Művelődés

SZEMÉLYEK

Kuzmina Natasa, ápolónővér

Basilov, leningrádi festő

Zemljanov, őrnagy

Öreg révész

Ivankov, őrvezető

Katonák ukrán, tatár, lenszőke, tambovi, vidámszemű, mogorva, szanitéc

Történik 1943-ban, nyár elején, egy nagy, északi folyó mellett.

I. kép

SZÍN Révészkunyhó. A nyitott ablakokon kilátás nyílik a ködös, nyári folyópartra, mely mögött sűrű erdő látszik. A földön, leterített köpenyeiken katonák ülnek. Egyesek cigarettáznak, mások a lábszárvédőjüket tekergetik újra, holmijukat rendezgetik zsákjaikban. A padon köpennyel letakarva alszik valaki, kilátszik a csizmája.

Vidámszemű katona zubbonya ujjával törölgeti sisakját s dalol

Alma nyílik, virágzik a réten,

Fúj a parton a tavaszi szél,

Fűben sétál gyönyörű Katyusa,

Zöld mezőben édes dalra kél. A katonák halkan vele dalolják a refrént.

Fűben sétál gyönyörű Katyusa,

Zöld mezőben édes dalra kél.

Lenszőke katona Mennyi ilyen nótát hallottam már, mióta a háború tart... rengeteget. Csak azt szeretném tudni, őrvezető elvtárs, ki találja ki ezekhez a nótákhoz a verset? Az biztos, ördöngös fickó, aki kitalálja.

Ivankov Költők találják ki. Hallottál már a költőkről?

Lenszőke katona Hallottam hát.

Ivankov A költők ehhez értenek. Pontosan tudják, mihez mi illik.

Vidámszemű katona Hazudnak ám, őrvezető elvtárs.

Ivankov Hogyhogy hazudnak? Figyeld csak meg. Itt van például a Katyusa. Előfordul az életben, vagy nem? Mondjuk, előfordul az, hogy egy lány várja, keresi a kedvesét, sóvárog a szerelemtől?

Vidámszemű katona bizonytalanul Lehetséges, hogy előfordul.

Ivankov Lehetséges. Lehetséges. Megállj csak. Hallottál már Kuzmina Natasáról?

Ukrán katona Melyik Natasáról? Az ápolónővérről?

Ivankov Igen, róla.

Ukrán katona Mert ő nem Kuzmina ám, őrvezető elvtárs, hanem Kuzmenko. A mi lányunk, Csernigovba való.

Ivankov Ne beszélj bolondot. A mi földink, kosztromai. Tudja az egész hadsereg.

Lenszőke katona őrvezető elvtárs, aki csak látta, egyhangúlag kijelenti, hogy Natasa rjazanyi, Szapozskába való. Húsz kilométerre a mi falunktól.

Tatár katona nevet, tiltakozva ingatja a fejét.

Ivankov Neked mi bajod?

Tatár Nevetséges. Nagyon furcsa. Már ha egy pár katona összeverődik, mind azt kiabálja: a miénk. Mind ezt fújja. Mér? Mérgesen. Miféle hazudozás ez? Még hogy miénk. Semmi miénk.

Ivankov Tán te azt hiszed, a te tatár köztársaságodba való?

Tatár Mér ne hinném? Apját, anyját ismerem. Az apja orosz, az anyja meg tatár.

Vidámszemű katona a mogorva katonához Hallod, Kadoskin, hogy hazudnak. Mi meg szép csöndesen ülünk. Hallgatunk. Mer mi tudjuk, hogy Natasa szibériai. De mi csak hallgatunk.

Mogorva katona Hát persze.

Ukrán katona Nálatok csak áfonya nő a mocsárban, az is olyan keserű, mint ez az öreg uborka.

Mogorva katona Te talán voltál nálunk? Milyen kötekedő. Te mindent magadnak kaparintanál. Már ha lát valamit, rögtön rátátja a száját. Utánozza „A mi lányunk. Csernigovba való”. Csak szeretnéd, barátocskám. Csak te hallgass Kuzmina Natasáról. Nálatok Ukrajnában olyan név nincs is, hogy Natasa.

Ukrán katona Még hallgatni is rossz az ilyen tudatlanságot. És még hozzá egy ilyen nevezetes hadosztály katonája.

Mogorva katona Csak te ne hányd a szememre a hadosztályomat. Tudjuk mi azt, milyen a mi hadosztályunk. Én se bántom a te hadosztályodat.

