Művelődés

SZEREPLŐK

Fügedes Károly

Miklós

Lenke

Erzsi

Marika

Teréz

Magdus, Fügedes lányai

Ludas Matyi

Szamár

Ilok

Mihók, farsangoló legények

A Prédikátor

Fügedes Károly mezei lakása. Szoba, konyha egymásba nyílik. Ami nyitott ajtón, ablakon át a világból látszik: a téli határ sivársága. Havas legelő, néhány csenevész akác. Farsangi szél fúj. Fügedes ruhástul-szemüvegestül, bibliástul alszik az ágyban, horkol. Lenke a kis falitükör előtt fésülködik, de leginkább gyönyörködik magában. A haját igazítja változatos viseletek szerint. Némelyik tetszik; visszanevet hangtalanul a tükörképére. Némelyik csúfolódásra készteti; nyelvét öltögeti. Táskájából újságpapírba csomagolt parókát – füstszínűt – vesz elő, azt is felpróbálja. Tetszik neki, elindul tehát sétálni a képzeletbeli városi korzón. Apja ágya előtt elhúzza a spanyolfüggönyt. Farát billegetve köszön az ismerősöknek – vagyis a nézőknek. Beszélget is velük.

Lenke Szervusz, édes. Szia, szia. Hogy meg sem ismersz? Az új parókám. Miklós ajándéka. Melyik Miklós? Az udvarlóm. De mutatnál be talán a barátnődnek. Lenke vagyok. Fügedes. Te is hallottál a Fügedes lányokról? Erzsi, Mari, Teréz, Magdus és Lenke, természetesen, aki én vagyok. Igen, a legkisebbik. De már nagykorú vagyok. Átestem én is az avatási ünnepségen. Szép volt. Épp a napokban volt. Hogy mi volt ? Gyülekezés volt, beszéd volt, taps is volt. Megtapsoltak bennünket ebből az alkalomból. Nem, apám nem volt ott. Tudod jól, hogy neki nem szabad gyűlésbe járnia. Hogy miért ? Mert hetednapos adventista. Vannak harmadnaposok is? Nem hallottam róluk. Csak azt tudom, hogy az öreg hetednapos. Nem másnapos: hetednapos. Fogalmam sincs, de majd megkérdem a prédikátorukat. Igen, meglátogat néha bennünket is. Felolvas nekünk a bibliából. Apámnak bora van, elbeszélgetnek isten dolgairól. Hát... hogy például mikor, melyik esztendőben, melyik napon, melyik órában kerül sor a feltámadásra. Áruljam el a dátumot? Az esztendőre nem emlékszem, de tudom, hogy csütörtöki napra esik. Igen, ebéd után. Nevet. Egy kis mozgás, feltámadás jólesik a töltött káposztára. Én? Isten őrizzen. Pedig elnadrágolt néhányszor bennünket az öreg. Titokban húst ettünk, táncoltunk, moziztunk. A divatos tánc Kürperecen ? Ilyen például. Új fajta táncot mutat be, képzeletbeli járókelőnek ütközve. Párdon! Járda, nem legelő? Jaj, ne haragudjon, pedig – falusi vagyok ugyebár – éppen legelőnek néztem, kizárólag maga miatt. Igen, mivel éppen rajtam legelészett, most meg olyan döfősen néz rám, jaj, mindjárt felöklel. Bocsánat, ön kezdte és hozta szóba a legelőt. Addig legyen boldog, amíg velem ütközhetik össze. Egy remorkának is nekimehetett volna. És az jobb lett volna? Csak azért mondom. Jó, nem veszekszem. Szóval ilyen a tánc, de mondom, a mi hetednapos családunkban ez is tiltott gyümölcs. Akár a kolbász, a szalonna, káromkodás... isten őrizzen. Aztán, mivel semmit sem szabad, ezért minden tilalmat áthágunk. Mit? Nevet. Azt nem. Azt az egyet nem. Még csak az hiányzik, hogy a feltámadás törvénytelen gyereket találjon a házban. Pluszt a leltárban. Ajajaj! Miklós persze... milyenek a Miklósok ugyebár... Az ember kénytelen ugyebár a kezére ütni. Ne piszkapeti, mert szikraveti. Hogy őt így meg úgy, a tüzek emésztik. Hideg vizet a kopacra! – mondom neki, s nyakon öntöm egy-egy csupor vízzel. Nevet. S mondom neki, amit a kultúrotthon-igazgató hajtogat minden alkalommal: utóvégre morál is van a világon! Vagy nincs? Ti jobban tudjátok, városiak vagytok. Mi, szegény kürpereciek, betartjuk a szabályokat. Jópofa dolgot olvasott a múltkoriban is az igazgató, apám persze nem tudja, hogy én is meghallgattam, szóval azt mondja, mindenkinek szóló tanításként az ilyen ügyekben: először a kézfogás, csak azután jöhet a lábfogás. Ó, csak jönne már ez a Miklós! Alig várom, hogy a kezére üssek. Nektek is ajánlom. No, szervusztok, szia! Visszalép a tükör elé. Az ajtón kopogás. Lenke suttogó hangon kérdi. Te vagy, Miklós?

Miklós Én vagyok. Melyikőtök van benn?

Lenke Egyikünk, öt lányból az egyik. De ne búsulj, az is Fügedes lány.

Miklós Te vagy, Lenke?

Lenke Nem Lenke.

Miklós Erzsi?

Lenke Nem Erzsi.

Miklós Marika? Magdus?

Lenke Melyiket óhajtanád?

Miklós Ne bolondozz! Lenke?

Lenke Nem Lenke, hanem a pápa. Lenke pápa.

Miklós Bemehetek, szentatyám?

Lenke Ha Lenke közelében lelke tiszta, s a szándéka hófehér, tisztelt bakbarát. Ajtót nyit.

Miklós be, majd Lenkét magához ölelve Dicsértessék...

