Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Kovács Áron: Fürdőépítő kalákák


 

Immár hetedik éve működnek a Székelyföldi Fürdőépítő Kalákák. Tusnádtól Somlyóig, szerte a falvak között lehet rálelni az építő szándék hasznos nyomaira, melyek mindig ösztönzőként hatottak a folytatásra. Eleinte évente egy, aztán két, a tavaly már öt helyszínen gyűlt össze a lelkes csapat, segítvén egy-egy szép kezdeményezés megszületését.

Az első kaláka a Csíki Természetvédő és Természetjáró Egyesület, az Ars Topia Alapítvány, valamint a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda együttműködése révén jött létre Lázárfalván, a Csomád–Bálványos kisrégió fejlesztési tervének kapcsán, annak első konkrét megvalósításaként, a Nyír-fürdő újjáépítésével 2001-ben. Ezután következett a Nádas-fürdő újjáépítése Tusnádfalu határában, majd a Sószék-fürdő Csíkkozmáson. Ekkor és az ezt követő kaláka révén lépett ki a fürdőépítő kalákák sora a Csomád– Bálványos térség hatáskörzetéből, és vált egyre fontosabbá egy másik kezdeményezés, amely összeköti a megépült és épülő népi fürdőhelyeket.

A Polgártárs Alapítvány és CsTTE közreműködésével, 2000 óta jött létre a Borvíz-út nevezetű zöldút, amely a helyszíneknek a biciklivel való látogatását ösztönzi és segíti. Ennek részeként épült meg a függesztett palló a Szent-Anna tó melletti Mohos tőzeglápban, megtörtént több védett természeti hely megjelölése, kijelöltük a bicikliutat, megépült a tusnádfalusi Borvíz-múzeum, valamint ennek segítségével jöhettek létre a további felújított fürdők is. A Nyerges-tető és Kászonújfalu közötti Sóskút-fürdő megépítésére 2004 nyarán került sor, ezt követte egy év múlva a csíkszentkirályi kaláka, a Borsáros-fürdő felújításával.

Az első önállónak mondható kezdeményezésre Csobotfalván került sor, 2005 őszén. Az itteni helyi közösség némi szakmai és szervezői segítség révén építette meg a Kerekeger-feredőt, anélkül, hogy jelentős pénzügyi, avagy munkaerő segítséget kapott volna külső szervezetektől. Ennek a kalákának a folytatásaként múlt tavasszal két forrásház épült a falu határában, és számos más borvízforrást is megjelöltünk.

A csobodfalvi forrásújító kaláka után Firtosváralján–Székelypálfalván–Énlakán volt egy kaláka, amely révén a három falu közös összefogásban épített jövőbe néző kilátót. Az ezt közvetlenül követő kaláka Lázárfalvára tért vissza, ahol az András Alapítvány birtokában lévő Tókert tanya táncoktató táborok helyszíneként való kialakítása részesült segítő kezekben. A tavalyi nagyszabású kalákára Csíksomlyón került sor, ahol a Barátok-feredőjét építettük újjá, és egy zarándokkertet alakítottunk ki. Ez fontos azért is, mert erről a sűrűn látogatott helyről sok ezren viszik magukkal az összefogásban való megújulás gondolatát.

Az ötödik kalákára Homoródkarácsonfalván kerül sor, ahol a Dungó-fürdő építése volt a feladat. Itt ismét egy helyi közösség berkeiben, tapasztalt kalákások vezetésével és új kalákások részvételével jön létre egy újabb építés, a Jóisten segedelmével.

 

Életre kelő helyek

Az ásványvíz források több ezer éve szakadatlanul árasztják Föld Anyánk mélyéből a gyógyító vizeket. A helyi közösségek hosszú időn át ismerték és használták őket, a 19. század fordulójának fürdőkultúrája széles körben is felhívta a figyelmet rájuk. Mindennek ellenére az elmúlt évtizedekben a feledés homályába merültek ezek az élő kincsek. A természet lassan körülölelte őket, és az ember által létesített környezet a természet rendje szerint megváltozott. A hely látszólag meghalt, valójában álomba merült. Csupán a feltörő víz és gáz szakadatlan hangja jelzi mindig, hogy ott forrás van, élő forrás. Ám ma már csupán kevés ember figyel fel rá, és értékeli kellőképpen ezen észrevétlenül meghúzódó kincseket.

