marad; szép, zöld  tavaszi tájkép van kint, májusi friss színek, fényes fehér napsütés, amely éppen beesik az ajtón. Erzsus! Gyere be, hékám!

 

VI. jelenet

 

Voltak, a dohányosné

A dohányosné rendkívül színes ruhában belép, s megáll az ajtóban, a napfényben.

A jegyző cuppant, s összenéz a segédjegyzővel, aki eltátja a szemét-száját. No, szép menyecske!

A segédjegyző Haj, micsoda takaros egy asszonyka!

A jegyző Hát maga volt ennek az embernek a felesége?

A dohányosné Igenis, én.

A jegyző Nahát, akkor tudja meg, hogy már nem híják többet Tokány Józsefnénak, hanem csak úgy, mint lány korában, Kánya Erzsébetnek. Érti?

A dohányosné Igenis, értem.

A jegyző Akkor rendben van. Örül neki?

A dohányosné Igenis, örülök.

A jegyző Helyes.

A segédjegyző Azt elhiszem! Nagyszerű.

A jegyző Most már örülhet is. Teringettét! Egy ilyen szép menyecske...

A bíró Szép a fene. Az asszonynak mán nem kell szépnek lenni.

A jegyző Hogyne örülne, ha megszabadul a kölönctől. Akad minden ujjára tíz férfi, ha kell!

A bíró morog. Akad, ha jóféle. De ha becsületes személy, a kutya se ugat rá.

A jegyző Na. Most már szabad, mint a madár... De azt nem tudom, hogy az ura örül-e?... Nincs semmi mondanivalója, Tokány?

A dohányos Instállom, jedző úr, mi a fizetség?

A jegyző elhallgat, végigmegy a szobán, pattint az ujjával, gondolkodik, aztán hirtelen elhatárolja magát. Semmi, József, semmi. Az esketésért meg az elválasztásért én nem szedek pénzt.

A dohányos Alássan megköszönöm. De ha meg nem sértem a tekintetes urat!... Két csomó leveles dohányt tesz az asztalra. Köszön, s el akar menni, int a feleségének, s az is fordul, hogy elmenjenek.

A jegyző elveszi, szagolja. Na, látja József, ezt okosan tanálta ki.

A dohányos szerény önérzettel. Harmad éves!... Na, istennek ajánlom.

A jegyző Megálljon csak, barátom. Most mán, hogy úgyis utána vagyunk... pakolja csak be, öcsém. Az a Klein-féle akta nagyon jó lesz... Mondja csak, barátom, min tudtak maguk ilyen szép, derék pár úgy összekülönbözni, hogy nem sajnállotta rákölteni a házát az elválásra.

A dohányos fesztelenebb lesz, megforgatja a kalapját, bajszát simítja. Előveszi a pipát, kikotorja. Egy kis turucc vót az egész, tekéntetes uram!

A segédjegyző Ne a magáéból. Gyújtson rá a mienkből. Elébe tolja a cserepet.

A dohányos szó nélkül megköszöni, s megtömi a pipát, lazán. Nem lehetett mán az asszonnyal bírni... A jegyzőhöz, aki éppen kiveri a pipát. Tekintetes uram, ha meg nem sértem, ebbül e... egyfajta. A jegyző rátölt, odaadja a zacskóját. Mindennap szememre vetette, hogy készen vannak a pipatöméssel, ő is, a jegyző is, rágyújtanak a segédjegyző gyufájával. A jegyző visszaadja a zacskót, s a dohányos tisztességgel megkínálja a bírót. A bíró elveszi, nagy kényelmesen tölt, nem vagyunk összevalók... kár vót megesküdni! Meg a fene tudja nem ízlik neki a dohány, mind veszekedett, kezdte, hatta mindennap! Kiveszi a pipát, s csak kézben tartja.