Ukrán katona Csak bántsd. Csak próbáld meg.

Tambovi katona Ahova megy az ember, mindenütt ezen a Natasán marakodnak a katonák. Az embernek még álmában sincs nyugta tőle. Mit csinált ez a lány veletek?

Tatár katona Ismered? Mit tudsz felőle?

Tambovi katona Hála istennek, semmit se tudok semmiféle ápolónővérről. Nem is akarok tudni. Én nem fogok lármázni, hogy a miénk, hogy tambovi lány. Pedig mondják az én földijeim, hogy odavaló. Morsonszkba. Dehát bánom is én.

Ukrán katona A tamboviak közönyösek.

Tambovi katona Ne kötölőzködj velem, hallod-e. Az ember, aki a padon aludt, lelöki magáról a köpenyegét és felül. Ez Zemljanov őrnagy. A katonák elhallgatnak, fokozottabb buzgalommal rendezgetik a holmijukat.

Őrnagy Mi ez az összevissza pattogás? Mi baj, őrvezető elvtárs?

Ivankov Hát... egy kissé összezördültek a katonák, őrnagy elvtárs.

Őrnagy ásít Összezördültek? Reggel óta csendben ülnek, ahogy katonához illik, akik átkelésre várnak, és most egyszer csak kiabálni kezdenek. Mi történt?

Ivankov Vita támadt, őrnagy elvtárs, egy bizonyos ápolónő illetőségét illetőleg.

Őrnagy Melyik ápolónő miatt?

Ivankov Kuzmina Natasát illetőleg, őrnagy elvtárs.

Őrnagy fölkel Aha. Szóval ti is hallottatok felőle?

Ukrán katona Az egész hadsereg róla beszél, őrnagy elvtárs.

Őrnagy Hát mondjátok el. Mit hallottatok róla? Ki fogja elmesélni?

Mogorva katona Ivankov. ő az őrvezető.

Ivankov Röstellem elmondani, őrnagy elvtárs. A mi dolgunk a háború, itt meg valami egészen civil históriáról van szó.

Őrnagy Nono. Nem tesz semmit. Hátha én is tudok nektek mesélni valamit erről a históriáról. Telik az idő, míg a kompot kijavítják.

Ivankov Hát hiszen egyszerű az egész. Szóval van a hadseregben egy ápolónővér, bizonyos Kuzmina Natasa. Kosztromából.

Vidámszemű katona Barnaulból?

Ivankov Már megint? Ha megkérdez az őrnagy elvtárs, akkor majd elmondod, amit gondolsz... Hát te nem ismered a szolgálati szabályzatot?

Vidámszemű katona Bocsánat, őrvezető elvtárs.

Ivankov Van tehát a hadseregben egy ápolónővér, bizonyos Kuzmina Natasa Kosztromából. Földim.

Katonák elégedetlenül zajonganak.

Ivankov Földim. Ez így van. Hát olyan história történt vele, őrnagy elvtárs, hogy dalolni kellene róla... de jelentésben elmondani... egy felettesnek.

Őrnagy Mindegy. Csak jelentse.

Ivankov Megszeretett valakit. Egyszerű, falusi lány volt, félénk kislány. Az az ember meg városból jött. Valahogy elkerült a falujukba, ott lakott a házukban. Nem soká. Aztán megint elutazott. A lány meg beleszeretett, visszavárta, sóvárgott utána. Hát, hiszen melyik asszony nem epekedik a szerelem után, őrnagy elvtárs? Hanem az az ember nem is tudott az ő szerelméről.

Őrnagy Tegyük fel, hogy így volt. Tovább.

Ivankov Kitört a háború. Az a bizonyos lány tudta, hogy a kedvese beáll katonának. Biztosan tudta. Elment gyalog a városba, ötszáz kilométerre, hogy elbúcsúzzon tőle. De már nem lelte ott. Erre elhatározta, hogy megosztja vele a halálos veszedelmet, a katonaélet nehézségeit. Kitanult hát ápolónőnek. És, noha nehéz volt neki, mert kevés iskolát járt, úgy elvégezte a tanfolyamokat, hogy a professzorok csak csóválták a fejüket a bámulattól. Elment aztán a háborúba, de esztendő telt, csak nem találja az emberét. Mindenkit megkérdezett felőle. Hiába, mintha csak a föld nyelte volna el. No, mi meg azon vitatkozunk, hová való ez a Natasa. Mindegyik katona, de minden ok és jogcím nélkül azt állítja, hogy az ő földije.