Lenke Mindörökké hozzám gyere!

Miklós Ámen!

Lenke Erről jut eszembe: mit jelent az, hogy ámen?

Miklós Gondolom, valaminek a végét jelenti. Tehát azt, hogy vége.

Lenke Mert akkor közöttünk mindennek vége.

Miklós Ámen. Minek a vége?

Lenke Amit el se kezdtünk, annak a vége. Az egybekelésnek.

Miklós Akkor nem ámen. Mi ütött beléd, Lenke?

Lenke Hát én teneked Lenke vagyok? Miből gondolod, hogy Lenke vagyok?

Miklós Mert nem szoktál hazudni, és azt mondtad: Lenke vagy. Apádnak a teljes nyomorúságát, a teljes névsort nem ledaráltam?

Lenke S a haja színe milyen a Lenkédnek, te lengeteg erkölcsű, lesipuskás szoknyavadász? Játékosan üti-veri.

Miklós Jaj! A vakszemem, jaj!

Lenke Nem én vagyok a szőke, Erzsi a szőke, azért is kérdezted éppen őt elsőnek, úgy szeretted volna, hogy Erzsit találd itthon ...

Miklós Jaj, nem igaz, nem igaz !

Lenke Hát szőkének láttál te mostanig engemet?

Miklós Jaj! Mert mindig sötétben találkoztunk, jaj!

Lenke Öt lány közül az egyiket – a legszebbiket – nem vagy képes magadnak megjegyezni, aztán eljegyezni? Mondd, milyen színű a haja Lenkének...

Miklós Barna, de jaj! – nem a haját, a szavát vettem figyelembe!

Lenke Döntsd el végre, hogy melyiket óhajtod, és főleg vésd eszedbe... Apámnak száz juha volt és mind a százat meg tudta különböztetni... sohasem tévedett...

Miklós Könnyű dolga volt...

Lenke Könnyű dolga volt...

Miklós A juhok nem egyformák.

Lenke S neked a nők mind egyformák, és kivált a Fügedes lányok, ugyebár... Teneked ugyebár Lenke mindahány, közös mézesbödön az egész família...

Miklós Jaj! Egyik sem jobb a Deákné vásznánál...

Lenke Ó, te latorbocs, majd vizes lepedőt huzatok reád a Deákné vásznából, hogy meg tudd különböztetni sötétben is a szőkét a barnától, mert én barna vagyok. Leszedi a parókát, csend, háttal Fügedesnek Miklós ölébe ül. Mert én Lenke vagyok.

Miklós Azt üzenik, a parókát vidd vissza a tanítókisasszonynak, más fog helyetted a színpadon föllépni.

Lenke Azt már soha.

Miklós Apád azt mondta neki: ha téged színpadra enged, őt fogja megnyúzni, bár isten ellen való vétek az ilyesmi. Tanuljátok ti csak a bibliát, ha jön a prédikátor. A tanfolyam hogy halad?

Lenke Vesszővel. A falon függő vesszőre mutat. Az öreg kézbe veszi, suhogtatja bizony, ha valamelyikünk istentelenedik. A prédikátor aztán olvassa, mi pedig figyelünk és... vakarjuk azt a részünket...

Miklós Melyiket?

Lenke Ahol a vessző megfordult rajtunk.

Miklós Hadd lám...

Lenke Miért?

Miklós Sajnálni szeretnélek.

Lenke Valahogy úgy talált el, hogy megnézni sem lehet. Vannak bizonyos templomok, ahol a szentélybe csak férfiember léphet be, ha nőszemély lába érintené, a templomnak azt a részét újra kellene szentelni. A prédikátor mesélte.

Miklós Férfiembernek lehetséges tehát...

Lenke Csakhogy ezúttal fordított a helyzet. A prédikátor azt mondotta: testetek az Úr által épített szerkezet, és egyúttal a Szentlélek temploma. Ahol megérintenél tehát, azt  a részemet újra kellene szentelni. Bizony.

Miklós Vállalom. Tetőtől talpig mindennap újra szentelnélek.

Lenke Teherautósofőr nem teheti. Feszítsétek meg a testi kívánságokat! Ehhez tartsd magad. Különben a vállamat érte a vesszőnek a hegye.

Miklós Nem rossz hely. Boldog vessző. Megcsókolhatom?

Lenke Ne olyan hangosan. Meghallja apám.

Miklós Itthon van?

Lenke Nincs itthon. Mert alszik. Miklós megszeppen, a spanyolfüggönyre mutatva óbégat hangtalanul. Mondom, hogy elutazott. Sodomába, Somosinéval. Fügedes horkant, majd álmában kezd motyorogni.

Fügedes Ó, ne büntess engem, Uram... nem ettem húst... Dániel sem evett a király asztalánál... Ne küldd a kénesőt reánk...

Miklós Valahol veri az eső.

Lenke Az Úr most kergeti ki őket Sodomából. Somosinéval helytelenkedtek. Ha futtukban visszanéznek, sóbálványokká merednek.

Miklós Szólni kéne neki.

Lenke Hogy vigyázzon?

Miklós Hogy forduljon vissza.

Lenke Sóbálványként óhajtanád viszontlátni az apósra-menendőt?!

Miklós Isten látja a lelkem... csak amíg elbúcsúzom tőled. Térdén hintáztatja Lenkét stb. Fügedes fölébred, elhúzza a függönyt, leveszi a szemüvegét, úgy mered rájuk eltátott szájjal, fekvő sóbálvány. A függönyt visszarántja, horkolni kezd újra, alvást színlelve.

Lenke Nyugodtan, mert csak ketten vagyunk. Fügedes felé intve. Bocsájta tehát az Úr mély álmot az emberre, és az elaluvék.

Miklós És horkol vala a tudatlanságban.

Lenke De az embernek hozzá illő társat nem talált vala.

Miklós Miklósra bízta, hogy elékeresse...

