Művelődés

Másféltíz év telt el azóta, hogy a Budapesten székelő Tamási Áron Alapítvány létrejött, megkezdte áldásos tevékenységét, szinte másféltíz éve már, hogy Tamási Áronné Bokor Ágota asszony levélben értesítette a székelyudvarhelyi gimnáziumot (amely 1990 óta viselte az író, hajdani diákja nevét), hogy létrehozott egy alapítványt azzal a céllal, hogy segítsen évente egy-egy rászoruló székely középiskolást a továbbtanulásban. Hogy őket Tamási Áron Cselekvő ifjúság című írása szellemében „az erdélyi magyar művelődés szolgálatára, ismeretek szerzése és öntudatos magatartás kialakítása folytán, alkalmassá tegye”.

„Az országhatárok felett létező magyar szellemi impérium” gyarapítására létrehozták tehát 1993-ban a Tamási Áron Alapítvány Diákja ösztöndíjat, amelyet évente pályázhatnak meg azóta az udvarhelyi gimnázium tizenegyedikes diákjai. Kézzel írott bemutatkozó esszéjükben bizonyítaniuk kell rátermettségüket, elhivatottságukat, s azt, hogy az alapítványi segítség nélkül el sem érhetnék kitűzött céljukat, amely egybeesik valahogyan a székelység, az erdélyi magyarság önmegtartó irányulásával: „Aki az érettségi után a székelyföldi magyarság számára elsőrendűen fontos területen kíván diplomát szerezni, aki nem szakad el szülőföldjétől, és az anyanyelvet csorbítatlanul megőrzi.”

A Tamási Áron Alapítvány kuratóriumának döntését a Tamási Áron Alapítvány Diákja ösztöndíj létrehozásáról Székelyudvarhelyen 1993. május 28-án tették közzé. Tamási Áronné Bokor Ágota jelenlétében, a négyszáz éves gimnázium jubileumán szervezett iskolatörténeti tudományos ülésszakon, a városháza dísztermében tette a bejelentést Sütő András, a kuratórium tiszteletbeli elnöke. Jelen volt a magyar szellemi élet sok jeles személyisége, köztük nem egy a gimnázium véndiákja volt.

Azóta tizennégy év telt el, s az alapítványi ötszázezer forint alaptőke kamatjából egyre többen részesülnek. A Tamási Áron Alapítvány Diákja címet és a vele járó ösztöndíjat elnyerő, vagy egyszeri pénzjutalomban részesülő tanulók nevét minden évben, szeptember 20-án, az író születésének évfordulóján szervezett ünnepségen teszi közzé az iskola igazgatósága a gimnázium melletti Tamási-szobornál. Következzen hát az ösztöndíjasok sora:

Balázs Imre József (1994) a BBTE magyar-angol szakán végzett, ma tanár ugyanott, a Korunk folyóirat szerkesztője, költő, író, irodalomtörténész, kritikus.

György Éva Rita (1995), ahogy megálmodta, egyetemi tanulmányai befejezése után matematikatanár lett szülőfalujában, a Hargita megyei Lövétén. Idézek egykori pályázati esszéjéből: „Igen, én is ezt szeretném, hogy embereket neveljek, embereket tanítsak. Ezért választottam középiskolámul azt a Gimnáziumot, amelynek zászlóján Tamási Áron szavai állanak: »És rátok bízom az itt maradó kincseket«. Már kilencedik osztályban, amikor először léptem át a Gimnázium küszöbét tudtam azt, hogy iskolánkat az értékteremtés, értékőrzés és értékátadás hármas igéje jellemzi, és már akkor elköteleztem magam a ránk hagyott szellemi-erkölcsi kincsek őrzésére, gyarapítására.”

Mátyás Edit Mária (1996) informatikus Csíkszeredában, tanár a Sapientia Tudományegyetemen.

Pál Zoltán Ferenc (1997) földrajz szakot végzett a BBTE-n, ma ugyanott tanár.

Boros Szidónia (1998) Marosvásárhelyen végzett az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, ma orvos egyetemi évei városában.

Kovács Réka (1998) román–angol szakot végzett a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen, ma angoltanár ugyanott, a Maros parti városban.

Csibi Margit (1999) a budapesti Duna TV munkatársa.

Vas-Tifán Attila (2000) a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem utolsó éves hallgatója.

Hadnagy László (2001) ugyanott tanul, közösségi munkát is vállalt, a diákszövetség tagja.

Varga Zsuzsanna (2002) a Székelyudvarhelyi Tanítóképző Főiskolán végzett, tanító a Hargita megyei Oklándon.

Jakab Ilona (2003) tanulmányait félbeszakította, Farkaslakán él.

Árgyó Tünde Edina (2004) a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hallgatója.

Bálint Enikő (2004) a BBTE angol–magyar szakos hallgatója.

Pál Emese (2005) ugyanott történelem–művészettörténet szakos.

Péter Emőke (2005) ugyanott a román–magyar szakon tanul.

Deák Éva (2006) a brassói Transilvania Egyetem jogi fakultásának hallgatója.

Kovács Melinda (2006) a BBTE-n joghallgató.

Már azt is tudjuk, hogy sikeres érettségi és felvételi esetén 2007-től a Tamási Áron Gimnázium jelenlegi tizenkettedikesei, Horobet Emil és Szabó István is az ösztöndíj haszonélvezői lehetnek. Örvendetes, hogy az alaptőke kamatjából újabban évente két ösztöndíj is adható, s különböző érdemekért pár tanuló (Papp Ágota, Albert Orsolya Zsuzsanna, Antal Katalin, Nagy Erika, Tamás Lehel) egyszeri pénzjutalomban is részesült.

Tanító, orvos, falusi és egyetemi tanár, szerkesztő, író, költő, jogász, művészettörténész… Hisszük, hogy a Tamási-ösztöndíjasok rajával az erdélyi magyar értelmiség olyan erőkkel gyarapodott, gyarapodik, amelyek jövőnk biztosítékát jelentik a meglódult időben. Jól kamatozik tehát a Tamási Áron szellemiségéből, művei jogdíjából táplálkozó ösztöndíj.