Művelődés

 
Kedves barátom kérlek, fogadd őszinte gratulációmat! Ha akarnám sem tudnám tömörebben megfogalmazni, mint: ez igen, ez a szó igaz értelmében férfimunka volt!

Nem is jöhetett volna jobbkor ez a szerep, mint a harmincadik színházi évadod küszöbén. Igazi ajándék. Egy ilyen lehetőséggel pedig élni kell.

És te, Zoltán barátom, minden tehetséged, szíved, lelked beleadtad a felkínált, remekbe szabott szerep megformálásába. Maradandót alkottál.

Örökre felejthetetlen élmény marad valamennyiünk – a csíkszeredai színházkedvelő közönség – számára ez az előadás: Hegedűs a háztetőn című musical. Vérbeli mestermunka (rendezés, koreográfia, zenei vezetés, díszlet és jelmez, dramaturgia). És utolérhetetlenül kimagasló csapatjáték.

Igen, minden túlzás nélkül merem állítani: felnőtt és beérett ez a csapat, a Csíki Játékszín társulata. Voltak kiváló és kiugró előadások az eltelt évadok során is (Az ember tragédiája, Szerelem, A gát – hogy csak néhányat említsek), ám most a kilencedik évad küszöbén, ezzel az előadással mintegy feltettétek a koronát eddigi színpadi tevékenységetekre.

Talán te tudod a legjobban (mint egyik alapító tag), hogyan és miként alakult e színház, verbuválódott össze ez a csapat, ezért is hiszem, egyetértesz velem abban, hogy a legőszintébben és teljes bizonyossággal kijelenthetjük: megérte!

Abban is egyetérthetünk, hogy ez a lelkes csíkszeredai színházkedvelő közönség megérdemelte, hogy saját társulata, színháza legyen. Megérdemelte, hogy egy ilyen kiváló csapatnak és ily nagyszerű előadásoknak tapsolhasson, egy örökké táblás házban.

Csak elképzelni tudom, hogy milyen érzések kavarogtak benned, de a társulat minden tagjának szívében a függöny felgördülése előtti pillanatokban. De tudom, hogy keményen megdolgoztatok a sikerért. Hiszen elégé rövid idő alatt kellett színpadra állítani a darabot.  A világ sok-sok színpadát megjárt óriási sikereket magának tudó musicalt.

A szűnni nem akaró vastaps volt a legbeszédesebb példa, hogy mesterien sikerült. Köszönhető ez a rendezőnek, Parászka Miklósnak, a koreográfusnak, Orza Cãlinnek (a táncokat Jerome Robbins eredeti koreográfiája alapján tanította be), a zenei vezetőnek, Manfrédi Annamáriának, a díszlet- és jelmeztervezőnek, Kelemen Katának, a dramaturgnak, Budaházi Attilának, az előadásban szereplő színészeknek, de a színfalak mögötti háttérmunkának, a műszaknak is.

És nem szabad megfeledkeznem a keserédes tragikummal megelevenített kemény, magvas és mély mondanivalóról, melyet közvetít számunkra a darab. Soha jobbkor nem érkezhetett volna ez az üzenet számunkra (a romániai magyar nemzeti kisebbség számára).

Köszönöm neked kedves, jó barátom, mindannyiunk Fülese! Köszönjük nektek, a Csíki Játékszín társulatának ezt a maradandó élményt, örökre felejthetetlen előadást!