Művelődés

Valamikor a 80-as évek elején szerencsém volt részt venni a buziási országos fúvóstalálkozón, mely az akkori idők egyik legrangosabb rendezvénye volt a fúvószenének. Itt láttam először egy nagy zenekart vezényelni Câcu Mirceát, a szatmári Unió üzem fúvósai élén. Habár a zenekara jó benyomást keltett bennem, a kapcsolatfölvétel elmaradt és csak a 90-es évek végén tűnt föl újra a fúvószenei mozgalom egyik markáns alakjaként a szatmári tájakon.

Az ismeretség Fejér Kálmán tanár úr segítségével indult, aki tanára volt a művészeti szakközépiskolában, ahol trombitát tanult.

A sors, a rendszer nem adta meg, hogy a szatmári filharmonikusok trombitása legyen, de a zene iránti szeretete, önzetlen tenniakarása a fúvószene területén nem hagyta tétlenül. Sok kitérő után a bélteki fúvószenekar újjászervezése körül bábáskodott, és sikerült is elindítania szakmai tudása és tapasztalata révén. Mezőpetrin is gyermekcsoportot indít, amely ma már a település jó hírét gazdagítja.

Amikor először beszéltem Mirceával a dalosszövetséggel kapcsolatban, meglepett határozott kijelentése, hogy ő aktívan szeretne bekapcsolódni az általunk szervezett képzésekbe. Így lett állandó részvevője a fúvós karnagyképzőknek, ahol sokrétű, intenzív munkát vállal. Annak ellenére, hogy 500 kilométer választ el, állandó kapcsolatban vagyunk. Évről-évre 40 gyerekkel vesz részt az országos fúvóstáborban.

Szerencsém volt megismerni azt a környezetet, ahol él és alkot. Nemcsak a szülők váltak munkája során a fúvószene rajongóivá, hanem sikerült bevonni bűvkörébe a település vezetőit is. Mezőpetri polgármester-asszonyában olyan vezetőt ismertem meg, aki nemcsak szép szavakkal illette táborunk tevékenységét, hanem anyagiakkal is segített. A nagykárolyi Kossuth-kertben szervezett hangverseny Câcu Mircea és Nagy Mária polgármester-asszony szervezésében a Szatmár megyei fúvósok és nagyszámú közönség részvételével zajlott.

Câcu Mircea az általa vezetett zenekarokat olyan színvonalra akarja emelni, amelyek a vidék hírnevét viszik határon innen és túl.