Művelődés

SZEREPLŐK

Potyka

Potykáné

Diák

Borbála

Áron

Potykáné termetes fúria. Örökké zsémbeskedő, zsugori, de módfelett ostoba nőszemély. Csípőre tett kézzel rendelkezik, marja, gyötri a cselédeket. Mit állsz itt, tátott szájú? Megmondtam: fuss a pékhez, a hét fonott kalácsot süsse meg! Ne ám pirosra, mint a malacot! Gyengén csak, rózsaszínűre! Mit mondsz neki?

Borbála Hogy gyengén süsse meg.

Potykáné Mit gyengén?

Borbála A hét fonott kalácsot.

Potykáné Kín szót venni tőled. Egyik kezedben elfér két szakajtó. Másikkal nyalábold át az ázott fűzfavesszőt, amelyet a néném kért a minap. Vidd hozzá, s ezt mondd: asszonyom üzent, hogy adjon kis porpaprikát, majd holnap visszaadja! Mit mondsz neki?

Borbála Kis porpaprikát adjon kölcsönbe, holnap visszavisszük...

Potykáné Mi az, hogy kis? Ha te nénémtől kis paprikát kérsz, nem ád egy fél dekát! Ne mondd, hogy kis! Siess!

Borbála Igenis. Fut kifelé, de az ajtóban összeütközik a diákkal. Ijedten félreáll, s mikor az belépett, kifut zavartan.

Diák Adj isten, néném! Az Úr békessége szállja meg a házat!

Potykáné Ráfér a házra egy kis békesség! Kit keres az ifiúr?

Diák A ház gazdaasszonyát.

Potykáné kihúzza magát s megigazítja kendőjét Az én vagyok.

Diák Nagy utat tettem, fél világ van már mögöttem... Úgy ismer Afganisztán, mint kémény a gólyát. Jártam Párizsban, Törökország mélyén... a híres Hekuba együtt cammogott velem. Én a föld minden paradicsomát ismerem...

Potykáné Paradicsomát?

Diák És más mindenét is. Nézze: a csizmám porában őrzöm a nyomát.

Potykáné izgatottan Úgy mondta az ifiúr, hogy... megjárta paradicsomunkat...

Diák Hm... ha azt mondottam, úgy is van.

Potykáné gyorsan hellyel kínálja a diákot Csücsüljön le itt. Így... puha. Mondja gyorsan, ifiúr, nem látta ott a férjemet?

Diák mintha, nagyot hallana Nem értem, ténsasszonyom!

Potykáné kiabál A paradicsomban... nem látta elholt férjemet?

Diák m. f. Ó, szörnyűség! A gyomrom úgy korog, hogy nem értem tőle egy szavát sem!

Potykáné Korog? Ha éhes, ennivalót hozok! Helyezze kényelembe tagjait, csak egyet fordulok, hogy kosztot szerezzek. Megterítek rögvest, uram! El a kamra felé.

Diák elnyújtózik s vigyorog Ez már teszi! Feláll, a falon lógó tükörhöz lép s nézi magát benne. Uram, üdvözlöm önt a butaság hajlékában! Csak óvatosan, Burgundi koma! Itt jóllakhatsz és elmulathatsz... ha eszeddel élsz! Nevet s visszaül.

Borbála be, hóna alatt két szakajtó, másik kezében áztatott fűzfavessző Az asszonyomat nem látta?

Diák Majd jönni fog. Most sürög-forog, mert kedves vendége van. Feláll s Borbálához megy, meg akarja csípni az arcát. Te itt szolgálsz, galambom?

Borbála elugrik a bizalmas mozdulat elől Velem kínálták meg az ifiúrt?

Diák Jóságos házban mindent asztalra raknak.

Borbála Jóságos ház? Huh... Rám meg ne lessen, tisztelt ifiúr! Bárhogy vásik a foga, engem nem lát asztalán... soha!

Diák Tréfáltam, no. Meséld el, hogy megy itt a dolgod?