Őrnagy Miért?

Ivankov Mert mind ezt szeretné, mindnek jólesne.

Őrnagy Hogyhogy jólesne? A katonák hallgatnak. No, hát mit titkolództok? Talán nem tudjátok?

Vidámszemű katona Derék lány. Nem egykönnyen találni párját. Mindenki szeret vele dicsekedni, hogy az ő falujából valósi.

Ukrán katona Minden katona olyan, mint a kisgyerek. Hisz a mesében és örül neki.

Tambovi katona Én már azt mondom, nem mese, hanem színtiszta igazság. Tudom én, nem is hazudtak az én földijeim, mikor megmondták, hogy ez a lány Tambovba való. A mi tambovi nőink bátrak, komolyak, az idők végtelenségéig hűek.

Ukrán katona Hadd mondjam meg, őrnagy elvtárs.

Őrnagy Mondjad csak, mondjad.

Ukrán katona Az őrvezető elvtárs nem egészen úgy mondta el, ahogy van. A lány a mi Csernogorunkba való, Gremjacsa falvába.

Tatár katona felháborodva cuppog, csóválja a fejet.

Ukrán katona Az az ember otthagyta, kinevette, de a lány olyan igen jólelkű teremtés, megbocsátott neki és most keresi, mert meg akarja neki mondani, hogy megbocsátott. Le akarja venni a bűnt a szíviről. Mer a háborúban nagyon szenved ám az, aki a civil életben vétett a lelkiösmérete ellen. Mer a harcba olyan tiszta lelkiösmérettel kell indulni, mint a patyolat.

Lenszőke katona Ez már igaz. A harc nem tűri a rossz embert.

Őrnagy így volt, minden így volt és mégis másképpen.

Ivankov Hát hogy volt, őrnagy elvtárs?

Őrnagy Mindjárt elmondom. A katonák közelebb húzódnak az asztalhoz. Öreg révész jön, leül az őrnaggyal szemben, ő is cigarettát sodor.

Őrnagy Mi újság, apó? Mi van a komppal?

Öreg Mi vóna? Tudhatod. Elszakadt a kötél. Rohadt kötél veszedelem. Minálunk békés időkben egy nap, ha egy taligát viszek át a folyamon, most meg, nézd csak: egész hadsereget. Hogy bírná azt ki a kötél?

Őrnagy Dehát mikor lesz már kész a javítás?

Öreg Fonják. Fonják az asszonyok a faluban. Mindenben nagy mesterek a mi asszonyaink.

Őrnagy Észak leányai. Úgy verik a kötelet, mint a csipkét.

Öreg Híres csipkeverők. A mán igaz. Az én leányomnak nem volt párja a csipkeverésben az egész környéken. Még a moszkvai kiállításra is elküldték. Szép lány volt az én lányom, gyönyörű.

Őrnagy Mi lett vele?

Öreg Nem tudom. Valahol messzi járhat. Elhallgat. Rútul viselkedett, fiam, irgalmatlanul rútul.

Őrnagy Miért?

Öreg Megzavarta egy rossz ember. Engedelmes, csöndes lány volt. Le nem vette az a két csillag szemét a csipkéről, ha meg feltekintett egyszer csak, mintha kigyulladt volna a ház, olyan fényesség lesz. Mindenki csak azt mondta: szigorú vagyok hozzá, szigorú. De, ládd-é, nem használt a szigorúságom a női szív ellen.

Őrnagy Mondd csak el, apó, mondd csak. Barátaid vagyunk. Nem nevetünk ki.

Öreg Csúfság is vóna effélén nevetni. Elmondhatom éppen. Hiszen mindenkitől megkérdem én, nem látta-é valamerre? Keresem, keresem, nem vesztem el a reményt. Hát te, nem találkoztál vele véletlenül?

Őrnagy Ki tudja, hátha. Hogy hívják?

Öreg Egyszerű a neve: Natalja Petrovna Kuzmina. A katonák közt mozgás támad, összenéznek, az öregre bámulnak. Az őrnagy megdöbben. Falnak támaszkodik és figyelmesen nézi az öreget.

Őrnagy Kuzmina Natalja a te lányod?

Öreg Talán találkoztál vele?

Őrnagy Nem, nem találkoztam. De hallani hallottam felőle.

