magyar magyar    română română

Művelődés

közművelődési folyóirat - Kolozsvár


Végh M. Balázs: Gyermeksajtóünnep


A Napsugár 50 éve. 85 éves a Cimbora


Az idei év kü­lö­nö­sen fon­tos az er­dé­lyi gyer­mek­saj­tó szem­pont­já­ból, hi­szen két olyan lap is ju­bi­lált, ame­lyik szin­te tel­je­sen át­fog­ja a 20. szá­za­di gyer­mek­saj­tó-tör­té­ne­tet, va­la­mint a Tri­a­no­ni Bé­ke­dik­tá­tum ál­tal lét­re­jött utód­ál­lam­ok több nem­ze­dé­ke is eze­ken nőtt fel. Ja­nu­ár­ban volt 50 éves a Nap­su­gár, és Elek apó Cim­bo­rája is az idén lett 85 éves. Olyan saj­tó­or­gá­num­ok ezek, ame­lyek örök­ér­vé­nyű ér­té­ke­ket köz­ve­tí­te­nek a fi­a­tal ol­va­sók fe­lé, ezért ké­pe­sek ilyen hosszú ide­ig foly­to­nos­ság­hi­ány nél­kül fenn­ma­rad­ni. Fon­tos ki­emel­nünk: az ol­va­sói igé­nyek ki­elé­gí­té­se a legalapvetőbb lét­ele­me egy saj­tó­ter­mék­nek, kü­lö­nö­sen ak­tu­á­lis ez a fel­adat ma, egy pro­fit­köz­pon­tú kor­ban. Ezek a la­pok ér­té­ket hor­doz­nak, ha­gyo­mány­sze­re­tet­re ta­ní­ta­nak, identitás­erő­sí­tő jel­le­gű­ek, ol­va­só­köz­pon­tú­ak. Ezért ké­pe­sek jól működő gaz­da­sá­gi vál­lal­ko­zás­ként ön­fenn­tar­tó­ak len­ni, egy olyan pro­fit­haj­hász rend­szer­ben, ahol egy­más után mon­da­nak csődöt a különböző saj­tó­ter­mé­kek.

A Nap­su­gár egy olyan rend­szer­ben szü­le­tett, ahol a szel­le­mi ér­té­ke­ket tel­je­sen más pers­pek­tí­vá­ból ítél­ték meg, ahol a ha­gyo­mány sze­re­te­te, a gyö­ke­rek­hez va­­ló ra­gasz­ko­dás, a nem­ze­ti iden­ti­tás élet­ben tar­tá­sa misszi­o­ná­ri­u­si fel­adat volt. Ezt érez­te kö­te­les­sé­gé­nek ez a gyer­mek­lap, és vál­lal­ni tud­ta a leg­sö­té­tebb dik­ta­tú­ra ide­jén is. A kis ol­va­sók szá­má­ra olyan rej­tett üze­ne­te­ket kó­dolt so­rai kö­zé, amik alapvető lét­ér­té­ke­ket hor­doz­tak. Ma is vál­to­zat­lan oda­adás­sal foly­tat­ja ezt a kül­de­té­sét. Mi sem bi­zo­nyít­ja job­ban ezt, mint az a ju­bi­le­u­mi ün­nep­ség­so­ro­zat, amit a fél­szá­za­dik szü­le­tés­nap al­kal­má­ból ren­dez­tek ja­nu­ár vé­gén. A két­na­pos ren­dez­vény min­den­ki­hez szólt, aki is­me­ri, is­mer­te a la­pot. Az egy­ko­ri szerzők, szerkesztők, ol­va­sók ta­lál­koz­tak a ma­i­ak­kal, osz­tot­ták meg ta­pasz­ta­la­ta­i­kat, em­lé­ke­i­ket. Több anek­do­ta is el­hang­zott ar­ról, hogy an­nak ide­jén ho­gyan tud­ták a szer­zők és szerkesztők ki­ját­sza­ni a kom­mu­nis­ta cen­zú­ra éber­sé­gét, át­ala­kí­ta­ni a kötelező pro­pa­gan­da­szö­ve­ge­ket értékközvetítő ol­vas­má­nyok­ká.

Er­dély min­den kis Nap­su­gár-ol­va­só­ja részt vett az ün­nep­lés­ben, hisz né­hány sta­fé­ta több hé­ten át jár­ta az or­szág is­ko­lá­it, ahol a gye­re­kek sza­la­go­kat tűz­tek rá­juk, jó­kí­ván­ság­ok­kal és üze­ne­tek­kel lát­ták el őket. Így üzen­tek egy­más­nak, for­má­lód­tak kö­zös­sé­gé a lap ap­ro­pó­ján.

