Művelődés

Lényeges tulajdonsága a női léleknek a másokon való áldozatos segíteni akarás, az elesettek, szegények istápolása és a jövőt jelentő gyermekek megsegítése. Ez a lelkület késztette a kolozsvári evangélikus nőket Linder Auguszta tanítónő kezdeményezésére, hogy megalakítsák az elemi iskolát segélyző nőegyletet. A gondolatot nemsokára tett követte. 1890. március 19-én 51 evangélikus nő jelenlétében megalakult az Ág.(ostai) h.(itelvű) ev.(angélikus) Elemi Iskolát Segélyező Nőegyesület, mely elnökéül Grois Gusztávnét, alelnökeinek Heyder Józsefnét, Magyari Gézánét, pénztárosnak Grátz Mórnét, jegyzőnek Linder Augusztát választja meg. A tisztikar munkáját 24 tagból álló választmány segíti. A megalakulás kimondása után az elnökég azonnal az egyesület elismertetését szorgalmazza: a szebeni Consistorium az alapszabályzatokat 1890. július 7-én hagyta jóvá.  Amint a neve is mutatja, az egyesület az iskola és az iskolás gyermekek segélyezését tűzte ki célul.

Az 1893. április 12-én megtartott közgyűlésen Szőts Emilné elnök, megnyitójában leszögezi a Nőegyesületnek az iskolát pártfogoló célját, kitér az akkor meginduló női emancipáció kérdésére, elvetvén annak túlhajtott értelmezését, hogy a nő tevékenységét a családi körre és a jótékonyság területére korlátozza, mint ami legjobban megfelel a női lélek természetének.

1895-ben választják meg Grátz Mórnét a Nőegyesület elnökének. Az ő idejére esik az egyesület munkálkodásának kiszélesítése. Célja a magyar evangélikus és protestáns szegények, betegek, gyermekágyas nők, özvegyek és árvák gyámolítása havi  alkalmi segélyekkel, továbbá természetben nyújtott adományokkal (tűzifa és ruházat). Az új célkitűzéseket tettek is követik. A nőegylet szép összeggel járul hozzá az új templomcsillár megvételéhez, értékes oltárterítőt adományoz, majd oltárszőnyeget vásárol. Hozzájárul a templom központi fűtésének beszereléséhez, úgyszintén új orgona felépítési költségeihez kölcsönt folyósított az egyházközségnek. Emellett intenzíven folytatja az iskolás gyermekek segélyezését és az iskola berendezési, oktatási és szemléltetési eszközeit gyarapítja. E kiterjedt célok belefoglalásával megváltoztatják az egyesület nevét is: Kolozsvári ág. h. ev. Nőegyesületre. 1908. szeptember 16-án rendkívüli közgyűlésen özvegy Grátz Mórné lemond elnöki tisztségéről, és helyette Mannsberg Sándornét választják meg.

1914-ben kitört a háború, és a Nőegyletet fokozottabb mértékű munkára késztette. 1917-ben lemond az elnöki tisztségről Mannsberg Sándorné, és helyébe Török Sándornét választják meg. Az impériumváltozás után kihirdetett ostromállapot lehetetlenné tette a nőegylet számára a nyilvános működést, de ez nem jelentette a tevékenység szünetelését. Csak 1926-ban vált lehetővé, hogy ismét meginduljon az erőteljes munka, hogy folytassák ott, ahol 1917-ben abbahagyták. Az impériumváltozás azonban új területet kényszerített ki a nőegylet munkásságában. Kultúrestélyeket rendez a városban a legjobb művészek közreműködésével, és ezzel kettős célt szolgál: jövedelme gyarapítása mellett a magyar szót, a magyar kultúrát is ápolják. Az állandó nehéz gazdasági viszonyok, a kisebbségi sorba kényszerítettek mostoha sorsa, a kisebbségek megváltozott politikai mentalitása, megkövetelték az egyesülettől, hogy minden figyelmét, erejét, munkálkodását a magyarság iránt érzett szeretet vezérelje. Amint lehetővé vált a gyűlések megtartása, összeült a nőegylet 1926. január 28-án és egyhangúlag ismét Török Sándornét választotta meg elnökének, aki a tisztikarral és 40 tagú választmánynyal megkezdte a szervező munkát. A tagok száma a kétszázat is eléri. Állandóan támogatják a nélkülözötteket, iskolás gyerekeket ruháznak fel, magyar teológusokat pártfogolnak, a templom építésének százéves évfordulója alkalmából 25 magyar nyelvű új énekeskönyvet ajándékoznak az egyházközségnek.

