Művelődés

Szereplők

János

Juliska

Pap

Papné

Rokkant

Asszony

Egyházfi

Kurátor

Presbitérium

Történik egy vidéki városban, a református pap utcára néző háza előtt.

Juliska a ház nyitott ajtajában edényeket törölget, körülötte is edények és virágcserepek hevernek s egy rádió. Énekeli.

Likas a kalapom teteje,

Kilátszik a hajam belőle,

Eléggé szégyellem legény létemre,

Hogy likas a kalapom teteje...

János fiatal mesterlegény, biciklin jön az úton. Az énekre lassít, a leányra még jobban lassít. Amikor odaér egészen a leányhoz megáll a biciklivel, és földre száll. Legény létire?

Juliska Magát hova küldték?

János Akárhová.

Juliska Hát akkor menjen akárhová!

János közeledik a lányhoz Maga mikor került ide a paphoz?

Juliska Jobb lesz, ha maga elkerül innét.

János Azt kérdeztem, hogy mikor került ide?

Juliska Tegnapelőtt. Mi baja véle?

János körülnéz, látszik, hogy észrevett valakit közelíteni az úton; s bosszankodva. A fene ette volna meg! Éppen ide tolják! Ezt a nyesett embert! Csenget a biciklijén. Félre az útból! Itt jő a generális! Elványadt, rongyos asszony egy „férfit” tologat rozoga tolókocsin. A „férfin” elnyűtt katonazubbony van. A két karja és a két lába le van vágva, a szemei helyén vak üreg. Az asszony az ajtó előtt megböki a „férfit”, aki erre vontatott síri hangon mondja.

Rokkant. Szegény, nyesett ember vagyok!... Segítsenek valamivel!... Az asszony egy ideig nézi Jánost és Juliskát, aztán tovább tolja a „férfit”.

Juliska elszörnyedve Hát ez ki volt?!

János Egy ember.

Juliska Ez magának ember volt!?

János Ember, ember! Hát magának mi volt?

Juliska küszködve, majd szinte sírva. Cégér!

János Hogyhogy cégér?!

Juliska Nem érti! Úgy, hogy cégér!

János Micsoda cégér?

Juliska Hát cégér a kolduláshoz! Nem érti?! Maszkura! Nem ember!

János De én tudom, hogy ember!

Juliska De én is tudom, hogy nem ember!

János Hát nem hallotta, hogy még beszélt is?! Azt mondta, hogy szegény nyesett ember vagyok... Nem hallotta!? Maga... maga süket!

Juliska Én nem vagyok süket! Én hallottam! De azt nem ember mondta! Hanem egy maszkura! A cégér!

János Maga buta! Hát aki beszél, az magának nem ember?

Juliska Nem hát! A rádióra mutat, ami ott áll mellette a földön. Ez a szerkezet is beszél, mégsem ember!

János Maga kótya! Hát akkor magának ki az ember?

Juliska Maga a kótya, tudja! Mert nekem az az ember, akinek két keze van! Akinek két lába van! S akinek két látó szeme van!

János Maga tiszta bolond!

Juliska Maga a tiszta bolond!

János Ember volt, s megvan!

Juliska Nincs meg, mert cégér volt!

János Ember volt!

Juliska Cégér vak! Sírás előtti dühösséggel. Cégér volt! Az edényt, ami a kezében van, a földhöz vágja, egyre dühösebben a többi edényeket és a cserepeket is vagdosni kezdi a földhöz; a végén egyenesre feláll és átkozódva. Így törjön engemet össze az Isten, ha nem cégér volt!

János éktelen haraggal a biciklit a földhöz veri és összetöri. Engemet is így törjenek össze az ördögök, ha nem ember volt!

Juliska sírva lerogy a küszöbre.

János Várja meg, amíg jő valaki s megkötözi... Elmegy.

Papné Egy nagy edényben liszttel; zacskóban cukorral s kávéval, örvendezve jön s az ajtó előtt. Juliska! Juliska! Kaptunk lisztet s cukrot s ká- Megdöbbenve. Hát itt mi történt?!

Juliska sír.

Papné Juliska! Itt mi történt?!

Juliska szepegve Erre jött egy mesterlegény, s hozzáveretett velem mindent a földhöz...

Papné Hozzáveretett? Egy mesterlegény?!

Juliska Az hát.

Papné S az hogy történt?

Juliska Az úgy, hogy egy asszony errefelé taszított egy cégért, akire az a mesterlegény azt mondta, hogy ember.

Papné reszketve No, és?

Juliska S mind azt erősítette, hogy az a cégér ember!