A székelyföldi fürdőépítő kalákák életre keltik a helyeket. Látszólagos ez, hiszen csak a figyelmet hívják fel ezekre az élő és éltető vizekre. Helyesebb volna így mondani: látásra keltik az embereket. Az évszázadok óta élő források így az újdonság erejével hatnak, szó szerint megújulnak. Az emberek figyelme megújul a források iránt. A mai világban ez sokszor kihasznált fogás. Ám az egyáltalán nem mindegy, hogy megújuló érdeklődésünket minek szenteljük. A környezetünkben lévő, hagyományunkban gyökerező forráskincsek a jövőben fontos kincsforrásokká válhatnak számunkra.

Mialatt több tucat kalákás lelkesen dolgozott az építésen, sokszor megálltak érdeklődők, és csodálkoztak a történteken. Talán letisztult bennük a gondolat: ezeknek az embereknek megéri ezt a forrást kiemelni a sárból. Egy olyan ásványvizet értékelni, amelyet sokan már rég elfeledtek, talán már nem is ismernek. Néha olyan újdonságként hathat ez a gondolat, az embernek az az érzése támadhat, hogy itt új forrásokat fakasztanak. Valójában pedig régi forrásokat újra kitisztítanak, a régmúlt értékei újból, a mai ember számára is értékké válnak. A megszakadt fonalat újból felemelni és tovább fonni, az életre kelt helyekkel együtt életre kelni magunknak is.

 

Építtető természet

A borvízforrások környezetét mindenkoron a természet alakítja, folyton változtatja, évente megújítja. Egy ilyen helyen nehéz az embernek elfogadható módon beavatkoznia. Az avatatlan kezek által végzett felújításokat a természet nem érti meg, szakadatlan törekvéssel igyekszik visszaalakítania a maga rendje szerint. A hellyel együtt felnövő építés titka a hely megértésében rejlik. Az embernek kell megértenie a helyet. A megismerésre és megértésre alapozó cselekvés olyan épített környezetet hoz létre, amely szervesen együtt él a hellyel.

A kalákákban újraépített helyeken a természet megformálta és az ember teremtette környezet élő egységként működik együtt. Ez nem csupán a természetes anyagok használata révén, hanem az egész teremtés-építési folyamat miatt válhat lehetővé. A tervezési munkálatokat mindig megelőzi a hely megismerése, egy személyes és közvetlen ismerkedés. Miközben az ember ismerteti a hellyel a szándékát, a hely is megmutatja a benne rejlő lehetőségeket és a cselekvés határait. Mondhatni megsúgja azt, hogy mit kellene építeni, az odafigyelő ember pedig ezt meghallja. Ezt a hellyel együtt való imádkozás, egy folytonos imaállapotban való alkotás teszi lehetővé.

Megtörtént, hogy elképzeltük: egy ösvény elejére, a bozótosba való belépéshez kapura volna szükség. Körülnézve vettük észre, hogy két égerbokor ajánlja magát kapuként, az ágaik összedőlnek, csupán át kell haladnunk alattuk. A feladat azzá egyszerűsödött, hogy összekötni őket, és segíteni megmaradni kapuformájukban.

Ehhez figyelemre, megértésre és nagy alázatra van szükség. Soha nem kezdhetjük a tervezést akaratos gondolatokkal elindítani, csakis a hellyel való együttérzéstől vezérelve. Fel kell figyelnünk rá, hogy valójában már minden elő van készítve, ki van gondolva és meg van jelölve, nekünk a feladatunk csupán megérezni, észrevenni, megérteni a feladatot, és segíteni a megvalósításban. Úgy ahogyan a természet is tenné: csendesen, visszafogottan, egyszerűen és szépen.