Borbála Mint partra vetett potykának. Elmennék innét szívesen, de annyi pénzem sincs, hogy szekérre üljek...

Diák Hát a szolgálat bére?

Borbála Azt mondja a gazdaasszonyom, hogy férjhez menésemig vigyáz rá. De ez sem valóság. Mennék én férjhez, s nem hagynak, mert kissorú cseléd az is. Úgy mondja asszonyom, hogy jobbat kíván nekem. Pityereg. Nincs itten szavam semmihez! A szívem dolga sem az én ügyem.

Diák Hány pénzzel tartozik neked?

Borbála Két esztendeje szolgálok neki, és egy hónapra jár vagy három pénz. De nem kaptam még kócfésűre sem.

Diák Hát ennyi együtt, zacskó pénz, bizony. No, majd én szépen elmondom asszonyodnak, mit kérsz, tán nékem, kedvemért kiadja.

Borbála Magának? Végigméri, aztán nagyot kacag. Ugyan, kit tiszteljek az úrban?

Diák sértődöttet játszik, de nem az Bennem? Az országút hercegét!... Éhenkopp Árpádnak hívjál, de – mint minden nagy úrnak – nékem is több nevet adott a végzet, hát mondhatod: nagyságos Útszéli uram! Vagy: báró Mezítláb János! Lám: most én terítek! Válassz, mily néven szólítasz! No, csibém!

Borbála mulat a diákon Elég, hogy János úrfi. Tudom, hogy minden szava lódít, de nem haragszom. Ebben a szomorú házban elkelne egy ilyen. Ha tallér van a zsebe mélyén, most varrja be, hogy ki ne lopják! El.

Diák utánanéz Hogy tud csiripelni!

Potykáné egy tálcán kolbászt hoz be, bort és kenyeret Semmiből sem sokat Egyék-igyék, csak meg ne rontsa gyomrát! Folytassa aztán, mit látott a paradicsomban.

Diák  gyorsan enni kezd, iszik rá, s közben beszél Kezd visszatérni belém a földi élet. Ahá!... Már hallok is.

Potykáné rácsap Akkor most mondja el: nem látta elhunyt férjemet abban a paradicsomban?

Diák eszik Sok ott a lélek.

Potykáné Egyforma mind?

Diák No nem. Úgy mások, mint lent a földön is.

Potykáné Sáfár Ivánnak hívták. Esztendeje, hogy elhalálozott.

Diák Ha tudnám, hogy kalapja bokrétája zöld, vagy hogy arcán egy forradást visel... megmondhatnám, hogy láttam-e. De így! ...

Potykáné Az arcán semmi jel sincs, nyár volt, hajadonfőtt temettem el. De van jegye! Vállára kendőt csavartam, kissé lyuggatottat, mert féltem: ha másikat teszek, eltépik a koporsószegek. Gyönge munka volt a szemfödő!

Diák Aztán mi volt még?

Potykáné zavartan Aztán?... Oldaldeszkák, alsó-felső lécek... No és a föld.

Diák Másként pucéran?

Potykáné Ki látja ott szegényt?... Így gondoltam, de látom, bután gondoltam. Bár jobb volt neki ingetlenül, mert nyár volt nagyon: kik itt maradtunk, árnyékban is megsültünk szinte!

Diák Úgy... Hm.

Potykáné Látta?

Diák Dereng, hogy elment előttem egyszer, ő az. Mezítláb jár a fellegek között, nadrág sincs rajta, inget sem hord... Mindössze az a rongya van, amiben eltemették. ő persze, ő, mert kendője csupa lyuk. Fázik szegény és szájtátva nézi: mint zabál a többi, dicső Szent Péter asztalánál. Alamizsnából él, szegény ördögnek hívják s megvetik.

Potykáné szörnyülködve, sírdogálva Mint a kódisok. Ó, mit tettem véled, jó Iván!... Egy rossz petákod sincs!... Ó, istenem!

Diák Mért nem tett melléje némi pénzt?