Papné felkacag, aztán egyszerre kitör Jaj, hogy az a fekete fene nem tudott tégedet megenni! Mielőtt idehoztalak volna! A mesterlegényeddel együtt! Aki mind azt erősítette! Hogy az én edényeimet, egy ilyen kicsiség miatt! Jaj, azt a...! Földhöz vágja a kávét s a cukrot, toporzékolva kiszórja mind a lisztet is, s az edényt is odazúgatja a falhoz.

Pap temetésre készülőben, palásttal a vállán, ünnepélyesen kijön. Hát itt mi van? A papné ott sír a szolgáló mellett. Nem szól egyik sem.

Pap Mi van itt? Miért sírtok itt rakásra? Hát ez miféle háború, itt a földön? Ki bolondult itt meg?

Papné szepegve Ez a leány mind összetörte az edényeimet s a cserepeimet... Egy kicsiség miatt...

Pap Hát ezt a kávét s ezt a lisztet?!

Juliska Azt a tiszteletes asszony, egy kicsiség miatt.

Papné Juliskára. Hallgass, mert kettőbe hasítlak!

Pap nyugalmat tartva Mielőtt hasogatnál, tudni szeretném, hogy mi történt?

Papné feláll s úgy magyaráz Képzeld, valami mesterlegénnyel összekapott ez a leány, s éppen akkor erre tolta azt a szerencsétlen csonka Ferencet a felesége, s ezen összevesztek.

Pap Hogy vesztek össze?

Juliska szintén feláll s úgy magyaráz Úgy, tiszteletes úr kérem, hogy az a mesterlegény mind azt erősítette, hogy akit kerekes széken toszítnak, az ember.

Pap Hát te mit mondtál?

Juliska Én azt mondtam, hogy az nem ember, hanem kéregetési cégér.

Papné No, hallj oda! E miatt a kicsiség miatt, az én cserepeimet, az én drága vázáimat!...

Juliska De bizonisten cégér volt, tiszteletes úr.

Pap a feleségéhez Hát te mért szórtad széjjel ezt a kávét s ezt a lisztet?

Papné Én a cserepek miatt... Hogy ezek olyan bolondok voltak.

Pap küszködik, majd magából kikelve Jaj, azt a fehérnépnek mindenségit! Hogy ezt a sok drága... Nohát! Istenem ne legyen; ha mind bolondok nem vattok! Bolondok! Bolondok! Lekapja a palástját, hasogatni kezdi össze, majd a földre veti és tapodja. Így hasogassanak össze engemet is s így tapodjanak össze, ha mind bolondok nem vagytok! Bolondok! Bolondok!

Egyházfi a temetésre készen, egy nagy énekeskönyvvel a kezében odajön. Egeknek szent Ura! Fogja a fejét. Hát itt mi történt?! A pap, a papné, a szolgáló háromfelé veszékelnek. Nem szól egyik sem. Egyházfi felfogott kézzel, bátortalanul közelít a pap felé. Tiszteletes úr, drága jó tiszteletes úr, itt mi tudott történni?

Pap Hát nem lássa!?

Egyházfi Én látom, de miért; ó, miért?

Pap Ó, azért, hogy csonka Ferenc ember-e, vagy cégér.

Juliska Cégér, bizonisten cégér!

Papné a szolgálóhoz Te vagy a cégér! Cserepes cégér!

Pap a felesége felé, a szolgáló felé Itt süllyedjek el, ha bolondok nem vagytok! Nők pityeregni kezdenek. A pap dühödten kering, ropogtatja a talpa alatt a cserepeket.

Egyházfi bambán néz, fogja a fejét Mindjárt, mindjárt, mindjárt megbolondulok! Szintén kerengeni kezd, egyszerre összeütközik a pappal, s azt megragadja. Mindjárt megbolondulok! Mi történt?

Pap fintorgó arccal, lassan Itt az ajtóban ez a leány s egy mesterlegény beszélgettek együtt. Akkor Csonka Ferencet erre tolta a felesége. Az egyik azt állította a Csonkáról, hogy ember: a másik azt, hogy cégér.

Juliska Én mondtam, hogy cégér!

Pap mintha rá akarna ugrani a szolgálóra Sssííjj! Az egyházfihoz Ezen összevesztek... a cserép... a váza...

Egyházfi kétségbeesve. Ceégér?!

Juliska Az hát!

Pap rátámadva az egyházfira Hát nem érti!?

Egyházfi Ceégér?

Pap Cégér, cégér!

Egyházfi Hát az mi?

Pap Maszkura, jel a kéregetéshez. Megtalálja a szót. Báb!

Egyházfi Hjajj! S e miatt a kicsiség miatt?

Pap kering megint. Emiatt.

Egyházfi Ezt a sok drága cserepet, e miatt a kicsiség miatt?

