Művelődés

Több em­lé­ke­ze­tes és tra­gi­kus év­for­du­ló nap­ján, 2006. ok­tó­ber 23-án, Szekernyés Já­nos hely­tör­té­nészt egy­há­zi ki­tün­te­tés­ben ré­sze­sí­tet­ték. Az ese­mény­re a Pacha Ágos­ton püspökről el­ne­ve­zett ut­ca 2. szám alatt lévő Egy­ház­me­gyei If­jú­sá­gi Köz­pont nagy­ter­mé­ben ke­rült sor a temesai főesperes­ség őszi ülé­sén. Eze­ken a ren­dez­vé­nye­ken a főesperesség es­pe­re­sei és lel­ki­pász­to­rai ta­lál­koz­nak, hogy számbavegyék az el­telt fél­év meg­va­ló­sí­tá­sa­it, és meg­be­szél­jék a jövő fél­év te­vé­keny­sé­ge­it. Ez a ta­lál­ko­zó rend­kí­vü­li mó­don kez­dő­dött, ti. a ren­dez­vény há­zi­gaz­dá­ja, Dirschl Johann kano­nok-főesperes meg­hív­ta Szekernyés Já­nos hely­tör­té­nészt, hogy is­mer­tes­se könyv­so­ro­za­tá­nak egyik újabb pél­dá­nyát, a te­mes­vá­ri ró­mai ka­to­li­kus szé­kes­egy­ház­ról szó­ló köny­vét. Az egy­órás is­mer­tető so­rán Szekernyés Já­nos nem­csak köny­vét, ha­nem a vá­ros, a vár és ma­ga a szé­kes­egy­ház tör­té­netét is be­mu­tat­ta, a ná­la szo­ká­sos, rend­kí­vül in­for­mált, bő is­me­ret­anyag­gal rendelkező, ér­de­kes és ér­té­kes mó­don. A be­mu­ta­tót követő kér­dé­sek­re is ha­son­ló mó­don vá­la­szolt. Leg­vé­gül a ren­dez­vényt je­len­lé­té­vel meg­tisz­telő és a mun­ká­la­to­kat vezető Böcskei Lász­ló ál­ta­lá­nos hely­nök kö­szön­te meg az előadónak a ki­me­rítő ma­gya­rá­za­to­kat, több­éves mun­kás­sá­gát és ér­té­kes köny­ve­it. Ek­kor ke­rült sor a ta­lál­ko­zó fény­pont­já­ra, ami­kor kö­szö­ne­te je­lé­ül Böcskei Lász­ló vi­ká­ri­us a püs­pök­ség, az egy­ház és a pap­ság ne­vé­ben a Szent Gel­lért em­lék­ér­met nyúj­tot­ta át Szekernyés Já­nos­nak. Az em­lék­érem az egy­ház­me­gye meg­ala­ku­lá­sá­nak 975 éves év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból ké­szült, és csak­is je­les egyé­ni­sé­ge­ket tün­tet­nek ki ve­le, akik so­kat tet­tek az egy­ház­me­gye is­mer­te­té­se, fel­len­dí­té­se és gya­ra­pí­tá­sa ér­de­ké­ben. Ér­de­kes­ség­ként em­lít­jük meg, hogy Szekernyés Já­nos ed­dig négy te­mes­vá­ri temp­lom­nak, a Mil­len­ni­u­mi, a Not­re-Da­me, a Szent György szé­kes­egy­ház és a Jé­zus Szí­ve er­zsé­bet­vá­ro­si temp­lom történelmi-ismertető mo­­nog­rá­fi­á­ját ír­ta és je­len­tet­te meg. Elő­ké­születben van a te­mes­vár-jó­zsef­városi temp­lom­ról szó­ló kö­te­te is. Ebből az al­ka­lom­ból mu­tat­juk be Szekernyés Já­nos ed­di­gi élet- és al­ko­tói pá­lyá­ját.

