Művelődés

Hol volt, hol nem volt? Volt egyszer egy Mátyás király, aki Kolozsváron született. Szülőháza ma is áll a hajdani kincses Kolozsvár óvárosában. Meg volt egy kolozsvári bíró is. Vajon mese ez, legenda vagy valóság?

Az való igaz, hogy 2006. február havában újra Mátyás-napokat ünnepelt az Amaryllis Társaság. Lelkes szervezője László Bakk Anikó jóvoltából immár 16. alkalommal. László Bakk Anikó meghívását örömmel fogadtam-fogadtuk a Barabás Miklós Céh nevében. Sajnos a 2005 novemberében megnyílt új székházunk még nem biztonságos, így a megnyitóra a grafikákat, szobrokat, festményeket és textíliákat Novák Ildikó lakásán tároltuk, és férje, János jóvoltából utaztattuk a kiállításra. Emiatt is csak a kolozsvári tagságunk munkáit volt alkalmunk összegyűjteni és kiállítani. Ez lenne a jelen lehetősége.

Jövőre tervezzük, hogy előre meghirdetjük a kiállítás tematikáját, például: Reneszánsz és mesterség; Tisztelet Mátyás királynak; A reneszánsz hatása a korabeli magyar művészetre, hatása a mai művészetre; A Corvinák hatása a könyvművészetre; A Mátyás korabeli kolozsvári épületek – hatása-felhasználása a ma munkáiban; A Mátyás korabeli európai művészeti központok hatása, ismerete és felhasználhatósága a Barabás Miklós Céh tagjai számára (szellemiség és mesterség). Reméljük, hogy az idejében meghirdetett és kiválasztott témafeladat megértésre és válaszra talál tagságunk, és immár nem csak kolozsvári tagságunk körében.

A jelen. A kolozsvári bíró elnyerte méltó büntetését, de sajnos a kincses Kolozsvár sem a régi, már több évtizede új és még rosszabb bírók sokasága keseríti – törvényesen vagy törvénytelenül – az utódok életét. Ezért is dicsérendők és rendkívül fontosak az Amaryllis rendezvényei, ünnepnap számba menő előadásai.

Kiállításunkat a szülőház pincegalériájában rendeztük. Az épület közösségünk jogos történelmi tulajdona, de egyelőre köszönettel tartozunk a Ion Andreescu Vizuális Művészetek Akadémiájának, hogy teret adott a rendezvényünknek. Remélem, a pince szintje nem a kiállítás nívóját jelképezi, és merem remélni, hogy idővel visszalakhatjuk a földszintet és az emeletet is, méltó módon – nem divatot és nem árut termelő tagságunk segítségével (a BMC alapszabálya már az 1930-as években kimondta az érték- és érdekvédelem fontosságát).

Öröm és reménykeltő volt a firenzei Marsilio Ficino Egyesület kapcsolatkereső-teremtő jelenléte is a kiállítás megnyitóján Horváth Ágnes elnök és Horváth Árpád személyében. Mintha Márai Sándor üzenetét is hozták volna. Márai kedvenc városából, kedvenc múzeumából, az Uffiziból.

A múlt – a gyökerek, a történelmi múlt kötelez? Kötelez!