Művelődés

     Tavaly ősszel arra kértük Kemény Bertalant, a Falufejlesztési Társaság tiszteletbeli elnökét, a falugondnoki intézmény kitalálóját és fáradhatatlan szervezőjét, hogy a Művelődés olvasói számára foglalja röviden össze e Magyarországon mozgalommá terebélyesedett és fokozatosan Erdélyben is intézményesülő elgondolás lényegét. Ki a falugondnok? Mi valójában a falugondnoki szolgálat?

     Ezekről a kérdésekről élőszóban az utóbbi másfél évtizedben sokszor beszélt idehaza is, attól kezdve, hogy az 1990-es fordulat után először járt Erdélyben, Köles Sándorral és Nagy Júliával, kapcsolatot felvenni, az itteni hagyományokkal, kezdeményezésekkel megismerkedni, együttműködést keresni. Torockói együttgondolkodásoknak – ahogyan kedves szókapcsolatával nevezte: homály bogozásoknak – egyik kézzelfogható eredménye lett a vértesacsai tanulmányi központ, aminek ötletét a Brassais Véndiák Alapítvány szabadidő központja adta, amit a Falufejlesztési Társaság is támogatott. Elsősorban azzal, hogy szociálpolitikai és falufejlesztési találkozókat kezdeményezett oda. Ennek viszont eredménye, ha kissé késve is, de a torockói falugondnoki szolgáltatás beindulása, talán sorrendben harmadikként Erdélyben a szentgericei és a borzonti után.

    Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Kemény Bertalan életének 80. évében itt hagyott minket, legutóbbi találkozásunk az utolsó volt. Tisztelettel emlékszünk rá írásának közreadásával. (Szabó Zsolt)

Sokan ismerik a falugondnoki szolgálatot, ezt a viszonylag fiatal intézményt, sokan nem. Van, aki összetéveszti a falugazdászokkal. Van, aki a több mint 800 működő közül látott egyikről-másikról tévériportot, olvasott tudósítást. Ezekből a riportokból sok minden kiderül – ám korántsem minden –, hiszen, ahogy a falvak is a számos hasonlóság mellett még számosabb különbségekkel is rendelkezvén különböznek egymástól, úgy a jól működő falugondnoki szolgálatok is hasonlóképpen. Nézzük kissé közelebbről a kérdést. Kicsoda is a falugondnok? Milyen munka az, amit ő végez?

Például kihordja az ebédet azoknak az időseknek, akik ezt kérik, kiváltja a gyógyszert a patikában. Tehát házi gondozó? Nem. Elviszi a mikrobusszal a focicsapatot a meccsre, nyugdíjasokat kirándulni. Akkor hát sofőr? Nem. Faluünnepet szervez, színházba viszi az embereket. Népművelő? Az sem. Kikézbesíti a hivatalos iratokat, értesítéseket. Talán akkor kisbíró, hivatalsegéd? Az sem. Mindez együtt, tehát falugondnok.

A szolgálat 1990 augusztusa óta működik ugyan Magyarországon, Erdélyben 2004 óta, ám a törvényi szabályozás Magyarországon is csak a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 1996. évi módosításában jelent meg.

Ekkorra már néhány megyében (Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg) több mint száz kisfaluban működött falugondnoki szolgálat.

Szerencsésnek mondható, hogy az akkori Népjóléti Minisztérium egy civil szervezet (Falufejlesztési Társaság) kezdeményezését modell kísérleti programként befogadva, engedett elegendő időt a részletesebb jogi keretek megteremtésére. Erdélyben 1995-ben az első torockói szociálpolitikai tanácskozáson hoztuk először szóba,

Az 1993. évi III. törvény a minden települési önkormányzat számára meghatározott alapellátási feladatok tekintetében a 600 főnél kisebb lakos számú falvakban alternatív megoldásként teszi lehetővé a falugondnoki szolgálat bevezetését.

Tekintettel arra, hogy az aprófalvak általában több szempontból is súlyosan hátrányos helyzetben vannak, az ágazati minisztérium évente pályázati lehetőséget biztosít a szolgálat bevezetéséhez szükséges gépjárműbeszerzés támogatására.