Potykáné sírva Szívesen teliszórtam volna drága testit arannyal is, én nem sajnáltam tőle! De mit tegyek, ha kendőnek zsebje sincs? Széthullott volna, még itt a földön! Haj, ha ismét arra lenne útja... ifiúr! De megkövetném a megboldogultat! Nem jár többé a paradicsom felé?

Diák Vasárnap kéne odaérnem. Lehet, hogy még ma arra indulok.

Potykáné boldogan Nem fordult el tőlem az isten! Hétszer imádkozom kegyelmedért, ifiúr, ha elvisz neki egy csomagocskát!

Diák Kend jót tett énvelem, rám bízhat mindent, üdvösségit is! Rámoljon össze gazdag csomagot. Sáfár úr megérdemel egy potrohos batyut! Az égbe menő kacatnak súlya nincs. Csak rakja meg! Púpozza!

Potykáné Micsoda lélek! Rögvest összecsókolom! Látszik, hogy mennyet járt az úr! A szaga is bárányfelleges!

Diák Nem szólok más dolgába általában, csak ha szívem szerinti ember. Magának elmondom, szülém: én röstellem a maga urát!

Potykáné Szűzanyám, minek?

Diák Mert mezítelen és férfiként asszonykendőt visel. Azt is csak vállán, mint a stólát. Egyébként két tenyérrel takarja magát, mint a föstményeken a pucér asszonyok.

Potykáné Ha elvinné neki, ruhát is küldenék. Áradozva. Meg ne szakadjon alatta szent ifiúr! Megyek és batyut kötök neki. Lesz benne sonka, két cipó, fonott kalács, most lesz kész éppen, hozza majd a lány. Kolbászt rakok neki, egy fertály oldalast, és mást is. Vasalt ing, kabát meg pantalló fog majd az égbe menni. Kedves bicskáját lajbijába rejtem: hogy fog örülni majd szegény!

Diák Azt se felejtse: gyötri a fillértelenség!

Potykáné áhítattal Mindent tud! Látom, jól szétnézett a paradicsomban! Bizalmasan meglegyinti a diák arcát. Kedveském, vallja be: angyal maga! Ha kabátja alá kutatnék: szárnyat találnék ott, úgy éljek. Még a lehelete is tömjénillatú! Elsiet.

Diák Áldott ostobaság! Sose hittem a hasznát.

Borbála jön, üres kézzel Maga még most is itt van ifiúr? Ilyen soká vendég nem ült még asztalunknál.

Diák Segítsél verebecském! Ismét azt mondtad, zsugori házban szolgálsz, én meg azt tapasztalom, hogy jóságos özvegy a gazdasszonyod! Hogy fér ez egybe?

Borbála Nem özvegy ez! Új férjet nyű már! Az elsőt ő vitte a halálba, meglopta, marta, szidta!

Diák Most porát is áldja!

Borbála nevet Áldja, hogy elhalálozott. Vagy tán a lelkiismeret kínozza rossz szívét. S mert fél a túlvilágtól! Bigott az ördögadta! Ingében négy kereszt lötyög, korcában rózsafüzér őrzi! Oltárt épített éjjeli szekrényében, s esténként eléje térdel, fürdik a szenteltvízben, mint veréb a porban. Hajnalban kiordít az ágyból, még kócosan, hogy „Szentjit az anyádnak! Rossebb! Cudar, te ringyó”, aztán keresztet vet, mondván: „Uram bocsáss meg”. Ilyen asszony ez.

Diák Mégsem láttam sandán a ház úrnőjét. Ostobaság a gonoszság szálláscsinálója! No, nincs időm: figyelj hát tubarózsám! Akarsz-e itt hagyni csapot-papot, hogy szeretőddel eliszkoljatok?

Borbála Más vágyam sincs.

Diák Mást most ne kérdezz: fertály óra múlva legyetek ott a falu szélinél, a kőkeresztnél, ott, hol két út megy szerte. Egyik az erdő felé, másik meg fel a dombnak. Úgy készülj fel, hogy vissza sem jössz ide. Ott megkapod a béredet.