Valójában a hely vezérli az építő csapat tetteit, a természet építtet az emberrel. Ezt figyelmes tájépítészek és építészek vezetik, ők azok, akik a hellyel együtt éreznek és együtt értenek, ennek tudatában irányítják a cselekvést. Az előre elkészített tervek mindig csak irányadóak, amint halad az építés, a környezet meghatározza minden elemnek a helyét és formáját. Így alakul az elképzelés, és válik olyanná, amilyenné a hely kéri.

És ezt mindig a legegyszerűbb és legkönnyebb megvalósítani. A természet rendjét megbontani mindig nagyobb emberi erőfeszítéssel lehetséges, mint a természettel együtt építeni az ember javára. Így válnak a kalákában épített helyek élő egységekké. Olyan megvalósításokká, ahol a természet és az ember által teremtett világ nem válik ketté, hanem egyként alkot egységet.

 

Isten-hely, ember-építmény

A felújított fürdőhelyek szent helyek. Az embernek a természet által való gyógyulására szentelt helyek. Ahol az ember imádkozva, alázattal közeledik a természethez, ott mindig jelen van Isten. Az ember az ősidők óta az ilyen helyeket építményekkel megjelölte, mindig a Jóisten felemelő erejével felemelkedve és emelve a falakat is maga után. Az így létre jött helyek templomok, ahol az Isten és az ember egy helyben találkozik. Ezen építményekben Istennek hazájára találunk, Isten házának nevezzük őket, amelyekben Isten lakozik.

A természetben is Isten lakozik, annak minden elemében, a virágok kelyhétől, a csobogó vízen át a szaladó felhőkig és a mögülük felragyogó nap fényéig. A források felújított környezete lehetővé teszi, hogy az ember méltó módon találkozhasson az Istent tükröző természettel. Ezt a legegyszerűbb építménnyel a legcélszerűbb elérni. Szerényen beilleszkedni a természet rendjébe, és lehetővé tenni a találkozást.

A kalákákban épített helyek így válnak szent helyekké. A Jóisten a természetet ekképpen bízta az emberre, hogy formája, használja, együtt éljen vele. Így válik lehetővé, hogy az ember a természetben gyógyulását megtalálja, Isten által. Ez is az imádság ereje által válik lehetővé, amiben az Ember összekapcsolódik az őt teremtő Istennel. És ez az általa a természetben teremtett helyek révén válik lehetővé.

Amint a csobotfalvi Kerekeger-feredőben elhelyezett táblára megfogalmaztuk: a Somlyó-hegy védelme alatt álló égerláp a természet jótékony erejét testesíti meg. Találkozik itt a víz, a fény, a levegő és a csend, hogy az embernek pihenését, gyógyulását szolgálja.

 

A Kerekeger-feredő megszületése

A Csíkcsobotfalva határában lévő Kerekeger-láp néhány évtizede még fontos helyszíne volt a falu életének. Minden ősszel itt áztatták a kendert, amelyekből a hosszú téli estéken ruhát varrtak az asszonyok és lányok. Minden családnak megvolt a maga kis kenderáztató tava, amelyeket a forrásoknak az egyikből másikba átfolyó vize táplált. Az itt található borvizes medencét gyógyulásra és frissülésre használták. Lakatos Izra bácsi évtizedeken keresztül hetente többször megmártózott benne, hosszú életében minden betegséget távol tudott magától.

Amikor először a helyszínen jártunk, mindent beborított a szabadon terjeszkedő természet, és az emberek által otthagyott ágmaradványok. Néhány ember kétnapi munkájával vált lehetővé a helynek a feltárása és megismerése. Szó szerint utat kellett vágni a bozótban, és kitisztítani a helyet a keresztbe-kasul álló ágaktól. Ahogy tisztult a hely, úgy tárultak fel titkai: a bokáig érő mocsár, a vidáman csörgedező patak, a rendben álló keskeny égerfák, a virágoskerthez hasonlító liget, az égercsonkok uralta tisztás. Ez utóbbi kínálta magát, hogy a hely közepe legyen. Ám az egyes részeket nehéz volt megközelíteni, nem lehetett a tisztásról eljutni a medencéhez szinte csak hason csúszva. A felső, nagy medencét is csak hoszszas kereséssel találtuk meg, a forrást csak néhány hétre rá, így tárulkoztak fel sorra a kenderáztató tavak is.

