Művelődés

Sa­jog a szí­vünk most is, tíz esztendő múl­tán, hi­szen még csak ka­rá­csony előtt két nap­pal töl­töt­te vol­na be 77. élet­év­ét, és lám im­már tíz esz­ten­de­je is el­múlt, hogy nincs kö­zöt­tünk sze­ret­ve tisz­telt ked­ves ba­rá­tunk, a nagy­ra be­csült rejtvénykészítő és sok­ol­da­lú bib­li­o­fil köny­ves em­ber.

A Ro­má­ni­ai Ma­gyar Iro­dal­mi Le­xi­kon II. kö­te­té­ben 1991-ben ró­la fo­gal­ma­zott szó­cikk sum­má­ját kötelező mó­don idéz­nünk kell, hi­szen ak­kor még ere­je tel­jé­ben volt: „K. Z. (Gyu­la­fe­hér­vár, 1929. dec. 23.) – köz­író, bib­li­og­rá­fus, szerkesztő. […] A ko­lozs­vá­ri Zágoni Mi­kes Ke­le­men Főgimnáziumban (ma Bá­tho­ry Ist­ván Gim­ná­zi­um) érett­sé­gi­zett (1948), a Bo­­lyai Tu­do­mány­egye­tem jo­gi és köz­gaz­da­sá­gi ka­rán szer­zett köz­gaz­dász dip­lo­mát (1953). Mun­kás a ko­lozs­vá­ri Vik­tó­ria kö­tött­áru­gyár­ban, a ko­lozs­vá­ri Rá­di­ós­tú­di­ó­nál szerkesztő és ri­por­ter (1951–1958). Gyímes, Avas, Ka­lo­ta­szeg vi­dé­két mu­tat­ta be, majd a Ko­lozs­vá­ri Könyvterjesztő Köz­pont tisztviselője lett.

Első írá­sát az Igaz­ság kö­zöl­te (1949); ri­por­ter­ként az Is­mer­jük meg ha­zán­kat cí­mű so­ro­za­tot gon­doz­ta. A Ko­runk mun­ka­tár­sa­ként Em­lé­ke­zés ko­lozs­vá­ri ön­kén­te­sek­re cím­mel a Tu­dor Vladimirescu Had­osz­tály Cseh­szlo­vá­ki­á­ban el­esett hőseiről, köz­tük Czel­ler La­jos ko­lozs­vá­ri if­jú­mun­kás­ról írt, s A szi­ré­nák Ko­lozs­várt is meg­szó­lal­tak cí­men (1966/2) az 1933-as sztrájk részvevőivel idéz­te­ti fel a meg­moz­du­lás he­lyi em­lé­ke­it. Az If­jú­mun­kás, Igaz­ság, Utunk, Dol­go­zó Nő, Új Élet keresztrejtvény-készítője. Rejt­vé­nyei közt igen sok az iro­dal­mi tár­gyú. Sza­bad­egye­te­mi és rádióelőadásokban ez er­dé­lyi ör­mé­nyek tör­té­ne­té­vel fog­lal­ko­zik”, sőt önál­ló kö­tet­ben is meg­va­ló­sít­ja gyö­nyö­rű, vi­lá­gos­kék vá­szon­ba kö­tött gép­irat­ban, ki­egé­szít­ve a Ke­resz­tes csa­lád­fá­val. És mi­lyen szé­pen ara­nyo­zott a kö­tet! Su­gár­zik kívülről is, hogy szerzője nagy sze­re­tet­tel fog­la­ko­zott ez­zel a té­má­val (is!). Ám bűn vol­na D. Sza­bó La­jos két­ha­sá­bos írá­sát nem em­lí­te­ni meg az If­jú­mun­kás 1971 évi legelső szá­má­ból: Ho­gyan lett belőlem rejtvény­készítő. Ta­lán ak­kor já­runk el a leg­he­lye­seb­ben, ha az egész cik­ket hú­zás-rö­vi­dí­tés nél­kül új­ra­kö­zöl­jük.

Ho­gyan lett belőlem rejtvénykészítő?

El­mond­ja: Ke­resz­tes Zol­tán

Azok­nak, akik nem is­mer­nék: Ke­resz­tes Zol­tán ed­dig több mint 1000 ke­reszt­rejt­vényt és több száz más­faj­ta rejt­vényt (kép­rejt­vény, in­tar­zia, szó- és szám­rejt­vény, teszt, mi­ni kri­mi stb.) szerzője. Jó né­hány ha­zai ma­gyar lap – köz­tük az If­jú­mun­kás – ál­lan­dó mun­ka­tár­sa, szá­mos nagy­si­ke­rű rejt­vény­pá­lyá­zat bá­bá­ja. A nem­rég le­zaj­lott If­jú­mun­kás-rejt­vény­pá­lyá­zat­nak is ő volt az egyik agy­tröszt­je.