Borbála boldogan De ifiúr!... A...

Diák Nincs most időm! Eridj, hogy együtt meg ne lássanak.

Borbála Az én batyumat könnyű egybekötni. Nem tudom, mi lesz ebből, de még a hír is jól esett! Ni, a nap besüt a házba! Kinek a védőszentje kend, Mezítláb János úr?

Diák Ágrólszakadtaké. Eridj.

Borbála Megcsókolom ezért. Hozzáfut, s gyorsan homlokon csókolja. De forró feje van! Elfut nevetve.

Diák  megfogja a fejét Nem tudja, hogy ő forralta fel.

Potykáné hatalmas kék kendőbe kötötte a holmit, azt cipeli be Itt van, e. Adja át első uramnak, osztán mondja meg neki: Mariska jó! Mariska őtet szereti. Van egy ura... Szipog egy tetves, zsugori, haszontalan és élhetetlen! Hatvan hold földjén végighasal, mint ház előtt az eb, és durva, mint a pokróc, borissza, vén, kehes! Mondja meg: Mariska megőrzi a házát, szívét is tisztán tartja... Mondja meg: Mariska...

Diák A szószólást csak bízza rám, asszonyság. Jószívűségéről verset mondok a paradicsomban. Sáfár úr sírni fog miatta, s megcsókol engem, mert hűséges asszonyától hoztam híreket. Akiről egy szent is példát vehet!

Potykáné Ó, ifiúr!

Diák Csak semmi hálálkodás! Néhány garast is elviszek neki. No, legalább két esztendőre kell szegény halottnak... ha megkíván egy fröccsöt, erre-arra ápitusa van... ehhez kell egy hónapra három pénz, ha nem több. Egy esztendőn át az... harminchat, s mivel egy-két év múltán jövök újra erre, kétszer kell az összeg: hetvenkettő!

Potykáné fogát szíja Kár, hogy nem gyün elébb! Ha – mondjuk – egy esztendő múlva erre járna, elég lenne most harminchat peták!

Diák Ha úgy gondolja, semmit sem viszek.

Potykáné Hozom, hozom a hetvenkét petákot! Üljön addig csendben, ifiúr! Ki.

Diák Pórul jársz, róka!

Potykáné be, kezében egy kis zacskó Ez éppen annyi. Keblében vigye, és jól vigyázzon, betyárok el ne kapják, pénzétől meg ne fosszák! Könnyen megeshet, mivel mennybe megy, hogy a sátán kendre uszítja kutyáit! Vessen keresztet olykor...

Diák Majd óvom magam. Vállára veti a batyut, a pénzt keblébe rejti, inge alá. Isten áldja, nénémasszony!

Potykáné Várhatna még egy kicsit, tüstént megjön a mostani uram, hátha ő is üzen.

Diák Eszembe sincs! Akkor sokkal jobban igyekszem! Melyik úton szokott jönni-menni?

Potykáné A templom mellettin...

Diák Akkor én a másikon igyekszem.

Potykáné De mért?

Diák Mert istentelen. Látni sem akarom.

Potykáné Van igazság benne. Istentelen. Menjen hát, ifiúr! Üdvözlöm Szent Edét, Boldogságos Arankát, Jákobot, Szent Pétert, ne hagyja ki: a siralom völgyéből kezit csókolja Potyka Ágostonné, utolsó posta Rákollóscserepesd!

Diák Szépecske, jócska puttony.

Potykáné Lekvárt is tettem bele. Úgy szerette szegény.

Diák félre Fene a gusztusát. Potykánéhoz. Áldja isten a házat. El.

Potykáné felindultan áll Biztosan szent lesz belőle.

Potyka ellenszenves, szikár, durva parasztember. Másik oldalon be Nincs dolgod? Imádkozol?

Potykáné összerezzen Kend az? Vigadjon velem. Csudálatos öröm ért.