Így kezdtünk egy-érzéssé válni a hellyel. Felismertük, hogy hol kell átkelni a patakon, belépni az égeresbe, és általmenve rajta kijutni a tisztásra. A borvizes medencét ily módon sikerült kikerülni, és a tisztásról közelíteni meg. Nyilvánvalóvá vált, hogy mindezeket pallóval kell összekötni, egyébként száraz lábbal lehetetlen a hely bejárása. A tisztáson van helye az öltözőnek és egy napozónak, ide csatlakozik a mellékhelyiség, és innen indul tovább a palló a nagy medence és a forrás felé.

A tervezési feladat egyszerű volt: egyszerű elemek segítségével használhatóvá tenni a helyet. Ez a medence köré padozatot, a forrás mellé padot, az öltözéshez paravánt, a bejáráshoz pallót jelentett. Az egyes objektumok egyszerű elképzelése, a formának és helyének megtalálása a hellyel összhangban. A hely diktált mindent: azt hogy hová kerüljön az öltöző, a toalett, hogy merre vigyen a palló. A fák szabták meg az irányt, semmit nem vágtunk ki akaratunk érvényesítéséért.

Csupán az építés folyamán vált véglegessé az elképzelés. Változott még a palló iránya, így került a kenderáztató tavacskák mellé. Világossá vált a medencébe belefektetendő munka mennyisége és minősége. Helyükre kerültek az elemek, a táblák, az üzenetek. Mindenki hozzájárult, az ötletek kinek-kinek jöttek, így született a hely lépésről-lépésre.

A kicsiny csapatból volt, aki erejével, volt, aki tudásával, hozzáértésével, más a türelmével, alázatával járult hozzá az építéshez, mindenki tehetsége és mérsékletessége szerint. Mindenki megtalálta a hozzá illő feladatot, a természethez való személyes viszonyát. Csoportosan is egybe hangolódtunk a hely szellemével, reggeli énekléssel csendesítettük le magunkkal hozott belső zajunkat. Csak ezután kezdődhetett a munka, az alázatos alkotás.

Így született a hely, és nyerte el végső formáját. A belépést egy kicsiny tábla jelzi az út mellett, csak azok számára, akik figyelmet szentelnek neki. Innen vezet le egy lépcső a rézsűn, és az egyenesen lefutó palló titokzatosan tűnik el a bokrok között. A patak hangja hívogat befele, és egyúttal határt képez, csak fölötte átlépve lehet bejutni az egyre homályosabb és titokzatosabb természetvilágba. Előtte napos pad van, akinek lecsendesedésre volna szüksége leülhet, a patak hangja veszi át az uralmat kószáló gondolatai fölött. A palló az égerfák között oson be a nyirkos, csendes, lápos részbe, és keskenyebbé válik. Ahol elválik, az iránya szorgalmaz, hogy a tisztás fele menjünk tovább, a napozó közepén álló szárnyas nap biztat továbbjutásunkban. Másik irányba a medence található, szinte észrevétlenül.

A tisztásra kiérve szemben hatalmas fűzbokor látványa fogad, előtte a négy égerfacsonk közti napozó. Jobbra a fogadó tábla informál a helyről, és megkér az alázatra, tiszteletre, becsületre. Balra az öltöző-pihenő, esőben az egyetlen fedett hely. A nap ide süt, leülve az előbbi látványban gyönyörködhetünk. Hátul kerülve az öltöző használhatóvá válik, csupán a szomszédos tavacskából görbén kiágazó ágak leskelődnek. A tisztásról a medencéhez csak a pihenés-felkészülés után lehet visszamenni. Amint kilépünk az égerláp területéről, a Somlyó-hegy és távolabb a Hargita látványa fogad, előtérben virágokkal teli mező. Rögtön egy pad mellett állunk, leülve tovább gyönyörködhetünk a látványban. Lábunknál a kisméretű medence, benne vöröses színű víztükör, néha-néha néhány buborék száll a felszínére, jelezvén, hogy ez a forrás is él. A palló körbeöleli, mezítláb is kényelmes a használat.