A magyar nőegyesület függetleníteni akarta magát az egyháztól, és külön jogi személyiséggel rendelkezve működni. Éppen ezért, amikor 1932-ben az illetékes minisztérium felszólítja az egyesületeket alapszabályaik újra bemutatására, a nőegylet megindítja a jogi személyiség elnyerésére irányuló eljárást. Fáradozásaikat végül siker koronázza 1935. december 8-án, mint külön jogi személyiséggel rendelkező (minisztérium által elismert) egyesület Magyar Lutheránus Nőegylet néven újra megkezdi munkáját. Elnökül Mannsberg Margitot választják meg. Az egylet tagjai lehetnek: tiszteletbeliek, rendes tagok, pártoló tagok, alapító tagok. Az egylet intézményei: a közgyűlés, a választmány, a felügyelő bizottság. Az egylet legfőbb szerve a közgyűlés. A közgyűlést az elnök vezeti, akadályoztatása esetén az alelnökök egyike helyettesíti. A közgyűlés határozatképességéhez legalább 20 tag jelenléte szükséges. A választmány hatásköre az egyesület vezetése, a segélyezendők, a segélyek, valamint a költségek megállapítása, új tagok felvétele. A felügyelő bizottság az egyesület intézményeinek működését ellenőrzi. Elnökét maga a bizottság választja. Az egylet tisztviselői: elnök, alelnökök, titkár, ellenőr és pénztárnok, kiket a közgyűlés választ 3 évre. Ugyancsak 3 évre szól a választmány és a felügyelő bizottság megbízatása is. Az elnök képviseli az egyletet a hatóságokkal szemben. Összehívja a választmányi gyűléseket, megállapítja azok tárgysorozatát, vezeti a tanácskozásokat, gondoskodik a határozatok végrehajtásáról. Az alelnökök helyettesítik az elnököt távollétében és akadályoztatása esetén. A titkár fogalmazza meg az ügyiratokat, vezeti a gyűlési jegyzőkönyveket. A pénztáros kezeli az egylet pénztárát. Az ellenőrök havonként átvizsgálják a pénztárt, és a pénztári jelentéseket aláírják. Az egyesület feloszlatása esetén vagyona a közgyűlési határozatban megjelölendő hazai magyar kulturális intézményekre szállna át.

A Kolozsvári Magyar Lutheránus Nőegylet 1940. október 10-én az evangélikus templom sekrestyéjében tartott választmányi gyűlést, ahol az elnök új név felvételét szeretné. A régi Lutheránus Nőegylet helyett Evangélikus Nőszövetségre szeretné az egyesület nevét átváltoztatni, ami meg is történik.

Kolozsvár nem evangélikus központ, de a másik három felekezeti nőszövetség központjai itt találhatók, elnökeik: Bethlen Györgyné a római katolikus nőszövetségé, Vásárhelyi Jánosné a reformátusoké, valamint Mikó Lőrincné az unitáriusoké.

A háború után a helybeli hatóság bekérte a nőszövetség alapszabályát. Beadtak egy román fordítást változtatásokkal, pl. hogy a nőszövetség megszűnése esetén, vagyona nem a tiszai egyházkerületre, hanem az aradi superintendentiára szálljon. Argay György püspök 1947. január 16-án Aradról értesítette Mannsberg Margitot: elfogadták, hogy a nőegylet központját Kolozsvárt állítsák fel. A kerületi közgyűlés a Nőszövetség alapszabályait elfogadta, csupán valami nagyon jelentéktelen változtatásokat kellett eszközölni rajtuk, hogy a szervezetet újra létrehozhassák. Erre egy szervező gyűlést kell összehívni, ahol az összes szervezeti kérdéseket meg kell tárgyalni, és a tisztségeket betölteni.

Fennállása alatt az emberek különbözőképpen vélekedtek a nőszövetségről: jobbik esetben – jótékony egyesület, a rosszabbikban – asszonyok egymás közötti érvényesülési lehetősége, esetleg bálrendező társaság, vagy pletyka központ. Ám a nőegyletben tevékenykedők túlnőttek a szorosan vett jótékonykodáson, kultúrharcosokká lettek. Az utóbbi évtizedekben tapasztalt női előretörés, a nők magasabb iskolázottsága, tehetségeinek és szellemi képességeinek kiaknázása nemcsak képessé teszi őket erre a munkára, hanem el is várja tőlük. A hivatása magaslatán álló nőszövetségnek van még egy fontos feladata és munkatere a kultúrmunka és szegénygondozás mellett: bekapcsolódni az egyház munkájába. A testvérfelekezetek már megalakították szerte az országban a nőszövetségeket, egységes központi vezetés mellett. A nőszövetségeknek küldetésük van! Feladatok elvégzése vár rájuk, egyházuk és az egyetemes magyar kultúra érdekében.