Lenke Akkor kivon egyet annak oldalbordái közül... és alkotá azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá és vivé az emberhez. Na, fiam, itt van az asszony, lám mit kezdel vele?

Miklós Először is nekiállunk az almának.

Lenke Az almát békén hagyjuk. És monda az oldalborda: Ádám, ne piszkapeti, mindjárt szikraveti. Este hány órakor látlak?

Miklós Az a baj, hogy odakint megfagyunk.

Lenke Valamit kitalálsz és besirülsz a házba.

Miklós Már annyi mindent kitaláltam, tanácstól, adóhivataltól hamis híreket hoztam, a kutyaoltást meghirdettem, mit tudjak már kitalálni? Elmúlt a nyár, te sem jöhetsz már ki, hogy édesapám a róka a tyúkot elvitte... Jajistenem, a róka! Futottál utána.

Lenke kuncogva S a róka az akácos sarkában várt engem. Fügedes újra kipillant, nehezen állja meg, hogy föl ne ugorjék.

Miklós Hány tyúkot vitt el az a róka?

Lenke Ha jól összeszámolom, az egész majorságudvart. Azt mondja reggel: Lenke fiam – mivel, ugye, fiút az Úr nem küldött neki –, Lenke fiam, miféle tyúkot vitt el a róka, itt egy sem hiányzik. Jaj, bizonyosan a szomszédét vitte. Na, azt csak vigye, a pulykáit is vigye, mert az kommunista. Nevetnek a nyári csínyeken. Este mivel állítasz be, azt mondd meg nekem.

Miklós Egy nagy bottal. Kezd már a tiltás az agyamra menni.

Lenke Hát amit a múltkor kitaláltál?

Miklós Melyik múltkor?

Lenke Mikor azt mondtad, hogy a faluvégi csűrházunkban a gyerekek gyufával játszanak. Szegényt alaposan megfuttattad.

Miklós Tél van. Nincs tűzveszély.

Lenke Az baj pedig. A hó nem ég. A jégcsapok se fognak tüzet. Azzal ugye, ha azt mondanád: Fügedes bácsi, olyan szerelmes vagyok, a csűrház ereszén lángot vetett a jég – azzal nem mennél semmire.

Miklós Pedig ha elhinné, hogy magam vagyok az a csűrház, az igazat mondanám. De várj csak: hisz farsangi hét van! Nemcsak megengedett, kötelező is a képmutatás. Ahány tiltott gyümölcs, annyi képmutatás.

Lenke Hajnalcsillag ha lehetnél, mint a nótában. Dúdolja. Beragyognék hozzája, hajnalban... Csókot adnék neki... No, nem utoljára.

Miklós Csillag, madár és holdsugár – gyenge vigasz. Eredményesebb formát keresnék magamnak.

Lenke Milyet például?

Miklós Apád rögeszméihez illendőt. Madárijesztő van a fejében? Madárijesztőként állítok be. Fokozatosan begerjedve. A feltámadás napját várja, mikor el se patkolt még az élő világból? Isten nyargoncaként, az aranytrombitával: dešteptarea! Bolond likból bolond szél fú. Én is bolondnak öltözöm. Vagy hetednaposnak, kelekótya bicsérdistának, imádkozó sáskának, böjtös majomnak, töksi tekergőnek, agyalágyultnak, tajdaknak, egyebugya félnótásnak... hogy...

Lenke Ennyi mindenre nem vagy te képes. Elég a magad tökéletlensége. Ehhez mit szólnál például? A parókát a fejébe nyomja. Nagyszerű! Csak a szakállad hiányzik. Jónás, Jeremiás, akár a pátriárkafiókák a televízióban! Heródes Jancsitól kérd el a betlehemes kaftánját.

Miklós miközben Fügedes újra kikémlel az ágyból Mit gondolsz, nem fog felismerni?

Lenke Az édesanyád sem. No siess, hogy visszajöhess! A hangodat elváltoztatod, a mozgásod öreges legyen, igazi képmutatás legyen, érted, Jeremiás?

Miklós Ha már képmutatás nélkül nem lehet egy lánynak a közelébe jutni, akkor ámen, vagyis úgy legyen. Rosszul mondtam, módosítsunk az ámenen: így legyen. Megcsókolja.

Lenke Az Úr áldjon meg és hozzon vissza téged. Szia! Maga is kilép Miklóssal. Fügedes elhúzza a függönyt, kikél az ágyból, a bibliát a földre sepri közben, ijedten fölszedi, az ablak párkányára helyezi, kifelé leskelődve. A tényállást megállapítva, a fejét csóválja, hosszan, majd kézbe veszi a virgácsot, suhogtatja.