A fürdésre javában fel kell készülni. A tábla imára szólít fel, a vízzel eggyé válni csak azután lehet, különben kibírhatatlanul hidegnek éreznénk. Az oszlop jelzi a lépcső helyét, ahol egy gyors mozdulattal beléphetünk a medencébe, és nyakig merülhetünk. Néhány másodperc, és már körbevesz a varázslatos gyógyvíz. Az első pillanatban újra megtanulunk lélegzetet venni, lelkünkre találunk szó szerint. Rövid idő után már nem érezzük a víz alacsony hőmérsékletét zavarónak, elönti a testünket a forróság. Így állunk mozdulatlan, összetett kézzel, behunyt szemmel imádkozunk, átadjuk magunkat az áldott víznek. Az adott pillanatban érezzük aztán, hogy eddig tartott a varázslat, két lépéssel kint termünk a pallón, az áldott nap forrósággal tölt el, az áldott levegő testünket simogatja. Kellemes érzés tölt el, a világ bennünk él, mi pedig a világban repülünk. A hatás napokig eltart, ha múlna, újra vár minket az áldott hely.

Ezután már más szemmel tekintünk az egész helyre, méltók lehetünk a többi csoda feltárására is. A tisztásra visszatérve a palló a nagy fűzbokrot megkerülve visz tovább, bokrok, virágok, tavacskák mellett. Egy kis hídon átkelve érünk a magas, lila virágok közé. A háttérben ismét a medencénél megismert látvánnyal találkozunk, éreztetvén feledhetetlen élményünket. Újra az égeres felé fordulva három kenderáztató mellett haladunk el, újabb tábla jelzi a látnivalót. Tovább menve elágazáshoz érünk, szemben a bokorból Csaba királyfi jelzi: csillagösvényen járó katonája vagyunk! Innen már egyik felé a forráshoz, másik felé a nagy medencéhez jutunk.

A forrás édes vizű, szomjunkat oltani igen alkalmas, finom, hűvös. A padra is leülhetünk, ekkor vesszük észre, hogy a tábla is arra tanít: minden három cseppje gyógyít. Ha csendben vagyunk, a tündérek súgják fülünkbe, hogy a forrás a gyökerek között elrejtőzve ontja bőségesen a tiszta vizet. Itt már csak be-besüt a nap, a fák közül pedig a hold is kitekint.

A nagy medence vizét is az égerlápból gyűjti, nincsen saját forrása. A körülötte lévő palló, a mellette lévő pad és a nyugvó víztükör a csendes meditáló kertek hangulatát idézi, ahol lenyugodva találkozhatunk a hellyel, saját magunkkal és Istennel.

Innen már csak visszafele indulhatunk, abba a világba, ahonnan ide menekültünk. Újult erővel, felfrissülve, lecsendesedve folytathatjuk jártunkat az élet bár keskeny, de gyönyörű útjain. A tisztáson áthaladva még üdvözöljük Izra bácsit, aki a régi fényképről emlékeztet minket arra, hogy e hely mindig visszavár minket. Ezt segíti a Tavak Könyvének néhány sora is: „Ígéretet teszek nektek, hogy nem bántalak és nem zavarlak benneteket. Ti ezzel szemben megígéritek, hogy valahányszor szomorú leszek, megvigasztaltok. Így teszek én és így fog tenni utánam minden igazi ember.”

A helyhez tartozik még a dombon fennebb található Fenyő Katedrális. Aki figyelmesen nézi az irányító táblákat, az észreveheti, és aki veszi a fáradtságot, az felkeresheti. A fenyőfák által körülölelt hely keletelt, bejárata ugyanazon ismert látványra nyílik. Innen már látszik a csobotfalvi templom tornyán a kereszt, és ahogyan befele lépegetünk a kereszt irányába, ismét hátunk mögött hagyjuk a mindennapok világát. Itt csak mi vagyunk, Isten jelenléte előtt, fenn a hegyen. A városok, falvak lenn a völgyben maradtak, néhány dombbal arrébb. Itt adhatjuk át magunkat az áldott fénynek, magunkba zárva azt, hogy amikor hazatérünk, sugározhassuk tovább mindenkinek.