A dohányosné előlép s felcsattan; dühbe jön, hogy őt pipa közt el akarják intézni. Igen! Hogyisne! Úgy higgye el, tekintetes uram, mint hogy itt vagyok, hogy nap mint nap, furtonfurt, de semmi kihagyással, úgy jött nekem haza borosan!... Hun vótál, te ember? Nincs istened? Mit csinálsz? Kocsmába? Ó te, te! Hun a lelked?... Mit akarsz?... Semmi dógod vele, aszongya, mer, aszongya, nem a tiedet iszom.

A dohányos Azt nem mondtam!

A dohányosné Nem mondtad? Mán még letagadod? Hajja, tekintetes uram ezt az embert? Itt letagadja a tekintetes úr előtt, már mint akár az isten színe előtt!

A dohányos Aztat nem mondtam!

A dohányosné Ne tessék hinni neki, mer azt mondta! Csak el ne tessék hinni valahogy! Nem is eccer mondta, százszor! Szemembe mondtad, szemtűl-szembe mondtad!

A dohányos Én nem mondtam aztat!

A dohányosné Jaj, istenem, hát mán megint kezdi, mikor azt mondta! De még mindennek elmondott, ami cifrát csak tudott mondani, mindent rám kent. Nem?

A dohányos Hát azt igen.

A dohányosné Meg elővette az ostort az ágylábjátul, oszt avval állott nekem. Ostorral vert engem. Az egész tanyán végig ostorral kergetett. Sarkamon csorgott a vérem, tekintetes uram!

A jegyző Ejnye, József, hát maga ilyen ember! Egyre jobban ízlik neki a dohány, s szelíden szívogatja.

A dohányos Ilyen én... Ha megharagítanak.

A dohányosné egy percig rajta felejtette a szemét az urán. Ilyen e, ha megharagszik! Az én uram nem is olyan tutyimiska! Mer ű, ha megharagszik, tekintetes uram, meg kivált, ha részeg, nem ismer ű se istent, se embert!

A jegyző Ejnye, József, ejnye! Hát mán máskor is megverte a feleségét?

A dohányosné Ó, csak annyi pénzem volna, tekintetes uram! Annyi ezres bankóm!...

A dohányos Forintba is jó vóna, hé.

A jegyző Nahát, akkor megérdemli, hogy elvált tőle. Ilyen emberrel nem lehet megélni.

A dohányosné Iszen csak legalább azt ne hányta volna, hogy nem az övét iszom, mert ebbül láttam, hogy nem szeret, ha neki más az enyim, más az övé!

A dohányos Ne mérgesíts, Erzsus! Ha nem mondtam!

A dohányosné Ha mondtad!

A dohányos villámló szemmel. Mondtam?

A dohányosné Mondtad!

A dohányos Mondd ki mégeccer! Mondtam?

A dohányosné Csak azér is mondtad!

A dohányos kezet emel rá, hogy a dohányzacskóval mindjárt agyonvágja.

A jegyző Na! Miféle disznóság ez! Itt a hivatalos személyek előtt! Lecsukatlak, gazember, ha még olyan dohányod van is! Egy hétig nem kapsz egyebet, csak kenyeret, vizet!

A dohányos meghunyászkodik.

A dohányosné megijed, s félti az urát. Jaj, tekintetes uram, ne tessék!

A jegyző Mi közöd ehhez az asszonyhoz! Hogy mersz vele szembeszállani! Nem feleséged már, hogy basáskodj rajta!

A dohányosné rémülten és szégyenlősen. Nem tett ő olyat rajtam, tekintetes uram!... Isten ments! Osztán nem is mondta ű azt, jaj, csak ne tessék becsukatni!

A jegyző megsimogatja az asszony arcát. Látod, akasztófáravaló! Ilyen asszony! Még most se kívánja bajodat!... Hát hogy vót, kis menyecske!