Öreg felindultan Mit hallottál? Az őrnagy hallgat. A megdöbbent katonák is hallgatnak. Ne higgy mindenféle híreszteléseknek. Az ember olyan: akár pipázik, akár iszik, akár a száját jártatja, mindegy neki. Ha valakiről tudni akarod az igazságot, apját, anyját kérdezd felőle. Csak ők tudják. Elhallgat. Katonák feszülten figyelnek az öregre. Becsapta egy városi ember. Festő. Leningrádi. Esztendővel a háború előtt jött hozzánk, a mi erdőnkbe. Képet festeni. Mer gyönyörű ám a mi vidékünk. Rét, bozót, dalos erdő... Illatos ám nyáron nálunk a levegő. Úgy, úgy... Még akkor nem voltam révész. A faluban laktam, a magam házában. Hogy megérkezett, szállást vett a tanítónál, aztán kijárt az erdőbe, festeni, vadászni. Magam is vadász vagyok. Megyünk együtt egyszer, hát az ördög zavart meg, vagy mi, egy muslica a szemembe repült, nyulat akartam lőni és megsebesítettem ezt a festőt. Majd meghaltam ijedtemben. No, de a sebről kiderült, hogy nem olyan veszedelmes, nem olyan, mint a ti hadi sebesüléseitek. Feküdt egy darabig a tanítónál. Én meg magam küldtem hozzá Natasát, hogy ápolja. Szigorúan megparancsoltam, hogy gyógyítsa meg. Én vagyok a hibás, jóvá is kell tennem... Úgy ápolta, meg is gyógyította, de ő maga egyre soványabb lett, már olyan vékonyka volt, mint egy fűszál. Éjszakákat átvirrasztott. A festő meggyógyult, készülődött haza, Leningrádba. No, és aztán fiam, akkor csapta be a lányomat. Odajön hozzánk egy szép nap, ajándékot is hoz Natasának. Mintha csak megköszönné a szíves ápolást, de ismerjük mink az ilyen furfangot, tudjuk mi az ősi szokás.

Őrnagy Miféle szokás?

Öreg Szigorú, ősi szokás ez, fiam, ha valaki egy lányt feleségül akar venni, elmegy hozzá látogatóba, és ajándékot visz neki. Ha a lány az ajándékot elfogadja, azzal beleegyezik és már a legény menyasszonya is lett.

Vidámszemű katona És aztán?

Öreg Aztán? Az én Natasám elfogadta az ajándékot. Másnap az meg elutazott Leningrádba. Azt gondoltuk, nem ment el örökre, majd csak visszajön hamarosan, akkor megüljük a lakodalmat. Vártuk. Natasa úgy várta, hogy az embernek megesett a szíve láttán. Elmúlt az ősz, eltelt a tél, semmi. Szörnyű volt még gondolnom is arra, hogy megcsalta szegényt, csak nevet őrajta. De nem szóltam. Csak nyáron mondtam neki: „Becsapott az téged. Ne gondolj rá, ne epekedj utána”. Natasa csak hallgatott. Aztán egy reggel felkelek – két nappal a háború kitörése előtt – hát látom, Natasa nincs. Elment. Elment Leningrádba gyalog, ötszáz verszta erdőn, mocsáron át, úttalan utakon. Hát azóta nyoma veszett. Mindenkit kérdezek, nem látta-é valamerre. Mindenki azt feleli: hogyne, hallotta, van egy ilyen nővér, aki rossz társát kutatja, végig a világon, tud erről, fecsegi ezt minden katona, de látni senki se látta.

Őrnagy Én se láttam. Dehát én azt hiszem, öregem, igazságtalanul rágalmazod azt az embert. Nem csalta az meg a te lányodat.

Öreg Nem csalta meg?

Ivankov Nem hát. Meg akarta köszönni a szívességet, ajándékot vitt neki. Nem ismerte a ti ősi szokásotokat. Honnan ismerte volna. Nem tudhatta.

Lenszőke katona Persze, hogy nem tudhatta. Ok nélkül szidod azt az embert, öregapám.

Őrnagy Nem ez a lényeg, fiúk. Sokféle szokás van. Itt csak a csodálatos nagy szerelem fontos. Nagyszerű lányod van, apó.

Öreg Ne nevessetek. Szégyent hozott rám. Az ilyen ősz, öreg embernek keservesebb a szégyen, mint a fiatalnak.

Öreg Szégyent hozott rád. Megbolondultál? A lányodat hamarosan az egész hadsereg nótába veszi, minden katona a szívébe zárta, a nagy fájdalmas szerelméért és te szégyent emlegetsz. Tudatlan ember vagy te. Hetven évet értél meg, de nem ismered a gyöngédséget, nem látod az ember lelkét.