Fügedes Láttad, Uram? Mennyei Atyám, hallottad ezt a beszédet? Ha láttad és hallottad, akkor világosíts föl engem: én most mihez folyamodjam? A testi fenyítést megtiltottad volt, ezt a vesszőcskét engedélyezted csak a lányoknak, de annak a bakkecskének a hátán hiába suhogtatnám. Elteszi a vesszőt. Mivel büntessem, Uram ? A pofozkodástól is eltiltottál – az ember képét saját képedre és hasonlatosságodra formáltad. Kénytelen leszek horpasza közé vágni valamivel. Embertársainkra kezet ne emeljünk. Így szól a te tanításod. De mi lenne, ha ezt a laskanyújtót emelném rá – vajon áthágom-e ezzel a te parancsolatodat? Tanácsolj valamit, Uram, mindjárt megbolondulok. Özvegységre juttattál, öt gyermeknek a gondját bíztad reám – és mindahány nőszemély, Uram! Öt zsák bolhát könnyebb lenne kordában tartanom, Uram! Ah! Jó tanácsot adtál, Atyám. Beverem annak a gyalázatosnak az orrát, anélkül hogy a kezemmel illetném. Jól mondád. Lekapja a ruhaszárító spárgát a székről. Ezt a kötelet, ha keresztül húzom... Köszönöm, Uram! Tanácsod szerint fogok eljárni. Megérdemli ez a pogányfajzat, hogy ezt a kötelet keresztülhúzva – a számításait is keresztülhúzzam. Helyet keresve a kötél végének. Micsoda gyönyörűség lesz, Atyám, az orrát nem beverni, hanem beveretni, a reám szórt ocsmány szavai miatt rajta bosszút állni anélkül, hogy magam bosszúállóvá süllyednék, mily határtalan a te bölcsességed! Megbüntetem és büntetlen maradok, általam bűnhődik, s én általa nem esem kárhozatba. Hogy mondod, Uram? Vizesdézsát is állítsak elébe? Jobbnál jobbak az elgondolásaid. Egy füst alatt meg is nyivasztjuk a gyalázatost. Teknőt húz ki az ágy alól. Így valahogy. Kötél által hasravágattatik – a tekenő által megnyivasztatik. Kötél általi halált érdemelne csupán a Tereád szórt szidalmakért, de úgy látom, Uram, megelégszel a kötél általi hasravágatással. Köszönöm ezt az értékes javaslatodat. Nekem nem lett volna szabad kitalálnom. Aki tisztogat: beszennyeződik. Arra valók az eszközök, hogy vállalják mindenért a felelősséget, viseljék a következményeket. Szétlapított orrát, e gyönyörű következményt, máris magam előtt látom, ó, már a puszta látomástól is vigasztalódni kezdek, Jóatyám... Lenke jön, Fügedes a teknőt gyorsan visszadugja az ágy alá, a kötelet ugyancsak elrejti, az ágyra ül, belemélyed a Szentírásba.

Lenke Hogy esett az alvás, édesapám?

Fügedes Köszönöm, lányom. A harmadik angyal üzenetét hallottam álmomban.

Lenke S mit mondott a harmadik angyal?

Fügedes Gyűrjétek le a testi kívánságot, mely a lélek ellen vitézkedik. Ezt mondta.

Lenke S vajon a testnek melyik kívánságára gondolt a sok közül?

Fügedes Mindahányra, amely – látom a képeden – benned az ördög táncát járja. A hús utáni vágyakozás példának okáért.

Lenke Pedig farsang ideje van. Egy tyúkot illett volna bár lenyakazni.

Fügedes Már megint a zabálás, húsevés. A salátaleves nem lesz jó? Nektek adok minden maghozó füvet... és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van, az légyen tinéktek eledelül. És megtiltom, hogy teremtett lénynek élete vétessék. Hányszor ismételjem nektek az Úr szavait? És a magaméit hányszor fogjátok elereszteni a fületek mellett? A tyúkokat eladás végett tűrjük csak a háznál.

Lenke Tehát egye meg más őket. Teremtett lénynek a húsát általunk más megeheti.

Fügedes Aki saját üdvére nem vigyáz: vesszen a maga dögibe. Nem az a dolgunk, hogy inasokkal törődjünk. A magunk üdvösségével törődjünk. Ez egyetlen kötelességünk.

Lenke Jogunk semmi. Egyetlen jogunk, a kötelességünk.

Fügedes Te már megint olyan helyen jártál, ahol a gondolkodást rontják. Megmondtam nektek: itt én gondolkodom, én rendelkezem, mert én tudom, mi kell a boldogságotokhoz.

Lenke A tiltás, mindennek a betiltása. Az kell. Se tánc, se hús...

Fügedes Mit adott Jézus a vendégeknek? Amit a galilei halászok is: halat és kenyeret. A pusztában vándorló zsidóknak miért éppen mannát hullatott az Isten? Fasírozottat is ledobigálhatott volna. Mert jól tudja, hogy a gyomorban gerjesztett tűz folytán az agyatok is kitüzesedik, mint a befűtött kemence. Fogaitokkal ásnátok meg saját sírotokat.  Hát én majd rendet teremtek itt! Különben hol jártál az imént?

Lenke Enni adtam a tyúkoknak.

Fügedes Róka nem járt arra véletlenül?

Lenke Mintha láttam volna...

Fügedes Megint a szomszéd tyúkját akarta elvinni?

Lenke Nem beszéltem vele.

Fügedes Odakintről beszédet hallottam. A fülem csengett volna ?

Lenke A tyúkokkal beszélgettem.

Fügedes Értem. A kakas fütyörészett. Azt is hallottam.

Lenke A szél fütyörészett.

Fügedes A szél. Attól pirosodtál úgy ki, nemdebár?

Lenke másfelé tereli a szót Édesapám, ha jönnek a farsangolók, ugye, beengedjük őket?

Fügedes Természetesen. Alig várom, hogy istentelen beszédjükkel a házamat telefüstöljék.

Lenke Szépen kérem, édesapám, engedje meg, hogy ha jönnének, ha véletlenül idetévedne valaki, elbeszélgessünk egy keveset.

Fügedes Gondolod, hogy annak a valakinek lesz még kedve beszélgetni?

Lenke Miért ne lenne? Mire gondol, édesapám?

Fügedes Csak arra, hogy messze lakunk a falutól, nagy a hegy, nagy a hó, a szél fütyörészik, legalábbis szerinted, mert én nem hallom, de te hallottad, talán most is hallod.

Lenke Valóban, mintha most is hallanám.

Fügedes Érdekes. És mit hallasz még? Elárulnád?

Lenke Ó, szép szavakat hallok. Ha lehunyom a szemem, valaki azt mondja nekem...  de nem merem én azt elmondani...

Fügedes Csak nyugodtan. A lelkeden könnyítesz vele, s ha valami hiba csúszik a beszédbe, ezzel a vesszővel majd korrigáljuk.

Lenke Mikor azt hallom, amit hallok, a vesszőtől sem félek, édesapám. Akkor semmitől, senkitől sem félek.

