Művelődés

A budapesti Ernst Múzeumban 2007. január 25. – március 7. között tart nyitva a kiállítás, amelyet Kokas Nikolett rendezett, a kapcsolódó kiadvány szerkesztője Csanádi-Bognár Szilvia, mindketten művészettörténészek.

Negyedszázados múltja van már a művészet történetében annak, hogy Erdélyből csoportokban kapcsolódnak be képzőművészek a magyarországi művészeti életbe. Még ha ott is tanulnak, más: felkavaró és erjesztő a szellemiségük. Egyénenként különböző utakon járnak, és mégis összetartoznak (lásd a MAMŰ – Marosvásárhelyi Műhely – számos budapesti kiállítását és galériáját), számos kívülállót is vonzva maguk köré; nyugtalanok és dinamikusak, intenzív vitákra ösztönzik barátaikat és közönségüket; gondolkodásuk természetes és természet közeli. Mindebben különböznek az utóbbi évtizedek magyarországi művészeti életének jellemzőitől, viszont megtermékenyítik. Nélkülük már nem írható meg a magyar művészet története, melynek figyelmét a megszokottnál tágasabb földrajzi régióra kell szükségképpen kiterjeszteni.

Az Ernst Múzeum korábban a MAMŰ, újabban A 40-es évek, a Felezőidő és a Közös tér című nagy kiállításaival mutatott be egy-egy témakört, csoportot, korszakot, a romániai magyar művészetből is. Az élesdiek megjelenésével azonban alapvetően megváltozott a helyzet: határok nélkülivé vált. Hiszen azután, hogy 1995-ben egyszerre öt fiatalember nyert felvételt Marosvásárhelyről a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, 96-ban már művésztelepet alapítottak a Rézhegység és a Királyerdő közt, Élesden, ahová évente visszajárnak. Tizenhárman voltak akkor, magyarországi kollégáikkal együtt, később még tízen csatlakoztak hozzájuk, néhányan pedig csak egy-egy alkalommal töltötték a nyarat a Sebes-Körös partján, Nagyvárad és Kalotaszeg között.

Elsősorban festők, akik mára olyan képtípusokat dolgoztak ki, melyekben határok nélkül, egybefonódva jelennek meg a 20. századi művészet mély árkokkal elkülönült nagy irányai is: a figuratív és nonfiguratív, konceptuális és érzéki, ábrázoló és elvont, spirituális és mágikus képi gondolkodás, a „high and low” világa.

Kortárs művészetünkben egyedülálló ez az elementáris képalkotó erő, mely emblémák, alkímiai módokon előállított anyagok útján is, pszichedelikus színvilággal és formaképzéssel érzelemgazdag, a valóságot és képzeletet, fizikalitást és érzékenységet hordozó festészetet teremtett.

Kiállításunkon a jubiláló társaság minden tagjától mutatunk művet, legtöbbet azonban attól a 15 alkotótól, akik a 10. művésztelepen, 2006-ban együtt dolgoztak. Közülük jelentős visszhangot kiváltott egyéni kiállításokról jól ismert már az élesdi Bodoni Dombi Zsolt valamint Horváth Krisztián, Kucsora Márta, Szász Sándor festészete, és Derkovits-ösztöndíjban részesült Juhász Dorka.