A kereszten kelet felé Mária, nyugat felé Krisztus néz, miként felénk tartja áldó kezeit. Fölöttünk az ég uralkodik, körülöttünk a fény-fák őrködnek. A katedrálist a természet építette, mi felismertük. Így válhatott a Kerekeger-feredő koronázó helyévé.

A helyi közösség számára pedig az összefogás és megújulás jelképe, ahová ezentúl minden esztendő szeptember havának közepén összegyűlhetnek, és erőt kérhetnek, biztatást kaphatnak a Jóistentől a folytatáshoz.

 

Közösségépítő erő

A kalákák emberemlékezet óta természetes részei az egyszerű ember életének. Az egyén erejét meghaladó feladatokat csakis közös összefogásban lehetett elvégezni. Gépek helyett a rokonok, szomszédok segítettek egy ház megépítésében, a gabona kicsépelésében. A tollu fosztásához, a fonáshoz, a kukoricaszemeléshez, és sok minden máshoz az asszonyok és lányok összeültek, és közös erővel haladtak a munkában. Egymagukban sokkal lassabban fejezték volna be, talán kedvüket, erejüket is elvesztették volna. Együtt könnyűvé válik a munka, beszélgetésben, jókedvben telik az idő, és az eredmény szinte észrevétlenül meglesz.

Az ilyen együttes munkában épül a falu közössége. Az emberek megismerik egymást, kinyílnak a közösség fele, megtudják a faluban történteket. Csakis egymás beható ismerete révén képesek a mindennapokat közösségben, harmóniában élni. Mindenki élete mellett sok barát és jó szomszéd, szó szerint társ élete zajlik, mindenki javára van a folytonos egymással törődés és a kölcsönös segítségnyújtás.

Az együttműködésre épülő közösségben biztonság van. Bármi történik, tudnak róla, ha baj van, rögtön sietnek segítségünkre. A bánatban együtt szomorkodnak, az örömben együtt vígadnak, a szűkösségben együtt imádkoznak az emberek. Hogyha idegen jár a faluban, figyelemmel tartják minden léptét, ha valaki elveszett barmát keresi, azt is könnyen meglelik. Az egymással megosztott egyéni életek egy élő-közösséggé kovácsolódnak össze.

Ezt a közösségi életet még jobban összefogták a közös célok és feladatok. Ha mindenki életét szolgáló építésre volt szükség, maradéktalanul jelen volt minden családból egy-egy erős férfi. Így épülhetett a templom és az út is, így tisztították a legelőt és a patakot. És ily módon tartották rendben a falu határában lévő forrásokat is.

A mai fürdőépítő kalákák egy másfajta közösséget formálnak, amelynek határai messze túlnyúlnak a falu határán, sokszor a Kárpáthaza határain túl is. Ezekben az együttes cselekvésekben magyar emberek fognak össze egy közös célban: együtt építeni jövőnket. Jelentőségét veszti az, hogy kinek környezetében jönnek létre a csodaszerű létesítmények. Az igazi változás az emberek szívében történik. Az egyének közösségért való önfeláldozásában, a sokfelől összegyűlt emberek élete és jövője szeretetteljesen egybeforr. Így épül újra lépésről lépésre az ország: az emberek szívében!

A falu számára mindez egy emlékeztető, egy öszszegyűjtött erő az újra összefogáshoz, a közösségben való együttes jövővállaláshoz. Az emberek megérezhetik az egybehangolt munka erejét, és meggyőződnek róla, hogy összefogásban lehetségessé válik sorsuk jobbá tétele. Belső erőből és közös törekvéssel, az Isten megtartó és építő erejét kérve segítségként.