Fügedes Nocsak! Senkitől, semmitől. Szóval te már nem ismered a félelmet.

Lenke játékosan kezdi, majd a szavaktól meghatódva, önmagának szaval

Sáronnak nárcisza

és völgynek lilioma vagyok...

Mint almafa az erdő fái között,

olyan a szerelmesem a férfiak között.

Árnyékában ülni igen vágyom én,

gyümölcse édes ínyemnek.

Vigyetek engem a bornak házába

és tűzzétek fölém, a szerelem zászlaját!

Tápláljatok engem mazsolás kaláccsal,

üdítsetek almával fel engem,

mert betege vagyok én a szerelemnek...

Hallod a hangját?

Már jő is emitt!

Táncol a hegyeken

s a halmokon szökell által.

Olyan a szerelmesem,

mint a gazella s a szarvas fia.

Már itt is áll kőfalunk mögött,

tekint be az ablakon,

kutat be a rácson.

Megszólal a szerelmesem s mondja nékem:

„Kedvesem, szépségem, kelj fel és jöjj!

Nézd, íme, elvonult a tél,

elhúztak, tovaszálltak az esők.

A rügyek felütik fejüket,

ideje metszeni a szőlőt.

Hallik földünkön gerleszó,

telik édes ízzel a füge zsenge gyümölcse,

és illatozik virágjában a szőlő.

Kedvesem, szépségem, kelj fel és jöjj!”

Fügedes Akkor kelj fel és add ide nekem a vesszőt, Sáronnak nárcisza. Ezt a beszédet ki kell javítani.

Lenke odanyújtja a vesszőt Üssön csak, édesapám.

Kerestem őt, de nem találtam,

kiáltottam, de nem felelt.

Rámleltek akkor az őrök, a városkerülők,

ütlegeltek, megsebeztek,

letépték fátylamat a kőbástyák őrizői.

Fügedes Erre ki tanított?

Lenke Üssön csak!

Fügedes Először halljam: kitől tanultad? Esetleg nem is téged foglak elnadrágolni, hanem a tanítómesteredet.

Lenke Azt nem lehet. Hatalmas ember az. Nevet.

Fügedes Az a nyamvadt teherautósofőr? Az imádkozó sáska? Az a töksi majom? Majdnem elárulja magát. Így nevezett engem a faluban. Az neked hatalmas ember? Az a pudvás erkölcsű berbécs? Vigyetek engem a bornak házába. Vagyis a kocsmába.  Effélét csak attól a kocsmatölteléktől tanulhattál.

Lenke kiveszi apja kezéből a bibliát, lapozgat benne Berbécs... pudvás erkölcsű... kocsmatöltelék... Hát itt van! Olvassa! Különben a prédikátor testvér olvasta föl nekünk a múltkoriban... Ki a pudvás?

Fügedes Salamon... Salamon király. Énekek éneke. Bocsásd meg, Uram, a tudatlanságomat. Ezért találtam én muskátlit a Szentírásban. Most az egyszer szerencséd van, lányom, Salamon királlyal.

Lenke Köszönöm, királyok királya, hogy megmenekültem az elfenekeléstől.

Fügedes Jeruzsálem királyához ily mosdatlan szavakkal ne fordulj. Hanem nézd meg, van-e víz a vederben?

Lenke Szómosdatásra?

Fügedes Lábmosdatásra. Töltsd a tekenőbe, s még hozz egy vederrel.

Lenke Meg kellene melegíteni ezt, édesapám.

Fügedes Úgy is jó lesz. Jó meleg pofavizet... akarom mondani, lábvizet készítsünk elő neki... a jobb lábamnak, a reumásnak. Siess a kútra, s azzal a rókával ne töltsd az időt.

Lenke Fogjátok meg a rókát, a rókafiakat, a kertet szétdúlják, mikor virágban áll. Esteledik. Fügedes lámpát gyújt, kiles az ablakon. Zsivaj. Fiúk, lányok hangja. Megzavarodik, kötelet szed elő, majd a teknőnek keres helyet az ajtó előtt, végül megint az ablakhoz ugrik, a farsangolókat számolja.

Fügedes Jertek csak, rókafiak! Négyen vannak a büdösök. Látom, először a szomszédhoz mennek. De melyik lehet közülük az ötödik? Elhúzza a teknőt, elteszi a kötelet. Először tisztáznom kell, hogy melyik az ötödik.

Erzsi bejön, munkaköpenyben, gumicsizmában Édesapám! Jönnek a farsangolók, beengedjük őket? Hamar egy kis bort a kamarából. Rögtön dobja is le a csizmát, munkaköpenyt, fogadásra rendezi magát.

Fügedes Bort, pecsenyét, cigányokat. Egyebet óhajtasz még?

Erzsi Igyekezzék kedves lenni hozzájuk.

Fügedes Mindahányat megcsókolom.

Marika, Teréz, Magdus be Édesapám, itt vannak a farsangolók. Nehogy elkergesse őket! Ne hozzon szégyent reánk! Egy kis bort a kamarából. Tésztát nekik és kalácsot! Húzd le a csizmám! Na most én is a tiedet. Hol az ünneplő cipőm? Melyik tette el a kötényemet? Hol a harisnyám? Mind a négyen gyors vetkőzésbe-öltözködésbe kezdenek, harisnyát váltanak, a szoba közepén a rengeteg gumicsizma, munkaköpeny; egyik fésülködik, a másik púderrel pamacsolja magát stb. Zsivaj, kacagás. Fügedes elhűlten figyeli őket.

Erzsi A harisnyámnak a szeme leszaladt.

Marika Fölszaladt.

Teréz Ne hagytad volna, hogy Feri bámulja.

Magdus Attól szaladt fel és alá. Nevetés.

Erzsi Adjatok egy harisnyát kölcsönbe!

Marika Mit csinálunk velük, ha ezek idejönnek?