Lássuk tehát részletesebben az említett törvényen alapuló 1/2000 (I. 7.) SZCSM rendelet ide vonatkozó 39. §-át:

39. § (1) A falugondnoki szolgáltatás célja az aprófalvak (és a külterületi lakott helyek) intézményhiányból eredő települési hátrányainak enyhítése, az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatáshoz, egyes alapellátásokhoz való hozzájutás biztosítása.

A falugondnoki szolgáltatás az (1) bekezdésben foglaltakon túl biztosítja a helyi adottságokhoz és sajátosságokhoz igazodó egyéni és közösségi szintű igények kielégítését is.

A falugondnoki szolgáltatás körébe tartozó alapellátási feladatok: egyes szociális alapellátási feladatok biztosítása, egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás biztosítása (gyógyszerkiváltás, orvosi rendelésre szállítás stb.), óvodáskorú, iskoláskorú gyermekek intézménybe történő szállítása, egyéb gyermekszállítás (szakköri foglalkozás, úszás, nyelvoktatás, rendezvények stb.), a helyi szociális szükségletek, egyéb szolgáltatási igények, információk közvetítése az önkormányzat és a lakosság között.

A falugondnoki szolgáltatás körébe tartozó egyéb szolgáltatási feladatok: művelődés, sport, szabadidős tevékenység szervezése, segítése (színház, kirándulás, helyi rendezvények, könyvtári kölcsönzés stb.), lakossági szolgáltatások (bevásárlóutak szervezése, háztartási gépek javításának intézése, táp-, terménybeszerzés, különféle ügyintézés stb.), közreműködés az önkormányzati feladatok megoldásában (árubeszerzés önkormányzati intézmények részére, közhasznú munkások irányítása, tájékoztatás, információközvetítés), az egyéni és az önkormányzati hivatalos ügyek intézésének segítése.

Szükséges megemlíteni, hogy amint a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények esetében is, a feladat ellátásának kötelezettje az önkormányzat, de feladatátvállalási megállapodás keretében az mással is elvégeztethető (civil szervezet, egyház, vállalkozó).

A következő ábra és a hozzáfűzött magyarázat a falugondnoki szolgálat sokak számára talán még mindig szokatlan rendhagyó jellegét hivatott illusztrálni.

Külterületi lakott helyeken is működnek tanyagondnoki szolgálatok, ám jelen útmutató részletesen ezekkel nem foglalkozik. A főként vagy elsősorban külterületek lakosságának ellátását szolgáló tanyagondnoki szolgálat végleges jogi szabályozása még nálunk sem zárult le.

A falugondnoki szolgálat működtetője (önkormányzat vagy egyesület, egyház, vállalkozó)

A falugondnoki szolgálat rendhagyó jellegét a továbbiakban bővebben is kifejtük. A fenti ábra csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy a szolgálat több szereplős, nem tipikusan hierarchikusan működő szervezet, a jó működés feltételezi a benne szereplők egymást becsülő, korrekt és kreatív, együttműködő felelős magatartását, intenzív kapcsolattartását.

A Falufejlesztési Társaság ötletéből 16 év alatt országosan működő újszerű intézményhálózatot alkotó, a modellkísérletet számos buktatón sikeresen átsegítő Szanyi Éva főosztályvezető-helyettes asszony egyik írásában így ír: „A szabályozás előkészítése során mindig gondosan ügyeltünk arra, hogy ne merevítsük be a túlzott szabályozással a szolgáltatást, csupán kereteket jelöljünk ki, amely között minden falunak lehetősége nyílik arra, hogy a szolgáltatást a helyi igényekhez és szükségletekhez igazítsa, hogy azt mindig rugalmasan alakítani tudja a helyi társadalom változásaihoz.