Mogorva katona Kegyetlen vagy haragodban, bátyám, nincs igazad. Más büszke lenne egy ilyen lányra. Te meg, apó, morogsz itt értelem nélkül.

Tambovi Nem érti a fiatalok életét.

Tatár Nevetséges. Én ilyen lányért kész volnék akármire. Tűzbe, vízbe mennék érte.

Öreg Megköszönöm a tanácsot meg az érdeklődést. De én már csak a magam törvénye szerint élek. Úgy éltek az apáim, nagyapáim. Ez az én dolgom. Az a lány megszökött, titokban, szó nélkül – többé nem lányom. Nem szeretem, nem adom rá áldásom. És nem bocsátok meg neki. Soha az életben.

Őrnagy Te dolgod, természetesen. Mind elhallgatnak.

Mogorva katona Hanem akkor meg neked, öreg, nem bocsát meg a nép hadserege... Soha az életben... Öreg feláll, dühösen néz a mogorva katonára. Lassan a mogorva katona is felemelkedik. Az őrnagy az asztalra, csap a tenyerével. Ivankov az öreg és a mogorva katona közé áll. Erre ez kellemetlenül leül.

Mogorva katona Leszámolnék veled. De a szolgálati szabályzat nem engedi...

Öreg kimegy, haragosan becsapja az ajtót. A színpad elsötétedik.

II. kép

Ugyanaz a szín. Alkonyat. Kint zúg a szél. A katonák esznek. Az őrnagy valamit ír az asztalnál. A szél csapkodja az ablakot. Ivankov bezárja.

Ivankov A szél erősödik. Egész fekete a folyó, hogy hullámzik. Itt rekedtünk, őrnagy elvtárs.

Őrnagy Éjszakára átkelünk.

Ukrán Nagyszerű időjárás van errefelé. Csak úgy kavarog, minden kevereg. Egy nap húszszor változik az idő, hol süt a nap, hol esik az eső, hol meleg van, hol bömböl a szél. Furcsa időjárás. A külső ajtó nyílik, megjelenik egy fiatal, félénk lány: Kuzmina Natasa. Leveszi a sapkáját. Vörhenyes szőke hajfonata koszorúba van tűzve a fején. Pillanatra megáll, körülnéz a házban.

Natasa Jó napot kívánok!

Őrnagy felemeli a fejét Jó napot nővér! Szintén a másik partra készül?

Natasa Igen, a túlsó partra. Nincs révész?

Őrnagy Révész van, csak komp nincs, elszakadt a kötél. Reggel óta javítják. Azóta itt ülünk...

Natasa Ladik sincs?

Őrnagy Van egy ócska csónak. De ilyen időben azon nem lehet átkelni.

Natasa odamegy az asztalhoz, leül, megigazítja a haját Mindegy. Sietek. Itt nőttem fel ennél a folyónál, nem félek tőle.

Őrnagy figyelmesen nézi a lányt Maga ide való? Észak lánya?

Natasa Igen. Katonák felfigyelnek, Natasára néznek.

Őrnagy Úgy-úgy. Talán bizony a szomszéd faluba való?

Natasa Igen, ebbe a faluba. Talán ismer engem?

Őrnagy Nem, nem. Azt hiszem, még nem találkoztunk.

Natasa Mondja kérem...

Őrnagy Tessék.

Natasa Nem találkozott a fronton Basilov Nyikolaj főhadnaggyal?

Őrnagy mosolyog Nem, nem találkoztam. De a neve ismerős. Véletlenül nem festőművész? Nem leningrádi?

Natasa örömmel De igen, festő.

Őrnagy feláll örülök, hogy megismerkedtünk. Zemljanov őrnagy. Nagyon örülök, hogy megismerhettem és nagyon sajnálom, hogy nem tudom, hol tartózkodik Basilov főhadnagy, őt nem ismerem, de a képeit igen. Nagy művész. Rokona?

Natasa Nem.

Őrnagy Úgy, Kuzmina elvtársnő. Sokért nem adnám, ha megkereshetném magának. Sokért.

Natasa feláll, elpirul, élénken nézi az őrnagyot Tudja?

Őrnagy Tudom.

Natasa Honnan?

Őrnagy a katonákra mutat Tőlük. A katonák zavartan mosolyognak.

Őrnagy Az egész világot bejárják a hírek. Hát, fiúk, vendégeljük meg a mi nővérkénket. Biztosan elfáradt az úton.