Erzsi Énekelünk és táncolunk. Kapcsoljátok be azt a rádiót! Melyiknél a kicsi rádió? Magdus a kosárból táskarádiót vesz elő, bekapcsolja ötödiknek, zajt csapni. Zene. A lányok ahogy sorra elkészülnek, táncos mozdulatokkal keresnek elő tányért, poharat stb. Fügedes legnagyobb ámulatára.

Marika Jaj, de nagyon el vannak maszkírozva! Felismertétek valamelyiket?

Teréz Én az enyémet megismertem. A kicsi ujjáról ismerem meg.

Magdus Azzal szokta birizgálni a füledet.

Erzsi Én az enyémet a járásáról... Ezer közül is felismerem, ha egyet lépik is.

Marika Én a válláról... A legszélesebb a válla...

Teréz Az enyém a legmagasabb.

Magdus Az enyém, sajnos, a legkisebb!

Erzsi A kicsinek kicsi jár.

Magdus Kicsi a bors, de erős. Kicsi, de hm! Kicsi, de kedves! Kicsi vagyok én, majd megnövök én...

Marika Esztendőre vagy kettőre férjhez megyek én...

Erzsi Először én, ha nem haragszol. Idősebb vagyok. Legalább félórával.

Magdus Amíg engem fel nem kontyolnak, innen egy se mozdul!

Teréz ősi szabály: korhatár szerint jöhet a kontyolás.

Marika ősi szabály – nem szabály. Melyiket amikor lehet, akkor kontyolják. Nevetés.

Fügedes a vesszőt kézbe veszi Halt! Azt a rádiót elhallgattatni! Majd adok én nektek kontyolást! Zsinatolást, danolást és szabályfelrúgást, Erzsi!

Erzsi Jelen!

Fügedes Mit dolgoztatok a mai nap folyamán?

Erzsi Jelentem alássan, uborkát heréltünk a melegházban.

Fügedes Uborkát. Marika!

Marika Jelen!

Fügedes Hány pontot hoztatok?

Marika Rengeteget.

Fügedes Nem válasz!

Marika A brigádost elhívták. Holnap reggel mondja meg.

Fügedes Pont nélkül többet nincs hazajövetel.

Marika Nincs hazajövetel. Szállodában alszunk.

Fügedes Nem kérdeztelek! Káromkodás volt-e a közeletekben?

Marika Hát csak annyi...

Fügedes Terézt kérdeztem! Káromkodás volt-e a közeletekben?

Teréz A kertész meglehetősen csúfszájú...

Fügedes Tudom. És mit mondott?

Teréz Nem emlékszem.

Fügedes Magdust kérdeztem. Mit káromkodott?

Magdus Én befogtam a fülemet.

Fügedes De a szádat kinyithattad volna. A káromkodókat rendre kell utasítani.

Magdus Nem engem szidott.

Fügedes Hanem? Magdus az ég felé mutat. Gondoltam. És kivel hozta kapcsolatba az a fertelmes szájú?

Magdus Valami Fügedessel. De bizonyosan egy másikkal.

Fügedes Gondoltam. Majd én elszámolok vele. Következik a motozás. Elé a táskákkal! Táskában kotorász. Lámcsak, miféle csempészáru és csempészgondolat kerül megint a házba. Újság? Semmi. Regény? Semmi. Képeslapok csurdé színésznőkkel? Szerencsétek van. Másik táskában keresgél. Púderes doboz... már megint flancolás... Gyufa... Minek a gyufa? Melyikőtök szivarozik? Csend. Azt kérdeztem: közületek melyik szokott szivarozni?

Teréz Nem is tudjuk, mi az. Nevetés.

Fügedes Halt! Melyikőtöké a táska? Csend. Egyiké sem.

Magdus Úgy nézem, hogy a Lenke táskája. Belép Lenke a veder vízzel.

Fügedes Tied ez a táska?

Lenke Nem az enyém.

Fügedes Tehát egyikőtöké sem. Akkor tehát plusz táska, pluszban van, nincs gazdája. Reggel majd megkerül. Felakasztja a falra, majd homlokára ütve. De hiszen buletinnek is lennie kell benne! Újra leveszi a táskát, csomag szivarat emel ki belőle. Itt a buletin! Itt az igazolvány. Ehhez már nem elég a vessző. Nadrágszíj szükségeltetik.

Lenke Én vettem azt, édesapám... Most már nem bánom, ha agyon is üt... Miklósnak vettem. Farsangi ajándék. Ne tessék ezért reám haragudni. Bocsásd meg a mi vétkeinket, amiként mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétettek!

Fügedes Szerencséd, hogy a miatyánkba menekültél. Oda most nem követhetlek a nadrágszíjúval. A szivarat lefoglalom. Holnap visszaviszed a boltosnak. Megmondod, hogy közben a te Miklósod elhagyta a szivarozást. Végeztem! Bevonultok szépen a másik szobába, a farsangolókat én majd számba veszem. Hány az óra? Hét. Kilencig maradhatnak, fél tízkor a tejbelaska, tízkor az ágyban vagytok, az Írás parancsa szerint: Ne virrasszatok, és ne éjszakázzatok, éjjel ne dolgozzatok, mert alszik az isten és pihen a természet.

Egy hang kintről A farsangolókat fogadják-e, míg idekint meg nem fagynak?

Lenke Jöhetnek.

Fügedes Jöhetnek, de ti mehettek. A belső házból ki ne tegyétek a lábatokat. Lelki tisztálkodással leszek elfoglalva, meg ne zavarjatok. Vesszőt ragadva. Mire vártok? Az újabb kopogásra. Halt! A lányok bevisonganak a belső házba, Fügedes kinyitja az ablakot. Először a képeteket lássam! Rendre mindahányat. Hányan vagytok?

Hangok Négyen.

Fügedes Gyönyörű kis felvonulás. Általános képmutatás. Te ki vagy?

Hang Ludas Matyi.