Potyka Mi a fene?

Potykáné Az uramtól volt itt egy vándordeák. Látta a paradicsomban! Képzelje kend: félig pucéron szaladgál szegény!

Potyka A diák?

Potykáné A megboldogult első uram.

Potyka Ilyeneket mondott?

Potykáné Mást is. Annyi pénze sincs, hogy megihasson egy pohár bort.

Potyka Ezt mondta a diák? Félre. Nem pukkadok meg. Micsoda bolond asszony. Az asszonyhoz. És fázik a megboldogult?

Potykáné Egy kendő van csak a vállán.

Potyka A ponciusát! Nevet. Pótlást küldeni volna kedved?

Potykáné örömmel Már küldtem is neki. Egy rend ruháit, meg pénzt, meg étket. Ne fázzon, ne kelljen röstelkednie, mert minden zsebe színültig üres... ne haljon éhen.

Potyka éktelen haragra gerjed Küldtél hát... egy rend ruhát?

Potykáné Le is keféltem.

Potyka És hány pénzt?

Potykáné Ha így beszél kend, el sem árulom.

Potyka színt változtat, csendesen, alig leplezhető dühvel, de kedvesen Nem érted, bogaram? Csak kérdem, mint férjed, hogy tudjam én is, mit miért nem lelhetek meg, ha kedvem szottyan kutatni utána. Hisz első urad példákép ma is. Nagy háza volt, a földje jó hatalmas, nem bánt az isten ilyen jó urat! Hm! Tehát... élő postára adtad szívedet, belépakolva egy rend új ruhát, pár pénzt és... és... mit még... angyalom?

Potykáné megenyhülve Nem sokat: csak két oldal szalonnát, kalácsot, mit nagyon szeretett, lekvárt... meg mit tudom... néhány jófajta ezt, meg azt...

Potyka félre Bőkezű ostobaság! Az asszonyhoz. No lám. Ezt jól tetted, szentem. No és merre iszkolt a szent legény? Melyik út visz a gondos másvilágra?

Potykáné. Nem vagy hát istentelen?

Potyka Én? Letérdelek, ha éppen kell...

Potykáné Hogy félreismertelek! Kend nem bánja ezt?

Potyka türelmetlenül Örülök miatta! De tüstént mondjad: merre szállt az angyal? A szent batyut hová cipelte el?

Potykáné Erre ment: Lenek. Könnyen megismerni. Hátán fityeg kék kendőmbe kötve a küldött holmi. Égre emeli szemét. Szűzanya viselje gondját.

Potyka Van itt egy bökkenő, kevés lesz az a pár garas, mit égbe küldtél... párom. Én is jótékonykodok ma még. A mennybeindult úr után megyek s megtoldom pénzed jó néhány darabbal!

Potykáné meghatva Házamban járt a szép diák csak, s lám, lám: férjemben felfakadt a jó!

Potyka Lóval megyek, hogy rögtön utolérjem! El.

Potykáné könnyezve néz férje után Csak haljon meg: őneki kétszer annyit küldök.

Borbála kis batyuval be, meglepődik, mert asszonyára nem számított Csak motyómat poroltam, hogy molyok ne rágják össze...

Potykáné éktelen haragra gerjed Te szutykos! Minket megrághat a moly, ehet a piszok, penész, s te rongyodat keféled? A mennyezetre mutat. Ott fent a pókok libasorban állnak, a pókhálótól roskad a gerenda! Te dög! Hát ezért tartalak jóval téged? Meg akarja ütni, de a lány kiszalad. Pusztulnál a megáradt patakba!... Hirtelen az asztalra néz, s észreveszi a diák tárcáját. Nicsak! Az ifiúr ezt nálam felejtette! Megcsókolja. Ez ereklye lesz! Áhítattal. Szenteltvízben tartom. Barkaágat szúrok köréje... Hirtelen eszébe jut a lány, s az ajtóhoz rohan utána, majd kikiált haragtól vörösen. Rohanj a pékhez, szutykos, hozd már a kalácsot!...