A modellkísérlet első éveiben különösen jellemző volt a települések részéről az a kérés, hogy a minisztérium központilag szabályozza a falugondnoki szolgáltatás feladatát, illetve annak tartalmát. Pontos leírást kívántak arról, hogy mit kell a falugondnoknak csinálnia. A program során talán ez volt az egyik legnehezebb feladat: elfogadtatni, hogy az adott települési viszonyok között ezt mindenkinek magának kell kialakítania, kitalálnia. A települések nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy van egy szolgáltatás, ami ténylegesen az övék, aminek ők maguk adhatják meg a belső tartalmát.”

A falugondnoki tanfolyamokon gyakran elhangzik az, hogy a falugondnoki szolgálat a demokrácia iskolája. S valóban. A falugondnoki szolgálat kifejezetten demokratikus intézmény. Személyét azok választják ki, akiknek szolgáltat, akiket segít. Jól működni, sokak megelégedésére dolgozni is ott tud a falugondnok, ahol a társadalmi környezete alapvetően demokratikus, együttműködő, ahol a társadalom jó működéséhez szükséges minimális közbizalom, közéleti tisztaság, jóindulat és nyitottság megvan. A falugondnoki szolgálat jó működésének ezek nem csupán feltételei, de a jó működés által állandóan növekvő gyümölcsei is egyben. A falugondnokság ezért lehet több a puszta foglalkozásnál, válhat szép, ám nem könnyű hivatássá. A faluját felvirágoztatni őszintén szándékozó polgármester számára pedig a falugondnok a leghasznosabb, legfontosabb munkatárs lehet.

A falugondnok tehát tulajdonképpen egy egyszemélyes intézmény, melynek alapvető célja a települési hátrányokat, az intézményhiányt csökkenteni. Hatékonyságának (relatív olcsóságának) kulcsa az, hogy benne különféle tevékenységek egyesülnek. Nem úgy, mint a megszokott, ismert intézménytípusoknál (iskola, egészségügy stb.), ahol a szakosodás, a specializáció, tehát a munka- és feladatmegosztás növeli a hatékonyságot, és ezzel együtt természetesen az intézmény méretét is. Ezért váltak intézményhiányossá a kistelepülések. A falugondnoki szolgálat alapelve pont fordított.

A falugondnoknak ott, ahol ez az új intézmény jól működik, általában olyasmit kell tennie, amelynek még nincsen, vagy már nincsen gazdája – önálló intézményesült megoldási módja –, éppen életünk fokozódó bonyolultsága, szakmákra hullása és a falu kicsinysége következtében.

A falugondnok munkája nem könnyű, több esztendő szükséges, míg kialakul, míg a falu számára is nyilvánvalóvá válhat szerepének fontossága, súlya.

A jó falugondnok minden problémát észrevesz, amin tud, segít, amit nem tud megoldani (idő, benzin, tudás hiányában), annak megoldását másként igyekszik szorgalmazni. Érdeklődik, információt keres, kér, közvetít, tettre bátorít, ötletet ad, véleményt formál, a köz véleményét alakítja. Röviden: azon dolgozik, hogy újra működjön, újra életképes legyen a falu közössége.

Nem minden falugondnok, nem minden falugondnoki szolgálat ilyen. De szükséges erre törekedni.

A falugondnoki szolgálat alapértékei

A szolgálat értékei alapvetően erkölcsiek – ez azt is jelenti, hogy érvényesülésüket nem lehet kikényszeríteni sem országos, sem helyi rendeletekkel. Vagyis, hogy személy- és közösségfüggő. Függenek a szolgálat működtetőjétől (polgármester, testület), a falugondnoktól, s nem utolsósorban magától a falutól, melynek javára és üdvére kell szolgáljon. Ezek közül legfontosabb, hogy a falugondnokot végül is a falu választja magának, és nem is szükséges az, hogy a falu egységes legyen. Élhet egy faluban sokféle ember, lehetnek – s többnyire vannak is – ennek folytán a faluban jól látható vagy kevésbé látható csoportjai a lakosoknak. Mind-mind más-más értékekkel és érdekekkel (felekezeti, nemzetiségi, vagyoni, kulturális vagy szimpátiakülönbségekkel). Ami nem lenne baj, ha mindenki képes felismerni a falu, és a közösség érdekét, s aszerint viselkedik. Márpedig az, hogy a falugondnoki szolgálat jól működjön, mindenkinek érdeke. Annak is, aki egyelőre nem szorul rá. Egyszer ő is rászorulhat. De addig is, neki is mennyivel jobb lehet a közérzete, ha egy jól működő falugondnoki szolgálatot tudhat falujában!