Fügedes Ludas Matyi. A képedet lássam a maszk alatt! Jöhetsz! Ajtót nyit neki, s miközben az átvonul a szobán. Hallod-e, Matyi, te Mátyás ! A lányaim nem ludak, úgy viselkedjél.

Ludas Matyi A gúnárok még odakint vannak. Be, ahol a lányok visongva fogadják, s majd rendre ugyanúgy a többit.

Fügedes Hát te ki vagy?

Hang Én vagyok Ilok és Mihók.

Fügedes S én ezt hogy értsem? Fele-felébe?

Hang Egyik felem Ilok, a másik meg Mihók.

Fügedes A képedet lássam. Úgy! Gyere be mind a két feleddel!

Ilok-Mihók be, egymást karonfogva és Fügedest körültáncolva Én vagyok az Ilok.  Én pedig a Mihók. Mihók be a lányokhoz, Ilok Fügedest kezdi ölelgetni.

Fügedes Ne fajtalankodjunk, Mihók! Vidd innen az Ilokodat, míg farba nem rúgom. Állj meg! Annak a haját vizsgálja. Gyapjú. Mehetsz! Lám a negyediket. Bejöhetsz! Ki vagy? A legény belép.

Szamár Én vagyok a Szamár és a Barát.

Fügedes Te is dupla vagy. A barátodnak tehát csak a szamarabbik fele jött el. A képedet lássam. A legény félrehúzza maszkját. Így még nagyobb szamarat mutatsz. Papírfigura nélkül is jöhettél volna.

Szamár Társalkodjunk, Fügedes bácsi. I-á, i-á!

Fügedes Apáddal társalogj ezen a nyelven. Állj meg! A barátod hol maradt?

Szamár Most baktat a hegyen által.

Fügedes Mifajta képmutatást öltött magára, hogy őt külön ne verifikáljam, mert lefekszem, s a lámpát is eloltom.

Szamár Szürke, nagy haja, fekete kaftánya, csizmája, szakálla.

Fügedes Ehe. Ühüm. Mehetsz, de szamárkodás nincs a lányaimmal.

Szamár Cicázunk, nem szamárkodunk. Be a másik szobába iázva.

Fügedes kezét dörzsöli örömében, s miközben a kötelet az ajtó előtt kifeszíti, a teknőt vízzel megtölti Szürke haja, kaftánya, csizmája. Fogadjuk hát barátilag a barátot. Érdeme szerint a pokolravalót. Ó, be ritka öröm, Atyám – az elégtétel gyönyörűsége. S mily keveseknek adatott meg az egyúttal a terajtad esett sérelemnek is megtorlása. Lelkem legmélyére, ha betekintesz, megállapíthatod: mindenekelőtt Miattad állok bosszút rajta, a Te ügyed miatt, Ügyünk miatt. Csak el ne ügyetlenkedjem a dolgot. Épen az orrát el ne hordja innen, ügyvédkézre se adhasson a gyalázatos, hiszen kézzel nem fogom illetni, a kötél pedig s a tekenő, melyben a disznó ormányát megmártogatja: farsangi játék, engedélyezett meglepetés. Jóváhagyott kibabrálás, tévedés minden jogával; mert csupa tévedésből ezzel a lisztes ronggyal fogom az uborkányira nőtt orrát – az ateista képét borogatni. Lisztet szór a törülközőre. Így. A lámpát lehúzzuk, a kutyát eleresztjük, attól majd fürgébben igyekszik – a tekenőbe, a Belzebub-fióka, a feresztő teknőbe... Gyorsan ki, s hogy visszajön, az ágyra telepszik, várakozik, kezét elégedetten dörzsölgetve. Kisvártatva kutyaugatás, majd kopogás. Ki az?

Hang Lelki testvér.

Fügedes És még micsoda?

Hang Jóbarát. Engedjen be, Fügedes testvér!

Fügedes Az ajtó nyitva van. Igyekezz be, testvér, a kutya harapós! Az ajtó hirtelen kivágódik, s a kutyától megrémült ember nagy lendülettel bukik keresztül a kötélen, képével egyenest a vizes teknőbe. Isten hozott, szamárnak hátulja! Így kezded a farsangolást?

Prédikátor Ó, jaj, jaj! Az orrom is betörött, Fügedes testvér! Jaj, le vagyok forrázva!

Fügedes nevet fulladásig Le vagyunk forrázva! Majd mindjárt meg is kopasztalak.

Prédikátor Jaj, mi van magával, Fügedes testvér! Meg van maga bolondulva?  Törülközőt kérek!

Fügedes Törülközőt a szamárülepre! Hátulról átfogja, körüllisztezi a Prédikátor képét. Ettől gyógyulsz meg, isten nyargonca, mert bolond likból bolond szél fú, nemdebár? Így mondtad volt?

Prédikátor Miatyánk, aki fent vagy az egekben! Fügedes testvér... Fügedes, lelki testvérem az Úrban, ne gyilkoljon meg engem!

Fügedes Már hogy is gyilkolnálak, te böjtös majom, kelekótya...

Prédikátor Majom? Kelekótya? Ó, jaj, sátán kezére jutottam!

Fügedes Egyebugya, kelekótya, tajdak, félnótás vagyok én? S mivel a prédikátor az ajtónak igyekszik, visszarántja a hajánál fogva. A paróka pedig itt marad!

Prédikátor Paróka? A saját hajam, Fügedes testvér! Miféle paróka?

Fügedes A lányom parókája. Ide vele!

Prédikátor ordít Nem adhatom! Sajátom.

Fügedes Saját szőrzetének mondja már, pedig a lányomé. De jól felerősítette, s úgy látom a szakállát is. Az álerkölcsű az álszakállt.

Prédikátor Jaj, ne rángassa! A szakáll is az enyém. Saját növesztésem.

Fügedes Saját növesztése? Azt a mindenségit! Lazul már. Lazul az enyvezet.