Gyors függöny

II. kép

Szín: a faluvégi kőkeresztnél. Háttérben erdőféle, dimbes-dombos, göröngyös, ösvény vezet arra. A kereszt alatt kilométerkő, mögötte bokor. A diák a kilométerkövön ül, mellette a batyuja. Elnyújtózkodva kémleli az utat, egyszerre csak észreveszi, hogy valaki közeledik. Gyorsan a bokor mögé húzódik batyustul s ettől fogva nem látni belőle semmit.

Borbála kézen fogva szerelmesét, vállára vetve kis batyuját, belép a színre Azt mondta, itt találkozunk.

Áron jóvágású, de nagyon kopott legény. Furkósbotja tartja batyuját, be. Felültetett a fickó.

Borbála Még nem ért ide. Üljünk le s várjunk. Majd jönni fog.

Áron Már mindenképpen tovább kell állni. Én hajba kaptam az asszonyommal, gazdámmal egyaránt.

Borbála Egy kő van itt, üljünk le ketten, úgy hogy én a térdedre ülök. Jó?

Áron leül a kőre Lám, még bútorunk is egy van. Nevet, Borbála térdére ül és átfonja a nyakát.

Borbála De szebb a mennyezet, mint a vén gazembereknél. A mennyet nézi.

Áron Akárhogy lesz is, elindulunk. Egy házban vállalunk munkát: te könnyű kuktaságot, söprést s más olyat, mi nem árt a lány kezének... Én meg csak úri munkát: lóápolást, a szénagyűjtés tetszik, azt is megteszem. Leszek parádés kocsis, ha kell, de megkövetelem, hogy... pózzal, pátosszal Áron úrnak híjanak!

Borbála feláll s komikusan illegeti magát Hé! Áron úr, a vizet hordja be!... Hé, Áron úr... istállót kell söpörni! Áron úr vágjon fát, Áron úr! Áron úr!... Csókoljon meg hamar!

Áron nevetve átöleli és megcsókolja Szolgálatára! Nevetnek.

Borbála kibontakozik Megláthat akárki!

Áron nagyot kiált, miközben körülnéz a határban Hé! Kiknek nem tetszik, amit teszünk?... Szóljon, aki látta s nem bírja el a gusztusa!

Egy hang Unom már!

Borbála ijedten Hallod?

Áron Ki szólt?

Diák  vigyorogva kibújik a bokorból Én. Unom már a bokor mögött.

Borbála pirulva Hallgatózott?

Diák Próbáltam bedugni a fülemet, de mindhiába. Egy fülem van. Azt is hallja, amit ki sem mondanak. Átkozott kíváncsi fül.

Áron Az ifiúr deák?

Borbála ő az.

Diák ő hát a vőlegény.

Áron kezet nyújt Jó napot, diák úr. Elhozta, amit ígért?

Diák Ígértem, hát itt a pénz. Amennyi jár. Előveszi az ingéből. Kereken hetvenkettő!

Borbála boldogan Hogy szedte ki a satrafából?

Diák Szép szóval, könyörgéssel. Azt mondtam: ténsasszony, az isten megáldja, jegyben jár már a szobalánya? Ennyi meg ennyi pénz jár neki, ténsasszony, ugye kifizeti? Nevet. Azt mondta a jóságos néni: nem kell nekem annyit beszélni! Itt a pénz, öcsém, áldásom rájuk, boldogok legyenek, azt kívánjuk. És így tovább.

Borbála meghatódva Kedves hazug. Sosem mond igazat, és mégis úgy érzem, tiszta, mint a hegyi patak vize. Furcsa ifiúr maga, ifiúr!

Áron kezet nyújt Köszönjük uram! Isten adna ezer ilyen diákot!

Diák Most fussanak, mert jó az óvatosság. Gazdáik még galibát csinálnak! Felverhetik a fél falut ezért! Siessenek, én tanyázok kicsit, aztán majd kereket oldok úgyis. Szép szerencsét, madárka, ifiúr! Becsüljék egymást, bárhová kerülnek... legyenek kedves, jó szegények. Jó utat!