Natasa Dehogy is. Köszönöm. Hol van a révész? Át kell kelnem.

Őrnagy Van még ideje. Egy kis teát kellene szerezni, fiúk.

Vidámszemű katona Egy pillanat alatt itt lesz. Kirohan. A katonák kotorászni kezdenek a zsákjaikban, kenyeret, kolbászt, vesznek elő. Az Őrnagy egy doboz konzervet ad, a tatár rögtön kinyitja késével, Ivankov megterít. Mogorva katona cukrot vesz elő, és az asztalra teszi. Natasa megdöbbenve nézi a buzgó igyekezetet. Zavartan mosolyog.

Őrnagy halkan Ivankovhoz Hol a révész?

Ivankov Biztosan a parton. Miért, őrnagy elvtárs?

Őrnagy Nem szükséges, hogy találkozzanak.

Ivankov halkan A fiúk visszatartják.

Őrnagy No, nem, nem kell. Vidámszemű katona hozza a forró vizet, ukrán katona kenyeret szel, lenszőke katona körülkutat a kunyhóba, valahonnan elővesz egy tiszta kendőt, és az asztalra teríti.

Felkiáltások No, csak frissebben mozogj. Ez aztán a kétszersült, ilyet még nem látott a nővérke. Neked volt cukorkád, hova lett? Megsavanyodott a zsebemben, őrvezető elvtárs. Ide vele, ide vele, nem számít...

Add a bögrét.

Őrnagy mosolyogva nézi a katonákat, Natasához Várták magát. Sürögnek-forognak... Nincs a mi katonáinknál jobb ember a világon. Szeretik ezek magát már régen, hírből. Maga nagyon boldog nő, Kuzmina elvtársnő.

Natasa Boldog? Nem tudom... Sokat szenvedtem, de a boldogsággal még nem találkoztam.

Őrnagy Majd találkozik.

Natasa Kivel?

Őrnagy A boldogsággal. Higgyen nekem. Régi harci parancsnok vagyok. Két dologra tanított meg a háború: biztosan üss és biztosat szólj! Az Öreg révész megjelenik az ajtóban. Mind ránéznek, elhallgatnak.

Öreg Natalja. Te vagy az?

Natasa feláll, odamegy az öreghez Bocsáss meg nekem, apukám. Nem vártam, hogy itt találkozom veled, ebben a füstös révészkunyhóban.

Öreg Jól van. Nem vártad, hogy találkozol, de találkoztál. Váratlanul utadba akadtam, így van ez. Megbocsáss a zavarásért. Nem tetszik neked apáddal találkozni sehol sem. Bujkálni előle könnyebb, mi? Nem bocsátok meg. Bocsásson meg neked a világ, a csaló vőlegényed, de az én bocsánatomat ne kérd és ne várd.

Natasa Mit vétettem? Nem tudod, milyen nagy bánatom van?

Öreg Tudom. Egész világ tudja. Minden katona tudja. Az egész világot telekürtölted a bánatoddal meg a szégyeneddel.

Natasa Apuska.

Öreg Nem ismerem ezt a nevet. Apuska volt, de már nincs.

Natasa felindultan az ajtóhoz megy. A küszöbön visszafordul, és szigorú hangon kérdi Hol az evező?

Öreg Minek neked az evező?

Natasa Át akarok evezni a túlsó partra.

Öreg Mért?

Natasa Teljesíteni a kötelességem.

Öreg Ott az evező. A sarokban álló evezőre mutat. Eredj. Isten hírivel, ott a csónak.

Natasa fogja az evezőt és kimegy. Mind dermedten ülnek.

Tatár az ablakhoz ugrik Elindult. Belefullad, őrnagy elvtárs.

Őrnagy feláll, odamegy az öreghez, megragadja a vállát. Van még egy ladik?

ÖREG rekedten Nincs. Csak ez az egy ócska csónakom van.

Őrnagy Hát tudod, öreg... Téged agyonlőni is kevés. Kinéz az ablakon. Micsoda lány. Nézd, hogy evez. Nem fog ez befúlni. Hej, te... Öreg lehorgasztott fővel áll.

Katonák kiszaladnak. Izgatott kiabálásuk behallatszik. A bója felé sodorja az ár! Mekkora hullámverés! Elborítja! Felborítja!

Öreg megragadja az őrnagy kezét, rekedten suttogja Nincs hangom. Menj, kiálts neki, hogy a bója felett tartson. Arra alább örvény van. Felborul a bójánál. őrnagy pillanatig nézi az öreget, aztán az ajtóhoz siet. A küszöbön a szanitéccel találkozik, aki sápadt sebesültet vezet, kimegy.