1941. szep­tem­ber 27-én szü­le­tett a Kolozs me­gyei Ka­ján­tó köz­ség­ben. Édes­ap­ja a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú vé­gén, orosz fog­ság­ban oda­ve­szett, öz­vegy édes­any­ja ne­vel­te, aki a föld­mű­ves mun­ka mel­lett a ka­lo­ta­sze­gi hím­zé­sek és szőttesek avatott kezű készítője volt. Tőle örö­köl­te a szí­nek és for­mák irán­ti fo­gé­kony­sá­gát és cso­dá­la­tát. Kö­zép­is­ko­lai ta­nul­má­nya­it Ko­lozs­vá­ron az Ady End­re ne­vét viselő ko­ráb­bi Re­for­má­tus Kol­lé­gi­um­ban vé­gez­te, egye­te­mi ta­nul­má­nya­it pe­dig a Babeş-Bo­lyai Tudományegye­tem Fi­lo­ló­gia ka­rán, 1964-ben szer­zett ma­gyar nyelv és iro­da­lom sza­kon dip­lo­mát. Az új­ság­írás mes­ter­sé­gét Ba­logh Ed­gár­tól ta­nul­ta, ál­lam­vizs­ga dol­go­za­tát Szentimrei Jenő pub­li­cisz­ti­ká­já­ból ír­ta, mű­vé­szet­tör­té­net­re pe­dig Vir­gil Vătăşianu pro­fesszor ok­tat­ta.

Pá­lyá­ja so­rán mind­két szak­kép­zés kü­lön­le­ges sze­rep­hez jut. 1965-ben né­hány hó­na­pos nagyiratosi tanárkodás után a te­mes­vá­ri Sza­bad Szó új­ság­író­ja lesz. Ek­kor jegy­zi el ma­gát az iro­da­lom- és hely­tör­té­ne­ti ku­ta­tás­sal is. Kö­tet­be gyűj­ti és bevezető ta­nul­mánnyal lát­ja el Markovits Rodion pub­li­cisz­ti­kai írá­sa­it (Pá­holy­ból. Kriterion Könyv­ki­adó, Bu­ka­rest, 1968). Meg­kez­di a képző­művészeti, szín­há­zi kri­ti­kai írá­sa­i­nak pub­li­ká­lá­sát is a he­lyi és az or­szá­gos saj­tó­ban. Első képző­mű­vé­­szeti tár­gyú köny­ve 1981-ben lá­tott nap­vi­lá­got a Kriterion Ga­lé­ria so­ro­zat­ban Jecza Pé­ter szobrászművészről.

1968 és 1974 kö­zött a Bu­ka­rest­ben megjelenő Előre cí­mű na­pi­lap te­mes­vá­ri mun­ka­tár­sa, 1974-től 1991-ig pe­dig A Hét cí­mű tu­dományos-kulturális-társadalmi he­ti­lap­nál dol­go­zik, mint a nyu­ga­ti ré­gió tu­dó­sí­tó­ja. 1991–92-ben a nagy­vá­ra­di Er­dé­lyi Nap­ló te­mes­vá­ri szerkesztője. Ez­után rö­vid ide­ig a Te­mes­vá­ri Csiky Ger­gely Szín­ház­nál dol­go­zik iro­dal­mi tit­kár­ként, majd meg­bí­zott igaz­ga­tó­ként (1992–1993). 1993-ban az Agen­da Saj­tó­tröszt­höz szerződik, mű­vé­sze­ti és műve­lődési cik­ke­ket, tu­dó­sí­tá­so­kat ír az Agen­da he­ti­lap­ban és az Agen­da Zilei na­pi­lap­ban. 2005-ben nyug­díj­ba vo­nul. Az­óta a Caritas és Egy­ház cí­mű ka­to­li­kus lap főmunkatársa.

Új­ság­írói mun­ká­já­val pár­hu­za­mo­san ter­mé­keny iro­dal­mi és hely­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­so­kat foly­tat. Meg­je­lent kö­te­tei: Kár­oly Sán­dor: Mo­soly­gó esztendők – Ka­lan­dos évek. Kriterion Könyv­ki­adó, Bu­ka­rest 1984; End­re Kár­oly: Örök meg­új­ho­dás. Kriterion Könyv­ki­adó, Bu­ka­rest, 1988; Te­mes­vár kö­vei – Kré­ta­rajz­ok a Jó­zsef­vá­ros­ból. Mirton Könyv­ki­adó, Te­mes­vár, 1999; Te­mes­vár re­for­má­tus­sá­ga. Mirton Könyv­ki­adó, Te­mes­vár, 2000.

