magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Gábor Dénes: Egy jó barát száz atyafi


 

     A fenti ajánlással feldíszítve ajándékozott meg Balogh József barátom, a jeles költő, műfordító, író, szerkesztő Az ész hordoz mindent című, 1600 magyar közmondást tartalmazó, szómagyarázattal és mutatóval is ellátott, az Albatrosz Könyvkiadónál (Bukarest, 1976) megjelent, egyszerű, fűzött, de mégis vonzó külsejűre sikeredett kis könyvével. Sokszor mazsoláztam belőle a következő hetekben, de be kell vallanom, hogy Balogh Jóska barátom írásai – legyen az vers, újságcikk, irodalom- vagy műkritika – mindig felvillanyoznak. És nemcsak azért, mert az általa és Fred Micoš közreműködésével (aki akkor a N. Grigorescu Képzőművészeti Főiskola grafikaprofesszora volt) megszervezett, dr. Emil Bologa brassói főorvos és alulírott gyűjteményéből válogatott ex libris-kiállítás a Cãminul Artes Galériában visszhangos sikert aratott, vagy azért mert még abban az évben olyan szívhez szólóan írta meg A mágus mosolyog című cikkét a gyűjtőről (aki ugyebár én voltam!) lapunk elődjének Könyvtár című mellékletében (Művelődés 1976/6; Kt. 2. sz.), hogy valahányszor kézbe veszem ezt a lapszámot, még most, öreg fejjel is elérzékenyülök; ráadásul még ugyanabban az évben, A Hét július 31-i számában Vecserka Zsolt marosvásárhelyi fametsző művésznek Bologa doktor nevére alkotott Don Quijote-fogantatású könyvjegyével illusztráltan, Országos ex libris-kiállítás címmel már-már túlzónak érezhető cikkben emlékezett meg a bukaresti kiállítás sikeréről. De már ezt megelőzően a Sepsiszentgyörgyi Megyei Könyvtárban együtt megnyitott, 486 válogatott példányt tartalmazó könyvjegykiállítás kapcsán bebizonyította, hogy nem mindennapi rajongással tekint a bibliofília eme üdvöskéjének életútjára. És Balogh József nem sajnálta a fáradtságot, az időt, hogy alaposan felkészüljön e megnyitóra, s már ott elmondhassa értékelését ezekről az intim műalkotásokról. Pedig milyen sokoldalú alkotó volt ő maga is! Poéta, prózaíró, műfordító, szerkesztő, és mindent a legmagasabb szinten végzett!

     Bukarestben 1931. július 18-án született, és ugyanott hunyt el 75 éves korában 2006. március 30-án, s a főváros református temetőjében helyezték örök nyugalomra április első napján.

     Persze azért tudnunk – és számon tartanunk – érdemes, hogy 1940-től 1950-ig Nagykárolyban, szüleinek városában élt, ott érettségizett, a Bolyai Tudományegyetem magyar szakára felvételizett, ahol az első évet el is végezte, de másodévtől már a Kijevi Szevcsenko Egyetem újságírás szakán folytatta tanulmányait, s szerezte meg újságírói oklevelét 1956-ban.

     Tekintélyes – és értékes – életművet hagyott az utókorra.

     1961–69 között az Ifjúmunkás, az Előre, majd az Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztője volt szülővárosában. De Kék akasztófa című Forrás-kötete, majd három év múlva Záróra, Bánat elvtárs már a teljesen kiforrott költőt mutatják, aki azért prózai írásaival is felhívja magára a figyelmet, hiszen A Gonzaga-kámea című kalandregénye (1961) a műfaj minden pozitívumával felvértezett írás. 1961-től lelkesen szerkeszti a jóformán őáltala megújított Könyvtári Szemle című szakfolyóiratot, mely aztán 1974-től a Művelődés Könyvtár mellékletévé nőtte ki magát. Mindeközben persze az Előre című napilapnak is állandó munkatársa, de eredeti forrásművek alapján magyarra fordítja a Viorica Dinescu által románra átültetett Naszreddin Hodzsa című elmés/hasznos keleti anekdotákat tartalmazó valóságos vicces-tréfás aranybányát. Milyen nagyszerűen mulattak/szórakoztak gyermekeim a bukaresti földrengés évében, 1977-ben nekik dedikált örmény, görög, arab, ujgur, perzsa forrásokból átültetett meséken. Mert gondja volt rá, hogy lányom nevére dedikálva elküldje a mutatványpéldányt. És milyen találóan rá tudott hangolódni az illusztrátor Geta Brãtescu is, a tehetséges Ressu-tanítvány a szerzők és fordító hullámhosszára!

     Bizony Balogh Jóska, érdemes volt apait-anyait beleadni, hogy a kiskorúaknak szánt, de a nagyokat is jól szórakoztató meséket minél asszimilálhatóbbá tegyétek a magyar serdülő ifjak számára!

     Ám tudott Balogh József nagyon komolyan is írni. Előbb a Könyvtári Szemlét futtatta fel, majd srófolt még egyet rajta és Könyvesház címen 1991-től igazán rangos szakfolyóirattá fejlesztette a mindmáig prosperáló könyves céh szakembereinek elméleti/gyakorlati ismereteket egyaránt nyújtó periodikát.

    Köszönjük Balogh József, hogy olyan teljes odaadással művelted a sorsod nyújtotta bibliográfiai, bibliotekonomiai, bibliofiliai könyves céh ügyét.

    Hadd zárjuk ezt a rövid kis eszmefuttatást azzal a gondolattal, hogy azt a groteszk könyvári megvalósítást, amelyet önmagadnak kérdést feltevő, és ugyanott meg is válaszoló cikkedben (Mi lesz veled, Könyvesház?) A Hét 1991. szeptember 5-i, 36-os számában közöltél, örömmel üdvözöljük. Bizony egész életműved összegzéseként elmondhatjuk: „Ez jó mulatság, férfimunka volt!”



vissza a kiadáshoz
minden cikke
FŐLAPTEST rovat összes cikke

© Művelődés 2008