A dohányosné Hát, tekintetes uram, az úgy vót, hogy mikor engem elvett, hát űneki háza vót, mert az idesapjának az ides testvérje paraszt vót, hát a benn lakott a faluba. De énnekem semmim se vót, csak a rajtam való. Hát osztán – gondoltam – ű azt gondolja – mert a világér se tessen azt hinni, hogy kimondta! –, csak én úgy gondolom, hogy ű azt gondolja, hogy neki lehet innya, mer háza van, hát a magáét issza. Hát hogy nekem semmi közöm tülle. Elihatja, ha az övé.

A dohányos El hát! Mér ne igyam el, ami az enyém! Meg is mondtam! Szemibe mondtam, hogy ami az enyém, azt elihatom! Úgyse leszek én paraszt, ha dohányos lehetek! Mindig megvan nekem kenyerem úrimód, hát ha mán házam van, legalább eliszom!... Osztán hogy ű csak feleselt, mer igen fel van vágva a nyelve, tetszett látni! Hát én kikiáltottam, hogy elválok tüle, ha csupa a házamba kerül is! Ha sajnálja tülem, hogy én igyam meg – igyák meg az urak! A fiskális meg a törvény. Egye meg a fene.

A jegyző Ejha.

A dohányos Olyan gyerek vagyok én! Ha ma megvóna, ma is azt tenném!

A dohányosné szeretettel néz rá. Tetszik hallani, milyen ember ez, tekintetes uram!

A jegyző Jojó, dehát ez nem elég.

A dohányos Pég ennyi vót.

A dohányosné Ez az egész.

A jegyző Nono! De én úgy látom, hogy maguk mán nem is igen haragusznak egymásra.

A dohányos rámosolyog az asszonyra.

A dohányosné Nem nagy baj... Minek haragudnánk... Megesik az olyasmi a házasságba...

A jegyző Puff neki! De most mán nem házasok. Nem férj és feleség.

A dohányosné A való.

A jegyző Hát hogy élnek külön!

A dohányos Instállom, jedző úr, nem élünk külön.

A jegyző Hát!

A dohányosné Egy fedél alatt.

A jegyző Ejha! Egy asztallal, egy ággyal?

A dohányos Aha.

A dohányosné. Igenis.

A jegyző kifordul a pipa a szájából. De ha nem házasok!... Akkor mire való volt a válás? Törvényesen elváltak! Így meg, vadul, vadházasságban nem szégyellnek élni?

A dohányos Istállóm! Csak a jedző úr választott el.

A dohányosné Pap előtt is voltunk mink.

A jegyző Jojó! Tokány József! De a gyerekük nem kapja meg az apja nevét!

A dohányos Hát az avval csak jól jár.

A dohányosné De inkább hogy mind a kettőt megkapja! Mán is úgy híják, hogy Kányatokány Marci!

A jegyző Hát gyerekük is van?

A dohányos Kettő.

A jegyző Na hallja kend! Sok bolondot hallottam életembe, de még ilyet nem!... Hát nem sajnálja a házát?

A dohányos Hogy sajnálnám? Itt az asszony, űrá kőtöttem a házam, hát most mán dógozza le! Szerelmesen összenéznek.

A jegyző Parasztok.

A bíró egyet pörcent. Duhányosok!... Paraszt nem pusztítja el a házát!... Legyint. Duhányos, hát duhányos!

A dohányos Istennek ajánlom, tekintetes uram! Kezet fog a jegyzővel és segédjeivel, a bírónak kalappal köszön.

A dohányosné Minden jót kívánok! Elmennek, az ajtó másik fele, s végre nyílik, a napfény már épp elment, úgyhogy a fél ajtón már alig látszott be egy vékony sáv. Most a fiatal pár teljes napsütésbe lép ki.

A jegyző álmélkodva néz utána, míg csak el nem mennek.

A segédjegyző Haj, de szépek!

A jegyző Szépek, szépek. Élnek, virítanak, mint a mezőnek virágai!

Függöny