Iga­zi könyv­si­ker Te­mes­vár első vá­ro­si főépítészéről, Szé­kely Lász­ló­ról írt há­rom­nyel­vű ta­nul­má­nya és az azt kiegészítő al­bum, amely a Te­mes­vá­ri Ma­gyar Nő­szö­vetség gon­do­zá­sá­ban je­lent meg 2002-ben az Er­dé­lyi Hír­adó Könyv­ki­adó­nál Ko­lozs­vá­ron.

A 2000-es évek ele­jén in­dí­tot­ta (az első könyv ki­vé­te­lé­vel) Boér Jenő, a Caritas és Egy­ház cí­mű lap főszerkesztőjének ügy­in­té­zé­sé­vel a te­mes­vá­ri temp­lo­mok épí­tés­tör­té­ne­tét és mű­vé­sze­ti le­írá­sát tar­tal­ma­zó köny­vek so­ro­za­tát: a Te­mes­vá­ri Mil­len­ni­u­mi temp­lom (2001), Not­re-Da­me zár­da és temp­­lom (2002), A Te­mes­vá­ri Szent György Szé­kes­egy­ház (2005), A temesvár-erzsébetvárosi Jé­zus Szí­ve-temp­lom (2006). Va­la­mennyi könyv előbb foly­ta­tás­ban a Caritas és Egy­ház cí­mű új­ság­ban je­lent meg.

2003-ban újabb ta­nul­mányt írt Jecza Pé­ter szobrászművészetéről (Jecza Pé­ter. Men­tor Könyv­ki­adó, Ma­ros­vá­sár­hely). Jancsó Ár­pád mér­nök­kel ki­ad­ták Maderspach Kár­oly hídépítő és kohómér­nö­k­ről a Maderspach cí­mű köny­vet (Art Press Könyv­ki­adó, Te­mes­vár, 2004).

Az utób­bi évek iro­da­lom­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sa­i­nak egyik szép ered­mé­nye: „Az igaz élet a leg­szebb imád­ság”. Szabolcskától – Sza­bolcs­káról cí­mű könyv (Aprilia Print Ki­adó, 2005).

Év­ti­ze­dek óta tar­tó Bar­tók-ku­ta­tá­sai ered­mé­nye­it Bar­tók Bé­la és a Bán­ság cí­mű köny­vé­ben összeg­zi. A könyv a Solness Könyv­ki­adó­nál je­lent meg 2006-ban.

Hely­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sa­i­ból éve­­­kig szer­kesz­tet­te a Te­mes­vá­ri sé­ták so­ro­za­tot (in­do­ko­lat­lan be­szün­te­té­sé­ig) a he­lyi rá­dió ma­gyar nyel­vű adá­sá­ban, a He­ti Új Szó­ban pe­dig 1994-től két­he­ten­kén­ti rend­sze­res­ség­gel kö­zöl írá­so­kat a vá­ros múlt­já­ról Te­mes­vár kö­vei össze­fog­la­ló ro­vat­cím alatt; im­már 350. foly­ta­tás­hoz kö­ze­lít.

2002-ben a Ro­má­ni­ai Képző­művészek Szö­vet­sé­gé­nek he­lyi szer­ve­ze­te el­nö­ké­vé vá­lasz­tot­ta. 2006-ban újabb négy év­re sza­vaz­tak bi­zal­mat ne­ki. Ered­mé­nyes ku­ta­tó­mun­ká­já­ért a re­for­má­tus egy­ház a Pro Ecclesia-díjjal ju­tal­maz­ta, a ré­gió művelődési éle­té­ben be­töl­tött sze­re­pé­ért a Pro Cultura Timisiensis ju­tal­mat kap­ta, a mű­kri­ti­ku­si, mű­vé­sze­ti írói mun­kás­sá­gá­ért va­la­mint a képző­mű­vé­szek szö­vet­sé­gé­ben vég­zett te­vé­keny­sé­gé­ért a Ro­mán Köz­tár­sa­ság Kul­tu­rá­lis Ér­dem­rend­je tisz­ti fo­ko­za­tá­val tün­tet­ték ki. Eh­hez já­rul a 2006-os év vé­gén a Szent Gel­lért em­lék­érem, ame­lyet a Ka­to­li­kus Egy­ház ado­má­nyo­zott ne­ki.

Kí­vá­nunk Szekernyés Já­nos­nak sok­ol­da­lú te­vé­keny­sé­gé­hez erőt, egész­sé­get és to­váb­bi sok si­kert!