Borbála könnyezve Magának is!

Áron Sokat gondolunk majd magára. Mindketten el.

Diák  mosolyogva int utánuk s ismét letelepszik a kőre.

Potyka előbb lódobogás hallatszik, egyre közeledik. Majd belép Potyka, lova kötőfékjét fogva jelenik meg. A ló nem látszik. Hé, legény! Nem láttál erre egy diákot?

Diák Diákot erre?

Potyka mérgesen Csibészt!... Hátán kék kendőt vitt, tömötten! Bolond nejemtől lopta a gonosz! Rosszképű, ájtatos kölyök volt!

Diák Ó, ó, a gaz! ... Lopott az ördögadta?

Potyka kiszól Ráró, nyugodj! A diákhoz. Lovammal jöttem, mert fülön csípem, isten bizony nyakát tekerem!

Diák Kend ösmeri?

Potyka Színét sem láttam, de ha elém kerül, ráismerek, mert jó szemem vagyon! Meg aztán oly feltűnő jelet visel, mint púpos ember vagy akár egy félszemű. Zsákmánya kék kendőbe kötve, s majd megszakad alatta! Előlem bíz meg nem szökik. Reccs! Ropogni fog a markomban az ipse!

Diák Akkor hát értem. Láttam is a randát!

Potyka Óh, igazán? Merre ment?

Diák Nehéz úton. Mutat az erdő felé. Át a hepehupán, úgy bukdácsolt a ménkű nagy csomaggal, majd megszakadt belé. Nevet. Én azt hiszem az erdő közepénél nem lehet tovább.

Potyka diadalmasan Megeszem! Szétmorzsolom! Megállj, te rabló! Hirtelen a lova felé fordul, aztán megáll s tűnődik. Ej, mit tegyek, a lóval nehéz lesz erre menni.

Diák ravaszul Vigye haza, s jöjjön vissza gyalog.

Potyka Addigra megszökik!... Más kéne. Hirtelen. Az úr meddig pihen itt?

Diák Hát én még heverek, mert a papra várok. Együtt mennénk aztán tovább.

Potyka Megkérném, ifiúr, vigyázzon a lovamra. Szelíd, harapni nem szokott, s ha mégis horkanna, mondja, hogy „coki, Ráró”, és elcsöndesül, akár a földünk alkonyatkor. Pompás kis állat.

Diák S nem fut el hajtás nélkül?

Potyka Ez nem. Csak akkor, ha rákiált: „Híjj, híjj, te Ráró”. Másként ez el nem moccan. No, vállalja, egy pénz fejében?

Diák Nem kell a pénz, ingyenben vállalom. De fusson kend, ha el akarja csípni azt a gaz deákot! Itt, át az erdőn.

Potyka Megköszönöm, uram. Indul. Emitt a ló gyeplője. Erősen fogja, mindjárt jövök, csak elvégzem azt a cséplést! El.

Diák amint eltűnt a paraszt, a bokor mögül előhúzza a batyut No, Ráró megszalajtalak! Viszi a batyut, mintha a kint álló ló hátára vetné, nyög is hozzá. Segíts koma, a túlsó faluig, onnét tán visszaküldlek... Menjünk komám, mert úgy vélem az úton komámasszony fut erre... hogy liheg... Kint. Híjj, híjj, te Ráró! Kint lódobogás, egyre távolodó.

Potykáné futva be Jaj, nem értem el! Tárcája hát nálam maradt. Üres kis buksza, jó még, hogy égi holmi. Leül a kőre. Szép nap a mai!... Hol van az a lány? Tán legényéhez ment a parázna!

Potyka lihegve jön vissza Mit keresel te itt? A szent fickó most vágtat lovamon! Ott megy, la! Puttonyostul...

Potykáné örömmel Édes jó emberem! Lovat is adtál hát az úrfinak?