Pap E miatt a kicsiség miatt.

Egyházfi S a lisztet is emiatt?

Pap Emiatt.

Egyházfi S a palástot is emiatt?

Pap kiáltva Emiatt!

Egyházfi Most... most… megbolondulok... Tépni kezdi össze a nagy énekeskönyvet. Dobálja széjjel a lapokat, tapodja a földön. Így tépjenek össze engemet is, így tiporjanak össze, ha ebben a házban mindenki nem bolond! Ebben a házban! Mindenki! Nem bolond!

Kurátor ládával a hóna alatt jön, egy kicsit megbökken, de aztán tréfásan szemléli a dolgot. Hát itt mi az ánti van!?

Juliska megörvendve, bizalommal kapaszkodik belé a kurátorba. Bácsi, tegyen igazságot, tegyen igazságot!

Kurátor megindul az egyházfi felé, aki még mindig kergül és szaggat. Mentiben mellékesen Juliskához. Teszek, csak várj. Az egyházfihoz, akit megfog. Hó, komám, hó!

Egyházfi kapálódzik, a papék felé bök, s Juliska felé bök Ezeknek hógasson! Mert ezek mind bolondok!

Juliska a kurátorhoz, előbb is, később is többször Mondja, hogy cégér!

Kurátor az egyházfinak Mi lelte, komám? Hát magának eddig szép esze volt!

Egyházfi Mindjárt megbolondulok!

Juliska Ugye, hogy cégér?

Kurátor Juliskához Ne karicsálj! Hanem mondd meg, hogy ide mi az istennyila csapott bé ebbe a házba?!

Juliska Olyan istennyila, hogy egy asszon egy maszkurát toszított erre, egy olyan kéregetési cégért, itt az úton.

Kurátor Hát aztán?

Juliska Hát aztán volt itt egy mesterlegény, aki velem akart beszélgetni, s aki mind azt erősítette, hogy nem cégért toszítnak, hanem embert.

Kurátor Hát aztán?

Juliska Hát aztán ezen összevesztünk, s én a virágcserepeket s ő a biciklit összetörtük.

Kurátor E miatt a kicsiség miatt?

Juliska Ez nem kicsiség! Mert cégér vót!

Kurátor Hát a liszt? Mindenki a papnéra mutat.

Kurátor Mért?

Juliska ő is azért.

Kurátor Hát a palást? Mindenki a papra mutat.

Kurátor Mért?

Juliska ő is azért.

Kurátor Hát ezt a drága énekeskönyvet? Mindenki az egyházfira mutat.

Kurátor Mért?

Juliska ő is azért.

Kurátor a ládát a földhöz vágja Így üssön belém a ménkő, ha mind bolondok nem vattok! Mind, ahányan vattok!

Juliska Mondtam, hogy cégér vót! Mondtam s mondom!

Kurátor a ládából kidőlt irományokat kezdi széjjelszórni Tiszteletes úr! Itt vannak az irományok! Nem tudomány kell a világnak! Hanem cégér!

Juliska Az vót! Cégér vót! Amíg a kurátor „dolgozik”, mindenki a maga rontásához megy, és azt folytatja, mind jobban és nagyobb dühvel.

Presbitérium nyolc gazda jön. Az első. Ez már igen!

Kurátor nekiszökik a presbitériumnak Neki a munkának! Ki mit ér!

Az első a Presbitériumból Há mért?

Kurátor Ne kérdezd, hanem vágjad!

Juliska erős hangon, mint az ítélet Az embernek két lába van! Az első ember beáll a rombolásba.

Juliska Az embernek két keze van! A második ember is beáll.

Juliska Az embernek két szeme van. A harmadik, is beáll.

Juliska Csak az ilyen ember, a másik nem ember!

Pap Vágja az egész Presbitérium! Az emberek sorba mind beállnak.

Kurátor Ki hol éri!

Juliska Változzék békává, ki háborút csinál!

Egyházfi Jaj, mindjárt megbolondulok!

Juliska Ki a szép emberből csúnya cégért csinál!

Papné Ki az én házamból egy romhalmazt csinál!

Pap meggyújtja a papirosokat Ki az én házamból tűznek lakodalmat csinál! Egyre erősödő zongoramuzsika, mintha a rádióból szólna. Bartók: Töltik a nagyerdő útját.

Juliska énekeli, miközben zúzzák a házat és égetik.

Töltik a nagyerdő útját,

Viszik a székely katonát.

Künn trombita. Katonák masírozása hallik.

Viszik-viszik szegényeket,

Szegény székely legényeket.

Úgy elviszik arra helyre,

Hol az út is vérrel festve.

Kit a golyó, kit a lándzsa,

Kit éles kard összevágta.

Függöny