Hangok az ablak mögül A bója fölé! Tartson a bója fölött! A bója fölé! A kunyhóban csak az öreg, a sebesült és a szanitéc maradt. Leülteti a sebesültet a szalmára, a kunyhó sarkában.

Szanitéc Gyorsan át kell vinni a sebesültet. Hé öreg, hallod, át kell vinni, nagyon sürgős.

Öreg kinéz az ablakon. Hej, Natasa. Olyan a karod, mint apádé.

Szanitéc ráncigálja a karját Nem hallod, öreg, Basilov főhadnagy rosszul van. Útközben nagyon összerázódott, egész átázott a kötése. Nincs itt egy orvos vagy egy ápolónő?

Öreg szinte nem is hallja, még mindig kinéz, az ablakon Nincs. Mindjárt kijavítják a kompot, akkor átviszem. Az őrnagy és a katonák visszajönnek a kunyhóba. Izgatottak.

Öreg Már csendesebb vízre ért.

Őrnagy Meddig kell még várni? Kérdezd meg, mi van azzal a kötéllel. Az öreg szó nélkül elmegy.

Őrnagy a szanitéchez Kit hozott?

Szanitéc Egy főhadnagyot. Megsebesült a mellén, őrnagy elvtárs. Úttalan, erdei utakon jöttünk, csupa gyökér meg gyökér. Nagyon összerázták. Átvérzett a kötés és nincs a közelben se orvos, se ápolónő.

Őrnagy Egy kicsit elkéstél. Éppen most volt itt egy nővér, most ment el. Pedig milyen nevezetes nővér volt itt. Aki a kedvesét keresi, hallottál már róla?

Szanitéc Hogyne hallottam volna. Ismert történet.

Sebesült őrnagy elvtárs.

Őrnagy odamegy hozzá, fölé hajlik Legyen türelemmel. Nekem csak egy saját elsősegély csomagom van. Megpróbálom bekötözni, talán akkor könnyebben lesz.

Sebesült Köszönöm, őrnagy elvtárs. őrnagy előveszi a kötszert és a szanitéc segítségével kötözni kezdi a sebesültet.

Sebesült Üldöz a balszerencse, őrnagy elvtárs.

Őrnagy Semmi baj. Majd begyógyul. Csontot nem ért a golyó.

Sebesült Á, nem arra gondolok... Tudja, egy nővért említett az előbb. Én is hallottam már róla. A katonáktól. Meg voltam felőle győződve, hogy ez csak legenda, népmese. Egyike azoknak a gyönyörű regéknek, melyek megkönnyítik az életet. Figyelemmel követtem, amint nőtt a legenda, ahogy minden katona hozzátett valamit, hogy beborította a nép költészete. Mi magyarázza, hogy ez a mese a leányról, aki elvesztett kedvesét keresi, annyira tetszik a katonáknak?

Őrnagy Nekem is tetszik, én is szeretem. Tudja, a hátországban, mindenkinek van otthagyott kedvese. Mindenkit arra emlékeztet ez a történet. És a lelke mélyén mindenki irigyli azt az embert, akit ez a lány keres.

Sebesült Igen. Én is irigylem. Nagyon irigylem. Egyeseknek szerencséjük lehet. Nekem ez nem jutott osztályrészül. Házasságom nem sikerült, csavarogtam egész életemben – nagyszerű lányokkal találkoztam, de csak futtában.

Őrnagy Ne mozogjon. Á, kedves barátom, maga már egyszer megsebesült. Jó nagy sebhely van a mellén.

Sebesült Ez már régi, még a háború előtt kaptam. Egy öreg véletlenül belém repített egy töltésnyi serétet.

Őrnagy Üljön nyugodtan. No, így. Most könnyebb?

Sebesült Sokkal. Most már akár egész éjjel elfekszem. Gyönyörű ez a vidék.

Őrnagy Nagyon szép.

Sebesült Nem hittem hogy ide vet a háború. Micsoda erdők, mint az óceán. És a folyók, a falvak. Szeretem északot.

Ivankov Jelenthetek, őrnagy elvtárs?

Őrnagy Jelentsen.

Ivankov A mi nővérkénk átkelt a folyón. Tessék nézni, már ott van a homokos parton.

Őrnagy Remek.