Potyka elámul ennyi butaságon, de nem meri bevallani kudarcát Lovat? Adtam hát! Mondtam, hogy adok.

Potykáné megsimogatja Potyka arcát Mesélje kend, hogy s mint volt...

Potyka A férfiember nem mesél ilyet!

Potykáné félre Szemérmes, nem hivalkodó! Potykához. Azért kend elmondhatná mégis. Hisz hitvesek vagyunk.

Potyka Hát... az szent igaz, hogy én sem vagyok tenálad különb!

Potykáné Hogy érti kend?

Potyka Hát... izé... Veled is úgy bánt el a... szent, mint énvelem.

Potykáné Hogy beszél megint? Bánt el?

Potyka visszatartva dühét Á, nem. Mindkettőnket áhítatba hozott.

Potykáné Így már igaz. Én most is érzek tömjénillatot.

Potyka Mást érzek én. Nem bírja tovább. Tökfejű vagy, asszony! Tökfejű.

Potykáné Hogy én?

Potyka Te hát! A fiatalúr rútul becsapott!

Potykáné Hunnét veszi?

Potyka Sok mindenből! A lovat is ellopta!

Potykáné Kezéből kendnek?

Potyka zavartan Csak félrenéztem.

Potykáné A gyeplőt eleresztve?

Potyka ordítva Úgy! Ha tetszik, úgy fogom lovam!

Potykáné Mit ordít kend velem?

Potyka Sületlen asszonyt vettem a nyakamba!

Potykáné Kend?... A lustaságát hozta csak magával! Mindig ganésan ült az asztalomhoz!

Potyka Leszedné mind az aprószenteket, s lám, hogy beszél! Rossz szentfazék!

Potykáné Lóképű mafla!... Kezéből lopják a lovát!

Potyka Paradicsomba küld ruhát és lekvárt! Esztelen bolond!

Potykáné Szentséget tör kend! Hitvány gügye, te!

Potyka Agyonlapítlak menten, csúf boszorkány!

Potykáné Agyonlapítja kend a... majd mit mondtam! Szégyentelen! Ilyen szent napon mocskolja házamat!

Potyka Elég legyen!

Potykáné Ha visszavonja kend a szitkokat, én elfelejtem azt a lovat is.

Potyka csendesen Ne szólj a lóról.

Potykáné Mi volt hát azzal a lóval?

Potyka Csak ugrattalak. Azt úgy odaadtam.

Potykáné Kegyeletből a volt uram iránt?

Potyka Mi másból? S nem vesztettem semmit. Mennybe ment egy ló, és velünk maradt még öt szép telivér.

Potykáné Ingerkedett tehát. Ha csúfat mondtam, megbocsásson érte, egy kissé hirtelen vagyok.

Potyka Tudod mit, asszony? A nemes ember nem ismétli fel, amit adott. Ne is beszéljünk róla.

Potykáné Jó ember kend mégis. Lám, a szent diák...

Potyka közbevág Csitt... Erről már nem beszélünk...

Potykáné Legyen hát békesség. Hazamegyünk.

Potyka Úgy hát. S megünnepeljük ezt a békességet.

Potykáné Pulykát sütünk!

Potyka Borissal finom bort hozatok fel!

Potykáné Borissal? Azzal nem lehet.

Potyka Miért nem?

Potykáné Mert – úgy vélem – megszökött.

Potyka De azt a mindenit!... Bélit kapom ki, hogyha megtalálom! Miért nem vigyázol szolgáidra, te!?

Potykáné felcsattan Míg kend lovával jár a réteken? Hát őr vagyok?

Potyka Zsolozsmás némber! Az!

Potykáné Az isten verje kendet nyomorékká!

Potyka No, kezdjük, süsü! Kócos rondaság!

Potykáné Göcsörtös kóró!

Potyka Szenteltvíz ivó! Bolondos asszony! Szurtos pénzbugyor!

Potykáné Fukar! Világ lustája!... Hajbakapnak, s gyors

Függöny