Vegyük számba a falugondnoki szolgálat alapértékeit. A falugondnoki szolgálat a demokrácia iskolája (lehet). Minden új intézmény bevezetésénél mindennél fontosabb a jó kezdet. Az új állás megpályáztatásának nyilvánossága, a falu véleményének meghallgatása a személy kiválasztásában, együttműködés a szolgálat konkrét tevékenységeinek meghatározásában az abban érdekeltekkel. Mindenkinek éreznie kell, hogy a falubusz a falué, és működése a falu egészének javát szolgálja.

Külön kiemelendő értékként fogalmazható meg a szolgálat szakmai tartalmának helyi kidolgozása. Annak tudomásul vétele, hogy nincs központi minta a szakmai program és a falugondnok munkaköri leírásának elkészítéséhez. Érték az, hogy a helyi sajátosságok a legteljesebb módon és a változó viszonyokat rugalmasan követve képesek megjelenni a szolgálat működésében (sokoldalúság az egyszerűségben).

Érték a segítségnyújtás személyessége, kiszámíthatósága és megbízhatósága. Ugyanaz a személy hozza nekem a gyógyszert, akit megkérhetek adott esetben, igazítsa meg azt az öt cserepet a tetőn, vihar után, aki elvisz az orvosi szakrendelésre, és ugyanaz, aki könyvet hoz a városi könyvtárból. Elidegenedő világunkban a személyes segítségnyújtás felértékelődik.

Érték a helyi tudás (hely- és emberismeret) megbecsülése, az iskolázottság helyett az emberség és rátermettség, az elfogadottság előtérbe helyezése a falugondnok személyének kiválasztásában.

Érték az, hogy a falugondnok munkája során nem lehet személyválogató, nem lehet részrehajló. Ha egy időben kétfelé kellene mennie, nem megy a harmadik irányba (például a polgármesterhez), hogy ő döntsön, hanem saját felelősségére az előbbre való, a fontosabb, a méltányosabb kérést teljesíti. Tevékenységével nem az irigységet, haragot táplálja – amennyire rajta áll –, tevékenysége a falu ügyét szolgálja.

Kirándulások, színházlátogatások, s hasonló programok szervezésével kitágítja a faluhoz kötött, onnan nem könnyen kimozdulok mozgásterét, világát. Főként ilyenkor, ilyen alkalmakkor (de hétköznapibb esetekben is) mondható, hogy a falubuszban mindig történik valami. A közös élmény közelebb hozza az embereket. Ilyenkor van alkalma igazán a falugondnoknak megismernie azokat is, akik nem mindennapos, nem mindenhetes kliensei.

Végül a több esztendőn át jól működő szolgálat esetében előbb-utóbb új értékként jelenhet meg, hogy akarva-akaratlan, tudatosan vagy nem, de a falugondnoki szolgálat az élet apró gondjainak hűséges, türelmes, megértő oldozgatásán túl a faluban az emberek közötti szolidaritás, egymásra figyelés, egymásért felelősséget vállaló magatartás generálója is. A jó és leleményes falugondnok nem csupán példa és minta, de erősítője lehet a szomszédsági, rokonsági segítségnyújtásnak is, munkájába képes kapcsolni önkéntes segítőket, kezdeményezhet, kérhet olyan dolgokat, amelyeket nem ő, hanem mások fognak megtenni.

Újra működhet a faluközösség! Ez a legtöbb, amit a jó falugondnoki szolgálattól remélhetünk, és ezért nagy a felelőssége minden szereplőnek, mindazoknak, akiken múlik a jó működés.