Miután a nagy kalákázó csapat elhagyja a falut, ott marad a megbizonyosodás, hogy összefogásban könnyebb. Nem az a fontos, ami megépült, hanem a folyamat, és a legfontosabb a folytatás. A jövőnek a folyamatos együttműködő törekvésben való viselése. Egy együttélésben, amelyben az egyén fontosságát felváltja a közös én elsőbbrendűsége, és a közösséget alkotó emberek lassan formálódnak általa.

 

Emberformálódás

Minden részvevőre nagy hatással van a kaláka. A környezet építése mellett a belső épülés fontos szerepet kap. Az emberek barátokra találnak, példaképeket lelnek, az esti programok a szellemi gyarapodást segítik. Szakmai szemszögből nézve a tájépítészek és építészek számára jelentős tapasztalat a kétkezi munka, és amit a helyi mesterektől tanulnak. Mindenki formálódik a társaság, a hangulat, a hely és a munka által. A helyi faluközösség a vendégként fogadott kalákások révén, az önkéntesek pedig a helybéliek révén erősödnek.

A közös együttműködésben az egyéni érdekek és célok feloldódnak és átadják helyüket a közös céloknak, együttes építésnek. Az addig befele tekintő emberek most kifele tekintenek, az őket körülvevő világgal való viszonyukra figyelnek. Felelősséget éreznek a világ iránt, a környezet iránt, az élet iránt, és ezért feláldozzák kicsiny egyéni életüket. A helybéliek számára egyik fontos üzenet: hogyha ennyi idegenből önkéntesen érkező embernek szívügye lehet a falujukban lévő értékek megbecsülése és óvása, akkor számukra is jelentőséggel kell bírnia, hogy egyéni életüket félretéve a közösre figyeljenek. Így válunk együtt mindnyájan egy kicsit nagyobbá és erősebbé az áldozatos munkában.

A munkához való helyes viszonyulás is kialakul. Tudniillik a munka nem gürcölés, napi nyolc órás erőlködés, kínlódás, hanem vidám, hasznos, lendületes alkotás, amelynek eredménye azután életünket gyarapítja. A részvevők az újjáépült helyekkel egybeforrnak, akárhányszor visszatérnek, otthonra találnak. Lassan Szeretett Hazává válik az egész hazaföld, a helyek, az emberek, a víz, az ég és a hegyek.

A falubeliek is szívesen látják viszont a vendégeket, barátságok alakulnak ki. A szolgálatkész segítségért szolgálatkész segítség jár, a Jóisten szolgájává válik mindenki alázattal, egymás szolgálata révén.

Ahányszor kalákázok, úgy érzem, erőt merítek az élethez. A világgal megosztott önfeledett szolgálatom százszorosan visszatérül. Bár nehéz visszatérni a városi mindennapi életbe, a lendület visz tovább, az összefogásban megtapasztalt segítség kísér tovább utamon. És mindig keresem, hogy miként áldozhatok ismét a világ javára, gazdagítva – önmagam is gazdagodva általa.

 

Hagyományéltetés

A fürdőépítő kalákák sorában egyik fontos cél a hagyományok éltetése. Nem csupán a kalákázás hagyományának a felfrissítése, hanem az építkezés hagyományos formájának a gyakorlása is. A felhasznált anyagok, alkalmazott technikák, használt formák és jelek mind az egyszerű gondolkodású ember világából, a helyi hagyományokból merítettek. A jelen világ értékrend alakító szándékai között jelentős egy igaz értékrend képviselete.

Egyeseknek eszébe jut a rég feledett életmód, tisztelni kezdik a hagyományok által képviselt értékeket. A vendégek példára találnak, a helyiek erőt merítenek a megmaradáshoz.

A legkönnyebb megoldás mindig a legegyszerűbb és a legszebb is. A hagyományos ember mindig erre törekedett, valahol szükségből, hisz nem volt fölös pénze és ideje bonyolítani életét. Az egyszerűség nem jelent igénytelenséget. A minőséget a hozzáértés révén lehet biztosítani. A helyi ácsok értik a hagyományos építés fortélyait, nélkülük nem lehetne befejezni a vállalt feladatokat ily rövid idő alatt.

