Művelődés

Nem sok település dicsekedhet azzal Erdélyben, hogy királyok, fejedelmek születtek falaik között.  Kolozsvár, a régi kincses nagyváros két nagy szülöttére is büszke lehet: ugyanazon kis téren álló, egymással farkasszemet néző házaiban látta meg a napvilágot évszázadnyi különbséggel az igazságos Mátyás és az igaz Bocskai. Egyikből Magyarország királya, másikból Erdélyország fejedelme lett. Kolozsvárhoz képest Szilágysomlyó kis városka, mégis felvette a versenyt a nagyokkal. Erős kis várában olyan ember született, aki egy személyben volt király is, fejedelem is.  Báthory István, aki 1571 és 1576 között Erdély fejedelme, majd 1576-tól haláláig 1586 Lengyelország királya volt, közel száz évvel született később, mint Mátyás, így ők életükben ugyan nem találkozhattak, de történelmi emlékezetünkben annál inkább, hisz az igazságos Mátyás királyról szóló meséket, mondákat mindenki ismeri, iskolaalapító Báthory Istvánról pedig minden somlyóinak illik tudni. Az is közös a két királyi szülővárosban, hogy mindkettő méltó módon ünnepli minden évben nagy szülötteinek emlékét. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy Kolozsvár szülötte, ám most már Szilágysomlyó lakosaként kapocs lehetek a két város között. Így történt egyik találkozásom is három évvel ezelőtt László Bakk Anikóval, az Amaryllis Társaság vezetőjével, aki felvillantotta a lehetőségét annak, hogy mi somlyóiak is bekapcsolódhassunk a Kolozsváron már évek óta megtartott, ám most már a város falain is túllépett rendezvénysorozatba. Az általános iskola akkor még csak magyar tagozatának tanárai között azonnal nagyon ügyes és lelkes társakra találtam: Gáll Timea és Nagy Eleonóra magyar tanárnők az általuk vezetett kis színjátszó csoportnak egy Mátyás-mesét tanítottak be, Boda Ibolya vallás- és zenetanárnő, aki a Játékkuckó Kuckómuzsikások csoportját oktatja a furulya csínja-bínjaira, reneszánsz darabokat gyakoroltatott a gyerekekkel, Tóth Klementina tanítónő korabeli ruhák másában előadott, szép reneszánsz táncot tanított be a gyerekeknek. Ugyanakkor Lackó Izabella rajztanárnő a nagy királyhoz kötődő események megrajzolására bíztatta a tanítványokat. Ezek a rajzok (szám szerint 123) később a kolozsvári Magyar Opera  előcsarnokában is ki lettek állítva. Az I–IV. osztályosok is kivették  részüket a rajzolásból is, mesemondásból is.

Így állt össze az első szilágysomlyói Mátyás-nap, amelyhez a Báthory Alapítvány, az EMKE–Magyar Ház és igen sok szülő is segítő kezet nyújtott. Öröm volt nézni a sok csillogó gyermekszemet, ahogy egymás játékát, szereplését kísérték figyelemmel.

A II. Mátyás Napra már a sok küzdelem árán beindított, saját Magyar Iskolájukban készülhettek a gyerekek. Ekkor is volt Mátyás-mese előadás szóban és játékban is, reneszánsz tánc, reneszánsz muzsika, eljöttek hozzánk az Amaryllis Társaság képviselői is, gyönyörű jelmezeket, Mátyás-játékokat mutatva be és közös játékba vonva a lelkes nézősereget is. Rajzokat is készítettek a gyerekek ismét, ezt a helyi kiállításon tekinthette meg bárki és szavazhatott ott is a legjobbakra. A legsikerültebb rajzokat az Amaryllis csoport tagjai kiválogatták és azok a Mátyás-rajz seregszemle részét képezve vándorkiállításon vettek részt. Ez a rendezvényünk már országhatáron is átnyúlt, hiszen részét képezte annak a gálaműsornak, amely a József Attila szavalóverseny részvevőit is hivatott volt szórakoztatni, így az albertirsai és nyírbátori nézők is osztozhattak a nagy király emlékének ünneplésében.

Mindez természetesen csak az ünnepi műsorok vázlatos, rövid összefoglalása; a lényeg, mint mindig, a szavak hátterében bújik meg. Az, hogy évenként 80-100-150 embert mozgat meg, kapcsolja őket össze ez a rendezvény, hogy megismerteti és párhuzamot tud állítani két nagy király között (amint valaki megjegyezte: egyiket ismerjük, a másik a mienk), hogy ötletességre, a tánc, a muzsika szép lélekre, a rajz érzésvilágunk kifejezésére szolgál, nevel, hogy nem a versengés, hanem a közös együttlét a fontos – ez mind-mind hozadéka ennek és a hasonló rendezvényeknek. Mindkét alkalommal vendégünk volt a Duna televízió forgatócsoportja is a rendezvényen, ami külön  érdekességet jelentett és külön értéket adott a gyermekek munkájának. Riportokat, interjúkat készítettek velük, ki kellett hát állni ország-világ elé összeszedett gondolatokkal, szépen formált mondatokkal. Nem kis kihívás volt ez sem számukra, izgultak is kellőképp. Volt, aki vonakodott, de végül is jól sikerült minden, átestek a tűzkeresztségen és belekóstolhattak a médiaszereplés világába is. Természetesen nem elhanyagolható a gyakorlati haszon és siker sem. Az első, a Mátyás lopni megy című előadással még ugyanabban az évben a PADIF-on (Partiumi Diákszínjátszó Fesztivál) a csapat első helyezést ért el kategóriájában, és több különdíjat is kapott, a második alkalommal bemutatott jelenettel (Mátyást királlyá választják) ha helyezést nem is sikerült elérni, de szintén több különdíjjal tértek haza. A Mátyás-napon részt vevő és szerepet vállaló gyerekek munkáját a polgármesteri hivatal is jutalmazta, egy-egy kirándulást biztosítva a kincses városba, ahol a város nevezetességei mellett ifjúsági és opera előadást is megnézhettek. Ugyancsak László Bakk Anikó segítségével bekukkanthattak Mátyás király szülőházának gyönyörű lovagtermébe, ahol Anikó néni és a bohócok érdekes játékkal szórakoztatták őket. Mindezeket egybevetve úgy gondolom, igen hasznosak a hasonló jellegű rendezvények, formálják-nevelik a közösséget, történelmi hagyományainkat ápolják.