A Ko­lozs­vá­ri Ma­gyar Ope­ra nagy­ter­me zsú­fo­lá­sig meg­telt kis ol­va­sók­kal, akik Er­dély min­den részéből lá­to­gat­tak el ide, hogy kö­szönt­sék ked­venc lap­ju­kat. A szer­kesztőség tar­tal­mas mű­sor­ral ked­ves­ke­dett ne­kik, töb­bek kö­zött nép­tánc és ko­moly­ze­nei elő­a­dás­sal, éne­kek­kel. A kis ol­va­sók vi­rá­go­kat nyúj­tot­tak át a lap idő­sebb mun­ka­tár­sa­i­nak, akik egy ré­­sze hosszú utat tett meg, hogy együtt ün­ne­pel­hes­sen ve­lük. Az elő­adások szü­ne­te­i­ben az ap­ró­sá­gok ta­lál­koz­hat­tak, be­szél­get­het­tek a Nap­su­gár szerzőivel, raj­zo­ló­i­val. Nem kis meg­le­pe­tést oko­zott, hogy élőben meg­je­lent a gye­re­kek kö­zött Csipike és Kukucsi is. Fényképezkedhettek a két klasszi­kus Napsugár-szereplő, va­la­mint az őket meg­al­ko­tó Fo­dor Sán­dor író és Tenkeiné Rusz Lí­via raj­zo­ló tár­sa­sá­gá­ban. A gye­re­kek nagy örö­mé­re a mű­sort Gryllus Vil­mos kon­cert­je zár­ta; a nézőtér egy em­ber­ként éne­kelt az előadóval.

Zsig­mond Eme­se főszerkesztő nem csak a szerzőkre, ol­va­sók­ra, ha­nem a pe­da­gó­gu­sok­ra is gon­dolt. A ta­ní­tó- és óvónőknek kü­lön prog­ra­mot szer­ve­zett. Ne­kik ma­gyar­or­szá­gi főiskolai ta­ná­rok tar­tot­tak mód­szer­ta­ni előadást a Nap­su­gár nevelő funk­ci­ó­já­ról, ok­ta­tás­ban va­ló fel­hasz­nál­ha­tó­sá­gá­ról.

A gyer­mek­lap szel­le­mi­sé­gé­hez mél­tó volt a ju­bi­le­u­mi ün­nep­ség­so­ro­zat is, hisz min­den­ki­hez szólt, akit va­la­ha is kap­cso­lat fű­zött hoz­zá, va­la­mint a mai ol­va­sók, szülők, nevelők szá­má­ra is tar­tal­mas és építő jel­le­gű prog­ra­mo­kat nyúj­tott.

Az er­dé­lyi gyer­mek­saj­tó­ról vi­szont nem le­het anél­kül be­szél­ni, hogy meg ne em­lí­te­nénk a Be­ne­dek Elek ala­pí­tot­ta Cim­bo­rát. A lap 85 év­vel ezelőtt, 1922 feb­ru­ár­já­ban in­dult. Ez a lap ala­poz­ta meg a min­den­ko­ri ma­gyar gyer­mek­saj­tót, mind­má­ig követendő pél­da. Elek apó lap­já­ról Szat­már­né­me­ti­ben em­lé­kez­tek meg az egy­ko­ri Vécsey ház (ma Szép­mű­vé­sze­ti Mú­ze­um) pa­ti­nás fa­lai kö­zött. Az áp­ri­li­si ün­nep­sé­gen több előadás hang­zott el a lap in­du­lá­sá­ról, Be­ne­dek Elek főszerkesztői és gyer­mek­iro­dal­mi tevékenysé­géről. ő volt az, aki hang­sú­lyoz­ta a jövő nem­ze­dék kul­tu­rá­lis ne­ve­lé­sé­nek fon­tos­sá­gát. Ez az ün­nep­ség azon­ban nem csak a Cim­bo­rá­ról szólt, ha­nem a gyer­mek­saj­tó kö­ré épült. Így előadás hang­zott el Dsida Jenő pub­li­cisz­ti­ká­já­ról, va­la­mint Dsida Jóbarátban kö­zölt if­jú­ko­ri verseiről is. Az előadások mel­lett fon­tos sze­re­pet ka­pott a gyer­mek­lap­ok­ból össze­ál­lí­tott tár­­lat is, ame­lyen több rit­ka­sá­got is meg­te­kint­het­tek az érdeklődők.

Mind­egyik ju­bi­le­u­mi ün­nep­sé­get in­te­rak­tív be­szél­ge­tés kö­ve­tett, ahol a részvevők (szerzők, szerkesztők, ol­va­sók) meg­oszt­hat­ták egy­más­sal ta­pasz­ta­la­ta­i­kat, em­lé­ke­i­ket fel­ele­ve­nít­ve és élet­ben tart­va így a gon­do­la­ta­tot, hogy a gyer­me­kek­nek min­dig há­lás fel­adat ír­ni, hi­szen ők a legő­szin­tébb kri­ti­ku­sok, és a jövő nem­ze­dé­k ne­ve­lé­se a nem­zet ne­ve­lé­se is egy­ben.




vissza a kiadáshoz
minden cikke
VEZÉRCIKK rovat összes cikke

© Művelődés 2008