Prédikátor Enyvezet! Bocsásd meg, Uram, nem tudja, mit beszél! Testvér, nem enyvezett! Jaj!

Fügedes Ne jajgass, ne játssz velem! A lányom szakálla, azazhogy a kölcsönkapott parókája itt marad, magad majd elmehetsz isten hírével, és többet ne lássalak. Dulakodnak.

Prédikátor Elzavar engem a legjobb tanítványom! Uram, elvetted az eszét. Add vissza, ha lehet, Uram, az eszét – ne kínozz általa! Engedd meg, Uram, hogy legalább hasba rúgjam, halálra kínoz itt engem.

Fügedes Hasba rúgnál, te bakszamár? Hát erőszakoskodom én teveled?

Prédikátor De mennyire! Jaj! Né, felét már kitépte! Hát ez borzasztó!

Fügedes Gyerünk, gyerünk a lámpavilághoz! Megpörköljük szépen...

Prédikátor Ez az őrült meg is pörköl engem! Utolsó stádiumba került.

Fügedes alaposan szemügyre veszi a lámpa fényében s mind inkább elképed Ez tényleg nem álszakáll. Délután óta hogy növesztetted meg?

Prédikátor Húsz éve növesztem, az isten szerelmére! Ó, miért kellett nekem idejönnöm?! Elindulok a híveimet meglátogatni, s íme... hová jutok, büntelenül, ártatlanul, az őrültek házába...

Fügedes miközben a lisztet letörölte a prédikátor arcáról Mennyei jóatyám... A Prédikátor testvér! Lelkem, üdvösségem gondozója!

Prédikátor Végre, hogy fölismer... Szegénynek az esze kezd már helyrejönni. Berúgott maga?

Fügedes Ó, dehogy rúgtam, dehogy rúgtam. Kirúgni szerettem volna – egy másik szakállas kaftányost... Bocsásson meg nekem! Hogy tudjam én ezt most már helyrehozni? Lenke közben kiles az ajtón. Ó, meddig kell vezekelnem, hogy ezt a gyalázatot, a rettenetes szégyent lemossam magamról. Ki fogja megbocsátani nekem a megbocsáthatatlant?

Prédikátor Egyedül az isten. Mert én nem tehetem. Nem áll módomban.

Fügedes De hiszen szörnyűséges tévedés volt!

Prédikátor A bosszúálló indulatnak ez a mértéke nem lehet tévedés. Saját hajam tincseinek tömkelege, szakállamnak fele része kitépve, az orrom... nem is érzem az orromat... Ilyen tévedés nem lehetséges.

Fügedes Végem van! Egész életemnek, tisztességes igyekezetemnek vége.

Lenke be, kedvesen Prédikátor testvér, bocsásson meg neki!

Prédikátor Mondottam: nem áll módomban. Az Úr legyen vele, veletek lányom, és kivált énvelem. Szombaton kizárjuk a gyülekezetből. El.

Lenke De szépen kérem... tessék megbocsátani... Utána megy.

Fügedes Kizárattam magam a gyülekezetből! Prédikátor testvér... Ó, lelki testvérem... Bocsásson meg nekem! Leroskad egy székre, fejét fogja, sírás környékezi. Mibe keveredtem, mivé züllöttem! Nyilván a pokolba kerülök. Ott is a helyem: a pokolban. Lángok égessék a testem... a kezem... amely annak a drága embernek a szakállát tépdeste. Mivel büntessem ezek után az igazi bűnöst? Életem megrontóját... Hogy tehettem ezt, hogy veszíthettem el ennyire a szemem világát.

Lenke jön, kézen fogva vezeti Miklóst, a Prédikátorhoz hasonló öltözetben Édesapám. A Prédikátor testvér azt mondja, mégis megbocsát.

Fügedes Megbocsát? Módjában áll? Ó, nem merek a szemébe nézni!

Miklós a Prédikátor hangját utánozva Megbocsátom a tévedést, Fügedes testvér. Közben a fiatalok is a háta mögé somfordálnak.

Fügedes És nem fognak kizárni a gyülekezetből?

Miklós Egyelőre még maradhat. Feltételesen...

Fügedes Minden feltételnek alávetem magam.

Miklós Annak a másik kaftányosnak, akivel összetévesztett engem, aki miatt ennek a szegény leánykának is az életét megkeseríti, annak ide szabad bejárást biztosít.

Fügedes Akkor jöjjön, amikor jólesik neki. Prédikátor testvér, foglalkozzék most a leányaimmal. Hagyjon engem imádkozni. Le kell nekem ezt az egész dolgot imádkoznom. Foglalkozzék a leányaimmal.

Miklós álszakállt, parókát leszedve és Lenkét magához ölelve, Fügedes válla fölött Máris elkezdem a foglalkozást. Különösen Lenkével, a bűnösebbikkel. Mert:

Kerestem őt, de nem találtam,

kiáltottam, de nem felelt.

Lenke Kedvesem, szépségem, kelj fel és jöjj!

Nézd, íme, elvonult a tél,

elhúztak, tovaszálltak az esők,

a rügyek felütik fejüket...

Miklós Gyere, fuss, szerelmesem, légy mint a gazella

a balzsamillatú hegyekben!

Lenke Sáronnak nárcisza

és völgynek lilioma vagyok.

Mint aknafa az erdő fái között,

olyan a szerelmesem a férfiak között.

...betege vagyok én a szerelemnek.

Miklós Megtaláltam őt, kit lelkem szeret.

És magamhoz vontam,

s el nem bocsátottam...

Lenke Aludtam épp, csak szívem virrasztott,

mikor egy hang szólt,

szerelmesen zörgetett:

Nyisd meg nékem

kishúgom, kedvesem, galambom,

Miklós csodaszépem.

Fügedes fölnéz rájuk Miért éppen ezt gyakoroljátok? Ó! Fogjatok meg! Hátára esik a székről

Függöny