Öreg jön Egy óra múlva kész lesznek a kötélveréssel. Ha éccakára lecsendesedik az idő, átviszem a kötelet a katonákkal a túlsó partra, megerősítjük és elindítjuk a kompot. Szünet. Az én Nataljám átért. Látta?

Sebesült felemelkedik Pjotr Arhipics. Te vagy az?

Öreg hátrafordul, a sebesültre bámul, egyet lép. Hát te hogy kerültél ide, Nyikoláj? Megsebesültél? Uram segíts. Igazán te vagy? Őrnagyhoz. ő az. ő, parancsnok elvtárs. ő. Van neked lelkiismereted, Nyikoláj? Nincs, az nincs. Mit csináltál Natasával?

Sebesült Natasával? Mi történt? Nem értem, Pjotr Arhipics.

Öreg Nem érted? Nem tudod? Te nem tudod, hogy megszökött hazulról és az egész világon, végig az egész fronton téged keres? Hallhattad ezerszer. Mindenki erről beszél. Csak te nem tudsz semmit.

Sebesült lassan, nehézkesen Szóval engem keres, Pjotr Arhipics? Hol van? Hol? Meg kell keresni.

Öreg Fel tudsz ülni? Ülj fel. Megmutatom neked. A sebesült nehézkesen felül, a katonák segítenek neki, megtámasztják.

Öreg Nohát, odanézz, a túlsó partra. Látod ezt a foltot a füzesben? Látod a füzest a szirten? Ott megy egy nő. ő az.

Tatár váratlanul felkiált Vissza kell hívni. A sebesült eszméletét vesztve ledől a szalmára.

Katonák kiszaladnak a kunyhóból. Hallatszik elnyújtott kiáltásuk. Hó-ha! Hó-ha, nővér. Hó-ha!

Őrnagy élesztgetni próbálja a sebesültet Semmim sincs, Basilov elvtárs. Basilov elvtárs. Tanácstalanul körülnéz. Ördög vigye, hogy segítsek rajta? Katonák visszajönnek.

Ivankov Nem hallja. Szembe fúj a szél a túlsó partról. Odament a pásztorokhoz, a tűzhöz. Megszáradni. Nem lehet visszahívni.

Őrnagy Ördög vigye, de rosszul sikerült ez.

Tambovi katona széles mosolyra ragyog az arca. Leül a földre, kezdi lehúzni a csizmáját, szinte kiált Még hogy nem lehet visszahívni. Tamboviak volnánk, ha nem is volgaiak, de úszni mi is tudunk. Leveti a zubbonyát. Ilyen esetben ne tegyünk meg mindent? Egész életemben szégyellném magam. Kiszalad.

Őrnagy Átúszik?

Ukrán Nézd a bolondot. Ez átúszik.

Öreg Derék ember. Parancsnok elvtárs, bocsáss meg nekem, vén szamárnak. Meghajlik az Őrnagy előtt. És te se haragudj rám, Nyikolaj. Igaztalanul ítéltelek el. A sebesült nem felel, csak halkan sóhajt. Natasát is ok nélkül bántottam. Köszönöm, katonák, hogy tanácsot adtatok, köszönöm, hogy szeretitek.

Ivankov Nekünk ne köszöngess. Imádkozz az istenedhez, hogy ez a tambovi fiú átérjen és visszahozza. Mind az ablakban állnak és tekintetükkel követik az úszót.

Őrnagy Nem szépen úszik, de jól.

Mogorva katona Dehogy fullad ez be. Összeharapja a fogát és neki, mint a rohamban. Vas legény. A szín elsötétül.

III. kép

Ugyanaz a kunyhó. A katonák szétszélednek. Beszalad Natasa, a sebesülthöz siet, mellé térdel. A tambovi katonáról csöpög a víz. Vidáman megáll a sarokban.

Őrnagy No, fiúk, gyerünk ki, gyújtsunk rá. Katonák gyorsan kimennek. A tambovi viszi magával a csizmáját, zubbonyát, az őrnagy mögötte megy ki.

Öreg Nohát, maradjatok magatokba, Natasa. Jól van. Majd aztán nemsokára visszajövök. Kimegy.

Natasa átöleli a sebesült vállát, sír és nevet. Két éve várom. Kerestem, kutattam... Milyen sovány lett, drágám, kedvesem. Megpattan a szívem az örömtől. Amerre jártam, akit csak ápoltam, mindig magára gondoltam, csak rád, én édes, kedvesem... Sebesült megfogja Natasa mindkét kezét és némán ajkához emeli.

Függöny