 

A források kitisztulnak

A borvízforrások kitisztításával és használatuk megújításával mi magunk tisztulunk és újulunk meg, a tiszta forrásokból merítünk tápláló vizet. Megújul az ebben részt vevő ember, a közösségek, a táj, a jelenünk újul meg, a lelkünk, szívünk, magyarságunk.

A tiszta források jelképesen is azt jelentik: visszatérünk a hagyományok által képviselt rendhez, hiszen tudhatjuk, azok hosszú idők hasznos tapasztalatát foglalják magukban. Ez nem vethető össze semmilyen múlandó találmány látszólagos hasznosságával, vagy inkább haszonhúzásával.

A kalákákban részt vevő gyerekek ezt a kapcsolatot egyenesen jelképezik. A közös célért áldozott építő munkában felnövő új generáció rátalál az ősidőkből fakadó forrásokra, életének erejét abból meríti, világát aszerint építi. A fürdőépítésben segítő gyermekek eggyé válnak a hellyel, és mellette maradnak, tisztelik, szeretik, életükkel szolgálják az őket körülvevő értékeket.

A táblákra festett üzeneteket több ezer évre viszszanyúló jelképek hordozzák. Segítséget nyújtanak a magunkra találásban, kapcsolatot teremtenek az ősi hagyományainkkal. A múltunk felfedésével a jövőnkre lelünk, így tudunk hozzájárulni a folytonossághoz, az éltetéshez.

Mintha az időnkívüliségbe cseppenve megfoghatunk a világból egy olyan részt, amely maradandó érték része. Ezt magunkévá téve eggyé válunk az örök időknek örök világával.

 

A folytatás

A 2006-os esztendő a kalákák szempontjából határkövet jelentett. A kezdeményezések változatossága, a lelkes kalákázók száma, a helyszínek térbeli szétszórtsága azt jelzik, hogy itt már egy kisebb méretű mozgalomról van szó. Ennek alapvető célja olyan kezdeményezések segítése, amelyek révén közösségek erősödnek meg, a helyek és a táj szerves módon megújulnak, és minden részvevő szellemiekben gyarapodik. Már nem az a fontos, hogy feltétlen fürdők épüljenek, nem is az, hogy Alcsík határain belül kellene maradni. A külső építés és belső épülés széles körben sokakat érint már.

Az eddigi szolgálat és alázatos munka megtermette gyümölcsét. A medencében az emberek felfigyeltek a változásra, együtt újulnak meg a kitisztított forrásokkal. A sorsukat saját kezűleg vállaló közösségek, felkészülnek, és segítséget kérnek a további kalákázásokhoz. A folytatáshoz nekünk is segítségre van szükségünk. Az a szerény csapat, aki az eddigi évi egy kalákában feláldozta nyári szabad idejét, nem tud ennél többet vállalni önmagától. A szélesebb körű vállaláshoz szélesebb körű összefogásra és önkéntes áldozatra van szükség.

Igyekszünk minden kezdeményezést szervező tapasztalatunkkal és szakmai hozzáértésünkkel segíteni, de a munkához szükséges erőt a helyi közösségeknek kell biztosítaniuk. A teljes körű megújuláshoz mindenki saját maga kell vállaljon, és áldozatot hozzon, nem várhatjuk továbbá a külső segítséget. Összefogásban bár, de mindnyájan saját erőnkből kell megújulnunk!

Az ima ereje pedig mindenek felett győzedelmeskedik, országunk megújulásáért régi himnuszunkban védelmezőnkhöz fohászkodjunk.

 

Boldogasszony anyánk, égi nagy pátrónánk

Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:

Magyarországról, édes hazánkról

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról.

 

Ó, Atyaistennek kedves, szép leánya

Krisztus Jézus anyja, szentlélek mátkája:

Magyarországról, édes hazánkról

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról.

 

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,

Anyai palástod fordítsd oltalmunkra:

Magyarországról, édes hazánkról

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról.

 


 

 

A kalákákról további írásokat, képeket a honlapon találhatnak.

Visszajelzéseiket a kalaka@arstopia.hu és karonka@ yahoo.com címekre várjuk.



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008