– Szen­ve­dé­lyes rejtvényfejtő vol­tam. (Ma is az va­gyok!) Majd meg­pró­bál­tam ma­gam is rejt­vényt ké­szí­te­ni. Ez már ne­he­zeb­ben ment. Hó­na­po­kig egye­bet sem tet­tem, mint rejt­vényel­mé­le­ti köny­ve­ket ol­vas­tam. Leg­töb­bet Grätzer Józseftől, a rejtvény­ké­szí­tők ko­ro­ná­zat­lan ki­rá­lyá­tól ta­nul­tam, őt tar­tom mes­te­rem­nek. A sa­ját ké­szí­té­sű rejt­vé­nye­ket először a ma­gam bőrén pró­bál­tam ki. Ele­in­te nem sok de­rűs pil­la­na­tot sze­rez­tek! Az­tán 1958-ban, a Dol­go­zó Nő egyik szá­má­ban meg­je­lent az első ke­reszt­rejt­vé­nyem. Az­óta is első szá­mú szen­ve­dé­lyem a rejt­vény­ké­szí­tés. Per­sze, sza­badidőmben, mun­ka után. Ami időm még ez­után ma­rad, azt ol­va­sás­sal, tá­jé­ko­zó­dás­sal töl­töm.

– Mi­hez kell ér­te­nie a rejtvénykészítőnek?

– Az ábécétől az űr­ha­jó­zá­sig min­den­hez! Va­gyis le­gyen ala­pos fel­ké­szült­sé­ge. És so­ha­sem elég a már meg­szer­zett is­me­ret­anyag. Na­pon­ta lé­pést kell tar­ta­nia a vi­lág min­den tá­já­ról érkező szám­ta­lan in­for­má­ci­ó­val, hi­te­le­sen-ala­po­san rög­zí­te­nie azt, ami el­en­ged­he­tet­le­nül szük­sé­ges a Já­ték­hoz. Csak így lesz még szí­ne­sebb, vál­to­za­to­sabb, gaz­da­gabb a já­ték te­ma­ti­ká­ja.

– Mit tar­tasz a leg­fon­to­sabb­nak a já­ték­ban?

– Hogy a rejtvénykészítő min­dig fa­ir le­gyen! Az eti­kus ma­ga­tar­tás sze­rin­tem: a pon­tos­ság, az ala­pos­ság, a hi­te­les­ség. Nem elég az emlékezőtehetség bra­vúr­ja: egyes ada­tok és ki­fe­je­zé­sek ellenőrzését még ak­kor is el­vég­zem, ha már-már száz­szá­za­lé­ko­san biz­tos va­gyok a do­log­ban. A megfejtő té­ved­het – én nem!

– Mi­lyen a jó rejt­vény?

– 25–30 tí­pu­sú fejtörőt mű­ve­lek. Elképzelhető, mi­lyen fon­tos eze­ket min­dig úgy el­ké­szí­te­ni, hogy a megfejtő ki­hí­vás­nak is ve­gye a já­té­kom, és rög­tön be­le­men­jen a szel­le­mi tor­ná­ba. A fejtő ha­ma­rabb fel­ve­szi a kesz­tyűt ott, ahol a lo­gi­ka, a já­té­kos­ság, az is­me­re­tek szel­le­mes-for­du­la­tos előugratásával, cél­tu­da­to­san fel­csi­gáz­zák az érdeklődését. Így bővül, gya­­ra­po­dik is­me­re­te­ink tár­há­za. Je­len pil­la­nat­ban rejt­vénykö­te­tem össze­ál­lí­tá­sán dol­go­zom – úgy ér­zem, eb­ben min­dent meg­kap­nak az érdeklődők, ami a mű­faj­ban ér­de­kes és szó­ra­koz­ta­tó.

– Úgy tu­dom, hogy már ta­nít­vá­nya­id is vannak…

– Az If­jú­mun­kás rejt­vény­pá­lyá­za­tát töb­ben dol­goz­tuk ki; öröm­mel nyug­táz­tam, hogy – ha le­het ezt így mon­da­ni: ta­nít­vá­nya­im so­ra­i­ban már­is biz­to­sít­va van a rejtvénykészítő után­pót­lás. Me­rem ál­lí­ta­ni, ha va­la­me­lyik megfelelő anya­gi alap­pal rendelkező élel­mes lap er­re kap­ha­tó vol­na, ha­von­ta vagy két­ha­von­ta ki le­het­ne ad­ni egy szín­vo­na­las fejtörő fü­ze­tet. Az a te­het­sé­ges, 3-4 ta­gú kis cso­port, amelyről szól­tam, na­gyon ha­mar be­dol­goz­ná ma­gát eb­be a szép mun­ká­ba, já­ték­ba. És most ne ha­ra­gudj, es­tig le kell ad­nom az előttem fekvő rejt­vényt – szó­val, ér­ted?

Le­je­gyez­te D. Sza­bó Lajos